thesecret.hu

Értelek, teljes mértékben. Elolvastam az írást is, és sok minden értelmet nyert, ismét... :) (Itt mindig újat talál az ember, és ez jó. :) ) Abban azért nem teljesen értek egyet hogy a viszonzatlan szerelem nem lehet szerelem... Talán nem minden esetben - ez tény, de nem szabály. Mint ahogy azzal is fenntartásaim vannak, hogy aki nem szeretett engem, az soha nem is fog...az emberek változnak. Én szerettem már. Tényleg szerettem és én is azt hittem hogy viszontszeretnek. Aztán a képembe vágta, hogy soha nem is szeretett, végig a szemembe hazudott, akkor is amikor azt mondta hogy szeret...szó szerint...mintha valaki belémdöfött volna egy kést... De az érzéseim ugyanazok maradtak iránta. Jól megvagyok én nélküle is, nagyon is, sőt...örülök magamnak...nélküle is...eljutottam erre a szintre...de attól ugyanazt érzem iránta, a lénye iránt, mint azelőtt...remélem érted. :)
Tehát én a helyedben csak akkor kérdőjelezném meg azt hogy mit éreztem iránta, hogy az tényleg szerelem volt-e, ha nyugodt szívvel ki tudom mondani, hogy amióta tudom hogy nem szeret, azóta már én sem azt érzem iránta amit azelőtt. Amíg kavarognak az érzéseid, addig még mindig hagynod kell türelmesen letisztulni őket, de nem görcsösen...ha benned kétségek vannak az érzéseiddel kapcsolatban, akkor az sem baj, mert ez idővel tisztává válik majd előtted, és megkapod hogy melyik irányba billen nálad a mérleg...és ha úgy is tudod szeretni hogy nincs veled, akkor tényleg szeretted... Az hogy ő mit érzett, azt senki nem tudja, tudhatja, csakis ő...de hogy te mit éreztél, érzel, az előtted tisztává fog válni, idővel! De amíg ragaszkodsz ahhoz hogy le akarod hogy tisztuljanak az érzéseid, addig görcsölsz is egyben...görcs nélkül...
Egyébként én ezzel a visszavonzás, vágyunk kivetítése a másikra - dologgal kapcsolatban kicsit ellentmondásokat vélek felfedezni önmagamban, te nem tudom hogy vagy vele...úgy értem hogy rendben, azt mindenki tudja, hogy működik...de! Van aztán ugye az, hogy nem kell az ilyesmi, mert nem jó dolog a másik szabad akaratát befolyásolni...ez is rendben, de megint van egy de! Mert biztos hogy itt befolyásolásról van szó? Az én értelmezésemben ugyanis nem az jelenti a visszavonzást, hogy erővel próbálok hatni az exem gondolataira, hogy márpedig te most szivem visszajössz hozzám, mert én veled akarok boldog lenni... Hanem én úgy képzelem ezt el, hogy meg kell találni az egységet magadban...hogy nélküle is boldog legyél...és akkor tanultál vmit, ami talán akkor még hiányzott belőled amikor együtt voltatok...rezgésszintek...vonzóvá válik számára a tiéd ekkor, és visszarezeg hozzád...talán...persze nem feltétlenül...de ekkor az már mindegy is lesz, mert te jóban leszel magadban magaddal. Arra amikor bevonzottad, arra sem mondod így utólag hogy befolyásoltad, nem? Bevonzottad, mert akkor ő passzolt hozzád, ezért sikerült bevonzanod...erővel nem tudtad volna "befolyásolni", hogy én most téged akarlak bevonzani és pont, mégha képtelenség is, mert nem passzolunk egymáshoz...így van ez a "bűvös visszavonzással" is...ha visszajön, szabad akaratából teszi...mégha ez csak ideiglenes is lesz...mert akkor épp összepasszoltok...nem hiszem hogy befolyásolás lenne...úgy ahogy nem tudtad magad mellett tartani, úgy nem tudod visszaszerezni sem pusztán azért, mert te így akarod és befolyásolod... Az az ő döntése is, az ő szabad akarata, ha úgy érzi végül hogy mégis téged akar...hogy vonzod őt... De ha te nem tartod függésbn a boldogságod tőle, akkor nem is tudja elvenni tőled soha... Tehát mindenkinek előbb saját magával kell egységben lennie, ez a lényeg, hogy függetlenedjünk a másiktól...

Először is egy kérdésem lenne, nem egészen értem a bekezdésedet: "Ha egy szerelem érzés viszonzatlan az minden esetben azt jelenti, hogy a szerelmet megélő egója túlpörgött? Vagyis olyan tulajdonságokkal ruházta fel a másikat, ami nem a valóság, egy vágykép, illúzió?" Ezzel arra akarsz utalni, hogy te azt láttad hogy ő szeret téged, és ezekkel az illúziókkal áltattad magad, vagy arra akarsz utalni, hogy ha a szerelem viszonzatlan, akkor te nem szeretheted őt, mert akkor ő csak egy vágykép, egy illúzió volt, és nem az akinek te gondoltad? Vagy kettő az egyben?
Szerintem az hogy ő szeretett-e téged, az nem befolyásolja azt hogy te szereted-e őt...és az hogy ő szeret-e, nem befolyásolja azt hogy ő kicsoda és micsoda, tehát megint csak odajutunk, hogy ha önmagáért szereted, akkor attól hogy ő esetlegesen nem szeret, te ugyanúgy szeretheted...ha csak nem azért szeretted őt, mert azt hitted hogy ő is szeret...mert akkor, ebben az esetben már nem biztos hogy szerelemről kellene beszélni...
Egyébként az én véleményem az, hogy ha van egy szerelmi kapcsolat, és tegyük fel az egyik halál szerelmes, és meggyőződése hogy egy életen át közük kell hogy legyen egymáshoz, akkor az valószínű hogy úgy is van...még ha per pillanat el is váltak az útjaik...ez azért lehet, mert nagy valószínűséggel nem a megfelelő időben találkoztak, mivel valamelyikük a kettő közül nem volt még felkészülve arra hogy ez a dolog beteljesedjen...vagy talán egyikük sem volt felkészülve erre...tanulniuk kell még a feleknek, hogy felnőjjenek egymáshoz...neki talán fel kell nőnie ahhoz hogy beléd szerethessen, neked talán fel kell nőnöd ahhoz hogy kezelni tudd őt mindig, minden körülmények között, úgy hogy közben boldogok is legyetek...és ki tudja még hány dolgot meg kell tanulnotok addig...
Az hogy a körülmények mást mutatnak, az nem számít...ez csak a MOST...és te azt mondod hogy a szívedben mást érzel...hát akkor ne csak érezd, hanem tudd! Mert amit érzel, hiszel, tudsz, az lesz a JÖVŐD... Ez a JELEN pillanat is, amire most azt mondod hogy mást mutat mint amit te érzel, ez is valamikor JÖVŐ volt, amit a MÚLTADBAN teremtettél, amikor az a JELENED volt... Erről soha ne feledkezz el...a JELENED a JÖVŐD magja...ami egyszer MÚLT lesz... Persze ezzel nem azt akarom mondani hogy a jövőben élj, azzal a hittel, hogy "Akkor majd jobb lesz!"... Nem... A jelenben élj, a jelen szépségeit éld meg, mert mindig csak a jelenben létezünk...ugyanakkor ne keseredj el hogy MOST épp mást mutatnak a körülmények mint amit te tudni vélsz...ezt fogadd el, mert a jelen amennyire állandó, annyira múlandó is...a jelen csak a múltbéli lecsapódásunk...múltbéli, ami egyszer jelen volt...erre ügyelj... a jelen sokszor mást mutat mint amit látni szeretnénk...de ez nem baj...mi tudjuk hogy többek vagyunk ennél... És nálad van a kulcsmondat: "...hogy igaz nem rögtön, de előbb utább kirajzolódott az értelem és ez igenis segített a megoldásban, tovább lépésben."
Minden jót! :)