Újra bevonzom a szerelmemet!

szerelem bevonzásA történetemet nem írom le, mert hosszú lenne. Ahogy olvastam sokan vagyunk akik a most már volt kedvesünket szerelmünket szeretnénk újra bevonzani.

Osszuk meg, hogy kinek hogyan sikerült!

Ha látunk egy hasonló történetett mint a milyenk, ami siker sztorinak mondható, akkor mindenkiben feltámad újra az az érzés, hogy igen "mi is össze tartozunk".

Én jelenleg hiszek önmagamban, a szerelmemben és tudom hogy szeret az én szív szerelmem!

A legfontosabb a TÜRELEM!!! Ez az amit nem igazán tudunk, pedig mindenhez idő kell!!!!!!!!

Egy szerelmes nő aki tudja, hogy a szerelemben és főként a másik szerelmében való HIT a legfontosabb!!!!!!!!!!!!



Hogy is volt ez, szerelmem? :)

Nem tudom, mi történt, és hogyan történt, de a lehetőségek csakis a következők lehetnek:

1. A „kedvesemnek” abszolút semmi köze sincsen ehhez az egészhez. Bár ennek ellent mond néhány olyan szövegrészlet, információ, amelyet én nem mentettem el, csak ráismertem.

2. Van Isten, :) aki alaposan megvizsgálta az ügyünket, :) és ő nemcsak minket ismer jól, hanem az összes eseményt.

3. Sohasem voltunk ketten, mert láthatatlanul ott volt velünk még valaki, aki szem – és fültanúja volt az egész sztorinak.

4. A „kedvesem” igazából varázsló volt, … vagy nem ember. :) Ezen magam is jót kacagtam, de higgyétek el, van benne némi logika.

5. A rejtély nem létezik, csakis az én fejemben, … de ezt 100 százalékosan kizárom, mert egy alapos önvizsgálat után megállapítottam, hogy a logikus gondolkodásommal probléma egy szál sem! :)

De ha neki abszolút semmi köze sincsen ehhez az egészhez, mégis ki áll a háttérben? Na, ezt szeretném én tudni!

ui.: Fiúk, lányok, ma nehéz napom volt, nehogy komolyan vegyetek, ... csak szórakoztattam picit magamat!



Nem mondta el!

Remélem, hogy sörözés közben nem mesélt el mindent részletesen a barátainak!? :) - írtam a "kedvesemről" még június hónapban.

Azóta egy dologra rájöttem: nem mondta el! Egyáltalán nem ilyesmiről van szó!

Az egésznek a hátterében egy olyan dolog áll, amely hétköznapinak semmiképpen nem mondható.

Felmentem a gyanúm alól, mert a leveleimet nem adta ki, - ez bizonyságot nyert, - és nem mesélt a barátainak rólam, hanem valami olyasmi történt, amiről tőle sem hallottam soha, ... pedig azt hittem, ő mindent tud a világról, illetve a világokról.



Szeresd vissza

Akit érdekel a téma, rátaláltam egy fantasztikus linkre

http://hogyanszerezzemvissza.hu/412-2/

Sok sikert minden sorstársnak!



:D

Remélem, hogy sörözés közben nem mesélt el mindent részletesen a barátainak!? :)
Ó, ez badarság, mert csupán a leveleim felolvasáshoz egy napra, alsó hangon szükség lett volna! :)

Meg aztán nagyon sok sört kellett volna fizetnie a többieknek, hogy azok türelmesen végighallgassák az ágas- bogas, se eleje, se közepe sztorit. :)

Ez csak vicc.



A becses ereklyék sorsa

"Soha nem mertem elolvasni/ visszaolvasni a régi leveleim.
A legérdekesebbeket pedig kitörültem.
Csak reménykedni merek, hogy akinek írtam, megőrizte őket, mint becses ereklyéket, ... "

Harmat, te az önáltatás. önaltatás mestere vagy! :) De mi van akkor, ha kinyomtatva dobta ki őket?
Hmm ... ez hülyeség, miért pazarolta volna rá a papírt és a festéket? :)



Kedves Az!

Ez a videó csodálatos volt! A piros- fehér- zöld magyar ruha egyébként is mindig elkápráztat.

Zene és látvány: like.



...

Azt hittem, hogy "Zsuzska" majd valóra váltja az álmaimat, de kudarcot vallott.



Megkérdőjelezve

Mindenkinek megvan a maga "Zsuzskája". Pontosabban!
Nekem is megvolt a magam "Zsuzskám", és a helyzettel nem tudtam mit kezdeni.

A két szerep feszültségét nem tudtam másképp feloldani, csak úgy, hogy az egyiket letettem akkor, abban a közegben, ... és nem akartam, hogy segítsen nekem, illetve neki, ... az, akit szerettem. Nem lett volna becsületes!

Miből gondoltam, hogy megtette volna? Nem tudom. Olyan régen volt. Nem emlékszem már rá.
Ami akkor egyértelműnek tűnt, azóta már megkérdőjeleződött.
Lehet, azaz epizód is képzelgés volt, mint a többi.



Manó!

Mindnyájan tükrei vagyunk egymásnak.
Ma este újraolvastalak és észrevettem egy hasonlóságot a te eseted és az enyém között.

" ... szégyelltem azt a helyzetet amibe a zsuzska miatt belekerültem....nem akartam, hogy Attila úgy érezze le akarom őt húzni anyagilag, vagy ki akarom használni, nem akartam, hogy úgy érezze neki igen is kötelessége segíteni nekem.....( mert megteheti....van elég pénze bőven".

Nálunk anyagiakról szó sem volt, és a Zsuzskám is fiú, mégis érdekes a hasonlóság.

"Őt szeretem nem a pénzét....ezt meg is írtam neki....arra jött a válasz....amit bemásoltam neked......"
Ennél a résznél azonban már eltört a tükör, nem mutat nekem semmit. Hmm ...

De nem akarok ezzel már foglalkozni, ... volt, ahogy volt! Ezt az "aktát" soha nem nyitottam még ki és nem is fogom.
Úgy érzem, becsületesen cselekedtem, ... és ez a lényeg.



Naná!

"Amíg nem küldi vissza a leveleim, addig nagy baj nem lehet! " Hű, a kutyafülét neki, erről egészen megfeledkeztem.
Higgyétek el, még mindig őrzi a mindegyiket, ... és ez nem lehet véletlen. :) Precizitását ismerve, - feltételezem, - téma szerint csoportosította is őket. (vallomások és egyebek)

Újra bevonzom a szerelmemet? Naná! :)



Van remény

Amíg nem küldi vissza a leveleim, addig nagy baj nem lehet! Én sem küldtem vissza az övéből egyet sem.
A regényekből tudom: csak végleges szakítások zárulnak ezzel.



Szeretnélek újra megtalálni!

"Szeretnélek újra megtalálni,
Önmagamnak vagy talán neked;
Szeretnék az álmaidba látni:
Messze vagy, vagy itt vagy még közel".

**
Szeretném újra megtalálni!
A történeteket (történteket) hatástalanítani lehet.
A szerzők egyszerűen meg tudják ezt tenni. Előszóval (vagy utószóval), erre már nem emlékszem, ... de nagyon szeretném átírni a végét!



:)

Többé már nem hallgat úgy engem senki sem, mint ahogy ő hallgatott türelmesen és csendesen. :)
Egyszerűen nem tudott hozzászólni. :)
Megértem. :)



Kedves Boldog!

Igazad van a türelem a legfontosabb,és a hitt.
Sok boldogságot neked!
És jó hogy leírtad:)



Én írtam :)

Soha nem mertem elolvasni/ visszaolvasni a régi leveleim.
A legérdekesebbeket pedig kitörültem. Hihetetlen vesztesége ez a pszichológia tudományának. :)

Ha kutatás céljából felajánlottam volna őket, lehet, vehettem volna az árából egy picike házat. :)
Csak reménykedni merek, hogy akinek írtam, megőrizte őket, mint becses ereklyéket, és ha szépen kérem, majd visszaküldi! :)))

A legjobb, legkitartóbb, legtürelmesebb olvasómat vesztettem el, és ez nem vicc.



Kedves Manó!

Eltűntél! Mire jutottál? Sikerült?
Ha igen, légyszíves megosztani velünk! Köszi!



Manó!

Küldj neki egy sms-t:
„Nagyon szeretném....ha legalább egy esélyt adnál arra, hogy megmagyarázzam, … kérlek!”
Ha nem reagál rá: se jót, se rosszat, … akkor nem tudom, mit lehet még tenni.

Van olyan közös ismerősötök, akiben megbízol?
Esetleg segítségedre lehetne.
*
A te esetedből kiindulva, most Krisztina barátnőmön töröm a fejem, … vajon tudtomon kívül, ő is beszélhetett az én „kedvesemmel”?
Nem tartom valószínűnek, de ki sem zárhatom.



Harmatcsepp

Én sajnos hibáztam....és úgy néz ki a helyzet, hogy már nem csinálhatom vissza.....pedig nagyon szeretném....ha legalább egy esélyt adna, hogy megmagyarázzam......



Manó!

Éjszaka azon gyötrődtem: " .... vajon hazudtam-e bármikor/ bármit is annak a valakinek, akit annyira szeretnék visszakapni?"
Mivel semmi sem jutott eszembe, arra gondoltam megkérdezem Krisztinát, aki a barátnőm, hátha ő emlékszik valamire, hiszen bizalmas viszonyban volt velünk, ... de ezt az ötletet gyorsan el is vetettem.

Helyette régi leveleim között kutatok.
Magam is biztos akarok abban lenni, hogy nem hazudtam.
Majd jövök!



Harmatcsepp

Én sajnos megtettem..szégyelltem azt a helyzetet amibe a zsuzska miatt belekerültem....nem akartam, hogy Attila úgy érezze le akarom őt húzni anyagilag, vagy ki akarom használni, nem akartam, hogy úgy érezze neki igen is kötelessége segíteni nekem.....( mert megteheti....van elég pénze bőven)......Őt szeretem nem a pénzét....ezt meg is írtam neki....arra jött a válasz....amit bemásoltam neked......Szép napot! És köszönök mindent!!!



Holnap folytatjuk!

Amiről írtál, azok nem bűnök, hanem apróságok. Holnap visszakeresem a szövegrészleteket, hogy megnyugtassalak.
A hazugság szerintem nem itt kezdődik.
Most elbúcsúzom, de holnap folytatjuk!
Közben azon gondolkodom, mivel nem hiszek a véletlenekben, hogy vajon hazudtam-e bármikor/ bármit is annak a valakinek, akit annyira szeretnék visszakapni?
Teljesen tisztának érzem a lelkiismeretem. Semmi sem akadt fenn azon a hálón, amit az emlékezetembe merítettem.
Általában szigorú vagyok magamhoz, nem menteném fel magam, ha ez nem így lenne.
Elfelejtettem volna? Hülyeség, hiszen tökéletes a memóriám.
Hmm ...
Miért veszek én mindent magamra? Elbizonytalanodtam és lázasan kutatok az emlékeim között.
Jó éjszakát!



Harmatcsepp

Ezt az idézetet ismerem....nem a szerelmemért kell bocsánatot kérnem, hanem az elkövetett bűnömért, hogy hazudtam :( úgy néz ki ez számára megbocsáthatatlan...Semmi, baj....szívesen fogadok bármilyen tanácsot....nekem Ő életem értelme.....de most megint megrokkantam kicsit....ma este az oldalára kirakott egy EDDA számot....címe: Nincs visszaút.....úgy érzem fű alatt nekem szól, hogy lezárt végleg.....de tényleg ennyire gerinctelen lenne, hogy nem áll elém, és nem meri megmondani a szemembe a dolgokat??? Az üzenetben amit nekem írt, bemásoltam....azt írta szakítok rá időt ígérem....hát már csak remélni tudom, hogy állja a szavát.....Nélküle nem tudok élni....ott tartok feladom.....nem bírom már.....rámegy a gyerekem is, én is az egészségem, a munkám......de Ő kell.....az életemet adnám érte....igaz ő ezt nem tudja.....



Baj?

"Csak a hülyék nem tanulnak a hibáikból :)"
Enti, beismerem: hülye vagyok, de az is akarok maradni.
Hadd jöjjön a baj csűstől! :) Vagyis mindennel együtt!



Újra bevonzani a bajt? Csak a

Újra bevonzani a bajt?
Csak a hülyék nem tanulnak a hibáikból :)



Manó!

"Soha ne kérj bocsánatot érzelmeid kimutatásáért, mert ha azt teszed, akkor az igazságért kérsz elnézést."
Véletlenül akadtam rá, éppen ma este. Léteznek véletlenek? Nem hiszem.
" ... de én hibáztam....és lehet megbocsájthatatlant........"
Valami okos gondolatot olvastam, - amire nem emlékszem, - itt a fórumon, pontosan ezzel kapcsolatban.
Most erősen gondolkodom és ha beugrik, feltétlenül leírom.

Hosszú hónapokkal ezelőtt, azt hittem, hogy megbocsájthatatlan bűnt követtem el azzal, hogy valakit szeretni mertem. Miatta foglalkoztam a megbocsátás kérdéskörével nagyon hosszasan.

Hmm ... Közben rájöttem, hogy a te eseted más, mint az enyém. Bocsáss meg!
A kulcsszavakat meglátva, ismét magamról írtam, ... és nem rólad. Hülye szokás.



Harmatcsepp

oké....nincs, de én hibáztam....és lehet megbocsájthatatlant........



A szerelemben nincsen megalázkodás--

Nem kéne hogy legyen--
Pont a szerelemben
Szép estét mindenkinek!



A szerelemben nincsen megalázkodás

"A szerelemben nincsen megalázkodás"
(Békési András)
Én is így hiszem.



Harmatcsepp, Klia

Lehet igazatok van....nem vitatom......de szeretem, és nem akarom elveszíteni....tudom én hibáztam, amit ő talán nem fog megbocsájtani....és tudom, most nekem kell megalázkodnom......csak remélni tudom, hogy jóra fordul még a kettőnk dolga.....



Ez a rendje- módja

Igazad van Kila, helyesen gondolod. Ennek ez a rendje- módja:

"a Férfi udvarol,
keres, virágot hoz,
becéz, hódol, teremt,
védelmez, óv, szava,
becsülete megkérdőjelezhetetlen.

Hagyom, hogy Férfi legyen az."