Félsiker...

Rövid leszek és azzal kezdeném, hogy valóban sikerül minden kivánságunk, csak az a baj (vagy talán nem is az), hogy későn vesszük észre, és elszalasztjuk a lehetőséget.
Már egy ideje nagyon szerettem volna megismerkedni egy vonzó férfival, aki már idősebb és érettebb, hátha egy ilyennel könnyebb kapcsolatot teremteni. Hát kivánságom, úgymond teljesült.
Tavaly decemberben lekéstem a járatomat és gyalog indultam neki egy 2 km-es utnak (muszály volt különben elkések a munkából), elindultam, fáztam és jött egy kocsi rögtön felvett, a volánnál egy nagyon szimpatikus férfi ült és elvitt, ami még érdekesebb, hogy pont az én munkahelyemre jött és engem keresett mármint azt a személyt, aki segit neki bizonyos papirmunkákban.Nem is ismertük egymást, ahogy teltek multak a napok, egyre többször bejött a munkahelyre , elmesélte, hogy válik és van egy 10 éves gyereke, link életmódot folyttott, stb. de most kezd talpra állni. A bartánőim azt mondták, hogy ááá nem lesz ebből semmi, meg a korkülömbség, az mégiscsak 20 év, igen, de valahogy naponta többször is eszembe jutott a szeme és maga az egész jelleme, annyira férfias volt, kezdtem igazat adni a lányoknak, miért kellenék én ennek a férfinak, hisz bármelyik nőt megkaphat, meg tul fiatal vagyok hozzá, és a lánya lehetnék, stb. aztán egyszer nem voltam a munkahelyemen és a munkatársaim megadták neki a számomat, gondoltam, hogy bátrabb lesz és nem csak munkaügyben fog hivni, de nem. Aztán eltűnt a látókörömből egy pár hónapra, nyáron megint jelentkezett, mivel kész volt az az okmány amit kért, gondoltam felhivom, hezitáltam, aztán mégiscsak megtettem, gondoltam nincs ebben semmi, hisz csak a munkámat végzem, eljött, csakhogy épp a buszra szálltam felfelé, már véget ért a munkaidőm, erre visszafordultam, és még be sem érkeztünk menni az irodába, amikor megkérdezte, hogy mikor megyek el vele táncolni? hm .... elállt a lélegzetem, nem tudtam kinyitni a szobám ajtaját, gondoltam hogy csak viccel, aztán hazavitt, egész úton arról beszélt, hogy mivel foglalkozik, stb valószinű ezzel akart megnyerni... egy kicsit mellélőtt, de amikor kiszálltam egy az egybe megkérdezte, hogy van e esélye nálam, nem tudtam mit mondjak, elvégre az apám lehetne, nem szóltam semmit, ő tovább beszélt, meg akart győzni és én lefagytam, csak annyit mondtam, hogy viszontlátásra... mondanom sem kell.... megbántam....

Hozzászólások



Köszi a hozzászólást!

De ez nem az a fajta, és már azóta munkahelyet is váltottam, vagyis az esély egyenlő a 0-val:(



:D Kisanyám!

Ezt így kell!
Majd veszi a bátorságot és keres!
Hadd vadásszon!
Egyik se értékeli, ha valamit könnyen kap meg.

lollipop
www.eveart.gportal.hu