Partnerkapcsolat 1.

párkapcsolatTöbb dolog is forog az agyamban, hogy miről írjak, de annyira szervesen egymásra épülnek, hogy nehéz megtalálni a kályhát, ahonnan elindulhatok. Üresség- forma, munka (hivatás), szerelem, és több dolog is összefügg a spirituális párkapcsolat című előadásom alapvetéseivel. Tehát erről írok ezt-azt, hogy később építkezhessek az alapra.

Amit itt írok, az meglehetősen szélsőséges, és politikailag nem korrekt. Ha nőt írok, értsd: feminin esszencia, ha férfit, maszkulin. Mindkettő bennünk van, viszont hála az égnek nem teljesen kiegyensúlyozottan.

A sztori abból indul, hogy már jó régen ketté osztotta az emberi kultúra a valóság bizonyos elemeit női és férfi aspektusokra, és valahogy a kettő találkozásában képzeli el a világot. Jin-jang jel, az ókori vallások általában égatya- földanya násza ként látták a világot. Indiában a jóga filozófia szerint a lélek (purusa) olyan, mint egy kukkoló pasi, aki nem tud elszakadni a világ (prakriti) látványától, aki egy sztriptíztáncosnő. Mindig várja, hogy valami még csak lesz, valamit még megmutat. Ez által rab a lélek, az illúzió (maja) rabja. A keletiek mindazonáltal nem gondolják, hogy az érzéseink, gondolataink a lélek szférájához tartoznak, számukra ezek is a prakriti részei. Szóval felfogható úgy is, mintha a férfi lenne a szem, a nő a látvány, a férfi a vászon, a nő a film, a férfi a semmi, az üresség, a nő a minden a teltség.
A jóga azt célozza meg, hogy szakadjunk el a prakrititől, és érjük el a megszabadulást. Tehát ez igyekszik elfordulni a nőtől, mert csak zavar. Ez a mozdulat jelen van szinte minden vallásban, a szerzetességben, remeteségben. Ez a nyugalomra, szabadságra való törekvés jelenik meg akkor is, amikor a cimborám azt sóhajtja, hogy de jó, hogy nem engednek nőket a Rudasba, amikor áztatjuk magunkat. És csak a víz meleg, ő nem! :-) Egyszerűen más lenne a vibráció, ha belibegne egy bikini!
A tantra ezzel szemben azt célozza meg, hogy akkor is szabad, és tudatos lehessen a lélek, ha nem fordul el a világtól. Ne csak akkor legyen nyugodt a férfiember, ha nincs a közelben nő!

A világunk nagyon „megcsinált”. Egyszerűen az egónk rávetített mindenféle hiedelmet, kontrollt és védekezést, így megszűnt az életnek az a szabad, spontán csodás áramlása, ahogy gyermekként láttuk a dolgokat. Illetve dehogy szűnt meg, csak nem érzékeljük már. Ahogy védekezünk úgy zárulunk be a csoda elől. Kétféle módon törünk ki ebből a megcsináltságból. Az egyik a szabadság keresése. Nem csak annyi, hogy szabad vagyok, hanem a kiszabadulás élménye az, amit keresünk. A kitörés, a győzelem. Ez a férfias jellegű mód. A másik a szeretet keresése. Ez a női módja a határok meghaladásának.

Mesterségesen három szintet lehet megkülönböztetni az ember megélésében. Az első szinten harc folyik a szabadságért, szeretetért. A másodikon magunknak adjuk ezt. A harmadikon elegendő van belőle, és egyszerűen másnak adjuk. A három szint mentén ki lehet fejteni a párkapcsolatok működését. Ezeken keresztül visszatükröződik a munkához, partnerhez, szexhez való viszony. Soha nem csak egy szinten vagyunk, mindegyiket éljük általában.

Az első szint:

A férfi küzd a szabadságért. Ha kell, háborúzik érte. Társadalmi szinten: Osama is, Bush is a szabadságért harcolt. A részeges munkanélküli, a körülötte ugráló tíz gyerekkel, amikor a feleségét lepofozza, csak ki akar törni a helyzet nyomasztó csapdájából. A Keresztapa filmben Michael Corleone három filmen keresztül ígérgette a feleségének, hogy néhány éven belül a Corleone család legális vállalkozás lesz. Itt a férfi valamilyen erővel akar a körülményeken uralkodni, és ez által szabadnak lenni. Minden férfi illúziója, hogy egy ponton, ha megteszek érte mindent, eljön a szabadság. Soha nem lesz így, ebben a formában. A nő számára kényelmi eszköz, aki azután hagyja békén. (Miért fehér a menyasszonyi ruha? Mert minden háztartási alapgép színe fehér!)
A nő ezen a szinten belemegy mindenbe. Lehet, hogy a feministák azt mondták, hogy a bunkó pasik nyomták el a nőket, de kettőn áll a vásár! Egy kis figyelemért, gondoskodásért hajlandóak alárendelődni. „Csak pofozz, de tekints le rám, drága jó apacslegény!” (Bicska Maxi) Tehet bármit, csak legyen valaki az életemben. (Love me, love me, say that you love me, fool me, fool me…) Az alárendelődés nem feltétlenül csak szegény én formájában lehet. A szexualitás is kellő csereeszköz, és sok nő él is vele. Az első szint az, ahol a nagy mell találkozik a nagy pénztárcával. A hiszti is alkalmas eszköz, és elég hatásos. (Régi vicc: Miért van a hurrikánoknak női nevük? Mert amikor jön, forró és nedves, amikor megy viszi a kocsit, meg a házat!)

Látszólag a férfi az erősebb, de bár felül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr! A nők az energia letéteményesei, és a férfiak alapvetően félnek tőlük. A férfias civilizáció bármikor kivághatja a fákat, letaposhatja a virágokat, de nem tud mit kezdeni a hurrikánnal, szökőárral, vulkán kitöréssel. Nem véletlenül az első szintű nő archetipikus alakja Indiában Káli. Nyakában frissen levágott vértől csöpögő pasifejekből nyaklánc, kezeiben fegyverek, és egy férfialakon tapos.

Ezen a szinten kihasználjuk, vakon romboljuk egymást. De van tovább, és nem csak a mai kor unalmas látszat kiegyensúlyozottságáig.
De erről legközelebb.