Az önszeretet fejlesztése

Ismét szeretnék egy ma publikált bejegyzésemet (http://zollerke.wordpress.com) Veletek is megosztani:

A már sokat emlegetett könyvében ír először a szeretettartályokról, melyeket mindig feltöltve kell tartanunk, és melyek közül mindegyik valamelyik életszakaszban fontosabb a többinél. A könnyebb megértés végett ide másolom a szakaszokat, de különösen, a számomra nem rég elmúlt, és bepótolandó szakaszról fogok beszélni.

1. Fogantatás - Isteni szeretet
2. 0-7. év - Szülői szeretet
3. 7-14. év - Család, barátok, szórakozás
4. 14-21. év - Kortársak és hasonlócélúak
5. 21-28. év - Önszeretet
6. 28-35. év - Romantikus kapcsolat
7. 35-42. év - Tőlünk függők szeretet
8. 42-49. év - Emberszeretet
9. 49-56. év - Világszeretet
10. 56 felett - Isten szolgálata

Az én mostani legnagyobb problémám is innen eredeztethető. (Kár, hogy ezt nem tanítják a szervezett oktatásban, talán hasznosabb lehet, mint kémiai képleteket magolni, bár oktatásunk mindenre megtanít minket, csak a való életben való boldogulásra nem)

A lényegre térve: 14-21 éves koromban valóban vágytam a kortársak szeretetére. Talán túlságosan is. Ezért mindig mindenkinek meg akartam felelni, ezt pedig úgy megvalósítva, hogy akkora kanállal ettem az életet, amekkorát sokan felnőttként sem mernek elképzelni. Azt hittem ettől leszek jó fej, ettől leszek különleges… de most nem erről akarok beszélni, csak ez valamelyest kell a következők megértéséhez.

Eljött a 21 éves kor és akkoriban ismerkedtem meg a mostani párommal. Azelőtt naponta (sok esetben naponta több* is) váltogattam a pasikat, ezért végre biztonságra vágytam, nyugalomra, állandóságra… Páromban meg is találtam ezt, de itt lekövettem egy nagy hibát. Minden boldogságot tőle vártam. Most már tudom, hogy ő hiába igyekezett nem adhatta meg, amire “vágytam”, hiszen nem nála kellett keresnem a boldogságot.

Az első 1-1,5 év viharos volt, de utána jöttek az “Te sosem…” és “Te mindig…”. Éjszakákat sírtam át amiatt, hogy a párom nem szeret eléggé, nem is tud szeretni, és hogy én vagyok a legszerencsétlenebb. Persze ez rá sem volt túl jó hatással, főleg, amikor kiakasztottam a hisztikkel. Így utólag visszanézve az a csoda, hogy együtt maradtunk. Talán még is szerettük egymást eléggé :D

A lényeg: a 21-28 éves korom közötti hét évemet teljesen elfecséreltem arra, hogy a boldogságot kizárólag a kapcsolatomtól vártam, holott saját magamtól kellett volna. És most, hogy lassan 30 vagyok már tényleg a romantikus kapcsolatra kellene koncentrálnom, de ehhez vissza kellett, hogy menjek feltölteni az önszeretet-tartályomat. Most több időt töltök magammal, hogy a párommal eltöltött ugyan kevesebb idő tartalmasabb lehessen. Olvasok, tanulok, meditálok, ismerkedem vágyaimmal, az elérendő céljaimra fókuszálok… Mióta így teszek (ez kb. 1 hónap) határozottan jobb a közérzetem, és a kapcsolatunk is. Megkapom azokat a puszikat, dicséreteket, érintéseket, amikre vágytam, és úgy hogy ezért nem kell könyörögnöm. Jó úton járok, bár még nem az út végén.

A dologhoz hozzátartozik, hogy a biztonság nálam együtt járt az elhízással, hiszen egy idő után sehova nem mentünk, otthon jókat ettünk… Úgy fölszaladt 16 kiló, hogy nagyon észre sem vettem, csak már, hogy le kell cseréljem a ruhatáram. Ez persze sok mindennel párosul a kisebbségkomplexustól, az önutálaton át, a szorongással, melyeket mára sikerült leküzdenem, de erről majd egy másik alkalommal.

Köszönöm, hogy megláthattam a problémát, és hogy bölcsességet kaptam ahhoz, hogy változtassak az életemen.

Hozzászólások



:)

Köszönöm,megnézem:)



John Gray, Ph.d.

Örülök, ha bejegyzésem segített. John Gray könyvét nagyon tudom ajánlani. Olyan alapvető problémákról, és megoldásaikról ír, melyeket mindenképp tanítani kéne, hogy könnyebben boldoguljunk mindennapi életünkben. Amikor őt olvasom, folyamatosan a homlokomhoz csapok a felismeréstől. Szenzációs.
minden jót! - zollerke (http://zollerke.wordpress.com)



Kedves zollerke

Én is hasonló cipőben járok.Én közel egy éve veszítettem el az édesapámat és akkor ismerkedtünk össze a párommal is.Nagyon kavarogtak bennem az érzések és ki voltam éhezve a szeretetre és a vigasztalásra.Ő ott volt végig mellettem és sokszor akkor is mehettem amikor neki egy kis magányra volt szűksége,mert érzelmileg ő sem volt a topon.Most januárba valószínűleg besokalt és majdnem elveszítettem.Beszélgettünk és talán rendeződnek a dolgok.Ő mutatta meg a vonzás törvényéről szóló filmet.
Azt hiszem előbb magamban a lelkembe kell rendet csinálnom,többet foglalkozni magammal és akkor ő is visszakapja azt akit megszeretett.
Örülök,hogy itt vagyok és köszönöm,hogy tanulhattam tőled:)



zollerke

Koszonom,hogy meglattad a prolemat es megosztottad velem/velunk.

Szeretettel,
felebarat