A boldogság nyomában

A boldogság nem égből pottyan. Nem adatik, és nem Fortuna műve. A boldogság egyszer csak megjelenik, átéljük, majd tovaillan. Nem tűzhetjük ki célként, hiszen a boldogság nem körülhatárolható, közvetlenül nem ellenőrizhető és nem megvásárolható állapot.
Sokkal inkább tekinthető valamilyen tevékenység, gondolat, érzés melléktermékének. Az intenzíven átélt pillanat, fakadjon az valamilyen esztétikai gyönyörből, hosszan tartó összpontosításból, vagy felnagyított érzésből, letisztult tudatállapotot eredményez.

„Ne akarj sikeres lenni - minél inkább célul tűzöd ki a sikert, annál biztosabban elkerül. A sikert nem lehet üldözőbe venni, ahogy a boldogságot sem: a sikernek magának mintegy mellékhatásként, önkéntelenül kell jelentkeznie, amikor az ember valamely önmagánál nagyobb ügynek szenteli magát
(Viktor Frankl: Man's Search for Meaning).”

Paradox módon, minél inkább boldogok szeretnénk lenni, annál inkább belefulladunk önnön erőlködésünkbe, s csak valami mű, mesterkélt, izzadságszagú érzést tudunk kipréselni magunkból. John Stuart Mill szavaival: "tedd fel magadnak a kérdést, boldog vagy-e, és már nem leszel az".
Ha állandósítani szeretnénk jelenlétét, egy dolgot tehetünk csupán: értelmet, szervezettséget, rendet, harmóniát teremtünk életünkben.

„A boldogság, nem olyasmi, ami csak úgy megtörténik velünk, és nem kapcsolatos a szerencsével, vagy a véletlennel sem. Nem vásárolható meg pénzzel, nem szerezhető meg hatalommal. Nem a külső eseményektől függ, inkább attól, hogyan értelmezzük mi magunk. A boldogság valójában olyan állapot, amelyre fel kell készülni, és mindenkinek magának kell ápolnia és óvnia. Azok az emberek, akik megtanulják, hogyan kell irányításuk alatt tartani belső élményeiket, képesek arra, hogy életük minőségét is meghatározzák - ennél közelebb egyikünk sem igen kerülhet a boldogsághoz (Csíkszentmihályi Mihály: Az áramlat, 20. o.).”

A továbbiakban a boldogság előidézésének modelljére teszek javaslatot. Meglátásom szerint négy fázis bejárásával érhetjük el azt, ami által nyitottá válunk a boldog élet stabilizálására.
1. Először meg kell tudunk fogalmazni életünk célját,
2. másodszor ezzel összhangban dolgoznunk kell hiedelemrendszerünkön, világképünkön,
3. harmadszor ki kell alakítanunk az önmagunk feletti kontroll szubjektív élményét,
4. negyedszer pedig fel kell élesztenünk a bennünk alvó Tanút.