2009. július 28. kedd - 09:43 | beküldő: bandi30
Egy kutyatenyésztő hirdetést adott fel és plakátokat rakott ki, mivel 9 kölyökkutyája született. Az érdeklődők csak úgy özönlöttek, mivel nagyon jó hátterű kutyák kölykeiről volt szó. Egyik nap jött egy kisfiú.
– Csókolom, bácsi! Van egy kis gyűjtött pénzem, mert már nagyon régóta szeretnék kutyát. Meg szabad néznem őket?
– Természetesen. Gyere velem hátra, most éppen a házukban vannak, de kihívom őket, – válaszolta a tenyésztő.
Ahogy szólt nekik, rögtön kiszaladtak a házukból és hozzájuk futottak. Teli voltak élettel, vidámsággal csak úgy süvített a kis fülük a szélben és oda-vissza előzgették egymást. De egy a sok közül lemaradva, bicegve botorkált ki a kis házikóból. Szegényke nem tudott úgy futni, mint a többi kölyök, mert sántán született. Ahogy a kisfiú meglátta ezt a kiskutyát, felcsillant a szeme és így kiáltott:
– Őt kérem!
– Ó, aranyos tőled, de ő nem fog meggyógyulni. Soha nem fog tudni úgy futni, mint a többi kölyök, és így csak nehézkesen fog veled játszani. Hallgass rám, jobb ha inkább nem őt választod,– reagált rá a tenyésztő. Erre a kisfiú megfogta a bal nadrágszárát, és felhúzta a combjáig. A tenyésztő döbbenten látta, hogy lábprotézise van. Szóhoz sem jutott.
- Bácsi kérem, hadd vegyem meg azt a sánta kutyát! Én sem tudok úgy futni, mint az iskolatársaim. Szükségem van egy megértő társra, aki együtt tud érezni velem! – fakadt ki magából a kisfiú. Végül a tenyésztő megfogta a sánta kiskutyát és a kisfiú kezébe tette.
– Mennyit kell önnek fizetnem, bácsi? – kérdezte kíváncsian a kisfiú.
– Neked adom ingyen! Ugyanis a szeretetért nem lehet pénzt kérni, és megvásárolni sem, légy vele boldog





Hozzászólások
Meghatott.....
Egyszerű, egyben csodálatos történet. Nem vagyok egy sírós típus, de azonnal könnyeket csalt a szemebe. Örülök, hogy elolvashattam. muhaanyu
Egy rövid történet
Sziasztok!
Ezt a történetet az iwiw-en találtam,és elolvasás után az volt az első gondolatom,hogy megosszam veletek.Örülök,hogy tetszik.
Üdv Bandi
Kedves Bandi!
Honnan származik ez a csodálatos történet?
Könnyeket csaltál a szemembe...
„Semmi sem túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, semmi sem túl csodálatos ahhoz, hogy megtörténjen, és semmi sem túl jó ahhoz, hogy örökké tartson, ha a terád váró jóhoz pozitívan állsz hozzá!” Helen Hadsell * www.5rol6ra.hu
Azt hinnek, az elet
Azt hinnek, az elet hianyosra alkotta a gyermek testet , es ra kell jojjunk, sokunknal teljesebb lelket adott neki cserebe. Altala egy pillanat alatt meglathatjuk, semmi sem feltetele a mosolynak, a segitsegnek, az elfogadasnak, a szeretetnek. Ezt kell meglatnunk benne, mert o is ezt kozvetiti, szerintem.
http://www.youtube.com/watch?v=dtBnfJvf6eQ
Kedves Bandi!
Megérintett ez a történet. Valahogy mindig nagyon mellbe vág és elszomorít, ha beteg gyereket vagy állatot látok. Ilyenkor mindig felmerül bennem a kérdés, hogy miért pont ők, akik olyan védtelenek és tehetetlenek? Köszi, hogy leírtad. Szép napot!
moncso:):)
csodálatos történet.
csodálatos történet. Hiszem, hogy naponta történnek ilyenek.
köszönöm :)
Kedves Bandi30!
Nagyon köszönöm, hogy olvashattam ezt a megható történetet.
"Jól csal a szívével lát az ember, Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. "
- Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg -
Szép estét kívánok!
Jugik
http://www.jugik09.gemsziget.net
Kedves Bandi!
Köszönöm, hogy olvashattam...
csepp
Nekem is tetszik a történet,
no comment.
:)
Bandi30!:)
Köszönöm szépen...:)))
Zsuzsi
Szívszorongató történet,
Szívszorongató történet, annál is inkább, mert imádom a gyerekeket és az állatokat, az otthoni mini állatkert (3 kutya 1 cica) naponta járok a városunkban működő menhelyre aktivistaként. Csodálatos, hogy minden kicsi jószág más, de amikor látogató közeledik, a csöpp lelkük érzi az esélyt, hogy "hátha én" és őrült ugatásba és produkciókba kezdenek, mintha mondanák, hogy: kérlek engem vigyél ! Ha tehetném, megtanítanám az embereket arra, hogy ezeknek a kicsi négylábúaknak mekkora lelke van és csak nagyon-nagyon megfontoltan és óriási felelősséggel szabadna kedvencet választani, amit aztán ha nem felel meg az elvárásainknak, - mert nem foglalkozunk vele kellően, csak feltételekhez kötjük érzéseinket az ő feltétel nélküli szeretetükkel szemben - kitesszük a szűrét. Akár autóból, forgalmas főúton.Tegnapelőtt gyönyörő 6-8 hetes labrador kölyköt tettek ki egy kukoricatábla mellett a főúton. Egy közeli cég vagyonőre jelentette. Olyan bűbájos, hogy nem tudom mi van a szíve helyén annak, aki ezt megtudta tenni. És ez csak egy a sok közül. Amíg a külföldiek - németek, oszrákok, belgák - úgy jönnek kutyáért, hogy: melyik a legesélytelenebb, vagy melyik a legszerencsétlenebb kinézetű, mert azt kell legjobban szeretni, addig a jó magyar ember úgy jön, hogy 3 hónaposnál ne legyen idősebb, "fajtiszta" (erre szoktuk mondani, hogy itt 130 db fajtiszta kis állat van, ugyanis amire gondolnak az a fajtatiszta) szobatiszta, és esetleg beszélni is tudjon.
Csodálatos a történet befejezése, mert valóban szeretet sem venni, sem elvárni nem lehet.Az "csak" úgy van, vagy nincs a lelkünkben, s ettől függ, hogy hogyan éljük az életet. Az én szívem tele van szeretettel minden és mindenki iránt, és áldásomat küldöm azoknak is, akik még nem tudják, hogy csak így érdemes élni.