thesecret.hu

Mi lenne ha egy király és a ma átlagembere találkozna? Hmmm.... nem bírom megállni, hogy ne gondoljak bele... Pontosítsunk! A király egy okos király, akinek helyén van az esze és a szíve. Voltak ilyenek is az emberiség történelmében, ezt nem tagadhatjuk le magunk előtt. A ma átlagembere pedig legyen az az ember, aki elfogadja/befogadja a körülötte levő dolgokat, jöjjön az bármilyen kommunikációs csatornáról (újságok, szaklapok, tv, rádió, egyetemi tudás, tudományok). Ugorjuk át a szkifírók kedvenc kihívását, azaz hogy hogyan kerül össze ez a két ember. Kezdjük mindjárt a bárbeszéddel. "K" a királyt jelöli, az "M" pedig a "Ma emberét".

K:-Sokat változtak a dolgok, valóban! Nehéz volt megszokni. Eléggé felgyorsult minden. Viszont egyvalamit még mindíg nem értek, nevezetesen, hogy milyen körülmények között éltek. Miközben mutogattál mindenfele, sokszor használtad a "sajnos nem
lehet", vagy "azt nem lehet megtenni" kifejezéseket. Úgy vettem észre folyamatos korlátokba ütköztök ti itt.
M:-Igen ez igaz, mert sok az akadály, korlát. Nem lehet mindent csak úgy elintézni.
K:-Igen, de nem hallottam még azt, hogy ezt mire vezeted vissza. Mi ennek az oka? Benneteket nem érdekel, hogy ez miért van?
Ha tudnátok az okát talán meg is szüntethetnétek.
M:-Ne viccelj, tudjuk az okát. Egyszer - kétszer talán említettem is. A pénzhiány a probléma. Meg az is, hogy sokat lopnak
a politikusok.
K:-Ez nekem túl sok. Kik azok a politikusok és mit jelent az, hogy pénzhiány? Talán fogyóban van az ország aranytartaléka?
M:-Hát nehéz ezekre röviden válaszolni. Olyanokra kérdezel rá, ami több egyetemi előadást foglal magába, de megpróbálok
neked röviden válaszolni. A politikusok azok, akik irányítják az országot. A politikusokat a nép választja, s ők döntenek,
de úgy kéne, hogy mindenkinek jó legyen... mégse sikerül ez...sőt...
K:-Ezek a politikusok ennyire nem értenek hozzá? De miért vannak ott, ha nem értenek hozzá? És mi az, hogy lopnak? Ezt még mindíg nem magyaráztad el világosan, de egyenlőre hagyjad is... talán a másik kérdésem egyszerűbb... Hogy áll Magyarország aranytartaléka? És mi ez a sok papírpénz, amit mutattál?
M:-Igen ez egyszerűbb kérdés. Ezt gyorsan meg tudom magyarázni, mert egyszerű. Nemrég tanultuk az egyetemen. Tudod én oda járok. Szóval: A történelem során Magyarországon is eltünt az aranyalap.
K:-Te jó ég ez hogy lehetséges?! Bár... mivel nem világos, hogy kik vezetik nálatok az országot ezen már nem is kell csodálkoznom...
M:-Ez a történelem vihara... Az egyetemen a professzorom azt mondta, hogy az indokokra részletesen ki fog térni.
A lényeg az, hogy most csak legyen annyi elég, hogy már nincsen fedezet a pénz mögött. Tehát nincs aranyalap.
K:-De ha nincs a természethez kötve a pénz, akkor ki szab a tulajdonságainak határt?
M:-A szakértők. Erre vannak a szakértők.
K:-Tehát a politikusok már megint... ajjaj.
M:-Nem, nem! Jól látod a helyzetet Kedves Király. Ha a politikusok az állandó versengésben a pénzt megpróbálnák kezelni,
garantált lenne a sorozatos rossz döntés, így egy külön szakértői testület hozza meg a döntéseit, amelyel nem foglalkoznak
a politikusok. De természetesen az állam felől megvan a kontrollszerv, amely ellenőrzi a pénzkibocsátó szerv működését.
K:-Most megint nem értek valamit. Túl bonyolúlt a ti világotok... ha a politikusok irányítanak, ahogy mondtad, akkor
pont a pénzal kapcsolatos dolgokat miért nem irányítják? Miért mondtak le a legfontosabb kérdéssel kapcsolatos döntési jogról?
M:-Azért mert versenyeznek egymással, hogy kié legyen a hatalom.
K:-Ezt a választ nem értem... Az én hatalmam semmi nem lett volna, ha a pénzkibocsátás nem lett volna a kezemben... azaz az állam kezében. Tanultam pénzügyeket is, ezért értettem a pénzkibocsátással kapcsolatos dolgokhoz... mindíg figyelemmel kísértem a fiskális ügyeket, no meg a kincstárnokom döntéseit mindíg átgondoltam, valóban jó e ez nekem, ill. az országnak.
M:-Ki mondtad a lényeget királyom: ez már a demokrácia. A hatalom szakértők kezében kell h legyenek akik szakértenek,
nem pedig hataloméhes csoportok kezében, mert akkor diktatúra lesz, s azt a mai emberek nem akarják.
K:-Én nem tudom hogy az én koromban az emberek elégedettek voltak e vagy elégedetlenek... tudom nagyon sokat változott ezen a téren a világ ezt megmutattad... de a hatalom az irányítást is jelent, tehát mivel az irányítók és a hatalom szét lettek választva ezért nem értem a ti rendszereteket. Ha a parlamentetek akar valamit és ott megvitatják mit akarnak, akkor mit csinálnak?
M:-Gondolom megkérdezik mennyi pénz van és amennyi van azzal gazdálkodnak. De itt a baj... ők lopnak és inkább maguknak teszik el, ahelyett hogy az országra fordítanák.
K:-Nálam a probléma nem itt kezdődik, hanem amit már előbb említettem.
Példáúl mi van akkor amikor a szakértőtestület azt mondja: csak ennyi pénzt bocsátottunk ki... Én megkérdezném, hogy miért csak ennyit... miért nem annyit amennyi kell? Elvégre már aranyalap sincs, nincs ami megkösse a kezünket. Annyi pénzt teremtek amennyire szükségem van az ország irányításához, ill. ahoz hogy működjön a gazdaság. Elvégre csak festék kell meg papír. Nem?
M:-Áhh az inflációhoz vezet.
K:-Bocsáss meg, mihez?
M:-A forint leértéktelenedik. Ha túl sok pénzt engedek rá a gazdaságra csak úgy, akkor a forint értéke már nem annyi lesz, mint amennyi. Érted?
K:-Próbálom megérteni.
M:-Ennek örülök.
K:-Igen, de ha én, mint állam úgy bocsátok ki pénzt, hogy azt már a születése pillanatában tudom, hogy mire akarom elkölteni, akkor mi van?
M:-Ilyen nem lehetséges.
K:-Miért nem?
M:-Ilyet sose csináltak... nem tudok rá példát... a professzorok az egyetemen nem is mondtak ilyenekre példát. Tudod az állam
nem határozhatja meg ennyire a gazdaságot. Fontos a szabadság.
K:-HÚ.... de bonyolúltak vagytok.... de a szabadság az értelmes működésnél is fontosabb?
M:-Az miért értelmes, hogy mindent megszabunk?
K:-Nem mindent szabnék meg, csak azt, ami ahoz kell, hogy minden szabályszerűen működjék.
M:-Igen, de egy bölcsészbarátom azt mondta, hogy a szabály korlátokat von maga után, s a korlát a szabadság visszaszorítása.
K:-Kik azok a bölcsészek?
M:-Huh erre lehetetlen röviden válaszolni, igazából nem is lényeges, elég annyi, hogy csupa értelmes gondolkodó ember gyűjtőneve.
K:-De ha ennyire nagyon képzik nálatok az értelmeket, meg te is ilyen egyetemre jársz, akkor hogyhogy ilyen nagy bajban van az ország?
M:-Te most gúnyolódni akarsz velem?
K:-Nem, távol álljék tőlem, de még mindíg nem magyaráztad el a rendszer lényegét... hogy az ország irányításához oly fontos és elengedhetetlen pénzkibocsátás miért van elkülönítve az irányítástól. Tényleg és az emberek mit szólnak hozzá?!
M:-Semmit... sokan ezt nem is tudják, de aki tudja az bólogat hogy helyes. Válasszuk csak ketté a primitív acsarkodó politikusokat és a szakmát.
K:-Minden kérdésre válaszoltál és mégsem értem a lényeget. Ha a szakértő csapat irányítja a pénzügyeket és nincs elég pénz, akkor miért nem váltatjátok le azokkal a poli micsodákkal... politikusokkal azokat a szakértőket... elvégre rosszúl szakértenek, nem?
M:-Nem, csak ezekszerint mégsem értetted meg az infláció veszélyét. Te jóformán azt szeretnéd, ha az állam bocsátana ki pénzt, ami egyenlő a politikusokkal. De ez diktatórikus szagú és inflációt okoz, tehát nem jó.
K:-Azt hiszem ezt akármeddig rághatjuk nem fogom megérteni. Egyébként hogy érted, most nem az állam bocsát ki pénzt?
M:-Közvetlenül nem, de mégis igen. Elvégre a Magyar Nemzeti Bank az állam intézménye, viszont maga az államot irányító testület kivonúlt a pénzkibocsátás munkájából. Tanultuk az egyetemen, hogy 1996 után a Magyar Állam csak kamatozó értékpapírokat ad ki és kincstárjegyeket. Maga a pénzteremtés és nyomás a Magyar Nemzeti Bank területe. Nincs tehát semmi
hihetetlenről szó, pusztán arról, hogy egy másik, az államhoz tartozó intézmény vette át ezt a feladatot. Ezt mai nyelven úgy hívjuk, hogy specializáltak a feladatkörök.
K:-Ezt szépen mondtad, de akárhogy is van, még mindíg nem tudtad megértetni velem, hogy ha a pénznek nincsenek korlátai, mivel nincs már aranyfedezet, akkor miért nem bocsáthat ki az ezzel foglalkozó akárki/akármi annyi pénzt, amennyi jó a Magyar gazdaságnak.
M:-Semmi baj, ha nem érted! Bejösz velem az egyetemre és a professzor úr elmagyarázza neked, mert nekem ezekszerint nem sikeürlt. Remélem elfogadod a meghívást.
K:-Természetesen. Régen nagyon szerettem a tanulást. Most is kiváncsian fogom hallgatni a magyarázatot. Hátha ő meg tudja velem értetni ezt az egészet.
M:-Bízzunk benne...