thesecret.hu

Hogy a lemondás pozitív lenne? Nem, nem hinném, ám a természetes velejárója, az E L E N G E D É S az igen, pozitív szó.
A lemondóság olyan szomorú! Engesd el, úgy mondj le róla :))))
Ez az igazi!

Lemondas?

Amirol valoban lemondtal, mar nem foglalkoztat tobbe, nem veszi el minden percedet, gondolatodat, energiadat, nem folytogat.
Fellelegezhetsz es kepesse valsz uj inspiraciokat befogadni.
Kepesse valsz kis ido elteltevel a lemondott vmire/vkire mashogyan, mas szemszogbol ralatni.
Felvillanhat a megoldas is, amit oly nagyon kerestel.

Nem muszaly vegleg lemondani, de kotelezo atszellemulni: meditacio, kikapcsolodas, kornyezet- levegovaltozas, ima, sport, utazas................. is hozhat eredmenyt.

:)

szerintetek az normális, hogy valaki majdnem fél év intenzív kapcsolat után, belekerülve egy munkahelyi és tanulmányi krízishelyzetbe, rádöbbenve arra, hogy oltárira túlvállalta magát egyik napról a másikra másfél-két hete elzárkózik a kommunikációtól és egyáltalán nem keresi veled a kapcsolatot? nem élünk együtt, így aztán az egyik sarokból aggódva pillantás a másik sarokba húzódó kiborult emberre - féle történet felejtős. lebegek a semmi közepén, pokolian fáj. eleinte jött egy-két lelkiismeretfurdalással teli, bocsánatkérő sms, az összeszedem magam nemsokára-szöveg, a most nem megy ne haragudj... meg a még mindig rosszul érzem magam féle időkérés...

de valóban időkérés? mi történik itt? írtam egy vallomást. gyakran velem is megesett, hogy ha ilyet kaptam, csak mosolyogva aludtam el vele, tudva, hogy szertenek. és velem is fordult már elő, hogy annyira kivoltam, hogy nem jelentkeztem senkinek. persze annak, aki a társam, igen. de éreztem olykor, hogy talán jobb volna, a szüönet, amíg újra helyre nem jövök.

csupaszép múlttal a hátunk mögött érthetetlennek tartom ezt a viselkedést és iszonyúan fáj nekem. tudom, hogy ember és ember különbözik. mások a prioritások. itt ezen az oldalon nyilván az érzelgős emberek vannak többségben, mégis reménykedem, hogy talán valaki érti, hogy ha sokfélék vagyunk, mennyi esélyt jósol objektíve egy ilyen szituációban a folytatásra.

én biztos vagyok benne, hogy a kedves összeomlott. de eleddig abban is biztos voltam, hogy nem tenne velem ilyet, hogy hiába csörgetem. hiába. aztán egy üzenet... most nem megyne hagagudj még mindig ugyanolyan szarul érzem magam

eddig azt éreztem, ez az egész NULLA kommunikáció nem nekem szól. kapaszkodtam a nemsokára szóba, mire egyszercsak természetesen előtört belőlem a kétségbeesés.

tudom, milyen az, ha valakit leráznak. tapasztaltam is tettem is már...
most lerázva érzem magam, miközben világosnak tűnik a haladék kérés.
borzasztóan fáj, hogy engem így el lehet dobni.
mindamellett végtelenül tisztelem és aggódom érte, és iszonyún visszafogott vagyok. nem szabad követelni. soha. kérdni lehetett, nem kaptam érte amire vágytam. és értem a prioritásokat is... vágom, mekkora szarban van. mégis...

egy lerázási hadművelet kétségbeesett záróakkordját vagyok képtelen dekódolni vagy egyszerűen "csak" totál ki van borulva? dehát miért vagyok én más, mint ő... és miért vagyok máégis éppen ugyanolyan? miért értem, mit tesz, és mégis miért fáj ennyire, és miért várnék egészen mást? ez a dolog most kezdett csak komolyabbra fordulni, teli volt velem kapcsolatban tervekkel... ő szúrt ki, én adtam be a derekam. nem tudom, mi történik. semmi sem történik, vagy mégis?

a munkahelyen beállt krízis beálltáig még megkaptam a a hajnali "hiányzol"-t...

a türelem és a követelőzés két külön úton járnak... egymással teljességgel összeegyeztethetetlenek.

türelmesen várjam pokoli kínok közepette beláthatatlan ideig, mire méltóztatik jelentkezni? és kellhet nekem ilyen ember? miközben uramisten micsoda önzés ez részemről már csak azt kimondani: "méltóztatik"...

ha szeretsz valakit, bármeddig tudsz várni... ha szeret valaki téged, MEDDIG képes nem jelentkezni önként?

:(:(:(

valaki azt mondja, felejtsem el, milyen ember az ilyen
valaki azt mondja legyek türelemmel, ő az én emberem
valaki azt mondja, félreismertem
valaki azt mondja önző
valaki bennem, viszont azt érzi, én vagyok az önzés mintapéldánya, ha most követelni, vagy egyáltalán csak KÉRNI merek...
könyörögni nem fogok, semmi értelme, csakúgy, mint a követelésnek

el akartam mondani neki, mennyire hiányzik, hogy szeretem, hogy fontos nekem, hogy gondolatban vele vagyok... el is mondtam. attól féltem, hogy nem csak begubózott, de irtózik is gyengének mutatkozni bárki előtt, előttem is... ezért aztán biztosítottam arról, hogy nekem nem csak jókedvűen kell...

nos az ilyen üzeneteket ha sírás kellős közepén kap az ember és épp egészen más dolgon van kiborulva, nem feltétlenül válaszolja meg... csak hálás érte, magában...

rettenetesen félek attól, hogy már nem én vagyok fontos őneki, hanem fordítva... és hogy ezért eddig tartott az egész... minden, ami szép volt... és ami két hete tervbe volt még véve... én sem voltam a legjobb passzban... elismerem. de összeszedtem magam... jóval fiatalabb nálam. neki tudom, milen nehéz.

lebegni mégis pokoli a semmi közepén. nem akarok előremenekülni, de tettem már ilyet. biztos nem helyyett a bizonytalan... bele lehet őrülni. hogy e bizonytalan IGEN-e... ez őrületbe kerget.

beszékni kell, kommunikáció nélkül megoldhatatlan egy probléma.
de vagyok-e én most oly fontos, hogy a krízis fölé legyen pofám helyezni önmagam...

el kell-e fogadnom, hogy jlenleg nem vagyok fontos...
s ha elfogadom, meddig lehet ebben a helyzetben így várakozni?
és ezzel most nem arra célozgatok, hogy rögtön a következő szembe jövő karjaiba őhajtom vetni magam, és drága az én időm... mert nem az. mert sosem voltam az a könnyen túllendülő fajta... nehezen és hosszú idő múlva érdeklődöm általában másvalaki iránt...

pusztán csak ebből a lebegő pokolból szeretnék kimászni, de nem óhajtom tönkretenni az esélyt azza, hogy előremenekülve bátorítok valakit a krízis kellős közepén arra, hogy ha ez tönkrevan, akkor nosza, vessünk most már keresztet erre is! mármint a kapcsolatra...

mit gondoltok? végstádiumban vagyok, érzem, hogy elkövethetnék vlami nagy hibát, és mindenféle marhaság kering a fejemben... hisztériás roham tör föl belőlem olykor, lassú a megnyugvás.

nincsen nekem senkim?, csak azt hittem? avagy van valakim, aki el akar hagyni? vagy van valaki, aki azt se tudja jelenleg, hol áll a feje ?

de ez meddig indokol nulla kommunikációt az irányomban?
és én most akkor mit tegyek? próbálok mással foglalkozni, de elemészt a fájdalom, hogy felém se néz...
és közben tudom, hogy nem csoda, hogy felém se néz... hiszen valószínűleg az ő csúcspiramisának tetején a teljesítményorientáltság foglalta el a megtiszteő helyet. s ha ő ez a fajta ember, ő ebbe fajta dologba képes belehalni... nem pedig abba, amibe hamarosan én fogok...

Nehéz erre a kérdésre ennyi infóból egzakt választ adni, de elsőre nekem ez jutott az eszembe.

miért tűnt el az a felhasználói lista, hogy ki van éppen online?

az az oka, hogy programhiba miatt sokan duplikálva sőt triplán vagy még több példányban voltunk jelen rajta az utóbbi időben?

énszerintem én most is épp duplán vagyok fönn :D bejelentkezésemet követően a fórumra kattintva ismét kilépett állapotban találtam magam és kénytelen voltam újra belépni...

(ez eddig firefoxon nem fordult velem elő...)

Ez is a gyerekkorban elültetett hibás beidegződés:)Az Itélkezés blogomban írtam róla, bemásolom kicsit sok lesz, de rávillágít pár fontos dologra: Brian Tracy:
"Ha a három feltétel közül egy vagy több teljesül gyermekkorunkban, a szüleink nem szerették önmagukat, nem szerették egymást, vagy bennünket nem szerettek, mert nem hagytak időt ránk. Bár, nem szándékosan, akkor meghatározó élményünk a destruktív kritikával összefüggésben az, amit úgy hívnak: bűntudat. Nos, mi a bűntudat? A bűntudat azt jelenti, hogy úgy érezzük, nem érünk túl sokat. Honnan jön ez az érzés? Amikor állandóan kritizálnak bennünket a nekünk legfontosabb emberek és közben nem kapjuk meg a számunkra szükséges mennyiségű szeretetet, úgy érezzük nem sokat érünk, úgy érezzük egyre kevesebbet érünk. A bűntudat érzése pedig elvezet az értéktelenség érzéséhez, az értéktelenséghez. A bűntudat az értéktelenség érzése, a legsúlyosabb, legalapvetőbb problémája a XX. századnak, az elmebetegségek fő forrása. Fő forrása a kapcsolatok problémáinak és a pszichoszoatikus betegségeknek is. A társadalmunkat gyötrő problémák fő forrása, az értéktelenség mélyen gyökerező érzése, mely rendszerint kifejezést nyer abban a gondolatban, vagy magatartásban, hogy nem vagyok elég jó. NEM VAGYOK ELÉG JÓ, NEM VAGYOK ELÉG JÓ! Beszéltünk már az önbecsülésről és annak fontosságáról. Az önbecsülés azt jelenti, szeretem magam, szeretem magam, szeretem magam, szeretem magam! Azok az emberek, akik destruktív kritikában nőttek fel, nemcsak nem szeretik magukat, de úgy érzik, nem jók senkinek és semminek. És sok esetben önutálattól szenvednek, gyűlölik magukat. Gyűlölik vagy elutasítják magukat, ami látható a beszélgetéseikben és megfigyelhető a kapcsolataikban is. Akik gyűlölik magukat, bár jó kapcsolatokat akarnak másokkal, egyszerűen nem képesek rá. Azok az emberek, akik úgy érzik, semmire sem jók, ezt mindig a felszínre is hozzák, mindig problémájuk lesz. Mi a bűntudat fő oka? Valójában honnan származik a bűntudat? A bűntudat három negatív forrásból ered. Negatív szülők, negatív hatások vagy negatív vallás. Egyik a három közül. Mind a három felhasználja a bűntudatot, de eltérően. A szülők és egyes vallási hatalmak két okból. Az egyik a büntetés. A bűntudatot megbüntetésünkre használják. Ahogy növekszünk, a legkönnyebb módja, hogy megbüntessenek az, hogy rossz érzést keltenek bennünk. Szüleink úgy keltenek rossz érzést bennünk, hogy fizikailag, vagy szóban bántalmaznak minket. A büntetés nagyon jó mód arra, hogy elérjük, amit akarunk, hogy rávegyük az embereket arra, hogy azt tegyék, amit mi akarunk.

A bűntudat tehát általános. Miért olyan elterjedt a bűntudat keltés? Először is azért, mert többé-kevésbé mindannyian bűnösnek érezzük magunkat. Másodszor, mert szüleink is élnek a bűntudat keltéssel. Miért alkalmazza anyánk a bűntudat keltést? Mert anyánk a bűntudat keltéssel remekül tud irányítani minket. Remekül tud irányítani minket a bűntudat keltéssel, sokszor telefonon is. A szülők élhetnek a bűntudat keltéssel a gyermekeikkel szemben, mert az ő szüleik is a bűntudatot használták fel és az övék is, mert ez a legkönnyebb. Semmi fizikai erőfeszítés, elég egy tekintet, egy pillantás és az hatni fog. Az emberek mindig a legkönnyebbet választják. Figyeljünk oda erre! Gyerekkorunkban a környezetünk is bűntudatot ébresztett bennünk, majdnem mindannyiunkban. Meg kell értenünk, hogy a bűntudat olyan, mint egy fertőzés, egy negatív érzelmi baktérium, ami befészkeli magát pszichénk, vagy tudatalattink gyökerébe és feltámasztja az összes többi negatív érzelmet; haragot, irigységet, gyűlöletet, keserűséget, csalódottságot, és félelmet, kétséget és a többi. Létrehozza és irányítja mindet. Igazából úgy tudunk megszabadulni ettől a magtól, ha kiűzzük magunkból és teljesen kiirtjuk. A továbbiakban ezt fogjuk tenni. Miből állapíthatjuk meg, hogy vajon bűntudatban neveltek-e minket. Ezt a bűntudat felnőttkori megnyilvánulásának nevezzük.
A bűntudat felnőttkori megnyilvánulása. Megállapíthatjuk, ha ellenőrizzük, mi mindenért érzünk bűntudatot. Az első számú megnyilvánulása a bűntudatnak, ha kisebbrendűségi érzésünk van. A kisebbrendűségi érzés a meg nem felelés érzése, és a meg nem érdemeltség érzésünk. Úgy érezzük, hogy nem érdemeljük meg, hogy jó dolgok történjenek velünk. Ha valakit destruktív kritikával neveltek fel, bűntudatot keltettek benne, ha később sikereket ér el, nagy erőfeszítések árán, mindig hajlik arra, hogy úgy érezze, nem érdemli meg. Ezt úgy nevezik, hogy félelem a sikertől. A sikertől való félelem az oka annak, hogy azok az emberek, akik értéktelennek tartják magukat, kényelmetlenül érzik magukat, ha megtapasztalták a sikert."

Szia felebarat!
Ez jó kérdés, én is kíváncsi lennék Rá. Van hogy szeretjük az hinni, hogy van, és előfordul, hogy inkább az a szimpatikusabb, hogy nincs. Én abban hiszek, hogy nincsenek véletlenek, és van értelme a "véletlenül" történő apró dolgoknak is.
Nadin

Adminhoz intezett kerdesedben benne a valaszod az en kerdesemre is.
Ezen a problemadon csak te magad valtoztathatsz.
Hasznos es eredmenyes meditalast.

Szeretettel,
felebarat

Miért akarod azt amit akarsz? - íme egy 70 éves nő válasza :)
http://tinyurl.com/yeyb2zn

Nagyon szépen kérlek ne töröld az írásaidat.Én majdnem mindet a kedvenceim közé tettem.és ha Te már nem is leszel az oldalon,
legyen mit olvasnom!Írásaidból,sok erőt merítettem és merítek ezután is,ha visszaolvashatlak.Ölellek:Hajni

Mondd, miert akarod torolni az irasaidat?
Ez azt jelenti,hogy "osszepakolsz" es elmesz?
Mi az oka e lepesnek?

Szeretettel,
felebarat

Én is azt szeretném, ha maradnál... Mindig olvasom az írásaid, még ha nem is regálok gyakran...
Neked épp úgy itt a helyed, mint bárki másnak, aki szívesen jön ide...
Szeretettel üdvözöllek. Meli

önmagamhoz.
ariela mit néztél a thesecret.hu oldalon, mikor a NAPI KÉRDÉS már régóta itt van?
A feleletet amit ariela megkapott ariellától nem irom le, de őszintén köszönöm Adminnak hogy e-mailban
elküldte a választ a kérdésemre.

...,mert nincs semmi uj, amirol meselhetnenek!:)

Szeretettel,
felebarat

Sok lehetoseg nincs!
Vagy nem voltak resztvevok vagy nincs mit meselni, mert....!:))

Szeretettel,
felebarat

Ma hallottam.
Számoljunk!
3 ember bement egy Motel-be.
A recepciós mondta,hogy 30 dollár egy szoba,így mindenki fizetett 10 dollárt és elment lefeküdni.
Kicsit később a recepciós rájött,hogy egy szoba csak 25 dollár,ezért elküldte a hordárt a három férfihoz az öt dollárral.
Útközben a hordár nem tudta kitalálni,hogyan ossza el a 3 férfi között,így mindegyiknek adott egyet,kettőt pedig megtartott magának.
Esszerint a három férfi 9 dollárt fizetett,ami 27 dollárt tesz ki.
Ha ehhez hozzáadjuk a hordár által megtartott kettőt,az 29 dollár.

Hol van az az egy dollár?

Ki és miért" tör fel "egy email levelezést?Velem ezt történt,minden eddigi írás,cím elveszett.Mostmár van egy új email címem,de régi nagyon
hiányzik.............Ágica

Annyira boldog vagyok ettől a ténytől, hogy " lebegek" a jó érzésektől:)

Nekem jól telik, soha rosszabbat.
A legutóbbi hozzáfűződő élményem, hogy a volt munkahelyemen péntek, 13-án kötötték a talpamra az utilaput. Egyébként az akkor már egy jó érzés volt, hisz nyilvánvaló volt, megkönnyebbültem és azóta is jobban érzem így magam. Mondhatni, nekem a péntek 13-a jókat hoz és még a mai napnak sincs vége....

És Nektek???????

Szeretettel: E R Y
Élj a Szíved Erejével!

Tudom, hogy úgy tűnik, hogy ma már minden akvezhető.. de azért ez nem így van.. MTA sok esetben elutasítja a kérelmeket, pl. ha annak van magyar megfelelője. De ettől függetlenül továbbra sem értem én sem, hogy mért jó ha az ember lánya ( fia?) a Kavics névre hallgat..

az én tündérem Kamilla. És ha születnének újabb tündéreim ( ami perpillanat esélytelen) a Nórát és az Áront favorizálnám..:)
De újabban nagyon tetszik a Szergej...(bár asszem ez nem is anyakönyvezhető.. a tisztes polgárfoglalkozásomat tekintve anyakönyvezető vagyok:)) )
Kedves Erka! Hiszem, hogy megszólít téged is az a név, ami épp a Te Tündérkéd neve:)
Ölelés: Meli

adható???/Hol van mellette az emberi szó????/Bármennyire jó, ha ez a legtöbb, inkább nem kell, köszönöm!/

Köszönöm Nektek,hogy a névválasztásban segítségemre voltatok.Azért még továbbra is várom a legszebb keresztneveket.
A végén megírom melyiket választottam!Köszönettel:Erika

Erka nagy-nagy gratula nektek a babához!!!

Valóban nem egyszerű a névválasztás...de én azt hiszem, hogy mindig megérzik az anyukák, kit hordanak a szívük alatt:))))

Támogatom, hogy magyar neve legyen a babának...nekem az ősi magyar nevek tetszenek a legjobban!!! Pl.az Emese:)))) Anyácskát jelent:)))

/Igaz, ha korom megengedné és még lehetne egy lányom, akkor vagy Luca, vagy Emilia lenne/

Azért készüljetek fiú névvel is:)))))

"Sok ember azért nem lesz soha sikeres, mert amikor a lehetőség kopogtat az ajtajukon, ők éppen a hátsó kertben négylevelű lóherét keresnek:)))" /Walter Chrysler/
Evelyn:)

Kedves Erika!

Preferálom a magyar eredetű neveket, és a vezetéknévhez illik is: Csenge.

További szép babavárást kívánok:
Beryl