thesecret.hu

Szeretettel üdvözlök mindenkit a Titok oldalán!

Én még új vagyok köztetek, de nagy örömömre szolgált felfedezni ezt a portált:)
Azonnal reggeltem, hogy közelebb kerüljek a Titok hordozók csodás tömegéhez!
Azért nyitottam ezt a témát, hogy elmesélhessem, hogy miképp jutottam el az önmegvalósítás ösvényén a hétköznapok pesszimista, szürke elégedetlenkedéseiből és kilátástalanságaiból a pozitív kisugárzású, célokat elérő, álmokat megvalósító életvitel életútjára a vonzás törvényének segítségével.

-Ha magamat jellemeznem kellene, visszagondolva még a középiskolás és gimnazista éveimre, akkor kijelenthetem magamról, hogy megjártam egy kicsit mindegyik végletet: voltam szerencsében bízó, tudásra szomjazó, kifejező, beforduló, központi és szélsőséges személy, belekóstoltam a hypohonder (önbetegítő) zsákutcába is olykor, de legtöbbször megvolt bennem egyfajta egésszéges szintü önszeretet.
Azt gondolom ez volt a legleső stabil pont bennem affelé hogy később átépíthessem az egész életemet gyökeresen.
Sok-sok év eltelt azóta, s lám elvégeztem a főiskolát és tanáremberré lettem, abban a szent elhatározásban, hogy szívvel lélekkel oktatom, nevelem majd a nebulókat a biológia nagyszerű felfedezésein keresztül. Szép gondolta és álom volt. Az is maradt. Pont abban az időszakban történt mindez, mikor hazánkban elkezdődött egy leépítési hullám a pedagógusok körében, szóval a környék iskolái bezárták a kapukat, s én hiába kopogtattam rajtuk. De nincs mese dolgozni kellett, „a pénz csak papír, de annyit ér, mint a levegő, a világot forgató erő”, hogy Kowalsky szavaival éljek. Falusi ifjú létemre nem sok lehetőség kínálkozott, ezért hát elindultam megvalósítani magamat a főiskolától kicsit távolabb eső területeken: diplomával a zsebemben almaszedéssel, favágással, villanyszereléssel, napszámos alkalmi munkákkal kerestem a kenyerem. Gondolhatjátok, hogy egy világ omlott össze bennem, kicsit el voltam kenődve. Közben megismerkedtem egy igazi földi angyallal. És ezt most nem csak úgy bókból mondom nektek. Natinak hívják és mindössze két éve ismerem, életemben kétszer találkoztam vele, de sokkal közelebb kerül ez idő alatt, mintsem azt bárki gondolná. Voltunk egymásnak ismerősök, barátok, szerelmek, s most legjobb barátokként élünk egymástól mintegy 200km-re. Ettől a leányzótól hallottam rengeteg hétköznapi történetet, mely vele megesett még a pesten eltöltött éve alatt. Nem idézek fel most belőle, mert akkor az egy külön topic lenne.
Lényeg a lényeg, hatással volt rám, és még a mai napig is. Elindított akarva akaratlanul egy humánus, apró dolgoknak is örvendő, jó szándékú emberré válni. S szeretni az embereket, szeretni a természetet és a meghitt pillanatokat „szent momentumoknak” nemesíteni.
Egy éve megemlítette a Titok c filmet nekem. Az ő ajánlása felér egy premier vetítésének izgalmával, szóval azonnal megszereztem, és némi rákészülést követően meg is néztem.
A felkészülés abban rejlett, hogy végiggondoltam az eddigi mentalitásomat, hozzáállásomat a hithez, és éreztem, hogy nagyon kell majd koncentrálnom a film minden egyes mondatára, értelmezni, átélni, elképzelni egy szóval magamévá tenni! Megtörtént! Már az első sikertörténet alatt éreztem , hogy befogadó vagyok, mert higgyétek el BEFOGADÓNAK KELL LENNI, különben nem, vagy nagyon rögös úton élhetsz az univerzummal harmóniában! A film mintegy felénél elkezdtem próbálgatni a szárnyam kis apró dolgokkal:
pl: Az én drága egyetlen macskám Rozsdáska már három napja nem jött haza. Gyengélkedett, és rossz színben volt. A családunk szinte biztos volt abban, hogy nem jön már haza, mert elpusztult, vagy elszökött messzire. És ők ezt sulykolták naponta többször felém. Én nem akartam és nem is hittem el. A film közben halkan mondogattam magamban hogy „Rozsdás cicus szeret engem, én imádom őt, szükségünk van egymásra, és haza fog jönni, mert hálás nekem a gondoskodásért, és én hálás vagyok neki, hogy hazatalál”. Nem telt el egy perc, és csörgött a telefonom. A nővérem volt, hogy Rozsdás hazajött és jól van, már eszik a kis táljából a konyhában. Azt az érzést, amit akkor éreztem nagyjából egy hatalmas adag adrenalin injekció, egy félelmetes horrorfilm és egy szerelmes csók izgalmának fúziójával tudnám leginkább jellemezni. Nem kellett ennél több, hogy utolsó zsigeremig higgyek a Titokban. Örömkönnyek társaságával és tágra nyílt tudattal folytattam a filmnézést.
Ez volt az első, és itt nem állt meg a sor. Csak felsorolás szintjén említenék pár álmomat amik sorra teljesültek:
- Egy hónapon belül megszereztem a vezetői engedélyemet, melyről hét teljes esztendeje álmodoztam.
- Elmulasztottam egy durva izületi becsípődést a nyakamba pusztán gondolataim erejével, és skandálásokkal: „El fog múlni a fájdalom, mert ezt akarom, mert ez az én célom, és Én nem vagyok más, mint saját céljaim megvalósulása, saját gondolataim visszatükröződése!” És mindig vizualizáltam magam egy olyan képben, ahol mosolyogva forgatom a nyakamat fájdalommentesen.
- Két és fél hónap múlva váratlanul megkerestek egy állásajánlattal, melyre az interjút követően felvettek, és másnap már kezdhettem is dolgozni. Megjegyzem nem tanár állás, de mivel az manapság nem egy tartós munkakör, ezért a legjobb lehetőséget kaptam az univerzumtól, hiszen egy idősek otthonában dolgozok, egy színes kellemes munkakörben, ahol megbecsülnek, tisztelnek és nem utolsó sorban végzettségemhez mérten megfizetnek, valamint nyugdíjas koromig foglalkoztatnak!
- Mindezek közben megismertem a harmadik Nagy Őt! Egy kedves ennivaló kertvárosi lány személyében, akivel csodás nyolc hónapot töltöttünk együtt. Itt egy ellenpélda is: elvesztettem őt, mert sikerektől öntelten kevesebb energiát fordítottam a titok alkalmazására és átestem a mérleg sötét oldalára: a szakítást vonzottam negatív vizualizációkkal magamhoz, és ezt is teljesítette a mindenség. Ne feledjétek el, hogy mekkora súlya van a gondolatainknak. KŰZDJ A SÖTÉT, NEGATÍV GONDOLATOK ELLEN, még ha az egy pingpong párbaj is. Sikerül felülkerekedni.
- Nyolc hónap elteltével megtekinthettem a világhírű Bodies kiállítást a fővárosban, méghozzá úgy, hogy nem is tudtam előre róla. Életem meghatározó része az emberi anatómia. Korábban készítettem egy álomlistát word dokumentumban képekkel tarkítva, természetesen Nati hatására. Közte volt a képek között a kiállítás is. A hab a tortán az volt, hogy egy fillérembe sem került az egész, mert ez egy munkahelyi szakmai kirándulás volt, melyet a főnökasszonyunk rendezett.
- Mindez idő alatt folyamatosan égető vágyat éreztem egy saját kocsi iránt. Mondanom sem kell, hogy két hónappal ezelőtt megvettem saját gyönyörű kis Volkswagen Poloját. Csak annyit tettem, hogy felragasztottam az ágyam felé egy képet egy Opel Vectráról, mert sokáig elvakultan ragaszkodtam ahhoz a típushoz. És vizualizáltam magam a volán mögött, s kikalkuláltam a hozzá vezető utat anyagilag és bummmm. Egy újabb álmom vált valóra.
- Támadt sokszor ötletem, új dolgok felé, tele vagyok energiával és ambícióval, céllal és céltudatossággal, ismerem képességeimet, határokat nem szabok magamnak, teret adok bármely KREATÍV ÖTLETEMNEK!
Remélem jó érzésekkel olvastátok az én valódi történetemet, higgyetek magatokban, alkalmazzátok a Titkot, és ahogy Ágnes mondja:

„Élj úgy, ahogy érzed azt amit a szíved húz…”

Derűs szép napokat nektek!