thesecret.hu

Előzmény?

Kapcsolatban vagyunk Csillával. Időről-időre beszélünk, szót váltunk egymással, így, vagy úgy. Ez történt 2009. 12. 26.-án este is. Felhívtam. Túláradó, örömteli beszélgetésünk fél óránál is tovább tartott, mire megosztotta velem az ő hírét!!!!!!!!!!!!! Ismét tart fent Budapesten egy 5ről -6ra tanfolyamot, kiegészítve immár a 6ról-7rével. Meginvitált: Gyere el Anikóm. Rád fér a megerősítés. Mivel Budapesten élek, elmentem, bár előtte kérettem még kicsit magam, hisz nem volt betervezve...végül azonban úgy döntöttem: Miért is ne! Elmegyek, ám előtte szóltam lelkitársamnak, barátnőmnek Ildikónak, aki, mivel én Okina vagyok, Okidli.
/ Nevünket gyerekkorunk óta visszafelé viseljük:) /
Azt mondta, lehet, hogy eljön ő is. Eljött.

Elmentünk. Beültünk egy napra Csilla iskolapadjába. ................ Aki még nem volt, és változtatni akar életén, nagy szolgálatot tesz magával, ha elmegy és elvégzi, kerül amibe kerül, alapon! Újra elvégeztem. Bár 1 x már megtettem 2007. év őszén. Megállapítottam, időről-időre el kell menjek. Mondjuk 1-2 évente! Kell. A frissítés, ahogyan szuper komputerünknek is, úgy nekünk is át kell frissíteni szoftverünket, elménket, hogy tovább szolgálhasson minket. Erről a tegnapi, 12. 27.-i János napi tanfolyamról bővebben máskor szólnék:) Amit leírtam Csillának 2008.-ban, az ez a cikk:

"Tiszteletet érdemlő tett!
Alig fél éve ismerem Kassai Csillát. Szívem szerint Csillucit írnék, annyira megszerettem, kedves és jóindulatú lelkét, személyiségét. Magam nem szenvedélybetegként küzdöttem, mielőtt Ő erőt adott, hanem az Élet nehézségeiben a leckét, a feladat meg nem oldását szem elől tévesztő, sodródó, tesze-tosza életet élőként. Csilla megtanított könyve által, és személyiségével más szemszögből tekinteni Isten adományára, Életemre. És azóta felüdülés az életemet élnem, a feladataimra tekinteni, és a kihívást elfogadva megoldani megoldandó leckéimet. Hálás vagyok ezért a cikkért! Hálás vagyok Csillának a bátorságáért, azért, hogy megossza velem, velünk amit Ő már megtapasztalt, úgy, hogy el nem veszi a tapasztalás örömét! Ellenkezőleg! Felem magához. Éreztetve velem az Egységet. Mert mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Köszönöm! Anikó
Dancs Jánosné Anikó, 2008-01-16 12:04:11 "

És én ezt az ő honlapjára tettem fel:
http://www.5rol6ra.hu/

Itt:http://www.lutheran.hu/z/ujsagok/evelet/archivum/2005/02/082
Ez egy online újság rovata. Dömös polgármestere írt egy másik méltatást. ( Nem semmi!! Gratulálok Csillám!)

Beidézem Csilla írását: " Dömös üzenete

Hûvös szellõ fújt aznap a Duna-parton. A komp szokott útját járta a hullámzó folyóvízen. A túlpartra érve újra beültünk az autóba, és egyre izgatottabbak lettünk, ahogy közeledtünk úti célunkhoz, a református Kékkereszt Egyesület és a Református Iszákosmentõ Misszió dömösi kórházához. Az intézménynek meghitt hangulatú, régi épület ad helyet. Éppen ebédidõben érkeztünk. Sietve haladtunk át a lépcsõkön, az ebédlõ teraszán, egy érdeklõdõ pillantást vetve a szemközti hegyekre, amelyek békét, állandóságot sugalltak. A „Kékkereszt- munkatársak” kedves mosollyal fogadtak bennünket. Ez nagyon jólesett, mert nagy elszántság kellett ahhoz, hogy eljöjjünk, és szembenézzünk szenvedélybetegségünkkel, hiszen nem voltunk tudatában állapotunk súlyosságának…

Tizenkét nap gyógyulás. A szívem a torkomban dobogott: „Istenem! Add, hogy megszabaduljak a betegségemtõl, mielõtt teljes testi, lelki, szellemi és anyagi romlásba döntene!” A tizenkét nap úgy repült el, mint egy röpke pillanat. Mi csak a betegségünktõl akartunk megszabadulni, de ettõl jóval többet kaptunk: élõ kapcsolat lehetõségét az élõ Istennel. Mert a gyógyulás ott kezdõdik, amikor a beteg belátja betegségét és azt, hogy segítségre van szüksége. Amíg ez nem történik meg, addig nem lehet rajta segíteni. Az alkoholizmus csak tünet. A probléma gyökere valójában lelki természetû, a betegnek elsõsorban az élettel van gondja. Ebbõl következik, hogy nem elég csak a testet kezelni: a lélek belsõ békéjének megteremtése nélkül óriási a visszaesés kockázata.

Mindenkinek az életében történhet olyan dolog, amely miatt padlóra kerül, és úgy érzi, céltalanná vált az élete. Csak a minõségi embereknek vannak céljaik! – ezt mondta Balog Zoli bácsi is, aki 1981 óta vezeti a missziót feleségével, Margit nénivel. Ez a kedves, idõs házaspár ez alatt az immár több mint két évtized alatt az ország jó néhány városában, falujában, sõt határainkon túl is kiépítette a Kékkereszt csoportokat, ahol utólagos lelkigondozásban részesülnek a gyógyult vagy gyógyulni vágyó alkoholbetegek. Hatalmas a közösség megtartó ereje. Ezt bizonyítja az a több tucat bizonyságtevõ, akik most is, ezen a decemberi gyógyító héten is ellátogattak Dömösre az ország különbözõ részeirõl, fáradságot és idõt nem kímélve. A velük való találkozás erõt és reményt adott, és végtelenül mélyen érintette valamennyiünk lelkét. Voltak közöttük olyanok, akik az elsõ dömösi gyógyító héten vettek részt 1981-ben, és azóta is szabadok az alkoholtól!

Hallgatva õket az az érzésem támadt, nekem is sikerülni fog, s miközben elgondolkodtam ezen az általam olyannyira vágyott lehetõségen, a kezemben tartottam egy igét, amelyet Margit nénitõl kaptam (2Kor 3,5): „Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejébõl volnánk alkalmasak (…), ellenkezõleg, a mi alkalmasságunk az Istentõl van.”

Micsoda végtelen kegyelem az, hogy a szenvedélybeteg újra egészséges lehet! Úgy éreztem, megérdemelt leckét kaptam alázatból, hiszen még ahhoz is Isteni kegyelem kell, hogy alkalmassá válhassunk a szabadulásra. Kétmillió alkoholfüggõ ember él ma Magyarországon. Nincs olyan család, amely ne lenne érintett. Az alkoholbetegséggel párhuzamosan a pszichiátriai betegek száma is nõ. Egyik szenvedélybetegség vonzza a másikat.

*

Kétfajta szenvedélybetegség létezik: a kémiai anyagoktól (alkohol, gyógyszer, drog stb.) és az egyéb tényezõktõl való függés (munkafüggés, játékszenvedély, más személyektõl való függés stb.).

Minden vegyi anyag sejtméreg! Az egészséges szervezetnek semmi ilyesmire nincs szüksége. Ezekkel a mérgekkel gyakorlatilag tönkretesszük az idegrendszerünket és létfontosságú szerveinket. Amikor már kialakul a dependencia (függõség), segítségre szorulunk. Ahogyan fokozatosan leépítjük magunkat, jelentõs személyiségváltozáson esünk át, amely ily módon egész közvetlen környezetünkre kihat. Az alkohol okozta személyiségváltozás hatásait elsõsorban a család, fõként pedig a gyermekek sínylik meg. De a koncentrációs képesség csökkenése elõbb-utóbb a munkahelyen is végzetes következményekkel járhat, miként az érdeklõdési kör beszûkülése is, amelynek a végén már csak egyetlen „célra” tudunk összpontosítani: arra, hogy meglegyen a mindennapi alkohol…

Maga a „szenvedély” egyenlõ a betegséggel. Az alkoholizmusnál tízszer keményebb probléma a drogozás. Amit az alkohol tíz év alatt tesz meg, azt a drog egy év alatt elvégzi.

Mi tehát a megoldás? Semmiképpen sem az, hogy ölbe tett kézzel várjuk a csodát. A test törekvése a halál. A lélek törekvése pedig az élet és a békesség: megbékélni Istennel, megbékélni önmagunkkal, megbékélni a környezettel. A sorrend nagyon fontos, tapasztalatból állítom – csak így mûködik!

Dömösön ráébredhettünk arra, hogy minden szenvedélybetegség hiánybetegség; arra, hogy mi hiányzik: a szeretet, az öröm és a békesség. Ezek nélkül viszont nincs értelme az életnek. Az embert Isten a maga hasonlatosságára és boldogságra teremtette. Nem mindegy, hogy a cigarettától, az alkoholtól vagy az Istentõl függünk-e. A vallásosság és az éltetõ hit között óriási a különbség. A keresztény misszióban szabadságot kapunk: a nem ivás szabadságát. Aki kéri Isten kegyelmét, az megszabadulhat alkoholizmusából, mert ami az embernek lehetetlen, az Istennek lehetséges. Istennél minden lehetséges!

!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Ha egy négyéves gyermek késsel játszik, a rossz pedagógus rászól. A gyermek ettõl persze még továbbra is játszani fog vele. A jó pedagógus kiveszi a kést a gyermek kezébõl, csakhogy õ ekkor sírni és sóvárogni kezd utána. Az igazán jó pedagógus ellenben megajándékozza egy másik „játékszerrel”, s ha „minõségi a csere”, akkor a gyerek nagy valószínûséggel eldobja a kést, és azzal játszik majd tovább.

Isten ajándéka az élet teljessége: harmóniában élni vele, önmagaddal és a környezeteddel és. Ez az igazi csoda! Ahogy ültem Dömösön az elõadóteremben, láttam a szószék felett függõ tábla feliratát: „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” (Jn 8,36) Nem a halál rettenetes, hanem a hiábavaló élet! És Dömösön nem más volt a tét. Élet vagy halál – az életünk és a halálunk pedig a saját kezünkben van! Nincs semmi más dolgunk, csak elfogadni a kegyelmet. A megígért, segítséget nyújtó szabadítást! Dömös megtette, ami tõle tellett. A többi a mi dolgunk.

A tél körülölelt minket. Csendesen búcsúztunk egymástól. Bár idegenként érkeztünk, a tizenkettedik napon valami mély belsõ szál kötött össze bennünket. Feltöltődve, biztos célokkal és elhatározással a lelkemben néztem a mosolygó hegyeket és a biztató felhőket az égen. Az elsõ dolgom lesz felkeresni otthon, Nyíregyházán a Kékkereszt csoportot! Ahogy gondolkodtam az élményeken, felidézve a bizonyságtevõk vallomásait, akikből áradt az őszinteség, a sugárzó hit és a belsõ erõ, mélységes hálát éreztem Zoli bácsi és Margit néni áldásos munkájáért és valamennyi Kékkereszt-munkatárs kedvességéért és odaadó segítségéért. Máig fülemben cseng egy sokat énekelt dal egyik versszaka:

Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág,

S bár mit sem ígér még a rügy, pompás lesz a virág,

Ki kétkedõn boncolja Õt, annak választ nem ád,

De a hívõ elõtt az Úr megfejti önmagát! "

Kassai Csilla

nem a hangszer vagy a muzsika számít, hanem a dallam, ami belőlünk jön, mert ha az megvan, lelkünk, és szellemünk kommunikál egymással.
Ne hagyd magad legyőzni! Emelkedj sorsod fölé, mert az élet kegyetlensége csupán megfelelő alkalmat jelenti a számodra, hogy megmutathasd zamatodat. Igazi Énedet kibontakoztatva.