thesecret.hu

Még általános iskolába jártam, igazából felnőtt fejjel visszagondolva elég gyerekesnek tűnik a történetem, de tán a tanulsága mégsem teljesen az...
Egyik fizika órán a tanár bejelentette, hogy következő órán dolgozatot írunk. Erről a tanárról azt kell tudni, hogy, amit mondott, az szentírás volt és mindig megtartotta ígéretét. Tehát, ha dolgozat, akkor dolgozat, nincs mese.
Én hanyagságból, lustaságból nem foglalkoztam a fizika tanulással, egészen a dolgozatírás előtti napig, amikor is eszembe jutott, hogy hoppá az összes fizika cuccom az egyik osztálytársamnál maradt, aki kölcsön kérte tőlem. Már este volt, kislányként teljesen kétségbe estem, most mi lesz velem? :) Anyukámnak nem akartam rossz jegyet hazavinni, a tanártól pedig egyenesen rettegtem.
Ez egy vallásos iskola volt, tán ebből kifolyólag nagyon is hittem akkoriban Istenben. Elővettem a Bibiliát és pont az Isten gondviselése c. igére bukkantam rá. Az állt benne, hogy "Ne aggódj a holnapért, a holnap aggódik majd magáért, Isten pedig tudja jól, hogy mire van szükségetek, keressétek először az ő országát és minden más ráadásul megadatik nektek!" Nem szószerint idéztem, de ez volt a leglényegesebb része az igének. Utána imádkoztam, kértem Istent, hogy ne írjunk másnap dolgozatot. Ezután teljes mértékben hittem benne, hogy a tanár nem fog jönni órára és mi nem írunk dolgozatot. Ennek a gondolatnak a nyugalmában feküdtem le aludni. Szépen, békésen aludtam reggelig.
Másnap becsöngettek. A tanár csak nem jött, majd 10 perces késéssel belépett a terembe és így szólt: "Ma kivételes alkalom lesz és elmarad a dolgozat" Én csak néztem és nem hittem el...
Lehet Istennek nevezni vagy a sorsnak, végülis lényegtelen. A folyamat ugyanaz volt, kértem, hittem benne és átéreztem, hogy megkaptam azt, amit szeretnék. Persze, hogy hogyan kapjuk meg, az felett nincs hatalmunk, mert úgy gondoltam, hogy azért nem fogunk írni, mert a tanár nem fog jönni, de a végkimenet végülis az volt, hogy nem írtunk, amiben teljes mértékben hittem és átéreztem már akkor, mikor még meg sem történt.
És lám, csodák márpedig vannak, csak hinnünk kell bennük!