Sokszor nehéz(nek tűnik)...

sokszor nehézSokszor nehéz elindulni. Úgy érezzük, fáradtak vagyunk. Sokat dolgoztunk és kimerültünk vagy csak a semmittevésben fáradtunk bele. De néha vannak emberek, akik erőt vesznek magukon, s azzal vigasztalják társaikat, hogy „de hát az élet szép, 18 évesen nem vagyunk öregek és ebben a korban még nem lehetünk fáradtak. Bár felhős az ég, de a felhők fölött kék az ég és süt a nap…” Sokszor nehéz... nehéz valójában kinyitni a szemünket, nehéz felállni és elindulni. Könnyebb ülni s azt felelni: „az ég most nem kék, hanem felhős és tényleg süt a nap, csak valahol máshol, de itt most felhős az ég és nem látszik a napsütés…” Könnyebb ülve maradni, s azt mondani, hogy öregek és fáradtak vagyunk a felálláshoz és utána arról beszélni, hogyha hazatérünk, lefekszünk, mert mennyire fáradtak is vagyunk. De ha csak egy kicsit megerőltetjük magunkat, felállunk s rávesszük magunkat, hogy igazából kinyissuk szemünk egy új világ tárul elénk. Ha kinyitjuk a szemünket és nem csak nézünk, hanem elkezdünk látni is, akkor észrevehetjük, hogy az ég mindig kék, a nap pedig nem csak valahol máshol süt, hanem itt is, a felhők fölött is, hiszen ha nem sütne a nap a felhők fölött, akkor nem lenne világos, hanem sötétség lenne. De sokszor nehéz elindulni. Nehéz erőt venni magunkon, felállni, kinyitni a szemünk és a felhők mögé nézni, mert ott süt a nap. Talán félünk, hogy meglátjuk a fényt és itt hagy minket a sötétség. Félünk, hogy ha meglátjuk a fényben igazi valónkat. Félünk attól, hogy ha meglátjuk igazi önmagunkat, nem leszünk öregek, észrevesszük, hogy van még energiánk és még sok mindenre képesek vagyunk, akkor nem tudunk majd miről másoknak panaszkodni. Ekkor feltesszük magunknak a kérdést: „Ha nem panaszkodok, vajon odafigyelnek rám majd az emberek?” A félelem és kétségbeesés vesz körül minket, mi lesz, ha már az emberek nem fognak ránk figyelni? Szomorú dolog, hogy a mai világban sok ember önsajnáltatással akarja elérni, hogy figyeljenek rá. A félelem érzet sakkban tart. Annyira átengedjük a vezetést a félelemnek, hogy elveszítjük az kontrollt magunk felett és a félelem görcsbe húzza izmaink és az idő múlásával egyre tehetetlenebbnek érezzük magunkat és azt hisszük, hogy nem vagyunk képesek egy lépéssel tovább menni és kinyitni szemünk.

Pedig képesek vagyunk rá. Ha megtennénk, észrevehetnénk a felhők mögött a napot s csupán annyi fényben, amennyi átszűrődik a felhőkön megláthatnánk a körülöttünk lévő világ csodáig. Észrevennénk a körülöttünk lévő szín kavalkádot. Tavasz lévén láthatnánk a zöld milliónyi árnyalatát a különböző fákban, bokrokban, a fűben… és még a virágok csodálatos színeiről és a természet többi pompájáról nem is beszéltünk. S ha ezt a pompát észrevettük, akkor már nem is tűnik annyira rossznak a felhők jelenléte. Akkor már nem zavar, hogy ott a felhő, inkább hálát adunk, hogy fölötte süt a nap és e természetes fénynél láthatjuk a világ gyönyörűségét. S ha mindezen dolgokat észrevettük, már nem azon panaszkodunk, hogy öregek és fáradtak vagyunk, hanem azért adunk hálát, hogy korunk- és annak ellenére, hogy mennyit dolgoztunk mégis van még energiánk élni, felállni, kinyitni szemünk és gyönyörködni a minket körülvevő világban. És így hálát adunk a teremtett világért, a benne rejlő csodákért, az erőért, hogy felbírtunk állni, s hogy volt erőnk és bátorságunk kinyitni a szemünk és a felhők mögé nézve észrevenni a Fényt, az Istent és nem csak mindazt, amit a felhők mögül megvilágított számunkra. És ha jól figyelünk ebben a fényben igazi valónkat is megláthatjuk, és másokat is egészen más színben nézhetünk, úgy ahogyan addig talán sohasem láttuk őket.

Én még külön megköszönöm e dolgok mellett barátom boldogságát, s azt, hogy addig nem eredt el az eső, amíg ezt leírtam.
Szeretlek.
Sajnálom, ha nem értesz.
Kérlek, bocsáss meg, ha nem voltam elég világos. Én csak esendő elmémmel és múlandó szavakkal próbáltam kifejezni a csodálatosságot és mindent, ami maga az Univerzum, Isten, a Szeretet, és egy részt mi magunk is.
Köszönöm, hogy végigolvastad az írásom.
>:D< :) :x

Ui.: miután befejeztem az írást, összepakoltam s felálltam, hogy hazaindulok megeredt az eső :P

Hozzászólások



Dejó újra látni

Dejó újra látni Melindát!:) Ne feledd secret tali lesz május elsején...;-)



Mészy

Gyönyörű mindaz amit megfogalmazol és valójában igazak soraid.Gratulálok!További sok szépet és szeretetet és minden földi jót kívánok neked:)))!



Kedves Ery

A kedves tanitással sok mindent elérsz. és a következőt tanultam de Mellotól:
"A Mester nagyon tudott kritizálni, ha úgy gondolta, hogy helyénvaló a bírálat.
Ugyanakkor dorgálásai miatt - általános csodálkozásra - senki sem neheztelt meg rá. Amikor egyszer efelől kérdezték, igy válaszolt:
- Minden azon múlik, hogyan csináljuk.Az emberek olyanok, mint a virágok: a lágyan hulló harmatra nyitottak és befogadják, de a szakadó esőtől bezárulnak."
Ha valakit fel akarok világositani, hogy vmit nem jól csinál megpróbálom ezt szem előtt tartani. és a reakciok legtöbb esetben sokkal pozitivabbak mint azelőtt :P

"Mi dolgunk a világon? A nevetés, a megértés és a szeretet"



Kedves Mészy!

Köszönöm Neked, hogy le mered írni azokat az érzéseket, amikkel sokan már szinte manipulálják önmagukat és a környezetüket, anélkül, hogy észrevennék. Beidegződések ezek, a szép, a jó és az előrevivő pozitív gondokodásmód kimutatásának szégyenlős eltitkolása(?). Úgy vettem észer, hogy vannak olyan közegek, ahol nem is illik kimutatni és őszintén megélni a jót. Ebben nekünk, másképp élőknek vannak feladataink, amit mi nem tekintünk feladatnak, hanem nap mint nap nyíltan ki is mutatunk, meg is élünk.
Ez az írás biztosan sokat segít azoknak is, akik még szégyenkezve, tartózkodóbbak, hiszen olyan szépen, finoman rávezeted őket arra, hogy van egy másik, járható és sokkal szebb út is, hogy gondolom érdeklődéssel igyekeznek majd ezt is kipróbálni.
Gyönyörű szép hétvégi napokat kívánok Neked és Mindannyiunknak!:))))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery

www.lyoness.hu



Kedves Mészy!

Annyira szép, magasztos, igaz!!!
Most nagyon későre jár amikor olvaslak. Tele vagyok túl csorduló érzelmekkel, mert a mai napom kegyelmi volt. Isten kegyelmi pillanatát élvezhettem. Amit közöltél velünk az túl megy mindenen.
Én csak a lányomra gondoltam közben amíg olvastalak. És azt ahogy eltöltöttük a mai délutánt. Az ilyen volt.
Csodás!!!
Neked tehetséged van, hogy érzelmeidet át add az embereknek. Én ezt nagyon köszönöm neked.

Idézlek, mert én is ezt gondolnám most mondani.

Szeretlek.
Sajnálom, ha nem értesz.
Kérlek, bocsáss meg, ha nem voltam elég világos. Én csak esendő elmémmel és múlandó szavakkal próbáltam kifejezni a csodálatosságot és mindent, ami maga az Univerzum, Isten, a Szeretet, és egy részt mi magunk is.
Köszönöm, hogy végigolvastad az írásom.