szerepből kizökkentős

szerepből kizökkenteni... avagy patkánycsapda... :
helyzetbe szorítani, akár más gondolkodással is másokat

így tudhatjuk meg a másikról, mennyire türelmes, mennyire empatikus, mennyire rugalmas, mennyire elfogadó (nem toleránsról beszélek, hanem elfogadásról, van különbség a kettő közt)

és hihetetlen, két általam nagyra becsült, következetes, jól ismert barátom bizony hogy jellemes, kellemes, szellemes maradt...

akár hiszitek, akár nem

mert ez tényleg nem hit kérdése, de minden másra azért ott van (hisz nem azonosítható a vallással...)

cél, kialakítani úgy a személyiségünket, hogy biztosak és bölcsek lehessünk... a biztos nem elég... mert akkor elszáll az egónk, és másokat bántunk, tudatlanul is, érvek nélkül akár, és ez baj

a bölcs már lát... tudja mikor nem kell megszólalni vagy hogy mennyit mondhat...

Vannak kiemelkedő jellemű és hívő emberek, és vannak kiemelkedő és nem hívők, köztük vannak vallásosak, és vannak, akik magukban találták meg az Istent, katicabogarat, hitet, erőt, vagy nemtommit...

a lényeg, hogy önmagukat megtalálják.
éljenek és élni hagyjanak.

Elfogadva a másikat, másképp, mégis.

ugyanis csak meg kell ismerünk önmagunkat az itt lévő írásokra történő reagálásainkból.

Ezért kellenek a kibillentő írások.
És a buksisimogatósok.
És a másik hitét nem elvevősök, nem bántósok, csak elmondósok, más szemszöget elénktárósok,
Ő ezt látja, megosztja. Jó tudni ezekről is.
Mert a lila lufi biza hamar kipukkad, a sok bölcstől.

Sosem felejtem el, mikor megkérdezték tőlem, tudok-e römizni. Én büszkén, gondolkodás nélkül válaszoltam, igen...
erre mit kaptam, mekkora hülye vagyok, ilyet még a sakk-király sem mond magáról, ha megkérdezik, tud-e sakkozni.

Igazat adtam, de csak később. Nagyon bántott a dolog. mert én tényleg tudtam römizni, mégsem jelenthetem ki...

Alázat... na ezt még tanulnunk kell, meg a tompítást, kritikai érzékünkét, és a más gondolkodását elfogadni tudását, szűrését, körbejárását, megismerését.

Ugyanis egy szemétláda is néha jobb ember, mint egy kupac rózsaszín, bájos, csillogás.
Sőt.

Vannak bizony már emberek, akikben feltétlen megbízom. Ugyanis nem viselnek álarcot. Következetesek.
Köszönöm, hogy megismerhettem őket, személyesen is. Úgy fogadtak el, ahogy vagyok.

Mosolyom küldöm annak, aki nem tud hinni, aki épp keresi a hitét, aki épp elvesztette, aki tud és bölcs, aki nem tudja, hogy bölcs, aki figyel a másikra és mosolyogva nyugodtan válaszol neki. Hisz nem érez bántást a más írásából, amiben igazából csakis azt szedi ki, ami benne is sajog, és önmagára ismerhet.

Mosolyom és elismerésem küldöm annak, aki elfogadó tud lenni. Sokan vannak itt ilyenek.

Újra van hitem. Magamban.

Köszönöm, hogy buktatókat kaptam, mindennek oka van, minden mindennel összefügg... és bizony a pillanatok egyedül a mieink, azok a fránya pillantok, bántók, megalázók, örömtelik, büszkék, alázatosak, szomorúak, szerethetőek, nem szerethetőek, semlegesek, bátorítóak, fényt adók, sötétek, bármilyenek is. Soha senki nem veheti el őket tőlünk. Ezeket legalábbis.

...azok a csodálatos vagy döbbenetes pillanatok...

...megtanulod megőrizni a pillanatot. Megérezni a jövőt és elengedni a múltat. Élni, ami benned él. ITT és MOST.

Senki nem tökéletes. Ezt kell elfogadnunk. Tökéletlenül tökéletesnek lenni :-) Elfogadva a másikat, másképp, mégis.

Unique**
Keep smiling :-)
akiélniakaréséliamiéliőt
"Ha arra a pillanatra vársz, amikor minden kész, akkor soha nem fogsz semmit elkezdeni."

Címkék:

Hozzászólások



:-)

Ágica, IGe, Diamyne!
Köszönöm!

Ige! Máshogy értettem...

A hit nem elég, kell tudás is :-)
A kettő együtt is működik. A tudománynak és a szellemi törvényeknek csak most keresgetjük a közös útját, nagyon új dolog.
én meg ezt kutatgatom :-)

A.C.Clarke: A világ színei...
Le a nyúl üregébe...

érdekes filmek ... :-)))

Kellemes szép, áldott, megbocsátós, elfogadós, felszabadulós húsvéti ünnepeket!