Ami igazán fontos...

Egy falusi ember épp ama ritka pillanatok egyikében lovagolt el egy hegyibarlang bejárata elött, amikor az megnyította magát, hogy aki akar, az vigyen kincseiből.
Az ember bement, és szeme az ékszerek, és drágakövek hegyein akadt meg.Amennyit csak tudott, beletömött belőlük egy zsákba,nagy sebtében , és az öszvéren lévő nyeregtáskába tette.Mert az általa ismert legenda szerint, a barlang csak korlátozott ideig van nyítva.
Az öszvért tehát jól megpakolta, és szerencséjének örvendezve elindult,amikor hirtelen eszébe jutott, hogy botját bent a barlangba hagyta.
Visszafordult, és befutott a barlangba, mely abban a pillanatban be is csúkodott, az embert nem is látták többé. A falusiak még vártak rá, egy- két évig, aztán eladták a kincseit, amit az öszvéren találtak.Így ők lettek szerencsétlen ember , szercséjének haszonélvezői.

Amikor a veréb fészket épit az erdőben, csak egyetlen ágat foglal el.Amikor a szarvas a folyónál a szomját oltja, csak annyit iszik, amennyi a gyomrába fér.
Az emberek miért viszik túlzásba a gyűjtőgetést....elfeledkezve az igazán fontos dolgokról?
Ami nem az anyagi javakról szól, hanem ami csak egyszerűen boldoggá tesz ...

Szeretettel: Ágica

Hozzászólások



Drága Unique!

Köszönöm....örömöt szereztél most is Nekem! Szeretettel ölel : Ágica



:-)

"Háromféle ember él a világon: Rontó-ember, Gyűjtő-ember és Látó-ember.” Wass Albert
A tisztánlátás az élet olyan ajándéka, amely gyakran megkésve érkezik.

http://wassakarat.multiply.com
http://uzenethaza.mindenkilapja.hu/?m=2097472
http://idezet.wordpress.com/category/wass-albert/

http://hu.wikisource.org/wiki/A_funtineli_boszork%C3%A1ny

nagy szeretettel unalmas vagy szomorú percekre
kisjunik