thesecret.hu - a vonzás törvénye

Jól érzed, hogy ellentmondás van a dologban, mindig az ellentmondások és a paradoxonok mutatják meg egy dolog teljességét. Az univerzumban is minden így működik. Fény nélkül nincs sötétség és fordítva. Egy érme két oldala adja a teljes érmét.
A helyes döntés a szívedben van. Tedd félre az elméd, s összpontosítsd energiáid a szívedre. S tudni fogod a választ.

http://thesecret.hu/val-di-szerelem-vagy-egoista-nbecsap-s_jaques-dangou...

Érdekesnek találom a kérdést, s már egy ideje egyértelmű gondolatok fogalmazódnak meg bennem azzal kapcsolatban, vajon hogyan is működik nálunk, embereknél a szerelem bevonzása, és az illető régi szerelmének újra bevonzása. Nos, korántsem olyan egyszerű a dolog szerintem, mint sokan gondolnák, a játék soktényezős, s a kérdésbe legalább olyan nehéz belelátni, akárcsak az univerzum végtelen ok okozati hálózatának teljességébe. Hogy-e gondoltai fonál mögé kicsit bekukkantsunk, mit is jelent ez, Andrej Tarkovszkij filmrendező naplójából gépelnék be egy zseniális részletet:
"Mit jelent az igazság? Mi az igazság fogalma? Valószínűleg valami olyannyira emberi, aminek objektív, emberen kívüli nézőpontból minden bizonnyal nincs megfelelője. És ha egyszer emberi, akkor ez azt jelenti, hogy korlátozott, anyagi értelemben teljes egészében behatárolják az emberi lét korlátai. Képtelenség kapcsolatba hozni a világmindenséggel azt, ami emberi, így például az igazságot. A saját korlátaidon belüli (euklédeszi értelemben vett és a végtelenséggel szemben jelentéktelen) nagyság elérésével bizonyíthatod, hogy mégiscsak ember vagy. A jelentéktelen ember nem törekszik lelki nagyságra. Mezei egérre vagy rókára hasonlít. A vallás az egyedüli szféra, amelyet a nagyság meghatározása érdekében tárt fel az ember. De "az a legmagasztosabb a világon, ami nem látható, nem hallható és nem tapintható" - mondta Lao-ce. Az elérhetőség határain túli végtelen törvények, vagy a végtelenség törvényei értelmében Istennek mindenképpen léteznie kell. A határtalanság lényegének érzékelésére képtelen ember számára Isten ismeretlen, megismerhetetlen. Erkölcsi értelemben Isten - a szeretet."
Tehát ilyen értelemben a szeretet a szabadság, s megszabadulás, tökéletes teljesség, öröm, boldogság, mint ahogy ezt már sokan el is mondták, de kézség is arra, hogy minden elvárást, és projekciót feladjunk! Nem lehet pl. csak pozitív rezonanciákat kívánni a másiktól. Ez egy duális, tehát kettősségen alapuló világ, s ugyanúgy része a negatív és a pozitív is. Fény és sötétség. Önmagában egyik sem létezhetne a másik nélkül. Ezért nem értem, miért hiszik azt sokan, illetve miért él az a hiedelem, hogy a pozitívat fenn kell tartani. Lehetséges persze tartósan pozitív állapotban lenni, de ehhez először is meg kell nyitni önmagunk. De ha megnyílunk, akkor rájövünk, hogy rengeteg elfojtás (stressz, erőszak, problémák) rejlik a tudatalatti mélyén. Az élethez viszont ez is hozzátartozik! A tarotban van egy nagyon jó lap erre, a szerencsekerék. Avagy sorskerék. Ez magát azt az univerzális tövényt szimbolizálja, hogy egyetlen állandó dolog van valójában: az pedig maga a változás. Tehát minden ellentétpárnak szerepe van ebben a végtelen rendszerben. Negatívnak is és pozitívnak is. Épp ezért teljesen természetes, hogy életünkben ezek jelen vannak és váltakozó mennyiségben, valamint intenzitással hajtanak minket a ciklon középpontja felé ahol Isten van. S az élet addig ismétli önmagát, amíg nem tanulsz belőle.
S itt jön képbe a karma és az emberi kapcsolataink témája. Egy partnerkapcsolat értelme például mindig az, hogy együtt tanuljunk. Mit is kell megtanulnunk? Hogy tudatosítsuk magunkban a mindennel való egységet, hogyan fedjük fel egymás előtt, és testesítsük meg. Természetesen ez egy nagy feladat, mivel ebben a világban általában a ketősséget éljük meg, de viszont pont ez az, amely fenntartja az egységre irányuló vágyunkat is egyben. Persze a partnerünkkel való egység átélése a szerelemben csak az első lépés az úton. Végső soron a mindennel és mindenkivel való egység átélése a cél. Ha ez a tanulási folyamat nem megy a kapcsolatban, akkor az értelmét veszíti és megszűnik. Természetesen nem szokott tudatosodni általában. Épp ezért karmikus értelemben nem az a cél, hogy kényelmes, harmonikus életet éljünk le a párunkkal. Mondjunk le erről az álomról.
Cél az, hogy feladjuk az illúzióinkat. Viszont rávilágítanék egy tévedésre. Ezoberkekben népszerű mostanában a "kiegyenlítsük egymás között a számlát, és feloldódik a karmánk" tévhit. Hallottam már, hogy jó pénzért karmaoldást is végeznek egyesek. Ez rettentő nagy becsapás viszont. Egyrészt két ember nem azért van együtt, hogy "kiegyenlítsenek" bármit is, hanem hogy kölcsönösen megadják a gyorsabb szellemi fejlődés kulcsát egymás számára. Másrészt bár nagyon egyértelműen látszik partnerünkön, hogy saját magunk hogyan éljük meg a karmánk (ugye jó esetben tükröt tartunk egymás felé), de az összekapcsolódó dolgokat csak mi magunk tudjuk megoldani, feloldani! Nem pedig Kovács Rózsi, meg Postás Imi.
Ha nincs már fejlődési lehetőség, mint előbb említettem, elveszíti egy kapcsolat az értelmét. Legyen az baráti vagy szerelmi kapcsolat. Ekkor nincs értelme együtt lenni tovább. Természetesen vannak, akik ezt nem ismerik fel, és ragaszkodni akarnak a partnerükhöz. Mert függőségi viszonyban él vele például. "Nem tudok nélküled élni!" Csak egy példa erre a szitura.
Jó lenne kicsit túllátni a korlátolt elmén, és tudatosabban gondolkozni, Tarkovszkij filmjei is erre nyitják fel az ember szemét.
A legtöbb szerelmét elveszítő egyén sok esetben egyáltalán nincs tekintettel a másik emberre. És persze önmagára sem. Jó lenne, ha eljutna hozzájuk is az a tény, hogy ekkor gátolja mindkettőjük fejlődését már ebbéli ragaszkodásuk. Mindig minden csak szabad elhatározás alapján történhet, ezért ne nehezítsük meg partnerünk életét. Ilyen esetben engedjük el. És éljünk a jelenben.
Szintén számtalan könyvben olvasható, hogy az élő kapcsolatot csak két "ép" lény alkothat. Magyarul, meg tudják őrizni az egyéniségük, de a egymással való egyesüléssel sincs semmiféle gondjuk. Szellemi nyitottság és felelősségérzés. Ennek következtében képesek belátni, ha valami nem frankó, és nem egymást vádolni, mert nagyon jól tudják, hog egymás tükrében jelennek meg. S a problémát elsősorban önmagukban keresik. Érdemes hallgatni egyébiránt Balogh Béla - A tudatalatti tízparancsolata c. CD-t. Természetesen csak a karmikus következményeit vállalva! :-D
Szóval, ilyen esetben semmi értelme nincs a régi szerelem újra bevonzásának, másrészt szegény univerzum nem is tudja teljesíteni, hiszen csak önámítás az egész. Egy hamis illúzió. Ennek ellenére létezik, hogy két szerelmes egymásra talál újra, de ez valószínűleg nem véletlen. De nem is a heves bevonzogatás következménye :-) Szóval na, legyünk már tisztában, hogyan is működnek a dolgok, és ne legyünk önzőek! Vegyük figyelembe a volt partnerünk érzéseit, akármilyen fájdalmas is! Aki pedig még nem találta meg a szerelmét, ne keseredjen el! :-) Isten rá is gondolt :-D
Zárásul pedig szinté egy elgondolkodtató Lev Tolsztoj idézettel zárnék:
"Azok az emberek, akik létező társadalmi formákhoz igazítják megvalósítandó igazságaikat, olyan lényekre hasonlítanak, amelyek szárnyakat kaptak, hogy repülhessenek, szárnyaikat mégis járásra használják."

Pár sorban egy nagyon összetett helyzetet vázoltál fel, aminek azonban csak néhány pontját ismerheti az olvasó. Persze a szívedben ott van mindenre a válasz.
Én azért ragadtam billentyűzetet, hogy ami "innen" látható, arra rámutassak.
Természetesen érthető módon nagyon ki van élezve párkapcsolatoknál a fizikai test jelenléte. Te itt, én ott. De mint tudod, mindnyájan Egyek vagyunk, amely nem csak egy gondolati frázis. Ha "rágyúrsz" arra, hogy érezd és tudd, hogy ti valójában elérhetőek vagytok egymás számára telefon és e-mail nélkül is... ha sokat forgatod az iránta érzett szeretetedet a szívedben, ha sokat használod a miatta szívedben feltámadó szeretetenergiát, akkor ez a "miért nem lehetek vele együtt" életérzés - lehetséges - átfordulhat egy "én mindig vele vagyok" érzéssé. Ezek lehetnek "öncélú" élmény-gyakorlatok (felidézed mert jólesik), de lehet célt is adni neki: Pl. Lefekvéskor szeretetet küldesz Neki úgy, hogy tudod, hogy ezt ő meg is kapja, hat rá, hiszen mindnyájan Egyek vagyunk, s amire figyelsz, az a te világod, ill. ahová figyelsz, összpontosítasz, oda koncentrálódik az energia. Az önzetlen, ok nélküli szeretet pedig a legnagyobb hajtómotor. A legfontosabb gondolkodáskülönbség ott van, hogy ha fellángol szívedben - akár csak úgy - a szeretet Ő iránta, akkor az nem valami "céltalan sóvárgás", hanem egy teljesen beteljesült és nagyon fontos "szeretetfröccs", amely a fellobbanás pillanatában rá is és természetesen rád is hatással van (a lelki szellemi térben nincsen távolság, ezt is jelenti az, hogy "mindnyájan Egyek vagyunk")!
Persze, hogy ezeket ecseteltem Neked, ezzel még nem vagy beljebb, egy kérdésed még megválaszolatlan maradt. Én nem is fogom megválaszolni, hogy miért nem lehetsz vele, de az biztos, hogy a szívedben lakozó szeretet nagy kincs és egy csomó dolgot tehetsz vele. Arra is szerettem volna rávilágítani, hogy a szeretet és a tudatállapot tud úgy egybecsengeni két embernél (vagy akár egynél), hogy a távolság egyáltalán nem számít. De szeretném, ha nem értenél félre! Ez nem azt jelenti, hogy te, ti rosszul szeretitek egymást.
A végére még annyit: a legfőbb kérdésedet, "Mit tehetnék, ha ő az igazi, miért nem lehetek vele együtt?" felteheted igaz Önvalódnak a legnagyobb vágyenergiával. Hiszen vágysz a válaszra, az ezzel kapcsolatos igazság megismerésére. Persze a problémakört megfogalmazhatod pozitívabban is, valahogy így:
"Mi kell ahhoz, hogy együtt lehessek azzal az emberrel, akit nagyon szeretek?" S bízz és tudd, hogy a válasz meg fog jönni valamilyen formában.

Sziasztok

egy történetet szeretnék megosztani veletek. Beköszöntött az életembe a szerelem. Mesébe illő csodás idilli pillanatokat töltöttünk el több évig, annak reményében, hogy egyszer a sors összehoz minket. Távolság volt az, amit nem sikerült legyőzni, és elválasztott minket. Annyira szeretem őt, hogy elengedtem, egy belső hang ezt súgta, annyira belülről jött, hogy isteni jelként vettem. De az idő múltával, nem szűnik a fájdalmam. Mit tehetnék, ha ő az igazi, miért nem lehetek vele együtt ?

Ezeket a sorokat nem csak magadnak írtad...én is így érzem.
Egy idő uán szinte összekapcsolódnak az információk. És van, hogy tényleg hosszú utat kell bejárni.

Fantasztikusan erős és bölcs vagy! Csodás az út amin jársz.:)
Én hiszek benne, hogy idővel mindenre válszt kapunk és visszatekintve minden történésnek az életünkben egy teljes, egész kört leírt formája lesz. Van egy pont amikor minden értelmet nyer. Idáig mindig így tapasztaltam. Van amihez elég rövidebb és van amihez valamilyen oknál fogva több idő kell. Amikor még benne vagyunk egy ilyen hosszabb folyamatban, akkor az nehéz tud lenne. De annál örömtelibb, amikor végre beérik minden, leesik a tantusz, a helyére kerülnek a dolgok, hogy AHA. :) Most én is egy hosszabb folyamatban vagyok benne, de a már sok sok megtapasztalás, hogy egyszer minden értelmet nyer és milyen csodás érzés amikor egyszer csak beérik a gyümölcs és magától lehull...ez most is erőt és hitet ad! :) És tényleg nem kell keresni, kutatni, megoldani stb. Csak éldegélni, fejlődni, tenni a dolgunkat, igyekezni jelenben maradni, örülni a hétközbapi kis csodáknak. :) Ezeket a sorokat de jó volt most magamnak is leírni. :) Köszönöm!

Minden jót!!!!!

Kíváncsi leszek miért történt ez az egész, a tanulságokat levontam, páromnak boldogságot kívántam. Kiegyensúlyozott maradtam és egyáltalán nem érzem magam már elveszettnek. Szeretem őt továbbra is, feltétel nélkül és jön majd akinek jönnie kell.

Nagyszerűnek tartom, hogy képes voltál ebben a helyzetben is szeretetet és megértést adni Neki.
Te - szerintem - kihoztad a helyzetből a maximumot.
Puszi és további sok sikert!

Megint más portája előtt sepregetsz. Megint hangsúlyozom: SZABAD AKARAT. Minden cselekvőképes felnőtt ember tud magára vigyázni, Neked önmagadon kívül senkit sem kell óvnod. (Max a gyereked.) De ő se nem az apukád, se nem a gyereked, sőt jelen idő szerint valljuk be, semmi közöd hozzá. Ez van. A saját dolgaidra fókuszálj, azokkal foglalkozz. Ő meg rendezi az ő életét. Megóvni egy férfit???? Egy nőnek? Ezt azért nem gondolod komolyan... Kitől? Önmagától? A tetteitől? Ezektől a dolgoktól senkit sem lehet megóvni.
Ez egy párkapcsolatban sincs másként. Mindenki magáért tartozik felelősséggel, a saját tetteiért. Te is. Ő is. Pont. Ha mindenki képes a saját felelősségét vállalni, ott kezdődik a MI. Addig csak én van, meg ő van.

Nem tudod elengedni, rendben. Akkor tégy meg annyit magadnak, hogy legalább a helyzetet fogadd el, hogy nincs már Veled. Most. Ez nem egy nehéz dolog, hiszen ez a jelenlegi valóságod. Azzal pedig igyekezz ne foglalkozni, hogy lesz-e. Foglald el magad, ha mást nem, foglalkozz önfejlesztéssel. És fókuszálj arra, hogy a jelenben tartózkodsz, ahol a tényállás, hogy nincs Veled. Volt. Pont. Talán lesz, talán nem. Pont.

Azért egy kis értelem adag az egodnak is: "Minden porcikám sajog utána. " Lefordítalak önmagadnak: Hiányzik. Tudod a hiány alapú kérések mit teremtenek? Hiányt. Tegyük fel, csak tegyük fel, hogy valóban ő az igazi és visszairányítanák hozzád. De Te nem vagy erre befogadó, mert folyamatosan a hiányra fókuszálsz, vagyis azt vonzod, azt teremted az életedbe.

Drága vagy. És meglesz;)
Neked is a legjobbakat! puszi

Képzeljétek, visszakaptam a szerelmemet!!:))
Elengedtem, csak szerettem, közbe én magamat fejlesztgettem és nagyon jól éreztem magam. Egyszer csak felbukkant hogy hülye volt, nem tudja mi történt vele és hiányzom neki, beszéljük meg, újra szeretné kezdeni! És elmondta ezerszer hogy mennyire szeret...
Nagyon boldog vagyok!:)
Hálásan köszönöm Nektek a sok segítséget és továbbra is olvaslak titeket!:)

ezt a Szabad akarat befolyásolását nem igazán értem... Arra gondolsz, ahol azt írtam, hogy miattam változott meg?

http://www.youtube.com/watch?v=9WYVr-qdAXU

Szerelem, szerelem,
Átkozott gyötrelem,
Mért nem virágoztál
Minden fa tetejen?

Minden fa tetején,
Diófa levelén,
Hogy szakísztott volna,
Minden leány és legény.

Mer' én is szakísztottam,
El is szalasztottam,
Én is szakísztottam,
S el is szalasztottam.

Ej de még szakísztanék,
Ha jóra találnék,
Ha jóra, ha szépre,
Régi szeretőmre.

S, a régi szeretőmér,
Mit nem cselekednék,
Tengerből a vizet,
Kanállal lemerném.

S a tenger fenekéről,
Apró gyöngyöt szednék,
S a régi szeretőmnek,
Gyöngykoszorút kötnék.

Köszönöm, el is kezdem ezt a gyakorlatot ma este:) Már olvastam az írást egyszer de elfeledkeztem róla. Még egyszer köszönöm:)

Így is teszek:) de köszi a megerősítést Ritocska;) Minden teljesen rendben van, úgy kelek fel minden reggel hogy "na vajon ma mi jó fog történni?". És tényleg, minden nap történik valami jó, régen voltak ilyen jó napjaim, komolyan mondom, régen voltam ennyire jókedvű. A legjobbakat Neked és gyógyulj meg minél hamarabb!