2010. március 8. hétfő - 21:01 | beküldő: Gattina
Nem hinném, hogy az ember azzal, hogy őszinte, akkora hibát követne el. maximum akkor, ha az általa felfedezni vélt dolog pontosan betalál a másiknál, és ezzel esetlegesen fájdalmat okoz, vagy jobb esetben gondolkodásra és cselekvésre késztet.
Két fajta ember létezik: aki elfogadja az építő kritikát, és aki nem. Aki elfogadja, az bámikor képes változni és változtatni, a fejlődés útját járni, tehát törekszik.
Aki nem, az miért is nem? Több lehetőség van. Elsőként a saját gyengeségét emelném ki, 10 évvel ezelőtti önmagamból kiindulva. Mert mit is csináltam? Lehülyéztem mindenkit, aki őszinte véleménnyel fordult felém, és én ezt személyes támadásnak és sértésnek vettem, mert tudtam, hogy igaza van, és azt is tudtam, hogy nem érzem magam elég erősnek ahhoz, hogy változtassak. És különben is lázadtam minden ellen, ami nem úgy történt, ahogyan én képzeltem volna. A másodszor: az őszinteség és egy építő kritikaként elhangzó kijelentés szembesíti sokszor az embert azzal a ténnyel, hogy jelenleg tulajdonképpen csak sodródik, és semmi olyat nem tud felmutatni, aminek túl sok értelme lenne, és hogy valójában nem is találja a helyét, azt sem tudja merre tart....és akkor még jön valaki, aki jól beolvas, vagy csak kimond egy ártatlannak tűnő gondolatot, és PUFF, betalál....
Néha kellenek pofonok az embernek ahhoz, hogy tovább tudjon lépni. Van, aki egy pofon után újult erővel veti bele magát az új lehetőségekbe, mert felismeri annak fontosságát. És van, aki egyszerűen leül, és folytatja az önsajnálatot, ráadásul hátat fordít annak, akitől a kezdő lökést kapta, csakhogy nem volt képes felfogni, hogy mindez érte történt. Azt meg végképp nem, hogy maga vonzotta be....
Van most egy ilyen esetem. Nem értem még egészen, de biztosan megkapom majd a választ.
Őszinteség....elég tág fogalom. Sokszor nem is tudja az ember, hogy lehet-e teljesen őszinte másokkal. A legfontosabb, hogy önmagát ne csapja be, mert azzal mindenkinek árt....de legfőképpen önmagának.
Jó éjszakát Nektek :)
- Gattina blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 1501 olvasás
-
Hozzászólások
Angyal38-nak
Jelek? Ne jeleket keress drága. Tényeket. Melyek alátámasztanák vagy szétoffolnák gyanúdat.
Mondom ezt 33 év kapcsolat, bő 29 év házassá után. ( csak halkan súgom meg, rajtakaptam egy ágyban férjemet kedvesével.... véletlenül persze, nem szaglásztam utána) Nem is volt okom erre. És?
Itt vagyunk házasságunk hamvasabb, mint kapcsolatunk elején volt. Adni kell lehetőséget mindig, mert mi is igénybe vehessük életünkben.
"Te vagy a bölcsebb"? Ilyenebb, olyanabb? :-)
Harmonikus kapcsolatban ez fel sem vetődik.
Inkább törjön össze a szív, ha széles rajta a pánt. :-)
Aztán jöhet a gyógyulás. :-)
Pszichiátert csak annak kell "játszani", aki nem mer igazán a mélyére menni a másiknak, és kitartóan szeretni. :-)
Akkor az egy kapcsolat lesz, szeretetteljes és őszinte, ha meri. :-)
Nem kell mindig más partnerrel eljátszani többé ugyanazt a játszmát. :-)
Szerintem ezt még hallgasd meg, ha már eddig még nem akadtál rá:
http://videotar.mtv.hu/Videok/2010/01/25/10/Esti_beszelgetes_Muller_Pete...
A legjobban tetszik nekem most itt az oldalon. :-)
Szép napokat Neked! :-)
Igaz
Kedves János!
Igazad van! Én nagyon őszinte ember vagyok, elvárom másoktól is. Hiába várjuk el, ha a másiknak könnyebb hazudni. A férjem megváltozott az utóbbi időben, voltam gyanús jelek.
Én amikor elég jól megbizonyosodtam, hogy kivel lehet kapcsolata rákérdeztem, letámadtam.
Nem válaszolt, kitérő, semmit nem mondó mondatokat mond. Nem árulja el merre jár.
19 év után ide jutottunk. Biztos érzi a súlyát a dolognak és amíg nem vallja be, addig minden lehetséges. Sok apró dolog volt már amivel elvesztette a bizalmamat és úgy érzem nem akarom így leélni az életemet. Van két kamasz fiunk- miattuk lehet, hogy pár évig elviselem még. Sajnos Ők sem látnak így jót tőlünk, nagyon elhidegültünk egymástól.
A férfiaknál talán mást jelent az őszinteség (bocs) - könnyebben megoldják a helyzetet.
Nem lelkiznek annyit apróságokon.
Igaz
Kedves János!
Igazad van! Én nagyon őszinte ember vagyok, elvárom másoktól is. Hiába várjuk el, ha a másiknak könnyebb hazudni. A férjem megváltozott az utóbbi időben, voltam gyanús jelek.
Én amikor elég jól megbizonyosodtam, hogy kivel lehet kapcsolata rákérdeztem, letámadtam.
Nem válaszolt, kitérő, semmit nem mondó mondatokat mond. Nem árulja el merre jár.
19 év után ide jutottunk. Biztos érzi a súlyát a dolognak és amíg nem vallja be, addig minden lehetséges. Sok apró dolog volt már amivel elvesztette a bizalmamat és úgy érzem nem akarom így leélni az életemet. Van két kamasz fiunk- miattuk lehet, hogy pár évig elviselem még. Sajnos Ők sem látnak így jót tőlünk, nagyon elhidegültünk egymástól.
A férfiaknál talán mást jelent az őszinteség (bocs) - könnyebben megoldják a helyzetet.
Nem lelkiznek annyit apróságokon.
:)
A téma, amit felvetettem elég messzire ment.
Én nem arra gondoltam, hogy a sárba kell tiporni másokat az őszinteséggel....az írásom alapja, hogy felvállaltam valaki iránti érzéseimet és gondolataimat, és megosztottam vele...Zárójelben megjegyzem, mára ezeket szépnek találja....:)
Viszont tapasztalatból mondom, hogy minden hazugság kiderül egyszer. Ami korábban, az bombát robbanthat, ami később, az esetleg "elévül" és kimagyarázható.
A legnehezebb: magaddal őszintének lenni....
Kreátor,
a befogadással egyetértek, a pillanatot el kell találni és a tálalás is fontos.
Szép estét Nektek :)
Az, hogy valakinek
meghagyom a személyes életterét, esetleges titkait, az nem játszma.
Egyik ember sem a másiké.
Még egy szerelmi kapcsolatban sem.
Vájkálni a másik gyenge pontjaiban a legkönnyebb, mindenki könyebben rálát a másik fekélyeire.
"Pszichiátriát" is lehet ám játszani egy életen át...
A szeretet tapintattal is jár, és az igazság feltárásában minden embernek megvan a maga tempója. Ha az arcába dobsz valamit a másiknak kéretlenül, egy vagy több életre összetörhetetd a szívét, hába van NEKED igazad. Hiába vagy Te a bölcsebb.
Hát, igen, a mai világ arról szól, hogy a játszmázó embert...
sokan benne hagyják az ő destruktív játszmájában. A társak a "bántó őszinteség" kikerülésében maguk is takargatnak még önmaguk elől is valamit. Ez az elfojtott sebhalmaz azonban egy idő után hirtelen belobban. Ezért van ma Magyarországon annyi öngyilkos. Mert gyerekkoruk óta voltak "kedves" emberek körülöttük, akik még táptalajt is adtak a már közössé vált játszmának. Azért mert mindegyiküknek nagy szüksége van a játékra, nehogy a saját hibáikkal szembe kelljen nézniök. :-) A fáj. :-) És a legjobb rá megsértődni. :D :D :D
Partner meg mindig lesz, aki a megsértődőt vígasztalja. :-) Mert a partnernek is SZÜKSÉGE van a játszmára, nehogy az ő hibái is kiderüljenek. :-) Ilyen például ezen a weboldalon az ún. "negatív emberek" gyakori emlegetése. :D Másokra kivetített hiba. :-)
Én meg azt tapasztaltam,
nem egy, hanem SOK alkalommal, hogy azok követelik meg a leginkább az őszinteséget a környezetüktől, szeretteiktől, azoknak a rögeszméje ez, akik valójában képtelenek elfogadni.
Akik csak bántani akarják magukat és a másik embert az "őszinteséggel".
Akik között ez természetes, azoknál ez nem téma, ők ÉLIK,
és azt is jól tudják, hogy MIT NEM KELL MEGKÉRDEZNI A MÁSIKTÓL, mert mi az, ami CSAK RÁ TARTOZIK.
Éppen ma tapasztaltam meg azt, mekkora nagy gondokhoz...
vezethetnek a kegyes hazugságok, és mekkora gyógyító ereje van az igazságnak.
Ha ki merjük mondani. :-)
Ha át merünk menni a poklán! ! !
És főnixként feltámadni az erejétől.
Mindig úgy éreztem, hogy nincs kegyes hazugság.
Most már tudom is. :-)
Sziasztok..
megint röviden írok idő hiányában. A nyuszikát ismeri valaki? Ha van kalap a fején az a baj, ha nincs meg az! De a pofont megkapja!
Így is meg úgyis. (tapasztaltam)
De nem adom fel akkor sem!
kétféle ember van,
ha leegyszerűsítem a dolgokat. Az egyik megmondja, a másik nem. az életben így is, úgy is találkozol mindkettővel, bár van választási lehetőséged, melyiket vonzod inkább.
Aki "megmondja", az szükségszerűen ejt sebeket, hiszen nem tudhatja, nem képes befolyásolni, ki hogyan fogadja az "őszinteségét". Lehet építő (konstruktív) és lehet romboló (destruktív) kritikáról beszélni, de gyakran nem a közlő szándéka számít, hanem a befogadó állapota.
"Lehülyéztem mindenkit, aki őszinte véleménnyel fordult felém, és én ezt személyes támadásnak és sértésnek vettem,... nem érzem magam elég erősnek ... És különben is lázadtam minden ellen)
én gyakran azt látom, hogy azok akik meg vannak győződve arról, hogy csak a jót akarják, a legtöbbször nem törődnek azzal, hogy a másik készen van-e arra, hogy elfogadja az akár jószándékú kritikát.
Így aztán én is azok táborához csatlakoztam, aki gondolkodás nélkül mondják a "NEM"-et a nagyseggű nőnek.
Őszinte - kritikus értelemben - csak, kizárólag, kívétel nélkül önmagammal vagyok.
Na nem mindig, mert ráadásul tökéletlen is vagyok, és előfordul, hogy hibázok. Ilyenkor mindig megbánom. Na nem mindig...stb
A témához tartozik kedvenc
A témához tartozik kedvenc sorozatomból az a jelenet, amikor Ross tanítja Chandlert, hogyan kell bánni a nőkkel. Ha egy nő megkérdezi hogy nagy-e a fenekem, akkor pl. meg sem szabad nézned, rögtön kell válaszolni hogy NEM. :-) Mindegy mit gondolsz, a válasz gondolkodás nélküli NEM legyen.
Bocsi, itt az örök vitázó.
Vagy, csak egyszerűen hű marad önmagához és bevállalja a konfliktust, ha az őszintesége ezt okozza... De lehet, hogy csak én vagyok ilyen hülye. :D
Puszi! Ki is szálltam.
Kedves Monikas :)
Igézve a soraidból.
"Persze ha konkrétan rákérdeznek valamire, akkor szerintem meg kell mondani az igazat”.
Idézve a soraimból.
"..amíg az ember azt érzi, hogy az őszinteségéből baj lesz... addig hazudni fog".
Drága Jani..
...Idézve soraidból:
Mondhatunk akármit, amíg az ember azt érzi, hogy az őszinteségéből nagyobb baj lesz, mint a hazugságból, addig hazudni fog... pl. beismerni a vétkét, vagy a vágyait, vagy a tetteit és ezért megutálják vagy elfordulnak tőle és ezáltal érzelmi-kapcsolati, anyagi, társadalmi szinten veszteség éri.
Ezt nevezik kegyes hazugságnak,ugye?
Persze,ilyen szinten érthetö,elfogadom,had mondjak egy példát:
„Fontosnak tartom egy párkapcsolatban az őszinteséget, de azért elfogadom hogy néha szükség van a kegyes hazugságra. Szerintem nem kell elmondani például, ha ír egy teljesen ártalmatlan SMS-t az egyik elvált félnek az exe, mert csak fölösleges vita keveredhet belőle, főleg, ha a párja kicsit féltékenyebb a kelleténél. Ilyen dolgokban lehet szó kegyes hazugságról vagy kegyes elhallgatásról. Persze ha konkrétan rákérdeznek valamire, akkor szerintem meg kell mondani az igazat”.
:))
Azt gondolom, az őszinteség ott kezdődik, amikor az ember azt érzi/tudja, hogy ha igazat mond nem lesz baj belőle, semmilyen téren.
És ez nem biztos, hogy gyengeségből fakad, lehet akár jó vagy akár rossz indulatból, és itt majdnem minden érzelmet fel lehetne sorolni forrásként, kezdve a haragtól a félelemig, vagy a gyengédségtől a szerelemig.
Mondhatunk akármit, amíg az ember azt érzi, hogy az őszinteségéből nagyobb baj lesz, mint a hazugságból, addig hazudni fog... pl. beismerni a vétkét, vagy a vágyait, vagy a tetteit és ezért megutálják vagy elfordulnak tőle és ezáltal érzelmi-kapcsolati, anyagi, társadalmi szinten veszteség éri.
Nem véletlenül mondják pl. gyereknek, hogy "mond meg az igazat, nem lesz baj, nem fogunk megbüntetni".
Vagy mennyiszer hallani egy kapcsolatban, hogy "azért nem mondtam el, mert féltem, hogy elveszítelek".
Ha tényleg azt érezné az ember hogy nem lesz belőle baj, akkor őszinte lenne, mindig és mindenkor, hiszen mi értelme lenne hazudni.
Ha választani kéne:
...Mi ér többet?
-a kedves hazugság?
-vagy a keserü igazság???
Hogy pár szoval hozzászóljak:Szerintem mindenkép megéri öszintének lenni,mert egy jo kapcsolathoz elengedhetetlen az öszinteség és a bizalom.
Persze nem itélem el azt sem, ha valaki nem tud igazat mondani,mert eleve nincs olyan hogy jo ember, meg rossz ember,csak mi teszünk külömbséget itt a Földön,mert az Isten szemébe mindenki egyforma kivétel nélkül,mindegy hogy igazat mond-e vagy sem,lehet öntudatlanul teszi...
De hát az élet egy iskola,ahova tanuluni járunk,mindenkinek képessége szerint mást és mást kell megtanulnia.
Tehát valakinek lehet ép ezzel az igazmondással kell szembenéznie.
“Az őszinteség a személyiség varázsa.”
"Az őszinteség szembesíti az embert sokszor azzal a ....
ténnyel, hogy jelenleg tulajdonképpen csak sodródik, és semmi olyat nem tud felmutatni, aminek túl sok értelme lenne." Hát, ez itt a lényeges mondat. TETTEK magyarázzák, ki milyen ember, nem a szavak. A szavakkal gyakran még magunknak is hazudunk, a tetteink viszont láttatják, milyenek vagyunk valójában. :-)
Ma rájöttem arra, hogy mi a lényeg az ÉLETBEN. :-)
És teljesen igazat adok a cikk írójának.
Mindenki csak gyengeségből hazudik, és ha gyenge, hiába várunk tőle erőt.
Jobb, ha hagyjuk a saját gödrében tovább?
Lehet, hogy néha jobb.
Ha túl makacsul játszmázik.
Bár egy-egy próbát megér.
Ha viszont belekeveredik a saját mocskába, jobb, ha hagyjuk.
Én is voltam így, csak magam tudtam kiszállni a sárból. :-)
Néha tudni kell elengedni, akkor is, ha nem könnyű, és fontos nekünk a másik ember. :-)
Inkább, mint tovább hagyjuk dagonyázni. :-)
:)
ezzel egyetértek. Az írásomnak inkább az lett volna a mondanivalója, hogy ki hogyan reagálhat az általunk valóban őszintén kimondott gondolatokra, érzésekre. A kimondott szavak az adott pillanatban teljesen másképpen csapódhatnak le a másikban.
Az őszinteséget valóban nem kell kérni, mert akkor már nem biztos, hogy úgy jön le, ahogy kellene...
köszönöm, hogy leírtad a véleményedet :)
Én mindig is szkeptikus voltam..
.. ezzel az őszinteség dologgal.
Elég sokszor, azt halljuk magunk körül, hogy légy őszinte így meg légy őszinte úgy.
Azt gondolom, hogy az őszinteség magán ügy.
Én. pl. nem követeltem, nem is kértem őszinteséget senkitől, ha úgy érzi méltó vagyok rá, akkor úgy is elmondja, ha nem érzi úgy akkor, csak kellemetlenség lesz belőle, mert vagy kamuzik vagy elmondja de olyan rossz száj ízzel, hogy annak nem lesz jó vége.
Azt gondolom, hogy az őszinteség belőlünk, fakad, a lelkükből, kell hozzá egy nagy adag nyíltság és egy jó adag bátorság, ha ez nincs meg bennünk, nem leszünk őszinték, bármennyire is szeretnénk mondjuk őszinte kapcsolatot.
Ezzel nem könnyű ám dolgozni, mert az ember egy olyan rafinált gondolkodási, értelmi és érzelmi rendszer befolyása alatt van, hogy képes még akkor is hazudni, ha azt hiszi, hogy most aztán szuper őszinte.
Szóval nem egyszerű móka.