2009. október 11. vasárnap - 09:58 | beküldő: ancsy81
Sziasztok!
Én ugy ismerkedtem meg a titokkal,hogy nem is tudtam róla,hogy ezt csinálom,illetve nem szánt szándékkal,de mégis ezek a könyvek kerülnek a kezembe.Sajnos engem is megérintett ez a "betegség",most próbálok ugy gondolni rá,hogy nem is az,de azért mégis más vagyok,mint a többi átlagos ember,valahogy másképp látom a dolgokat(itt a rossz értelmében mondom),szóval az a kockalátás,de ez 23 éves korom óta tart,persze közben jött a nagy szerelem és boldogság lett,de ennek vége már régen és nem tudok tullépni,elfelejteni,pedig erőszakolom magam ellene,de mégis azt érzem csak vele lehettem boldog,és ez az állapot több mint egy éve tart,senkit nem tudok közel engedni magamhoz,olyan fakó az életem,önbizalom 0,önértékelés 0,végülis nem csodálkozom a depressziómon és nem is nyavajgok sokat ahhoz képest hogy mennyire lelkis vagyok.Szóval ezt nem is azért irtam le,csak amiatt hogy valakinek van-e véleménye,hogy kell-e ez az átkozott gyógyszer,vagy anélkül is megy?Én próbáltam már párat,nem lett jobb,de mivel súlyos depressziós periodusaim is voltak,korházba is akartak küldeni,de ellenálltam.Sajnos nekem édesanyám is ezzel küzd és ő elég sokat volt a pszichiátrián,én nem akarok igy járni.Viszont sokszor érzem ugy hogy nem normális ez a sürü mélypont,küzdök hogy elfelejtsem a szerelmemet,miért nem megy ennyi idő után sem?Sajnos nem tudom irányitani az életem,most a családom segit,de lenne lehetőségem külföldre visszamenni,ahol éltem,de félek,mert ott van ő is,nem tudom hogy birnám lelkileg.Próbálom alkalmazni a titkot hogy ne féljek,mást nem tehetek.
Van valakinek véleménye a gyógyszerekről?
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 1565 olvasás
-
Hozzászólások
Én behalok esküszöm.
Én behalok esküszöm. Gyógyszerek.xD
Azt hiszed azért igaz az anyukádra is ez a betegség mert te is az vagy és öröklődött?
Ha így van légyszi mondj már egy igent, hadd képedjek el! (én szerintem kicsit más szemszögből nézem a dolgokat, mint a többi ember).
hadd mondjam el hogy működik ez.
Megszületünk. Vannak negatív érzéseink? Nincsenek. Láttál már negatív csecsemőt?
Akkor mégis, honnan jönnek ezek ha nem születnek velünk?
Hát mindent megtanulunk a környezetünktől!
Mindig utánzással tanulunk. Ez gondolom érhető. Te sajnos megtanultad ezt a depressziót a szüleidtől.
Nagyon jól fogalmaztál. Igen. A depresszió betegség. Egy olyan betegség ami az agyadba férkőzik be. És megfoszt mindentől. De olyan könnyű belőle kigyógyulni hogy csak na. Ha szeretnél ebből kigyógyulni akkor gyerekjáték lesz.
Brian Tracy szemmináriumát hallgasd meg, itt van: http://www.google.hu/url?sa=t&source=web&cd=1&ved=0CBkQFjAA&url=http%3A%...
Ezt a dokumentumot megnyitod, és rájuk kattintasz, letöltheted és meghallgathatod. (Ha nem tudsz rájuk kattintatni openoffice.org-ról töltsd le a legújabb openofficet.. A te problémádra megoldás konkrétan a negatív érzelmek, és fékjeink kiengedése részekben található).
A negatív érzések a felelősség hiányából erednek, gyakorlatilag mindig. vagyis azt hiszed, nem te irányítod az életed, külső erők áldozata vagy. Azt kell mondani ilyenkor: "Én vagyok a felelős". Ekkor mi történik? Ha erre a gondolatra gondolsz elmúlik a rossz érzés fokozatosan. Nem lehet rossz érzésed és közbe arra gondolsz hogy te vagy a felelős, egyik kizárja a másikat.
Ezért járnak pszichiátriára éveig az emberek? EZt magyarázza meg könyörgöm valaki!!! Olyan egyszerű..
Van a másik módszer. Az arról szól hogy szeresd az embereket. Tudom furán hangzik de elfogsz ájulni hogy milyen jól fogod magad érezni tőle. Depressziós mi az te? Az egy baromság elmondom neked. Többről szól az élet. Félelmet is elmlítettél..Tulajdonképpen mi a félelem? A szeretet hiánya (Osho definicójával élve). De mondhatjuk azt is a félelem ellentéte a szeretet. Szeretet ellentéte a félelem.
Vagyis..Képzeld el egyenként is, meg csoportokba is ismerős és ismeretlen embereket és képzeld el hogy szívek vannak körülöttük, átöleled őket. Ilyeneket. Oké tudom nem hiszed el. De ha tényleg komolyan veszed, és nem előitételek közeppe vágsz bele elfogsz ájulni, 10 perc múlva fogadok. Miközbe ezt teszed hogy elképzeled ölelést, szíveket, vagy akármit lényeg hogy a szeretetet fejezze ki számodra amit elképzelsz, embertársaid iránti szeretetet, mond azt hogy (akár magadba, akár hangosan) hogy mindenkit szeretek! Vagy mindent és mindenkit szeretek. Vagy szeretem magamat és embertársaimat.
Ez csak egy ilyen összefoglaló a lényegről de feltétlen hallgasd meg BT szemmináriumát, abban mindent elmond ezzel kapcsban! De mondom...Nem nagy kunsz. Egyszerűen szeresd az embereket. Sokat kell rá gondolni, és akarni kell persze. De el sem tudod képzelni milyen hatás lesz az életedre, ha komolyan veszed és foglalkozol vele...
Minden jót.
Gyógyszert,antidepresszánst NE szedj!
Nem old meg semmit,sőt sok jó embert ismerek,akik ennek hatására még lejjebb sűjjedtek,sőt öngyilkos kísérleteik voltak!
Mert mit tud az antigyógyszer? Csak elnyomja a megoldatlan problémát.Akár hogy is nézzük,most ez a gyász ideje.
Gyászolnod kell! Tudomásul venni,hogy vége.ELFOGADNI,az elfogadhatatlant.Ha ez megvan,akkor tudsz tovább lépni.
Visszamenni oda ahol,nem érezted magad? Minek?
Csak a pénzért? Megéri? Megérte?
Nem menekülhetsz, nem futhatsz ki a világból, mert ott is mind ez utol ér.
Lehet,hogy megvolt az anyagi biztonságod,de nem voltál boldog mégsem.
Lelkileg összetörtél,a szakítás miatt.Ezt kell feldolgoznod.
Jó tanács:
-Légy nyitott,mert lehetőséged van a boldogságra,a szerencsére
-Ne háborúzz volt pároddal,arra sem törekedj, hogy kitörj a mostani helyzetből-dolgozd fel
-Most az legyen fontos, hogy felismerd a Valódi OKOT. MIÉRT lett ez így?
-Használd ki és vedd észre a benned lévő,körülötted lévő nagyszerű alkalmakat
-Végül ha így teszel,elérkezel egy magasabb szintre,ahol újra kezdheted az életedet.
-A régi dolgok lezárásával,egy újabb Beavatás küszöbére érkeztél
Ok,én sem akarok erről
Ok,én sem akarok erről többet itt beszélni:)De érdekel a véleményed Nyuszika..:)
ancsybaby81@gmail.com a cimem,köszi
Ja és a Ne szenvedj,Szeress cimü könyv nem a szerelemrl szól:)Arról szól mint minden önfejlesztő könyv,hogy tanuljuk meg önmagunkat szeretni.Egyébként a könyvlistában nem láttam Luise L. Hay könyveit, pedig azok is jók:Éld az életed, vagy Az erő benned van..
Szép estét!
Kedves Ancsy81!
Nem kívánok a betegségről ezen a fórumon beszélni.Ha érdekel az én verzióm írd meg légyszíves az email címed és írok NEKED!
Szeretettel ölellek!
"A múltban elkövetett hiba a jövő bölcsessége!"
Mostmár összezavarodtam
Mostmár összezavarodtam egy kicsit. Nem értem miért jöttem haza 3 év után ,illetve tudom ,mert depis lettem és akkor a párom ugye elhagyott és még azt is hozzátette ,hogy "eddig"birtam külföldön.Jó tudom ,honvágyam volt mindig is ,mint bárkinek ,de azt nem értem most miért nem megy hogy egyszerüen felüljek a repülőre és visszamenjek, hisz ott a nővérem,ott a munkám ,de mégsem megy.Egyszer megtettem tavaly, de nem jött össze,sajnos csak a repülőtérig jutottam ,ezt szégyellem nagyon,mert nem ment,akkor még várt a párom.Aztán mivel nem ment,ő hazajött és szakitott.Szoval ez az amit nem tudok feldolgozni és azt hogy miért nem ment nekem.Egyébként leesett hogy nem volt a lelki társam ,de attól függetlenül mégis szerettem nem tudom miért,azért 4 év az 4 év és első komoly kapcsolat.Tudjátok most olyan érzés ,hogy ott a régi életem ,és egyszerüen mintha két helyen élnék.Fura ez ,nem látom az értelmét..
sorstársam, Ancsy!
Maximálisan megértem a helyzeted, és azt is sejtem, hogy mit érzel. vagyis azt pontosan,hogy bennem mi minden zajlott, amikor detto ugyanebben a cipőben jártam. Nem volt elég, hogy az ember cudarul érzi magát, gyakorlatilag épphogy csak vegetál, még az is nyomasztott és bosszantott és pánikba ejtett, hog mindez már mióta tart.. Írod, hogy egy éve már... Ahogy vissza emlékszem, olyan 1,5 év körül jártam amikor kezdett engedni a feszítés a mellkasomból és másra is tudtam figyelni, mint a saját szenvedésmre. persze még ezt követően is tudtam igazán mélyre kerülni, de már lényegesen könnyebben éreztem magam. ( most éppen holnap lesz kerek 3 esztendeje...)Ebben az időben nagyon sokat olvastam, elmélkedtem, látszólag csak úgy haszontalanul voltam bele a világba.. de meggyőződésem, hogy ez nem volt haszontalan. Valóban igaz lehet, hogy az ember a nehéz időkben talán többet profitál önismeretből, mint azokban az időkben, amikor "fut a szekér..". Ma már sokkal pozitívabban gondolkodom az életről, a Titok is megtalált és hát, közétek is eljutottam valahogyan...:)
Látjátok? Ugye mondtam, hogy nem volt ez az időszak haszontalan???:)))
Szeretettel üdvözöl:Meli
Elgondolkodtató irások,és
Elgondolkodtató irások,és igen sok igazság van bennük.Ezt az exemtől is megkaptam,hogy nekem egy szenvedés az élet ,de valami oka csak van hogy igy látom a világot és ami borzasztóan idegesitett ,hogy nem értettem én miért vagyok más , mint az átlag emberek.Na mindegy ,higgyétek el hogy ezalatt az egy év alatt rengeteget elemeztem magamat,de én nem akarok a multban élni tovább,nem akarom már az okokat kideriteni hogy miért vagyok ilyen ,mert ami történt azon már nem tudok változtatni,el kell fogadni és kész.De tudom hogy nem akarok magányos lenni,már érzem hogy szükségem van egy társra ,hisz alapjában véve én egy társasági lény vagyok és a suliban senki nem mondja meg hogy valami problémám van csak a közeli barátok.Azért vannak barátaim és tudják mi ez,a családom is ,mert ugye az én családomban sem ritka jelenség.Nemrég nézegettem a kórlapokat hogy "kevert szorongásos depressziv zavar" a diagnózis,hm,ez vicces,mert a pszichiáter mikor elmész hozzá,amikor legnagyobb a baj,kb 5 perc alatt megállapitja,plusz ha még el is sirtam magam,akkor súlyos depressziós lettem.
Az hogy érzékeny a lelkivilágom nem tagadom,és igen,hajlamos vagyok sirni ,de ez tisztulás , igy fogom fel és tudom,érzem hogy egy napon boldog leszek.
Azért pozitiv vagyok,jó jel,nem?:)
Hogy ezt miért adom Ancsának? A szeretetért, magáért.
Most találtam. És nagyon átadja az érzést, ami pozitív:)))Nézzétek meg. Csodaszép.
http://csoroszlan.extra.hu/pps/titok.pps
(Menyitva a képsort, csodás képek, és bölcs mondatok tudatják azt, ami nekünk előre vívő:)
Ez a másik írásmű, Joe Vitale írása, Korényi Kata, Az Én utam című hírleveléről:megdöbbentő: 2008. 01. 13.-án tettem ide fel a honlapra.
"Amikor először hallottam ezt a történetet az emberről, aki magát gyógyítva gyógyít másokat - azt gondoltam, ez csak valami újkeletű legenda. Nem foglalkoztam vele.
Egy évvel később azonban újra az utamba került a történet.
Hírt kaptam arról, hogy egy terapeuta, egy Hawaiiban ismert gyógyító módszert, a ho'oponopono-t - a gyógyulva gyógyítani módszert használja. Ezúttal nem tudtam kiverni a fejemből. Úgy gondoltam, hogy ha a történet igaz, mindent tudni akarok róla. A teljes felelősség fogalmát mindeddig úgy értelmeztem, hogy felelős vagyok azért, amit gondolok illetve teszek. Ami ezen túl van, azért nem felelek.
Azt hiszem, a legtöbb ember így gondolkodik a teljes felelősségről. Saját cselekedeteinkért vagyunk felelősek, azért pedig, amit mások tesznek nem.
Nos, a hawaii terapeuta, Dr. Ihaleakala Hew Len egy egészen új perspektívából tanította meglátnom, mi is az a teljes felelősség. Az első telefonbeszélgetésünk körülbelül egy órán át tartott; arra kértem, mesélje el terapeuta munkásságának teljes történetét.
Elmondta, hogy a Hawaii Állami Kórházban dolgozott négy éven át. Az osztály, ahol a "közveszélyes őrülteket" tartották nem tartozott a legbiztonságosabb, legvonzóbb munkahelyek közé
- a pszichológusok havonta váltották egymást,
az ápolók gyakran jelentettek beteget, vagy csak egyszerűen felmondtak.
A dolgozók az osztályon kizárólag hátukkal a falhoz simulva közlekedtek, így kerülve el, hogy rájuk támadjanak a betegek. Az osztályon se dolgozni, sem élni nem volt kellemes.
Dr. Len egyetlen beteggel sem találkozott. Kapott egy szobát, ahol a kórlapjukat tanulmányozta. Amíg ezeket olvasta, saját magán dolgozott. Ahogy magát gyógyította, úgy lettek jobban a betegek is.
"Néhány hónap elteltével - mesélte Dr. Len - a korábban lekötözött
betegek szabadon sétálhattak, semmiféle veszélyt nem jelentettek.
Másoknak, akiket addig keményen gyógyszereztek, már nem kellett gyógyszert szedniük. Azok, akiknek esélyük sem volt arra, hogy valaha kiengedjenek a kórházból, gyógyultan hazamehettek. Sőt, mi több, a személyzet egyre jobban szeretett ott dolgozni."
"A hiányzások és a gyors személyzetváltások megszűntek. A végén többen dolgoztak az osztályon, mint amennyire szükségünk volt, mivel a betegek hazamehettek - ráadásul mindenki bejárt dolgozni.
Mára az osztály bezárták." Ekkor feltettem a kérdést: "Mit csináltál magaddal, amitől ezek az
emberek ennyire megváltoztak?" "Egyszerűen meggyógyítottam magamban azt a részt, ami őket teremtette." Nem értettem. Dr. Len elmagyarázta, hogy az életért vállalt teljes felelősség azt jelenti, hogy az életedben minden - csupán mert az a te életedben jelen van - a te felelősséged!!!!!!!!.
Tulajdonképpen az egész világ a te teremtményed.
Hát... Ez egy kicsit erős... Felelősnek lenni azért, amit mondok vagy teszek, egy dolog. Azért is felelni, amit bárki más mond vagy tesz a környezetemben, az meg egy másik. De mégis, az igazság az, hogyha felvállalom a felelősséget az életemért, azaz mindenért, amit látok, hallok, ízlelek, érintek, vagy bárhogyan megtapasztalok - az az én felelősségem - hiszen jelen van az életedben.
Ez azt jelenti, hogy a terrortámadásokat, az elnököt, a gazdaságot vagy bármit, amit tapasztalok és esetleg nem tetszik - orvosolni vagyok képes?
Ezek a dolgok nem léteznek a szó szoros értelmében, csupán belső kivetítéseink.
A probléma nem velük van, hanem velünk, és ahhoz, hogy megváltozzanak, magunkat kell megváltoztatni.
Tudom, hogy ezt elég nehéz felfogni, pláne elfogadni vagy éppenséggel így élni....
Ujjal mutogatni sokkal könnyebb, mint ezt az egész "teljes felelősség" dolgot felvállalni.
Ahogy azonban Dr. Lennel beszélgettem, lassan rájöttem, hogy számára és a Ho'Oponopono szerint a gyógyítás nem jelent mást, mint önmagunk szeretetét. Szeretve gyógyulunk- szeretve gyógyítunk:)
"Ha javítani akarsz az életeden, meg kell gyógyítani azt. Ha meg szeretnél valakit gyógyítani, akár egy közveszélyes őrültet is, saját magad gyógyításával tudsz segíteni rajta." Megkérdeztem Dr. Len-t, hogy van ez, mit csinált egészen pontosan, amikor azokat a kórlapokat tanulmányozta. "Nem tettem mást, csak folyamatosan ismételtem, hogy "Bocsáss meg!" és "Szeretlek!" - újra és újra."
" Ennyi?"
" Ennyi."
Úgy tűnik, hogy szeretni önmagunkat a legerősebb módja saját fejlődésünknek, és ahogy mi fejlődünk, úgy javul a világunk is. Kipróbáltam. Egy napon valaki küldött nekem egy e-mailt, ami meglehetősen felbosszantott.
Korábban megnéztem volna magamban, miért zavar egy ilyen üzenet, vagy elkezdtem volna veszekedni a levél küldőjével. Most viszont úgy döntöttem, kipróbálom Dr. Len módszerét.
Némán mondogattam magamban: Bocsáss meg! Szeretlek!
Nem intéztem senkihez a szavakat, egyszerűen csak megidéztem magamban a szeretetet, hogy meggyógyítsa bennem azt, aki ezt az egészet okozta.
!!!!!!!Egy órán belül újabb levél jött ugyanattól az embertől: bocsánatot kért korábbi soraiért.
Pedig "látszólag" nem tettem semmit, ami ezt kieszközölte volna,
még csak nem is válaszoltam neki. Mégis, azzal, hogy azt mondtam "Szeretlek!",
valahogy meggyógyítottam azt a részemet, ami őt teremtette.
Így hát azt javaslom, ha bármit is javítani akarsz az életedben,
csupán egyetlen hely létezik, amit meg kell, hogy vizsgálj: saját magadat.
És amikor befelé figyelsz, figyelj szeretettel!"
CÓK-MÓK - Korényi Kata [azenutam@freemail.hu]
MLM
Ja és az MLM el egyetértek a pozitív,nyitott embereknek megfelelő munka.
ancsy
Az az ember a környezetedben nem tud segíteni aki nem élt át depressziót meg panikot úgy rendesen. Az, hogy látott már ilyent az nem ugynaz.Tehát leginkább magadnak kell azt a problémát megoldanod amit magadnak generáltál. Másokra vársz vagy a gyógyszerektől várod a segítséget.Netán azt gondolod, hogy a problémád egy csapásra megoldódna, ha visszajönne a kedvesed az életedbe.Nos elmondhatom neked ez nem fog működni. Igaz minden ember más - más de valahol ezek a dolgok nem egyéntől függenek. Azért vagy depis mert az akarsz lenni. Bármilyen fura, de így érzed jól magadat.Jó sajnálni magadat stb és félsz attól ,hogy mi lesz ha rendbe jössz akkor milyen lesz? Sőt, mi lesz ha egyszerűen kiábrándulsz a kedvesedből akiből nem akarsz, mivel azzal áltatod magadat , hogy szereted.
Ami nem kétséges persze, viszont Magadat jobban kell szeretned, ha tönkre mész akkor mi lesz? Hidd el senki nem fog szeretni. A emberek kerülik a sérülteket, ha segít valaki akkor a segítség után tovább lép , hogy máson segíthessen, magadra maradsz megint. Ezért meg kell tanulnod meggyógyítani magadat.
Igen, Harcos - nak igaza van. A depressziónak akkor lesz vége ha igazat mondasz magadnak.
És akkor véletlenül se utáld magadat , hogy bakke elcsesztem egy évet de mire? Ez volt a tanulás.
Ha olvastad a Vonzással foglalkozó könyveket akkor értened kellene ezt. Próbálj más forrásokat is , hogy összeálljon a kép.Tanácsokat ad mindenki szívesen, de a problémád neked kell megoldani, ettől leszel erős.
Lehet , hogy ez így kemény, de én tudom mert tapasztaltam ezt azt régen is mostanában is. Röviden:
Jó néhány hete lelépett életem értelme 3 év után. Már akkor éjjel brutál pánikrohamaim voltak és az elkövetkező éjjeleken és nappalokon keresztül. Minusz 13 kiló , karier oda, vallakozások oda...stb. seperc alatt NULLA. Az sem érdekelt volna, ha egy úthenger átmegy rajtam , mert ugyan kinek számít?
Ez nem így működik, mert egy véget ért kapcsolat után az ember szarul van ,szomorú stb (Akármilyen pozitív energia,vonzás , PLB, blabla...)Ez így jól van. Viszont egészségesen eljön egy pont amikor rá kell jönnöd vagy el kell fogadnod a jó tanácsokat, hogy törödj magaddal.
Szeresd azt az akárkit, légy nyitott a jövőre , magadra. Én is szeretem a lányt , de csak azon tudok változtatni amire hatalmam van a többit elfogadom és élem az életem.
Ha a Ne szenvedj , szeress nem működik akkor keress más témát. Valószínű ,hogy a nem a szerelem körül íródott önfejlesztő könyvek többet segítenek. Mivel a szerelmi bánatodra fokuszálsz leginkább és ebböl a körförgásból nem tudsz kilépni, madj ha késöbb jól leszel visszatérhetsz ezekre ,hogy letisztázd tiszta fejjel a dolgokat.
Az én sikertörténetem,
Az én sikertörténetem, innen. / ez segítség Ancsinak!/
" Melyet saját erővel, keresésemmel indítottam útjára, és mely mára egy jó értelemben vett lavina, amely azonban magával sodró ár, ami el nem temet.
Hosszú ideje nem írok az oldalon. Csak olvasgatok, szemlélődöm. Érzékelem és értékelem a minőségibb változásokat, melyeket újabbnál-újabb társaink cikkei, hsz-ei hoznak, hozhatnak az oldalra.
Remélem magam is hozzá járulhattam az oldalunk szépségéhez, és most is azért írom meg ezt a cikket, hogy hozzájárulhassak ehhez a nemes, és szép, egy emberibb jövőképet meglátni segítő oldal megvilágításához: a csoda bennünk van.
Minden a mi meglátásunk fényében válhat csodává.
Magunk döntjük el, mit választunk: sírunk, azért amink nincs, vagy inkább hálát mondunk azért amink van.
Én ez utóbbit itt, tőletek tanultam legfőként meg. Nagyon sokat köszönhetek Secret Adminunknak, és mellett sok-sok kedves társnak. Hálás vagyok mindazért amivel elláttak, és elláttok ma is.
Amin munkálkodnunk kell, az önmagunk. És nem kerülhet el senkit a SIKER. A jó értelemben vett sikerről beszélek, hiszen sokféle siker van. Pl. van akinek a siker a fejébe száll. Az a jó ha fejben is és a szívben is egyszerre érezzük a siker pompás, semmihez nem hasonlítható ízét.
Hogy mit jelent nekem a siker? Számomra elsősorban a zenét, amihez a dallamot én adom hozzá, az én szubjektív szűrőmön keresztül, ha értitek. Mert nem a zene a fontos, hanem a dallama. Nem az a fontos amit mondasz, hanem ahogy mondod. Komolyra fordítva a szót, nekem a DINAMIZMUST jelenti a siker. Egészséges egyensúly kezd életemben kialakulni, áramolni, körül venni. Egyensúly, amely az élet minden területére kivetül:
családi, kapcsolati, pénzügyi, spirituális, stb.
Ám ennek ára volt. És én ennek megfizettem az árát! És fizetem még ma is, és mekkora szeretettel! De mekkora szeretettel fizetem még ma is. Istenem! Csodálatos, és boldogsággal átfűtött az életem. És az érzés magja bennem van. Bensőmben, és így árad a fény minden pillanatban. Mert azt a boldogságot, amelynek kohója bennünk van, immáron senki nem veheti el mitőlünk.
Összeszedettebben élek, és gondolkodom, és ezt a nagy Lehetőségemnek, illetve a bennem tomboló tudás vágyamnak köszönhetem.
Tudjátok, nem volt sokáig, hosszú, hosszú évekig munkám, miután az állandó munkahelyem önhibámon kivülinek látszó ok miatt máról-holnapra megszünt.
Másikat persze nem találtam hiába kerestem. Csak amolyan tingli-tangli munkácskák jöttek, ahol pár hónapig kerestem, és kerestem, mert hála az Égnek, a járandóságaim mindig mindenhol megkaptam!, és közben tanultam különféle MLM-eket. Marketingeket hallgattam, képzésekre jártam, amelyekért volt, hogy kellett, volt, hogy nem kellett fizetnem. Lényeg, akivé ezen a rögös úton váltam. Én Anikó, aki már azt éreztem többször, hogy egy lyukas 2 Ft-ost nem ér már az életem!
És megtörtént velem is a nagy áttörés. apránként persze, és hogy MLM lesz az, abban biztos voltam mindig is. Nem, nem írom meg mi az. Nem is ez most a lényege. Ha téged mégis érdekel, hidd el, téged is megtalál.
Rengeteg hálózattal kerültem kapcsolatba ez alatt a pár év alatt. És mindig is hittem abban, hogy hálózat építéssel fogom megalapozni életem. Ez a hitem mára betöltötte személyiségemet. Magával ragadó ár ez, mely képes szenvedélyessé kovácsolni mindent, bármit, amiben hinni tudunk, és teszünk érte. Én mindig is kerestem a kiutat. És közben hintettem szeretetemet, adtam, adtam vég nélkül, hiszen a Csikung és a Pránanadi segítségével az Univerzum végtelen, és kifogyhatatlan tárházának bősége árasztott el minden kis apró pillanatomban. Elengedtem a sérelmeket, nem táplálok haragot senki iránt, így megbocsátó énem került az elfogadó Énemmel fölénybe. És ez benne a gyönyörű. Mert az Élet amúgy is egy nagy csoda. Egyszeri és megismételhetetlen. Én hiszek a csodákban. Hiszek magamban is, és Igent mondtam az álmaimra, amelyekhez felnövesztettem, és növesztem folyamtosan magam. Mert ha nincs álmunk, droidhoz hasonlóvá válva élhetjük csak életünket.
Ezt szerettem volna nagy vonalakban nektek kedveseim felvázolni. Hogy gyermeki ártatlanságú tekintettel várjuk minden pillanatban a Csodát. S ha hiszünk is benne, egy nap bekövetkezik mindenki életében. Hogy mikor? Hát ezt a titkot én rábízom a Teremtőre. Ő ismeri. És én megbízom benne."
És nem a hangszer vagy a muzsika számít, hanem a dallam, ami belőlünk jön, mert ha az megvan..... a lelkünk, szellemünk kommunikál egymással.
Ne hagyd magad legyőzni! Emelkedj sorsod fölé, mert az élet kegyetlensége csupán megfelelő alkalmat jelenti a számodra, hogy megmutathasd ki vagy te!
Drága Ancsi! Kis druszám!
Amin most keresztül mész, az egyfajta "Szellemi tisztulás". Próbáld így látni!
Egy komoly baj van csak ezzel a te állapotoddal, hogy energiahiánnyal jár, ami a fizikaiságod megnyílvánulásához, és a sportoláshoz nem elég, így csak a séta az ami számításba jöhető "sportolási forma",
és a BARÁTOK bátorítása, innen az oldalról is. Szerintem élete során rengeteg ember átesik ezen. Én magam is voltam depressziós, de csak a tünetek alapján tudtam meg, hogy az vagyok, mivel orvoshoz nem mentem el, félve a gyógyszerek mellékhatásainak következményeitől, így magam állapítottam meg azt, hogy depresszióban szenvedtem, és magam gyógyítottam magamat meg, bármennyire hihetetlenül is hangzana ez.
Itt az én blogjaim összessége:
http://www.thesecret.hu/blog/1320. Megírtam élettörténetemet ebben, benne depressziómat is.
2005.-ben elveszítettem a munkám, autómat, és ezzel önbecsülésemet. Munkahelyet párszor találtam, de a jelenlegit kivéve, amiben jól érzem magam, és ezt a TITOK és a Vonzás törvénye segítségével találtam, nem volt tartós sem, és nem is az volt, amiben dolgozni szerettem volna, csak kellett a pénz, így elvállaltam. Igyekeztem bele adni azt, aki én vagyok... ám ez nem változtatott azon a tényen, hogy nem az ÁLOM munkám volt. 4-5 év munka nélkül!
Bárki eltudja képzelni egy 50-es éveiben álló ember számára mivel jár?
Önbecsülésem 0 volt.
A családi kasszához nem tudtam hozzájárulni, így eladósodtunk teljesen. Elmaradt számláink nyomasztóak lehettek volna... ám nem engedtem a negatív nyomásnak.
Barátaim biztató szavával, és minden megragadható módon igyekeztem magamat a felszínen tartani,... itt az oldalt napi szinten olvastam, és válaszoltam mindenkinek, biztattam mindenkit, aki segítséget kért, és nem a magam bajával foglalkoztam. Azt sem engedtem, hogy belső helyzetem kivetüljön személyiségemre. Ami nyomás alatt tartott, igyekeztem kordában tartani, mellette személyiségemet növeltem, pozitív állításokat mondogattam, és mindenben kerestem a számomra biztatót, a jót, ami segít kievickélni lelki bajomból. Olyan munkát vállaltam, ahol segítséget is kaptam személyiségem fejlesztéséhez. Forever, Oriflame, Amway, és ez nem a reklám helye, csak tény.
/ ! / És sikerült a felszínen maradnom.
Orvos nélkül. Ma már tudom ez mekkora eredmény az embernek.
Mindent megtettem, hogy E M B E R tudjak maradni. Mindent. Szívvel-lélekkel éreztem minden és mindenki iránt.
Segítséget Internetes barátaimtól kértem csak, mert akik ismertek tőlük nem mertem, miután pár alkalom beszélgetés után azt mondták, hogy nem is vagyok beteg, csak szimulálok. Vagy nem is akarok meggyógyulni, és ilyenek. Egy idő után féltem, hogy mit gondolnak, vagy mondanak ezért aztán nem ők voltak akikhez fordultam, hanem azok a Barátaim, akikkel virtuális fórumokon összeismerkedtem, mert ők átérezték bajomat és szerető szóval segítettek, enyhet így nyertem:) !!!!!!!!!!!! Én ma már tudom, hogy ez nagyon komoly probléma tud lenni ám!
Ezt ő nem nagyon értheti meg, aki ebben nem szenved. Megérteni csak mélységes empátiával és bölcsességgel lehet. Mivel én nem szerettem volna, hogy kibeszéljenek, így a környezetem előtt ezután inkább titkoltam, hogy depresszióban szenvedek.
Mottóm: És hidd el nem a hangszer vagy a muzsika számít, hanem a dallam, ami belőlünk jön, mert ha az megvan..... a lelkünk, szellemünk kommunikál egymással.
Ne hagyd magad legyőzni! Emelkedj sorsod fölé, mert az élet kegyetlensége csupán megfelelő alkalmat jelentheti a számodra, hogy megmutathasd ki vagy te!
erre most mar azt mondom baromsag
a depresszio nem mas mint az atalakulas maga a folyamat. magadba zuhanas . ; depresszio . a depressziobol akkor lehet kikerulni ha igazat mondasz . ha hazudsz kampec . az utolso jo emlekem a depressziobol es egyben az elso a tisztan latasombol . egy szoveg ; A DEPRESSZIOD UTOLSO SZAKAKSZA AZ , HOGY VAGY MEGTESZED ES MEGOLOD MAGAD VAGY NEVETSZ EGY NAGYOT ES KIMASZOL A GODORBOL . jo nagyot nevettem
Kedves ancsy!
"....a negativ gondolkodast,stb azt hogyan is tudom atalakitani,..."
Ehhez ajanlok neked egy konyvet, es azert nem tanacsot- azt is lehetne ket szoban-,mert amire vegig olvasod a konyvet, ateled amire tanitani fog!
Cime: Az elet jateka.
A szerzore nem emlekszem, de itt az oldalon is volt szo rola.
Hasznos olvasast kivanok!:)
Szeretettel,
felebarat
Tudjátok a családom
Tudjátok a családom szerint nem vagyok beteg,csak boldogtalan,azért mert nem dolgoztam fel ami történt velem,de nem tulzás ez több mint egy év után ?Az amiért ilyen állapotba kerültem a gyógyszereknek is köze van,ugyanis anno elhitették velem, hogy örök életemben szednem kell,stb. De ebbe sosem akartam belenyugodni és abbahagytam ,persze nem mondom hogy milyen helyzetbe kerültem az elvonási tünetek miatt,aki szedett ilyet hosszu távon az tudja,mélyebb a gödör.Ok a genetikát elfogadom ,vagy azt hogy a nevelés ,átörökiti az ember az otthoni mintákat ,illetve a gyermek ugye ,ami mind ott van a tudatalattinkban.A kérdés viszont az hogy az a sok negativum ami ott van,ami kialakitotta hogy igy tekintsek a világra, a negativ gondolkodás,stb azt hogyan is tudom átalakitani ,hiszem a személyiségünket nem tudjuk megváltoztatni , valahogy az emlékeket kellene másik dimenzióba helyezni vagy nem is tudom.Csak azt tudom, hogy kutatok ,már egy éve, viszont szinte minden nap olvasom a Ne szenvedj,szeress cimü könyvet és próbálom a szeretetet kifejleszteni magamban és a megbocsájtást is gyakorolnom kell.Ehhez vannak bevált tapasztalatok?
Kedves ancsy!
Nagyszeru tanacsokat kaptal eddig.
A nehezseg talan az,hogy a depis/levertseg allapotban levo ember egyedul nem kepes megoldani a problemajat. Szukseg van kulso segitsegre,megerto barat,csaladtag esetleg szakember segitsegere.Jol ki kell beszelni magadat vkinek,aki meghallgat es ha kell tanacsot is tud adni,nem csak bologat bamban.A gyogyszereket (antidepresszansok ) inkabb kerulni kell, E-vitaminnal tamogatni lehet a csokkent noi hormonhaztartast, ami segithet normalizalni a kedelyallapotot.
Az anyukadnak is szuksege van segitsegre, ne hagyd ot se szenvedni.
Mivel nem szuletunk depisnek,hat erre is van megoldas,gyogyir!:)
Segits magadon, az Isten is megsegit!
Szeretettel,
felebarat
depresszió
Noresz
Szia Ancsy!
Szerintem a depresszió leküzdésére a legjobb mód a sport, vagy valami kedvelt idő töltés vagy a szabadban vagy fedett helyen való mozgás. Nyáron pl napozás is sokat segít. Télen egy kis szolárium vagy gőzfürdő. Meg még segíthet olvasással vagy ismerösökkel, barátokkal szervezett buli, szórakózás akár egy összejövetel is. Remélem tudtam valamelyest segíteni:)
Ez már a Bach virágterápia "felett" van...
Hála Isten pontosan a pszichoszomatikus "betegségekben" segít a leginkább.
www.moksaelixir.co.cc
Ha írsz e-mailt,küldök privátban több anyagot is:
hajnal.rado@gmail.com
****************************************
A hit az "örök elixír",amely a gondolati impulzusnak életet,
erőt és cselekvést kölcsönöz. /Napoleon Hill/
http://radohajni.blogspot.com
Nem tudom milyen sokáig depisnek lenni, de biztosan nem
csenge333
a gyógyszerekhez fordulnék, hanem mondjuk a gyógyteákhoz./Az orbáncfű tea jó kedélyjavító pl./Persze lehetnek súlyos állapotban is emberek, de szerintem ha a lélek rendben, más is rendbe jön, illetve a mozgás sokat segíthet és az" önmagunk kényeztetése."/Ha egyensúlyba kerül a test-lélek-szellem, a munka-pihenés-szórakozás, akkor nem nagyon lesz senki depis.Szerintem.A jó párkapcsolat és magánélet szintén fontos./Nem biztos, hogy mindenki szó szerint" depis", aki valakitől nem tud szakadni.Lehet egy jó kineziológus, "karmaoldó" segíthet./Ha pedig nem karmikus dolog miatt szomorkodik valaki", akkor tudnia kell:ki ő, mennyit ér, mire képes, miket ért el stb. és rájöhet, semmivel sem különb az, aki nélkül úgymond élni sem tud.Jaj, dehogynem!!!!
köszi:)
Köszönöm a tanácsokat és a szeretet mindenkitől:)
Kedves Ancsy...
Jártam hasonló cipőben. Kértem szakembertől segítséget, de véleményem szerint csak bogyókat írnak fel, és ennyi. Az első este és reggel bevettem az előírt adagot, aztán szinte átlebegtem az egész napot. Úgy döntöttem, nekem ez nem kell. És megpróbáltam saját erőből, és a szeretteim segítségével kilábalni. Nálam ráadásul a pánik betegség tünetei is jelentkeztek már. Nem mondom hogy nincsenek rosszabb napjaim, borongós gondolataim, de igyekszem a felszínen maradni. Igazából magam sem tudom hogyan sikerül:))) Talán van bennem valami nagy erő, ami lök előre. Sokan mondták már nekem, hogy bizony ők régen feladták volna. Én nem adhatom fel. Próbálj meg te is találni valami kapaszkodót, ami erőt ad neked. Nem ismerlek, de biztosan találsz valamit. Nekem a gyerekeim, a kedvesem, a szüleim, és a családom adja a kapaszkodót. És a hitem. Hiszek magamban, hiszek abban, hogy jár nekem egy gondtalanabb élet. Teljes szívemből kívánom, hogy sikerrel járj, és megtaláld a saját boldogságodat te is. De gyógyszert azt ne....
A szeretet átölel. Mert megérdemlem. Köszönöm :)
Nem tudom, Ancsy. :-)
A Bach cseppek között van olyan is, ami ebben segít, hogy erősödjön az emberben a hit. :-)
Talán nem jó embernél jártál, és teljesen félrekeverte Neked a cseppeket. Én is jártam már így. :-)
Ha depressziós valaki, akkor szüksége van segítségre.
Azon gondolkodj el szerintem, hogy Te kiben, milyen emberben bíznál meg? :-)
És a reményt sosem kell feladni, a segítség mindig megérkezik mindenkihez, csak meg kell látni. :-)
Hátha ezt nem ismered
Kedves Ancsy!
Nézd meg ezt az oldalt!
http://www.emotionalfreedom.net/
Ez Csontos Ágnes Belgiumban élő életérzés Tanácsadó EFT (érzelmi Szabadság Technika) oktató honlapja.
Skype-on is tudsz vele beszélni, a honlapon jelzi, mikor elérhető.
Még valami, de meg ne sértődj, a Te érdekedben írom.
Írj levegősebben, a vesszők után és a mondatok végén hagyj szóközöket!
Tördeld az írásodat több részre, az enter billentyűvel!
Ez a praktika egy kis sikerélményt visz az életedbe!
És hidd el, vagy ne is hidd, tudd, hogy itt mindenki szeret Téged!
Kérem a Többieket, Mindenkit, hogy erősítsék meg ezt a fenti mondatomat!(a lentit is!;-)
Szeretlek Ancsy! :-)
http://rockxy.extra.hu
Most élsz. Most vigyázz, hogy jól csináld.
hit kérdése lenne?
Kedves Origami!
Az egész hit kérdése,nem?Én mindenbe belekapkodtam,még a virágterápiába is,de nem erős a hitem,ezen kéne változtatnom.Igazából olyan kétségbeejten kapkodok hogy ezzel rontok magamon.Valaki azt mondta ne is foglalkozzak magammal,tereljem el a figyelmem,hát ez sem jön be,mert tudom hogy igenis foglalkoznom kell,mert anélkül nincs változás,csak most egyáltalán nem jó irányba megyek és félek,nem találom a helyem a világban,én is társfüggő voltam,mindent rá tettem fel,az egész életem tőle függött,és most persze hogy elvesztem.Hidd el olyan reálisan látom a dolgokat,de az érzések ne lennének,meg az ego,aki mondja hogy ugysem sikerül.
Szeretnék olyan önfeledt lenni,mint régebben,de ugyanakkor már más ember lettem.Ez nagyon nagy pofon volt nekem és ezt még nem sikerült feldolgoznom.És még önállósodnom sem sikerült,ami szintén nagy baj,28 évesen visszakerültem az apámhoz.Nem ilyen életet képzeltem el,hogy szorongjak mindentől..
Kedves Ancsy!
Nézz utána a Bach virágterápiának, segít! :-)
Na, és nem nyugtató, nem nyom el, és nincsen mellékhatása, a személyiséget ösztönzi változásra, hogy összhangban legyen a lélekkel.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Bach-vir%C3%A1gter%C3%A1pia