A Múlt sejtjei. Jövő szellemei.

A Múlt sejtjei. Jövő szellemei.

A múltban erős emberek, szellemileg sejtileg egyaránt.
Generációról generációra a sejtek fejlődtek, és eljutottak egy nagyon intelligens szintre. Ahol a tudatunk, szellemünk lelkileg fejlettebb.
De vajon fejlettebb, mint a múlt generációjáé?

Ahogy generációról generációra fejlődünk, elvesztünk bizonyos érték rendeket.
Új képesítéseket kapunk, és sejtjeink átveszik a jövő fejlődési szintjét.
A régiek nem értik. Az újak a múltat nem értik.
Voltak emberek, akik fizikailag sokkal erősebbek voltak, mint a mai generáció.
De tudatilag viszont nagyon alacsony szinten álltak. intelligenciájuk rövid volt.
De életük hosszú. Tehát ha nem gondolkodsz, nem leszel rövid életű.

A gondolkodás a mai generációja számára sokkoló. Túl sokat kell tanulniuk.
A fejlődés felét nem érik meg. Bár a tudatos pozitív gondolkodás, meghosszabithatja életüket. A beálitotság, és a vonzás törvénye, és a természet pusztítása mégis rövidre zárja életét.
A mai világban hiába élsz egészségesen hiába. Hiába sportolsz.
A jövő sportja elveszi életed. A jövő sportja a túlhajtás. Ez vonatkozik a tanulásra, vonatkozik a fejlődésre mindenre.

A jövőben a fejlődés a gyorsaságon mullik. A jövő a mi számunkra annyit jelent mintha mi csak egy teknősbéka gyorsaságával mennénk elébbe.
A sejtjeik működése felgyorsul. hiperaktivabbak lesznek. A fizikai erőnlét fejlődése mesterségesé válik. A szellemi lelki állapotuk elég gyenge lesz ahhoz, hogy sok mindent kibírjanak, fizikailag, szellemileg.
A mostani generáció még közelit az ezoterikus dolgok iránt. És keresik a szellemiségét.

DE a következő generációk a jövőben megpróbálják a mesterséges módját ennek. Például a meditáció fogalma számukra egy szerkezet fogja ismerté tenni.
Saját maguktól nem lesznek képesek erre. A sejtjeik a hiperaktivitásra lesznek beállva. A vonzás törvénye számukra természetessé teszi, a mi általunk nevezet különleges kepeségeket. A sejtjeik erre lesznek beállva. és majd mi fogunk leskelődni a jövő emberei kepeségének látványa miatt. Amit ők természetesnek vesznek.

Mi elmaradottak leszünk, de mégis lehet hogy természetes útón, mégis tovább élünk. Míg ők mesterséges módon oldják meg. De lelkileg nem lesznek fejlettebbek. A mostani ember elméje még alkalmas a hangolásra. Meditáció!

Már most is sok hiperaktiv ember él a jelen életben, de most még alkalmas a sejt manipulálásra önkontrolként. Ez a jó! Az önkontrol. Mert ezt is mesterséges úton lehet majd elérni. Nem azt mondom ogy kivesznek a különböző vallási meditációs megoldások. Csak annyit hogy nem fognak vele foglalkozni.
Minek? Ha egyszer megoldják egy szerkezet segítségével.

Szerintem az az igazi elmélyülés, ha mi saját magunk végezzük, és nem egy szerkezet hozza létre. Nagy lehetőség lesz, de a jövő generációjainak.
A hiperaktivitás, a sok tanulás, lótás, futás a jövőben, csak a fejlődésért, az kiiktatja idővel az ember belső szellemiségét. Minden csak a rohanással zajlik.
És a rohanás nem ad alkalmat, arra hogy elmélyüljenek magukba.

Az agy soha nem pihen. Mindig dolgozik. Így vagy úgy. Alvásközben a legaktívabb. És a mesterséges kipihenés nem fogja pótolni azt, amit nekünk pótol most. mégha rosszak is de nekünk válaszokat adnak. De mivel ők csak a fejlődéssel foglalkoznak majd. Így ők, ha pihennek is, csak a fejlődéssel kapcsolatban fognak álmodni. És csak azt fogják tudni, értelmezni.
A múltat nem! Csak azokat a részeket, amik az ö életükhöz tartozik.

A múlt sejtjeiben kevés intelligencia lakozik. De mind szellemileg, mind lelkileg
Erősek voltak. És hosszú életüket a tudatlanságnak köszönhetik.
Nem kellet gondolkozni sokat. Főleg inkább azok, akik nyugodt életet éltek.
Hisz gondolkodni nem kellet. És nem kellet sietni sehová. Leélték hétköznapjaikat és eltelt a napjuk. Földeket műveltek, álatokat tenyésztettek, sok lehetőség nem volt.

De mikor jöttek generációk újai. Kezdtek aktívabbak lenni.
Elteltek a századok, és eljutottunk egy olyan pontra, mikor olyan fejlődésre értünk. Ahol saját magunk elkezdtük pusztítani bolygónkat. Sejtjeink kezdtek
Beállni egy bizonyos rohanási szintre. És rohamosan fejlődőt tudásunk.

Pillanatok alatt eljutottunk a számítógéphez, eljutottunk a holdra, ha igaz.
És igen meglett az atombomba is. Sejtjeink egyre gyorsabbak, az elménk működésével együt. és vele együtt a biológiai óránk is gyorsult.
Vajon jó nagy intelligenciával rendelkezni? Hátrány? Vagy ténleg számit?
Vannak tudósok, akik alítják, hogyha használjuk elménket folymatossan, és sokat tudunk, akkor nem gondolunk a betegségekre. Csak a tudásra, és a végére igazi zsenik leszünk. És egészségesen hosszú életet élhetünk.

Címkék: