Szent passzivitás

szent passzivitásMa reggel nem tettem semmilyen fogadalmat. Nem esküdtem sem Égre, sem Földre. A rossz szokásaimtól sem akartam megszabadulni. Nem is tudnék. Egyszerűen felkeltem és tettem a dolgomat. Megpisiltettem és megetettem a kisfiamat. Ráhel még aludt, amikor eljöttem otthonról. Irigylem. Jó alvókája van. Most a munkahelyemen ütöm a billentyűket. Ügyeletes vagyok, de szerintem ma nem lesz forgatás. Mindenki a szilveszter éjszakát heveri ki, ahol éppen tudja. Én munkával zártam az évet és azzal is kezdem. Ez jó jel.

Egyáltalán nem vagyok babonás, de egy régi mondás szerint, amivel töltöd az esztendő fordulóját, az lesz jellemző a következő évedre. Akkor én most nyugodtan és boldogan nézek a jövőbe. A gyermekeimmel szilvesztereztem egy gyülekezetben, közben pedig a kötelességemnek is eleget tettem: éjfélkor dolgoztam. Tehát gyerekek és munka. Szép jövőkép. Nem is kívánok többet. Ennyit is akartam. Kicsit az ősi bencés jelmondatra emlékeztet a saját élethivatásom: Ora et labora! Imádkozzál és dolgozzál! Ezt teszem.

Munka után visszakanyarodtam a gyülekezeti házhoz. Évek óta velük szilveszterezünk. Hol van előírva, hogy az óévet csak okádékban fetrengve, törve-zúzva, ordenáré módon lehet búcsúztatni? Sehol. Hála Istennek, mindenki szabadon megválaszthatja az ünneplés módját. Eszembe jutottak a régi szilveszterek. Az állatias tivornyák. Az értelmetlen lázadás évei. Képzeletben újra láttam magamat városunk főterén, NATO katonai ruhában masírozva, részegen ordítozva. Tegnap éjszaka újra ott álltam a téren, kamerával a vállamon és a tomboló tömeget filmeztem. Azóta huszonöt év telt el. Fojtogató petárdafüst csípte a szememet.

Ábrándozásomból egy szép ének riasztott fel: „Hinni kell, küzdeni, teljes szívvel szeretni…” A fiatalok a kis színpadon énekeltek. Körülöttem beszélgető vagy éppen hazafelé induló emberek sétálgattak. Hatalmas volt a kontraszt a kinti zaj és a benti nyugalom között. Egyik testvérünk a falnak dőlve telefonált. Talán anyukájával beszélgetett. Azt mondják, halálos beteg. Hirtelen egy szívbe markoló kérdés villant át az agyamon: miért nem tudunk rajta segíteni? Jézus azt mondta, hogy akik Benne hisznek, azok betegekre teszik a kezeiket, és azok meggyógyulnak! Ennyire hitetlenek lennénk?

Szerintem fogalmunk sincs, hogy mekkora hatalom birtokosai vagyunk. Jézus nem azt mondta, hogy: „… betegekért fognak imádkozni – napokig, hetekig, hónapokig – és mégsem történik semmi…!” Nem. Akkor hol van a hiba? A mi készülékünkben. A tanítványokra átruházott hatalom, ma ugyanúgy érvényes, mint kétezer évvel ezelőtt. Ők nem könyörögtek soha gyógyulásért. Kimondták a parancsot: „Kelj fel és járj!” A bénák szaladtak, a süketek hallottak, a vakok pedig láttak. Egyszerű, halandó emberek voltak, mint mi. Kinyitották a szájukat, és amit mondtak, az megtörtént. Így működik a hit. A krisztusi hit.

Beleszédültem a gondolatba. Ilyen egyszerű lenne az egész? Azt már régen tudom, hogy a saját erőmből nem tudok keresztyén (krisztusi) ember lenni. Nem lehet leutánozni. Ha engedem, hogy Krisztus bennem éljen, akkor az vagyok. Ha nem, akkor nem. Engednem kell. Ennyi a dolgom. Mit is tehetnék mást? Egy tiszta és üres csatornává kell válnom. Istennek szüksége van a testemre, hogy bennem megnyilvánuljon. Szüksége van a számra, hogy rajtam keresztül szóljon. Persze a passzivitás veszélyes is lehet, mert könnyen nemtörődömségbe fordulhat át. Nem erre gondolok. Egyfajta szent tétlenségbe kellene vonulni, nem illegalitásba. A keletiek is ismerik a ’cselekvés nélküli cselekvés’ fogalmát. Mi keresztyének, pedig nem értjük a saját Bibliánkból ezt az igét: „Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.” (Filippiekhez írt levél 2, 13)

Forrás: http://somafoto.freeblog.hu

Hozzászólások



Koszonom Soma

"Mert Isten az ,aki munkalja bennetek..."
Koszonom,szeretettel,
felebarat
BUEK!
U
E
K



Drága Soma:-)

Nagyon köszönöm.
Új gondolatokat ébresztettél,miközben sokkal egyetértettem a tieidből..
Legyen boldogságos,csodákkal,és szeretettel teli Új Esztendőtök:-))
Szeretettel: Ercsike