Nyár végén…

Hallom, már beszélik a madarak
Mikor, merre szállna majd tova.
Mert, bizony, jön Őszapó,
A tarka subájú csoszogó.
Ballag, bandukol, sétál az erdőn,
Színesre festi a dús lombtetőt.
Lenn az avarban már,
készülődik sün és bogár.
Tavasz óta nem volt ily nagy mozgolódás.
Méhek gyűjtik be az utolsó csepp nektárt,
Tücskök húzzák el az utolsó nótát.
Esténként Nyárbúcsúztató bál áll,
Hol a Tündérek énekelik az ősz himnuszát.
Minden erdőlakó boldogan ünnepel,
úgyis tudják lesz még Tavasz egyszer.
Együtt élnek az isteni renddel,
s nem láncolják lelküket semmiféle „kincshez”.
Mert a madarak csakis így röpülhetnek délre,
hogy nincsen súly , mi lábukra lenne kötve.
Csak könnyedén magasra szállnak,
s búcsút intenek az elmúló nyárnak.

CsatolmányMéret
osz.jpg208.74 KB
Címkék: