2010 – Mit hoz a jövő?

„Jól tudja az Úr a feddhetetlenek napjait, és hogy örökségük mindörökké meglesz. Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban.” (Zsoltárok 37, 18-19)

Ezt az igét kaptam a jövő évre. Ezért nem is aggódok. Már csak egy kérdés foglalkoztat: mit jelent feddhetetlennek lenni? Nyugodtan fenyegethetnek áremeléssel, gazdasági válsággal, Új Világrenddel. Meg fogom találni a választ. Már csak azért is, mert keresem. Aki pedig keres, az talál. A feddhetetlenségről korábban azt gondoltam, hogy az a megtestesült tökéletesség. Aki soha nem hibázik. Mindenki a lába elé hullik, és tőle kér tanácsot. Ezt a problémát talán az ötvenegyedik zsoltár oldja fel a legelfogadhatóbb módon. Dávid bűnbánati imája. Nem akármit követett el. Házasságtörést és gyakorlatilag gyilkosságot.

Ez a történet sokakat megbotránkoztat. Hogyan kaphat bűnbocsánatot egy ilyen ember? Úgy, hogy teljes szívéből megbánta tettét. Isten megbocsátott neki és új életet kezdhetett. Olyannyira, hogy a születendő Messiás vérvonala, családfája, még e bűn által sem szakadt meg. Minden úgy történt, ahogy a próféták megjövendölték. Többek között ez az ószövetségi történet is a mi tanításunkra íratott meg, hogy példát vegyünk belőle. A feddhetetlenség volt a kiinduló kérdés. A legmélyebb gödörből, a legragadósabb dagonyából is van kiút. De nem a saját erőnkből. A hajunknál fogva nem tudjuk kihúzni magunkat a mocsárból.

A segítség felülről jön. Inkább belülről. Isten bennünk van. A szívünkben lakik. A Lélek által folyamatosan kapcsolatban lehetünk Teremtőnkkel. Ehhez viszont töredelmes szív kell. Ez a titok kulcsa. A megbocsátás előfeltétele a megbánás. Azzal készítünk egyenes utat Istennek. Ő rajtunk keresztül akar megnyilvánulni ebben a világban. Használni akarja az elménket, szemünket, fülünket, szánkat, az egész testünket. Ez egy igazi nagy kaland. Semmi más nem kell hozzá, csak engedelmesség. Önátadás. A többi pedig jön magától. Izomból nem lehet keresztyén életet élni. Ezt csak Isten maga tudja megcselekedni általunk.

Ahogy valamelyik nap már írtam, szerintem most is elmarad a világvége. Akkor mit hoz a jövő? Jó kérdés! A New Age hívei szerint spirituális felemelkedést. A hagyományosabb keresztény vallások szerint utolsó ítéletet. Jehova Tanúi például már sokszor megjósolták – napra pontosan – az apokalipszist. Aztán képtelenek voltak belátni tévedésüket. Passz. Én sem tudom, hogy mit mondjak, vagy írjak. Egy biztos, a Föld meg fogja tisztítani magát a gyalázattól. Nevezhetjük ezt Isten igazságos ítéletének, vagy aminek akarjuk. Ez ok és okozati összefüggés, és nem vita tárgya. A Vetés - Aratás törvényszerűségére épül fel az Univerzum.

Mit hoz a jövő? Erre a kérdésre viszonylag egyszerűen lehet válaszolni. Amit eltervezünk, akarunk és kérünk. Ha vágyunk nem keresztezi, vagy akadályozza mások életfeladatát, akkor szinte biztosra vehetjük a beteljesülését. „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja neked a szíved vágyát.” Nem akarom bemásolni ide az összes bibliai idézetet, ami a kérő imádságra vonatkozik. Ha kitartóan kérünk valamit, és hisszük, hogy már meg is kaptuk, akkor a mienk lesz! Ez Jézus tanítása. Igazából nincs is feltétele. Helyesebben van. A megbocsátás. Az ellenünk vétkezők bűneinek elengedése. Ahogy nekünk is megbocsátott Mennyei Atyánk.

Ráhel a haját szárítja. Elkészült a vacsora. A karácsonyi ajándékok sorában még ott vannak a kibontatlan dévédék. Most ezek a mesék következnek. Minden este egy-két darab. Holnaptól új polcot kell nyitnunk a filmeknek. Tévénézés helyett ez a legjobb program. Ellenőrizhető. Kiszámítható. Nekünk, szülőknek a feladatunk, hogy megvédjük gyermekeinket a nem kívánt szellemiségtől. „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése, nem az Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” (1János 2, 15-17)

Címkék:

Hozzászólások



Kedveseim! Nem adok most

Kedveseim!

Nem adok most mást, így Új Évünknek szent napján, mint amit megtanultam eddigi 55 évem alatt:
és azt tudnod kell, nem kevés:)

"A jó nem létezik- erényünk csupán félelmünk egyik arca .... egy álarc az is...

... hiszen, mi emberek félünk még életünkben,

*hogy megfulladunk,

*hogy egyedül maradunk,

*félünk a sötétségtől, mert ördögökkel népesítjük be szobánkat,

*félünk olyat tenni, ami nincs benne az illemtankönyvben,

*félünk Isten ítéletétől, és az emberek rosszallásától,

*az igazságszolgáltatástól, amely a legapróbb vétségeinket is, szigorúan megbünteti,

*félünk kockáztatni, és félünk veszíteni is egyben, ugyanakkor félünk nyerni is.

*Félünk az irigységtől, és Félünk szeretni nagyon, mert az elutasítástól is félünk.

*Félünk fizetésemelést kérni,

*vagy elfogadni egy kedves meghívást,

*félünk ismeretlen helyekre menni., mert nem beszéljük az idegen ország nyelvét,

*félünk, hogy nem tudjuk lenyűgözni az embereket,

*hogy megöregszünk, és meghalunk,

*félünk, hogy csak a gyengeségeink miatt vesznek észre minket, és nem figyelnek föl az értékeinkre -

*ugyanakkor mi sem vesszük észre mások értékes részét.....

*vagy hogy egyáltalán nem vesz észre senki minket, sem az értékeink miatt, sem gyengeségeink miatt.

***** Csupa Félelem, félelem, félelem... *****

És van aki tudatában van ezeknek, és van aki nem hajlandó tudomásul venni.
Mindenki tud róla, hogy létezik ez a félelem, és egyszer őket is magával ragadja." Paolo Coelho

Ez az írás most, egy olyan megtisztelő sorok halmaza, amellyel szeretném megköszönni azt a rengeteg értékes tapasztalást, melyet kaptam tőletek!

Hálás vagyok mindenért.
Nem feledem azt a kicsi gyermek Anikót, aki úgy érezte kicsiny korában, hogy senki nem szereti.
Javaslom, te se feledd el sose őt, mert ott él benned, bennem, mindenkiben, még mindig!!!

És hidd el, Önmagunk benső, lelki megerősítésén dolgozni, a leggyümölcsözőbb befektetés. Áldás életedre! Anikó a Ragyogás



:)))



Még egy aspektus

A hatalom megszünéséhez szerintem az is kell mindemellett, hogy felismerjük: Mindnyájan Egyek Vagyunk nem csak egymással, de az Univerzummal, környezetünkkel is. Így teljesen felesleges azon izgulni, hogy ki hogyan elégíti ki a szükségleteit... ez a félelem és izgalom csak is az elkülönültség illúziójából fakadhat, csak úgy mint a hatalmi program, amely aztán szüli ezen tetteket.
Ez a kollektív felelősségvállalás is jó ötlet és valóban... bár én úgy gondolom, hogy ez egy egymást erősítő folyamat. Mert a hatalom is akarja, hogy ne vállalj felelősséget, aztán a "nem vállalok felelősséget" is akarja, vagy legalább is beleegyezik a hatalomba.



Így van!

Pontosan így van! Ráadásul nincs új a Nap alatt. Az Igazság, mindig Igazság marad...:-)

Hasonló Jókat!

(Itt találsz hasonló írásokat: http://somafoto.freeblog.hu)



Én is annak érzem blogod kapcsán kedves Soma!

És hidd el, nem a hangszer vagy a muzsika számít, hanem a dallam, ami belőlünk jön, mert ha az megvan..... a lelkünk, szellemünk kommunikál egymással.

Boldogságot az Új Évre!



Tökéletes!

Tökéletes! Akár én is írhattam volna!:-)

Szeretettel: Soma



Az igazság felszabadít. Könyv ez, és Soma írására reagálok

Beidézek a David Icke könyvéből:
Az eredeti mű a Bridge of Love Publications – PO Box 43 Ryde Isle of Wight Po33 2YL United Kingdom – gondozásában jelent meg. A fordítás alapjául szolgáló mű címe:
...and the truth shall set you free, 21st Century Edition, 2004. szeptember
Copyright © 1995 David Icke
Fordította: Mátrai Edit, Szalai Dániel, Korényi Katalin,
Szücs Károly, Szücs Zsolt
Lektorálta: Jánosi Júlia és Szücs Károly
Korrektor: Varga Tibor
Technikai munkatárs: Csáki György, Szücs Zsolt
EzVanKiadó, 2006.
ISBN: 9638725109
All rights reserved

" Az évezredekre visszanyúló vallások és ősi szövegek közös témája * Szerintem az élet törvénye is egyben. Anikó*: „amint vetsz, úgy aratsz”, „szemet szemért, fogat fogért”, és „amit másokkal teszel, azt teszik majd veled is”.

A szó, amivel mostanában legtöbbször jelölik ezt a folyamatot: a „karma”.
Nagyon gyakran a karmát csak negatív értelemben tárgyalják. Valami kellemetlen dolog történik valakivel, és erre azt mondja, ez biztosan az ő „karmája” miatt volt. Majdhogynem a büntetés formájának tekintik.

Egy bizonyos szinten valóban büntetés – önbüntetés. Mi hozzuk létre, nem valami dühös, ítélkező, ujjával fenyegető Isten! Szerintem, amit karmának hívunk az csak egy másik szó arra, hogy kifejezzük, miképpen teremtjük saját valóságunkat.
Ha kiegyensúlyozatlanok vagyunk, és ez oda vezet, hogy másokkal rosszul bánunk, ez a kiegyensúlyozatlanság fizikai tapasztalatot vonz hozzánk: „tükröt”, ami megmutatja, mit gondolunk saját magunkról.

Ily módon, amit másokkal teszünk, visszatér majd hozzánk, mert még mindig ragaszkodunk ahhoz a kiegyensúlyozatlansághoz, az önmagunk-iránt-érzett-szeretet hiányához, ami odavonzza majd a megfelelő eseményeket.
Ha jó viszonyban vagyunk saját magunkkal, és pozitív felfogásunk van az életünkről, akkor a jelenben ennek megfelelő világot teremtünk magunk körül. Ez a pozitív „karma”.
Az én felfogásom eltér a New Age áramlat karmaképétől, mely szerint: ha egyszer elkövettünk valamit, akkor arra mindenképp karmikus választ kapunk, nem számít, hogy a későbbiekben mit teszünk.

Úgy érzem, ha valakivel negatívan viselkedünk, majd felismerjük, miért tettük, és megváltoztatjuk azon tettünk belső okát, vagyis megváltoztatjuk mágneses kisugárzásunkat, köpenyünk természetét, akkor nem vonzzuk a „karmát”. Nincs rá szükségünk, mert felismertük benső egyensúlyvesztésünket. Ez minden, amiért a karma létezik.

A Teremtés a szeretetről szól. Önmagunk szeretetéről és mindenki más szeretetéről. A karma része ennek a szeretetnek. Eszköz, amely lehetővé teszi, hogy szembenézzünk magunkkal, ledobjuk negatív málhánkat, és haladjunk tovább. Segítség a fejlődéshez, ajándék, nem büntetés – hacsak úgy nem döntünk, hogy azzá tesszük. Nem számít, életedben milyen élmények értek eddig, vagy érnek most, te teremted őket, senki más.

Két dologra érdemes emlékezni, amíg a könyvet olvasod majdan, és életed folyamán is folyamatosan:

az áldozati gondolkodásmód, lelki beállítottság áldozati valóságot teremt!
Valamint: ha hiszel valamiben, azt meg fogod valósítani!

A valóság teremtése sok szinten történik. Az egyének közti kölcsönhatások összessége felhalmozódik az emberiség kollektív elméjében. Minden faj rendelkezik kollektív elmével, s ezzel a faj minden egyede össze van kapcsolva. Gondolati mintáinkat folyamatosan hozzáadjuk a kollektív szinthez, és hozzáférésünk van a többi kollektív szinten tárolt mintához.

Ez kétirányú áramlás: adunk és kapunk.
XXi. századi tudósok kimutattak valamit, amit úgy hívnak, "a századik majom jelenség": felfedezték,

hogy ha egyszer egy faj bizonyos számú egyede megtanul valami újat, hirtelen a faj többi tagja is meg tudja azt tenni anélkül, hogy megmutatnák neki. Egyszerűen ösztönösen teszi.

Habár a hivatalosan elismert tudományok nem tudják megmagyarázni a jelenséget – lévén hihetetlenül szűk a rálátásuk az élet természetére – a folyamat rendkívül egyszerű. Amint egy fajon belül bizonyos számú egyed kollektív szintre továbbítja az új tudást, a kollektív elme változása eléri a „kritikus tömeget”. A tudás eléggé megerősödik a kollektív elmében ahhoz, hogy a faj minden egyes tagja hozzáférjen. Miután ráhangolódtak a rezgésre, a gondolati mintára, ami az adott tudást tartalmazza, tudják, hogyan tegyenek meg valamit anélkül, hogy bárki megmutatná nekik, mert a gondolati minta vezeti őket. Mi ezt ösztönnek vagy ihletnek hívjuk, pedig valójában ráhangolódás egy rezgésre, frekvenciára, amely tartalmazza az új azok vagyunk, amit gondolunk információt.

Mindaz, amit elmondtam arról, hogy az egyén hogyan teremti saját valóságát, ugyanúgy vonatkozik a kollektív emberi tudatra is.
Tükrözi az emberi gondolkodás végeredményét, annak összességét, amit az emberi faj, mint egész gondol magáról. Ha az emberiség nem kedveli önmagát, nem szereti és nem tiszteli magát, akkor ezen a bolygón ezt a valóságot fogja megteremteni. Annak megfelelő fizikai megnyilvánulásokat vonz magához, ahogyan a saját értékeit és lehetőségeit látja. A különbség csupán annyi, hogy ez alkalommal a mágneses köpeny nem egy embert borít be, hanem az egész bolygót.
Ez teremti a világméretű valóságot.
A mindennapi életünkben nézd meg ennek a folyamatnak a következményeit.

Az emberiség egésze szeretné elhárítani a felelősséget azért, ami a világban történik.

Ha bármi rosszul megy, halljuk az aggódó kérdést: „Mit tesznek majd ők ezzel kapcsolatban?” És!!!

Ritkán tekintünk önmagunkra, amikor felelősségről van szó.

Lehet, hogy szeretünk panaszkodni a politikusokra, a bankárokra, de azért a legtöbb ember még mindig inkább azt szeretné, hogy mások működtessék a világot, minthogy elfogadja a részvétel felelősségét. Ezek azok a gondolati minták, melyek uralják a kollektív elmét, és ezért az, ezt a valóságot teremti meg kollektív, világméretekben – a saját képére és hasonlatosságára. A kollektív elme válaszként arra a vágyra, hogy „csinálja valaki más”, egymáshoz vonzotta az energiamezőket – embereket –, hogy építsék föl a titkos hálózatot, mely most irányt szab mindenki életének. Megkaptuk, amit kértünk, amit „létregondoltunk”.

Ugyanez igaz a vallásokra is. Őket is a kollektív elme gondolatmintái hozták, hozzák létre, éppúgy, mint a médiát és más intézményeket, amelyek félelmet és bűntudatot használnak manipulációikhoz és az irányításhoz.

Kollektív szinten tükrözik, amit az emberek milliárdjai mindennapi életükben tesznek. Félelemmel és bűntudatkeltéssel manipulálnak, hogy elérjék céljaikat.

Figyeld magad néhány napig, és nézd meg, hányszor használsz félelem- és bűntudatkeltést, hogy kézben tarthass egy helyzetet. Megtesszük, anélkül, hogy tudatában lennénk, és ezt a viselkedésmódot adjuk tovább a gyermekeinknek.

Mert mit is mondunk nekik?
„Rossz fiú vagy! Ha még egyszer ilyet teszel, elnáspángollak! Várj csak, amíg apád hazajön! Majd megkeserülöd!” – félelem
„Rossz kislány vagy! Hogy tehettél ilyet anyáddal és apáddal? Hogy okozhattál nekünk ilyen bánatot, amikor annyi mindent megtettünk érted!” – bűntudat
Ezek csak apró példák arra, hogyan használjuk a gyerekkel szemben a félelem- és bűntudatkeltést. A gyerekek már korán megtanulják, hogy ugyanezt tegyék másokkal. Mire elérjük a felnőttkort és e korra jellemző viszonyokat, az irányítás és manipulálás céljából használt félelem- és bűntudatkeltést művészi szintre emeljük. Díjakat kellene osztogatni érte, mint annyi minden másért! Következésképpen ez a gondolati minta eluralta az elmét, tudatot, majd ez megteremtette ennek kollektív fizikai tükörképét, a vallásokat és más intézményeket, amelyek megmondják nekünk, hogy mit gondoljunk, valamint mesterségesen félelmet és bűntudatot ébresztenek, hogy irányítsanak. Őket is mi teremtettük, saját képünkre és hasonlatosságunkra. Ők a mi tükörképünk, legalábbis a kollektív önmagunké. Ez azonban jó hír, mert így hatalmunkban áll a világméretű manipulációt megszüntetni

… és az igazság felszabadít

egyszerűen azzal, hogy mi magunk felhagyunk a manipuláció használatával.
Az emberi felfogás ilyesfajta átalakulása létfontosságú e bolygó jövőjére és a világra nézve, amit gyermekeinkre hagyunk! Az emberiség vágya, hogy átruházza a döntés felelősségét, lehetővé tette olyan rendszer kifejlődését az eltelt évezredek folyamán, amely rendszer ma egy világméretű fasiszta diktatúra megteremtésének küszöbén áll. Hogy a fasizmus Adolf Hitlerrel véget ért!?

Bárcsak úgy lenne! Ma is ugyanaz a fasiszta gondolkodási séma irányítja a világ titkos kormányát, ami percről-percre úgy manipulálja az emberi elmét, hogy elfogadja a központosított világméretű zsarnokságot. Ezt a zsarnokságot úgy hívják Új-Világ Rend!

És hacsak fel nem rázzuk magunkat spirituális szendergésünkből, akkor ez Világkormány létrejöttében fog megnyilvánulni, valamint központi Világbankban és fizetőeszközben, Világhadseregben, és olyan népességben, amelyet beültetett mikrochipek kötnek össze a központi számítógéppel. Ha bárki úgy gondolja, hogy ez nevetséges, akkor neki a következő néhány száz oldal nagyon is kijózanító lesz! Elképesztően közel vagyunk mindezekhez. Itt az ideje felnőni és felébredni!
Miközben annak történetét olvasod, hogy hogyan irányították és manipulálták ily mértékben életedet és az egész bolygóét, kérlek, ne téveszd szem elől: ezt közösen hoztuk össze. Az emberek, akiket megnevezek a könyvemben és az események, amelyekről írok, csak tükrök, amik visszatükrözik az emberi fajra és a Földre a saját gondolatmintáinkat.

Ez a világ csupán fizikaivá vált emberi gondolat. Amikor felismerjük, melyek a káros gondolatminták és eltávolítjuk azokat, a fizikai valóságunk meg fog változni, és a világ is meg fog változni. De nem előbb!

Ez a történet velünk kezdődik és velünk is végződik.... A szerző: David Icke.