2010. április 15. csütörtök - 06:18 | beküldő: kreátor
„Az élet végtelen körforgásában, ahol most vagyok, minden teljes, egész és tökéletes. Felismerem, hogy az egyetemes teremtő erő és intelligencia elválaszthatatlan részeként létezem. Lélek és tudat formájában bennem van az egyetemes erő és értelem. Harmónia, egészség, öröm, bőség, igaz szó és ihlet formájában áramlik át rajtam. Felismerem, hogy gondolataim teremtő erővel rendelkeznek. Az történik velem, amit érzek, és azzá válok, amit elképzelek. Minden fontos lépésemet az egyetemes bölcsesség irányítja.
Ha bármikor félelem vagy aggodalom uralkodna el a tudatomon, azonnal azt gondolom: most az egyetemes bölcsesség vezérel engem, és az egyetemes bölcsesség a legjobb megoldást választja. A bennem lévő teremtő erőt szabadon használhatom. Teremtő erőmet a közösség javának szolgálatába állítom. Amint ezeket az igazságokat érzem és gondolom, megteremtem a tudatosság új ciklusát, és átalakul az életem. Az egységtudat és öröm természetes lelki állapotom. Világomban minden rendben van.” (Balogh Béla: Egységtudat)
http://www.esnips.com/doc/dc1e3f28-2ceb-40bb-9b29-ebdd2f685e85
Világomban minden rendben van. Ahogy hallgatom, így is gondolom, így is érzem. Tudom: így is van. Aztán véget ér a klip, és folytatódik a nap. Egyik a másik után. Élem az életem.
Találkozom emberekkel, helyzetekkel, mezőkkel. És néha nem ezt érzem, nem ezt gondolom, nem ezt tapasztalom. Mintha úrrá akarna lenni rajtam, az én életemen, az én világomon egy másik, egy nem kívánt élet, egy nem kívánt világ. És meg is teszi, ha hagyom, hiszen megtette mindig, amikor hagytam.
Volt olyan, hogy kétségbe estem, hogy már–már elfogadtam: nincs jó, nincs szép, nincs öröm, még remény sincs.
Aztán megtanultam lassan, hogy van választási lehetőségem. Én nyitom ki az ajtót. Én döntöm el, mit választok, mi hasson rám, én döntöm el, melyik mezőbe lépek, és melyikbe nem.
Itt van például a televízió, vagy a rádió, a sajtó, a közvélemény, miegymás. Elkötelezetten áramoltatják felém a szörnyűségeket. Olyan ez, mint ha beugranék egy nagy sodrású folyóba. Esélyem sem lenne, hogy ússzak az ár ellen. De miért is ugranék bele? Miért is akarnék éppen abban a folyóban úszni? Miért ragaszkodnék hozzá?
Úgy gondolom, vannak világok, ahol semmi sincs rendben. Sok ilyen van. De én döntök, melyikbe lépek be.
1Mózes 3:4 De a kígyó ezt mondta az asszonynak: Dehogy haltok meg! 5Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz. ...
7Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek.
| Csatolmány | Méret |
|---|---|
| images (8).jpg | 1.54 KB |






Hozzászólások
Magabiztos
Kedves Kreátor!
Magabiztossá tesz amit írtál,köszönöm!:))))
A tévétől és a negatív,vagy idegesítő hírektől én nem tudtam elvonatkoztatni magamtól,úgyhogy egy ideje nincs tévém:)))
Kedves Kreátor
Én is sokat hallgatom,jó irányba halaad az életem.
Sok negativ dolgot kell tudni elengedni,hogy müködjön.
Köszönöm az irásodat várom a következőt: Ilona Bizok önmagamban s világomban minden rendben van.
:-) Kedves Kreátor
Jelentem én minden este erre alszom el, szinte már hiányozna, de kell idő amíg beépül a tudatalattiba:
Világomban minden rendben van...
Szép napot :)
Balogh Béla
Kedves Kreátor!
Annyira örültem a bejegyzésednek! Én is hasonló úton járok.
Már megvan a balogh Béla cd 1-2 éve, de nem tudtam megoldani, hogy reggel és este vagy bármikor nyugodtan hallgassam. Aztán most néhány hete, amióta ( megint) új életet kezdtem, úgy alakult, hogy kb. fél órát kell autóznom a munkahelyemre oda-vissza egyedül. A szöveget én magam rámondtam egy kazettára, aláfestésnek azt a zenét másoltam bele, ami az én "rezgésszintemelőm", egyébnként Chopin keringői, és ahányszor csak ráfért, rámondtam a szöveget. A saját hangunkkal talán még hatásosabb.
Most ezt hallgatom reggel és délután, és határozottan jobban vagyok! Átitatom a lelkem ezekkel a nagyon építő gondolatokkal és egyre jobban érzem, hogy mindez belém lényegül. Nem egyszerű, és főleg időigényes, amíg az évtizedek alatt kitaposott utakat helyett másikat kezdünk el járni, de egyre gyakrabban a mindennapi életem közben is eszembe jutnak építő gondolatok. "megteremtem a tudatosság új ciklusát és átalakul az életem". Még az van hátra, hogy nagyon világosan felvázoljam, mit is akarok, és ki kell taposni az új utat.
Közben perzse nagy a kísértés. A démonaim résen vannak és lecsapnak, ahol lehet. De egyre gyakrabban sikerül "támadás" közben szeretettel átöleni őket és ettől el is párolog az erejük.
Nagy öruralommal arra irányítom a figyelmemet, amit szeretnék, nem arra, amitől menekülök.
Köszönöm!
Kikerics