Belülről kifelé

Advent első vasárnapja van. Szent idő. Éjszaka a Végtelen Hit című filmet néztem az interneten. Erőt adott. Így kellene élniük a mai keresztyéneknek. Egyszerű hitben. Mert nem olyan nehéz hinni. Sokszor túlbonyolítjuk. A hit által a kilátástalan helyzetekből is van kiút. Istennel minden lehetséges. Frázisokat puffogtatok. Pedig a szavak mögött hatalmas erő van. Főleg, ha kimondjuk. Erről kapok tanításokat mostanában. A másik oldalon pontosan tudják mire van szükségem. Amikor belül elcsendesedik minden, megszólal a Lélek csendes hangja.

Délelőtt istentiszteletre mentem a gyerekekkel. Útközben egy kis halk, belső hang az imáról tanított folyamatosan. Azt mondta, hogy rosszul imádkozok. Ne könyörögjek és kolduljak többé, hanem nyissam ki a számat és mondjam ki azt, amit szeretnék, hogy megtörténjen. Ugyanis amit a szívemben hiszek és a számmal kimondok, az fog megvalósulni az életemben. Isten a szívembe és a számba adta a megoldást. Ott van a régen keresett kulcs. Ez minden zárat kinyit. Persze, a köszönetről soha nem szabad megfeledkezni: „Hálaadással vigyétek a kéréseiteket Isten elé.”

A bűnbánati rész alatt újra 'hallottam' a belső tanítást: „Isten nem kívülről akar a szívedbe költözni. Ő már ott van! Belülről kifelé akar megnyilvánulni ebben a világban. Használni akarja a szemedet, szádat, végtagjaidat. Te döntöd el, hogy mikor adsz erre lehetőséget Neki!” Így van. Isten nem erőszakos. Ő vár. Az igenemre. Mikor nyitom meg a szívemet. Eddig azt hittem, azért kell megnyitnom, hogy betérhessen oda. Micsoda tévedés! Ezek szerint évek óta bezárva tartom. Nem tud áradni, sugározni. Csak az irányon kell változtatnom. Az elméletet átvinni a gyakorlatba.

Jézus mondta: „Minden lehetséges annak, aki hisz.” Ez túl egyszerűen hangzik. Sokan ezért nem hiszik el és nem is működik az életükben. Pedig az aggodalom is hit. Méghozzá nagyon erős és hatékony. Viszont a másik oldalhoz húzza az embert. Megértésre és felismerésre van szükségünk. Akkor eloszlik a homály. „Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal. S Ő, aki a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata...”

Nyár óta nem írtam semmit a blogomba. Nem volt hozzá lelki erőm. Túlságosan el voltam foglalva önmagam sajnálatával. Mondjuk, nem is kívánom senkinek azt, amiken mostanában keresztül megyek, de lassan kezdek rájönni, hogy Isten nem hagyott el. Ő végig velem volt. Az én fájdalmam az Ő fájdalma, az én szenvedésem az Ő szenvedése volt. Arra várt, hogy mikor veszem le a tekintetemet végre a rémképekről és mikor nézek Rá. Ezért azonban meg kellett szenvednem. „Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik...” Remélem.

Délután dolgoznom kell. Szívesebben pihennék, vagy valamilyen spirituális elfoglaltsággal tölteném az időmet. Ilyenkor kirándulni szoktam a gyerekekkel. A következő hétvégén Homokkomáromba mentünk volna egy lelkigyakorlatra, de sajnos elmarad. A gyerekek kicsit csalódottak, hogy még egy hónapot kell várniuk januárig. Nagyon szeretnek ott lenni. Velem együtt. Ünnepként élik meg azokat a hétvégéket. Szeretnénk többször is odautazni. Isten is tudja ezt. Nem is aggódunk miatta. „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te utadat, és bízzál benne, majd Ő teljesíti.”

Azt hiszem, most jött el az ebéd utáni kávézás ideje. Ez a szokatlanul meleg időjárás elálmosít. Talán még egy kicsit pihenni is tudok majd az esti forgatás előtt. Adventre gondolok. Mit hoz az idei Karácsony? Hirtelen Jeremiás próféta üzenete jutott eszembe. Talán nem véletlen. „Hiszen tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek - mondja az Úr; ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek.” Isten cselekedni akar az életünkben. Belülről kifelé.

Címkék:

Hozzászólások



Dehogy...

Dehogy, csak megpróbálom leírni az élményeimet:-)



5+1

Bekesseg nektek!

A hallas, latas, szaglas, izleles es tapintas erzekelesen kivul van meg egy Istenadta kepessegunk s ez a "sziv ertelme", a megerzes/intuicio:

„...Isten nem kívülről akar a szívedbe költözni. Ő már ott van! Belülről kifelé akar megnyilvánulni ebben a világban. Használni akarja a szemedet, szádat, végtagjaidat. Te döntöd el, hogy mikor adsz erre lehetőséget Neki!” Így van. Isten nem erőszakos. Ő vár. Az igenemre. Mikor nyitom meg a szívemet. Eddig azt hittem, azért kell megnyitnom, hogy betérhessen oda. Micsoda tévedés! Ezek szerint évek óta bezárva tartom. Nem tud áradni, sugározni..."

Szepen fogalmazol Soma, koszonom. :)

Szep napot!



Belülről ragyogó szépség

Jellem – a szépségünk, mely örökké tart
„Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek… vagy különféle ruhák felöltése, hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével…” (1Péter 3:3-4)

A szépséggel kapcsolatban tedd helyre látásmódodat: „Ne a külső dísz legyen fontos számotokra, a divatos hajviselet, drága ékszerek, vagy gyönyörű ruhák… öltöztessétek magatokat… olyan szépségbe, amely belülről fakad…” (1Péter 3:3-4 NLT).

Egy szépségápolási termékeket forgalmazó cég közönségszolgálati osztálya megkérte vásárlóit, hogy küldjenek fényképeket, egy rövid levél kíséretében, amelyben az általuk ismert legszebb nőről írnak. Több ezer levél érkezett. Az egyik felkeltette a dolgozók figyelmét, így továbbították az igazgatóhoz. Egy csonka családban élő fiú írta, aki egy lecsúszott környéken élt. A levél tele volt helyesírási hibákkal. Íme egy kivonat belőle: „Az utcánkban lejjebb él egy asszony, szerintem ő gyönyörű. Minden nap meglátogatom. Ő eléri, hogy úgy érezzem, én vagyok a világon a legfontosabb srác. Társasjátékozik velem, és meghallgatja a problémáimat. Ő megért engem. Amikor eljövök tőle, általában utánam kiáltja az ajtóból, hogy mennyire büszke rám.” A fiú így fejezte be a levelet: „Ez a kép megmutatja önöknek, hogy ő a leggyönyörűbb nő a világon, és remélem, egy napon olyan szép feleségem lesz, mint ő”. A vállalat igazgatója kíváncsian kérte az asszony fényképét. A titkárnője átnyújtotta egy mosolygó, fogatlan idős asszony képét, aki egy hintaszékben ült. Ősz haja kontyba volt tűzve. A ráncok, melyek mély árkokat vágtak arcába, valahogy eltűnni látszottak a szemében megbúvó csillogástól. „Nem használhatjuk ezt az asszonyt” mondta a vállalat elnöke mosolyogva. „Megmutatná az egész világnak, hogy a szépséghez nincs szükség a mi termékeinkre”.



Én is örülök:-)

Szeretettel!:-)



Udv. Soma

Orommel toltekezem irasaid mondanivalojabol.:)
Koszonom,hogy leirtad a gondolataidat, es a sugallatokat.:)

Boldog karacsonyi keszulodest, Isten aldasaval!

Szeretettel,
felebarat



Köszönöm

Kedves Soma,
el kell mondanom Neked, hogy a 2008.dec. 17.-én megjelent irásodat az - Angyalaink közöttünk járnak -
olvastam el először ezen az oldalon. Hálával tartozom Neked és nagyon köszönöm.
DR. JOE VITALE
- Nem kell tudnod, miként fognak teljesülni vágyaid. Nem kell tudnod, hogy az univerzum hogyan rendezi el a dolgokat.-
Igy igaz. Nem tudom hogy történt, de megtörtént.
Angyalaink valóban közöttünk járnak.
Egy könycsepp hullott ki a szememből.
És az én Angyalom máris kérdezi - Sirsz?-
- Igen -
- Miért?
- Örömömben - mondom neki.
- Akkor rendben van. -



Kedves Soma!

Annyira gyönyörűen fogalmazod meg azt amit én is érzek:) Köszönöm!

Nem a hangszer vagy a muzsika számít, hanem a dallam, ami belőlünk jön, mert ha az megvan..... akkor már a lelkünk, a szellemiségünk kommunikál egymással.



Szép vers!

Szép a vers! Valahonnan ismertem, de más fordításban. Ez most erőt adott nekem a további küzdelmekhez, köszönöm!:-)

Soma



Kedves Soma!:)

" Mondjuk, nem is kívánom senkinek azt, amiken mostanában keresztül megyek, de lassan kezdek rájönni, hogy Isten nem hagyott el. Ő végig velem volt."

Olvastam ezt a mondatodat a kedvenc versem jutott eszembe:)

Nem haragszol ha bemásolom ide a blogbejegyzésed közé?

Lábnyomok

Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
két pár lábnyom, a parti homokon,
ahogy ő mondta, ott járt énvelem.

De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.

Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
" Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.
S, most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át,
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma
látszik ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínységben? "

Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett:
" Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért látod csak egy pár láb nyomát,
Mert a legsúlyosabb próbák alatt
Téged vállamon hordoztalak! "

Túrmezei Erzsébet fordította

ÖRÜLÖK, HOGY OLVASHATTALAK :D

szerencse kísérje lépteidet ......

"Go Jolly" - „Haladj vidáman előre!”

Sant Darchan Singh Ji Maharaj