Megelégedettség - Az Élet kulcsa

Éjszakánként gyakran arra ébredek, hogy imádkozik bennem a Lélek. Béke pislákol a szívemben. Aztán elérkezik a reggel. A gyerekeket ébresztgetem. Gyors reggeli, öltözködés, indulunk az iskolába, óvodába. Szent Imrések vagyunk kezdettől fogva. Máshova nem is járatnám őket. Istennek hála, a mi városunkban van katolikus ovi, isi, meg gimi is. Biztosítva van a jövőjük. Nekem ők a legfontosabbak. Minden értük van. Számomra ez egy csodálatos életcél. Hajnalban pont ezen gondolkodtam. Rájöttem, hogy nagyon boldog vagyok. Nem is akarok mást. Megtaláltam, amit kerestem.

Véletlenek nincsenek. A hihetetlen egybeesések szerintem Isten szerelmeslevelei. Nemrégiben az interneten böngésztem. Olyankor mindig új barátokra találok. Érdekes levelet kaptam. Konkrét ügyben kértek tanácsot. Gondolkodás nélkül, a megérzésemre hallgatva válaszoltam. Ebből a levélváltásból született egy vágyott élethelyzetre vonatkozó megerősítés: „Ezt akarom! Így akarok élni!” Utána elgondolkodtam. A saját szívembe merültem, hogy megkeressem, mi az én igazi vágyam. Most már tudom. Eddig is tudtam, csak nem volt bátorságom hinni benne. Azóta mantraként dúdolgatom: „Ezt akarom! Így akarok élni!”

Vasárnap reggel templomba mentünk. A prédikáció alatt megérintett egy furcsa érzés. Hirtelen megláttam egy pillanatra, hogy milyen egyszerű embernek, jónak és kereszténynek lenni. Isten már mindent elkészített számunkra, csak szó szerint be kell lépni az áldásba, mintha egy folyóba gázolnánk bele. Az áramlásra bátran rábízhatjuk magunkat. Pontosan a célba fog eljuttatni mindannyiunkat. Láttam a felesleges aggódásaimat, gyötrődéseimet, melyek már több mint húsz éve kísérnek. Teljesen hiábavaló volt ennyit agyalni, hiszen minden itt van az orrom előtt, csak ki kellene végre nyitni a szememet és látni.

Végre leesett az első normális hó. El is mentünk a hétvégén szánkózni. A gyerekek nem bírták sokáig. A jeges szélben elsírták magukat. Gyorsan beültünk az autóba. Tanácstalanul dideregtünk. Aztán a mamánál kötöttünk ki. Forró tea, ebéd, pihenés, játék. Délután elmentünk a ’mekibe’. Nem túl egészséges táplálkozás, de néha megengedem nekik. Ez is a földi élet része. Persze, módjával. Ugyanúgy, ahogy tévét se nézünk itthon, csak meséket. Meg néha filmeket is. A reggeli és a vacsora mellé megveszik maguknak a dévédéket. Nem is hiányolják a tévét. Nevelés kérdése az egész. Szót fogadnak, nekik ez a természetes.

Mától iskolai szünet van. Kezdődik a karácsonyi őrület. Ilyenkor mindig szomorkás vagyok. Fáj, hogy elkorcsosult ez a szép ünnep. Jézus sehol nem tanította az Evangéliumban, hogy vásárlással emlékezzünk meg a születéséről. Inkább arra buzdított, hogy szeressük egymást. És ne csak kampánykor. Na, de mindegy. Most az a legfontosabb, hogy a gyerekeknek szép Karácsonyuk legyen. A többi mellékes. Én mindig azt szoktam kérni ebben a szentidőben, hogy bennem is meg tudjon születni a Megváltó. Igazából már megszületett, esetleg én voltam hűtlen és elhagytam Őt. Vagy megszomorítottam a Szentlelket. Van megoldás. A visszatérés.

Néhány hete megelégeltem a több mint két évtizedes hezitálásomat és döntöttem. Ellátogattam egy diakónus barátomhoz és a vele való beszélgetés új úton indított el. Azóta felgyorsultak az események. Amikor döntünk, akkor minden összedolgozik a javunkra. Isten mindent megmozgat, hogy a segítségünkre siessen. De nekünk kell megtennünk az első lépést. A többi szinte jön magától. „Keressétek először Isten országát és annak igazságát, és a többi ráadásul megadatik nektek!” – tanította Jézus a Hegyibeszédben. Ez így van. Ki kell próbálni. A személyes tapasztalat többet ér minden elméleti tudásnál. A puding próbája…

Kénytelen voltam néhány nap szabadságot kivenni, hogy elkészüljek Szentestére. A munka mellett, minden szabadidőmet a gyerekeknek szentelem. Most viszont meglepetés készül, nem szabad, hogy lássák. Mindent meg lehet oldani, és mindig csak az előttünk álló feladatra kell koncentrálni. „Elég minden napnak a maga baja.” Lassacskán a hatalmába kerít egy csodálatos érzés: a Megelégedettség. Hálás vagyok mindazért, ami van. Ez a továbblépés záloga. Az Élet kulcsa. Végre kezdem jól érezni magam a bőrömben. Isteni kegyelem. Eddig is itt volt, csak nem vettem észre. El voltam foglalva az önsajnálattal. Valami elkezdődött.

Illést elaltattam. Azt kérte, hogy nyelveken imádkozzak. Azonnal álomba merült. Ráhel a Mr. Beant nézi, ha jól látom már csukott szemmel. Én is álmos vagyok. Rám férne egy kis pihenés. Holnap sokáig alszunk, nem kell korán kelni, szünet van. Alig várom, hogy csillogó szemük visszatükrözze a karácsonyfát. Olyankor a saját gyerekkorom jut eszembe. Milyen izgalommal vártam az angyalok érkezését! Pedig nem is volt tudatos bennem a létezésük. Az én gyermekeim már nem hiszik, hanem ismerik a szellemi világ rezdüléseit. Angyalaink velünk vannak. Isten békéjét hozzák el a szívünkbe. Ez a legcsodálatosabb ajándék, amit földi ember kaphat. Mi is megkaptuk. Együtt vagyunk. Szeretjük Istent. Szeretjük egymást.

Címkék:

Hozzászólások



Soma!

Ez gyönyörű!Áldott Karácsonyt!