A halállal valóban vége mindennek?

Az utóbbi időben elég sokat gondolok apukámra, nagymamámra, párom anyukájára, akik nem olyan rég haltak meg. Sokat gondolok arra, hogy mi lehet velük, valóban csak a testük halt meg és ők, a szellemük valójában nem? Amikor apu meghalt a temetéséig nagyon nyugtalan voltam, valahogy úgy éreztem szegény nincs biztonságban, majd amikor eltemettük, akkor, lehet, hogy ez hülyén hangzik, de apu eljött este és elköszönt tőlem. Lehet, hogy csak ki voltam merülve idegileg, de remélem, hogy nem ennek tudható ez be. Aludtam, nagyon szomorú voltam, fizikailag fájt az elvesztése, majd arra ébredtem, hogy ott áll mellettem és megfogja a kezem. Nem szólt semmit, és mégis mindent tudtam, éreztem, hogy mit akar. Nem volt szomorú, de éreztem, hogy mennie kell. Majd arra keltem, hogy nem tudtam eldönteni, hogy most ez igaz volt-e vagy sem... Nagyon zaklatott voltam. Amikor mamám haldoklott, akkor tudtam biztosan, hogy megfog hamarosan halni, hogy mondta, apu nála volt.. Ez nagyon megdöbbentő volt. Ekkor már tudtam, hogy eljött hozzá felkészíteni. Sokszor kétkedve hallgatom a szellemes sztorikat, mégis hinni akarom, hogy tényleg van valami a halál után. Amikor apu meghalt, utána olyan sok jó dolog történt, hogy nem tudom másnak betudni csak neki, hogy segített. Elfogadtam, hogy a halál az élet velejárója, ahogy élünk, egyszer úgy el is megyünk. Már nem szomorúságot érzek, hanem csak egyszerűen hiányzik apu. Olyan jó hallgatóság volt, mindennek örült, ami velem kapcsolatos volt, és annyira büszke volt rám, és a testvéreimre. De már beletörődtem, és úgy akarok élni, hogy ő büszke legyen rám.
Érdekelne, hogy valaki járt-e már hasonló cipőben, hogy amikor elvesztett valakit, akkor sokáig érezte a jelenlétét, vagy ezt csak én mesélem be magamnak? Tudom, hogy most ez nem volt egy építő iromány, és nem is tartozik a titokhoz, de ilyet is lehet néha nem?

Címkék:

Hozzászólások



...

Kedves Kamoca,

Először is részvétem. Lehet, azért nem tudsz anyukáddal álmodni, mert annyira akarod. Velem a temetése után történt, és még utána néhányszor, néha úgy érzem, hogy valamit akar így üzenni, vagy esetleg csak ránk kíváncsi, mert az utolsó álmomban apu azt kérte, hogy meséljek az öcsémről. Én már nem érzek fájdalmat, nem vagyok szomorú, hogy meghalt, elfogadtam, de nagyon hiányzik.
Szerintem veled is hamarosan felveszi az anyukád a kapcsolatot...

Baráti üdvözlettel
Seahorse



Kedves Seahorse..

Az én apukám, miután meggyilkolták, még két évig velem volt.
Nem azért, mert nem tudott elmenni, hanem azért, mert úgy érezte, segítenie kell nekem.
Fizikailag láttam ,és beszéltem vele még két évig.
Egészen addig velem volt,amíg biztos nem lettem a döntéseimben.
Utoljára két évvel ezelőtt adta jelét annak, hogy még mindig velem van.
Olyan döbbenetes volt, hogy ha nem velem történik, el sem hiszem.
Nyugodj ,meg,azek a dolgok léteznek, igazak, és tapasztalatom szerint van élet a halál után.
Szeretettel: Ercsike



Szia Seahorse!

Olvasd el Dr. Michael Newton: Lelkünk útja I., II., III. című könyveit. Ezeket egy pszichiáter írta, aki nem hitt a reinkarnációban, de hipnózis terápia közben véletlenül rábukkant a "köztes létre", és egyre kiváncsibb lett. Sok ezer embert kérdezett ki az életeink közti "létről", hogy milyen világba érkezünk halálunk után, hogyan értékeljük az éppen befejezett életünket, hogyan tervezzük meg a következőt. Arról is ír, hogy hogyan lépnek velünk kapcsolatba szeretteink, hogyan próbálnak megvígasztalni minket.
Nem 100 %-ban születünk le, egy részünk mindíg "odafenn" marad. mindig kapcsolatba tudsz lépni elhunyt rokonaiddal, akkor is, ha már újra leszülettek.

Döbbenetes olvasmány! Ajánlom figyelmedbe.

Borbi
"Add meg minden napnak az esélyt, hogy életed legszebb napja legyen." /Mark Twain/



Kamoca és ...

Seahorse...

Van még egy könyv, amiből sok segítséget kaphattok, a héten láttam is az Alexandra könyvesbolt polcán, hogy újra kapható.

Szögjal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról.

Seahorse kedves, kezd a filmmel, az nagyon sokat fog segíteni, ha még nem láttad volna...

 

Teozófia

Kamoca

Én a témával kapcsolatban egy másik fórumon kaptam segítséget. Írjátok be a keresőbe, hogy teozófia. Ez nem egyház, ők az Igazságot kutatják, tényekkel, esettanulmányokkal alátámasztva.
Igen, a Ghost című film megmutatja, hogy mi is történik, szerintem is az tökéletesen igaz lehet ( a teozófia olvasása után).
Kamoca



Kedves Seahorse!

Nincs halál. A tudat nem tud meghalni. El tudod képzelni a semmit? :)
Ha szeretnéd jobban megérteni, mi történik ilyenkor, próbáld megszerezni videotékából a Ghost című filmet.
Ott nagyon valósan és korrekten van ábrázolva, mi is történik a "meghalás után".
Nagy kincs, hogy tudtál még találkozni apukáddal..., és kívánom, hogy a hiánya miatti fájdalom is enyhüljön benned.



vonzás

Kamoca
Én már nem mertem ilyeneket írni, de úgy látszik bevonzottam.
Nagyon írigyellek benneteket, hogy érzitek elhunyt szerettetek jelenlétét, sőt álmodtok vele. Az én Anyukám csak 3 hete halt meg. Még nagyon magam alatt vagyok, minden éjjel kérem Istent, meg őt is, hogy had álmodjak vele, lássam, beszélhessek vele, de még semmi ilyesmi nem történt. Miért? Fog még velem is ilyen történni? Apukám 10 hónapja halt meg, őt mintha hallottam volna néha, ahogy mondja: kislányom.
Nagyon szoros kapcsolat volt Anyukám és én köztem, napi szinten találkoztunk az utóbbi évben, Apukám halála után és telefonon is naponta sokszor beszéltünk, ingyen. És én ápoltam mikor beteg lett, csak a legvégére fogadtam ápolót.
Hogyan kell előidézni, hogy vele álmodhassak, vagy érezzem őt?
Mert meg kellene nyugodnom, hogy igaz amit írnak , hogy nincs halál, mert nem látom értelmét az életemnek így, egyenlőre.
Akit érdekel, tudok küldeni anyagot a témában, ami eléggé megnyugtató a halál utáni léttel kapcsoaltban.
Kamoca



Én álmodtam

Nagymamám 2005-ben ment el örökre. Akkor sokszor álmodtam vele. Mivel nem tudott elbúcsúzni(hirtelen lett rosszul utána kómában volt)volt egy fura álmom vele. Akkor ott azt mondta vigyázzatok magatokra szeretlek benneteket. Utána is többször álmodtam velekérdeztem, hogy van és mindig azt mondta, hogy jól. Egy idő után már nem álmodok vele biztosan jó helyen van érzem.

Légy olyan, hogy minden megérintsen!



Kedves Seahorse!

Hasonló cipőben jártam,csak nekem anyukám halt meg pár éve.Velem is történtek furcsa dolgok.A mai napig álmodom vele,az álmaim sok esetben annyira életszerűek,hogy ébredéskor jön a csalódás,hogy mindez sajnos nem igaz,hiszen már nem él.
Nekem is nagyon hiányzik.
Minden jót kívánok Neked!



Szia, Köszi, érdekes volt

Szia,

Köszi, érdekes volt amit írtál. Fura, mert én sem voltam MJ rajongó, és én is megsirattam. Szerintem a halál az egy olyan valami, amit sosem fogunk megfejteni, ha meg igen, akkor már nem tudjuk senkinek elmesélni, mert ép velünk is megtörténik.

Baráti üdvözlettel:
Seahorse



Szia seahorse!! Sose tudtam

Szia seahorse!!

Sose tudtam elfogadni a halált! Egyszerűen nem értem,hogy miért kell elmennünk?! Tegnapelőtt legalább 45 percen keresztül sírtam Michael Jackson halála miatt,pedig nem voltam rajongója,sőt még nem is ismertem a számait sem! De annyira megérintett,hogy nem bírtam.... rájöttem,hogy hagytam hogy az újságok,pletykák félrevezessenek! És csak most jöttem rá,mennyire igaz ember volt! Tényleg,tiszta szívemből sajnálom,hogy nem szerettem akkor mikor még élt!

Na,de ez csak egy kis kitérő volt,és most arról írnék,hogy velem is történt hasonló eset,ugyanúgy mint veled!

Szóval: Nagypapám,akivel nagyon, nagyon jó kapcsolatban voltam 2005ben halt meg! Teljesen kiborultam,gondolom el tudod képzelni mit éreztem,szóval erről nem is írnék,inkább arról,hogy én azóta,mióta meghalt, tudom,hogy mellettem van! Nekem nem jelent meg,úgy ahogy neked,nem volt látomásom,csak egyszerűen érzem hogy itt van mellettem! Pl.: 2009. június 27-én,tehát nem olyan régen,ismét a tudtomra adta,hogy itt van és vigyáz rám! Aznap volt a szóbeli nyelvvizsgám,és teljesen bepánikoltam,kiborultam. De egyszer csak valahogy egy emlék ugrott be vele kapcsolatban. És ekkor kezdtem megnyugodni,egy kis idő múlva már teljesen nyugodt voltam, és tudtam hogy velem van és vigyáz rám,hogy minden rendben legyen! És sikerült is a nyelvvizsgám! :) Úgy gondolom,mindez nagypapám műve!

Visszatérve! Pont ezen a héten gondolkodom rendszeresen a halálról! Egyszerűen nem tudom hova tenni. Hála a Titoknak, az élet számos területén "rendet" tudtam tenni... És tisztáztam a dolgokat magamban! Azonban a halál még mindig megoldatlan téma nálam! Tegnapelőtt töltöttem le a netről Az élet a halál után című könyvet. Még nem olvastam el,de igyekszem! Szeretnék minél világosabb képet kapni a halálról!