thesecret.hu

"Egy ember hosszú vándorútján, ahol mindenféle veszélyek környékezik, egy széles, mély folyóhoz ér, amelynek túlsó partja nyugalmas és békés. Át szeretne jutni, de a megáradt örvényes folyón átúszni reménytelen lenne, nincs sem híd, sem gázló, sem csónak. Mit tesz ez az ember? Nyilván fatörzsekből, nádból, ágakból tutajt eszkábál össze, és annak segítségével átevickél.
Vajon okosan cselekszik-e a továbbiakban, ha így gondolkozik: ez a tutaj nagyon jó szolgálatot tett nekem, segítségével átértem a túlsó partra. Ezért el nem hagyom sohasem. Ezzel a hátára emelné a tutajt, és annak a súlya alatt görnyedve indulna tovább az útján. Ami átkelésre szolgál, nem megőrzésre való. ha megértettük, a helyes tételeken is túl kell lépnünk, nemhogy a téveseken."
(Popper Péter: A belső utak könyve)

...magunkban kell keresni a hibákat, ha valahogy nem sikerül kilépnünk a onnan, ahova sodródtunk...

ahogy írtok a kapcsolatok megtartásáról, elengedni tudásról, lemondásról, titkok őrzéséről (na ez egy külön téma) - hogy úgy éljünk magunkért, hogy ne bántsunk meg vele másokat... tudnunk kell feltétlen szeretettel adni, tudnunk kell üres perceinkben meglenni...

vajon mi volt valaha az, ami gyermekként magányunkat enyhítette és egyben meg is szerettette velünk...

a víz, a napény, a szelíd tenniakarás másért ... kinek mi...emlékeznünk kell

és nekünk, akinek gyermekei vannak, feladataink közé tartozik, hogy ne csak gyökereket, de szárnyakat is adjunk nekik....