Az elvek átélése (Bizalom az intuíciónkban)

intuícióTegnap ismét a könyvtárban jártam. Megakadt a szemem az egyik könyvön, mert a szerző neve: Shakti Gawain. Shakti annyit jelent: energia.
Gawain nevet a szerzőnő az Artur legendákból vette, és annyit jelent: harcoló héja.
A könyv címe: Élj a fényben
Ebből idézek nektek.

Bizalom az intuícióban

Legtöbbünket már kora gyermekkorunktól fogva arra tanítanak, hogy ne bizzuk magunkat a megérzéseinkre, ne mondjuk ki az igazat, ne legyünk őszinték, ne ismerjük fel, hogy bennünk szeretetteljes és alkotó természet lakozik. Nagyon könnyen megtanuljuk, hogyan kell alkalmazkodnunk környezetünkhöz, betartanunk a szigorú viselkedési szabályokat, hogy belső ösztöneinkre nem hallgatva azt tegyük, amit elvárnak tőlünk. De ha fel islázadunk ez ellen, saját csapdánkba esünk, mert éppen az ellenkezőjét tesszük annak, mint amit a tekintély megtagadásának hiszünk. Ritkán biztatnak arra, hogy önmagunkban higgyünk, a magunk jó érzéseire hallgassunk és legyünk őszinték, becsületesek.
Ha következetesen elfojtjuk intuitív képességünket és soha nem abban bízunk, hanem a tekintély elvárásainak igyekszünk megfelelni és azzal törődünk, hogy mások hogyan értékelnek bennünket, akkor saját erőnktől fosztjuk meg magunkat. Ennek következtében azt érzi az ember, hogy magára maradt, lelke kiürült, hogy áldozattá vált; az is lehet, hogy haragot, dühöt vált ki belőle, és ha ezeket az indulatokat elnyomja magában, az depresszióhoz vagy halálhoz vezet. Egyszerűen összeroskad érzéseinek súlyától, kétségbe esésbe hajszolja magát, végül a halálba. Tehetetlenségét esetleg azzal leplezi, hogy megpróbálja irányítani vagy manipulálni az egész környezetét. De az is lehet, hogy fékezhetetlen dühkitörései lesznek amiatt, hogy indulatait tartósan magába fojtotta. Láthatjuk, hogy egyik megoldás sem vezet jóra.
Az igazi megoldás csakis az lehet, ha átneveljük önmagunkat és abban az igazságban bízunk, azt követjük, amelyet megérzéseink közvetítenek. Meg kell tanulnunk, hogy ezek alapján hogyan kell élnünk, még akkor is, ha a helyes megoldást kockázatosnak érezzük, vagy eleinte félünk tőle. Ez érthető, hiszen nincsen gyakorlatunk benne, azt tettük egész életünkben, amit"kellet", ami másoknak tetszett, amit elvártak tőlünk a szabályok, amit megkövetelt a környezetünk. Életünk új irányba terelésével egyuttal azt is megkockáztatjuk, hogy mindazt, amit külső (látszolagos) bizonságunk fenntartásához teremtettünk, elveszítjük. Ezzel szemben olyan új értékekhez juthatunk, mint belső harmónia, beteljesedés, valódi erő, alkotóképesség és igazi biztonság érzet, annak tudatában, hogy minderre az Univerzum erejével egyesülve tettünk szert.
Nem szándékozom lebecsülni, még kevésbé figyelmen kívül hagyni a racionalitást, az ésszerű gondolkodást és azt javasolni, hogy egyik napról a másikra térjünk át az ituíciónk sugallta életvitelre, vagy hogy semmi mást ne vegyünk igazán figyelembe, mint megérzéseinket. A tudás igen hatékony eszköz, egyike azoknak, amelyek legjobban alátámasztják és kifejezésre juttatják intuitív bölcsességünket. De semmi képpen sem arra való, hogy elnyomjuk vele ezt a bölcsességet, ahogy sokan teszik. Amikor megérzések ébrednek bennünk, agyunk így válaszol: "Nem hiszem, hogy ez kivitelezhető, vagy jóra vezet.", "Másokat nem ismerek akik így tennének.", vagy "Micsoda nyakatekert, bolondos ötlet ez?". És ezzel semmibe is vesszük a belső vezérlést.
Amint az új világ felé haladunk, ideje tudásunkat arra ösztönözni, hogy megérzéseinket az újabb ismeretek és a tájékozódás pótolhatatlan forrásának tekintse. Edzenünk kell tudásunkat, hogy figyeljen a belső sugallatra és használja azt. A tudás természetéből fakadóan fegyelmezett, éppen ennek köszönhetően kérhetjük és foghatjuk fel legbelső énünk tanácsait.
De mit is jelent valójában, hogy bízzunk intuícionkban? Hogyan érhetjük el ezt? Nos úgy hogy minden helyzetben rá kell hangolódnunk legigazabb énünk, lelkiismeretünk legmélyebb igazságára, és percről percre azt kell követnünk. Előfordulhat, hogy a belső hang váratlanul homlokegyenest más tanácsot ad, ami nem illik bele előző terveinkbe. Azt követelheti tőlünk, hogy előérzeteinkre hallgassunk, amelyeket logikátlannak tartunk, ettől érzelmileg a megszokottnál is sebezhetőbbnek érezhetjük magunkat. Olyan dolgokat kell kimondanunk, olyan érzéseket vagy élményeket kell szavakba öntenünk, amelyek végeredményben távol állnak álltalános meggyőződésünktől, talán valami álmot vagy fantazmagóriát kell követnünk, esetleg pénzügyi kockázatot kell vállalnunk egy számunkra fontosnak tűnő ügyben.
Kezdetben attól félhetünk, hogy ituíciónkra hallgatva valami olyasmit követünk el, ami sérthet másokat vagy felelőtlenség másokkal szemben. Például azért nem merünk lemondani egy randevút, mert egyszerűen kellemetlen érzés lemondani, pedig égető szükségünk lenne arra, hogy időt szakítsunk magunkra. Saját tapasztalatom szerint mégis jobb, ha tartósan figyelek a belső hangra és bízom is benne, az mindenkinek a javára válik környezetemben, nemcsak nekem.
Ha magunkat és másokat illetően egyaránt szakítunk a régi sémákkal, átmenetileg többekben kelthetünk bosszúságot, visszatetszést vagy zavart. Ez egyszerűen azért van, mivel környezetünkben mindenkit sürget az idő, hogy változzon meg. Ha igazán bízunk magunkban, észre fogjuk venni, hogy tetteink mások számára is csak a legjobbakat eredményezhetik. (Ha mégis lemondom a randevút, a barátom talán sokkal jobb időtöltést talál magának.) Ha a környezetünkben lévők nem akarnak megváltozni, lehet, hogy magunkra hagynak bennünket, legalábbis egy időre. Mindezzel azt akarom mondani, hagynunk kell, menjenek útjukra. Ha bensőséges kapcsolat fűzött bennünket valakihez, megvan rá az esélyünk, hogy azzal ismét közeli, bensőséges viszonyba kerüljünk. Persze mindenkinek a maga módján, a maga idejében kell fejlődnie. S ha valóban a saját utunkat járjuk, egyre több olyan ember vonzódik hozzánk, aki szeret minket és csatlakozni akar, hogy együtt haladjon velünk az úton.

Hozzászólások



könyvecske

Könyvileg én a Most hatalma c. alkotásra hajtok.:)



Egyik kedvenc könyvem!

Egyik kedvenc könyvem! ajánlom mindenkinek szeretettel amúgy meg van elektronikusan(pdf formátumban) nekem..aki szeretné bombázza a postaládámat:)

" Életünk minden pillanata kockázat,amelyet a szeretet vagy a félelem vezérel.Ha sikerül a tudatosságot elérni akkor ezek a pillanatok felismerésekben fognak megnyilvánulni.Így minden pillanatban új világok nyílnak meg.Merj kockáztatni."



Kedves Anett!

Végre elolvastam!Nagyon tetszett,ahogy a többi írásod is!Köszönök Neked mindent!



Számomra ezen sorok a legbíztatóbbak és legtöbb erőt adók

"Ha a környezetünkben lévők nem akarnak megváltozni, lehet, hogy magunkra hagynak bennünket, legalábbis egy időre. Mindezzel azt akarom mondani, hagynunk kell, menjenek útjukra. Ha bensőséges kapcsolat fűzött bennünket valakihez, megvan rá az esélyünk, hogy azzal ismét közeli, bensőséges viszonyba kerüljünk."



Anett

Koszonom a nev elemzeset,a konyv cimet es a kostolot is,nagyon.
Szeretettel,
felebarat