Spirituális harcosok kiképzőtábora

békés harcos, a virág?Nos, mint minden bizonnyal mindenki számára érzékelhető, egy ideje elég erősen felkorbácsolódott a hangulat a portálon. Szerintem ez igen jó, mert végre azt látom, hogy kezdenek őszinték lenni azok, akik eddig valamilyen oknál fogva nem voltak. Tisztelet pedig kijár azoknak, akik már eddig is tiszta szívből, őszintén írtak. Elelmélkedtem azon, miért is rémlik fel bennem újra és újra az a gondolat, hogy kezd számomra mindez egy "spirituális kiképzőtáborra" hasonlítani. Valahogy itt nagyban zajlik az, amit olvashattunk a Békés harcos útja című, sokak által közkedvelt könyvecskében. Természetesen a nagyvilágban is a változások korát éljük, de itt sokkal dinamikusabban, erősebben nyilvánulnak meg az erők, mivel az internet lehetőséget ad arra, hogy anonim maradjon mindenki, aki akar.

Így tehát sokkal könnyebben kiadja magából azt, ami benne van. Könnyebben oldódnak a gátlások, hamarabb felszínre kerülnek az elfojtások. Persze vannak kivételek, de sok esetben embertársaik segítenek lerombolni a maguk által húzott falakat. Így hát, ha nem haragszotok, eme gondolatmenetet folytatva elétek tárnám azt, amit én spirituális, transzcendens szemszögből itt látok.
Először is megemlíteném a felhasználók azon csoportját, akiket egyszerűen csak "bódhiszattváknak" hívnék. Ők azok, akik az együttérzés ösvényére léptek, és egy olyan látásmódot tárnak elénk, amely kilöki a biztos talajt mindazok lába alól, akik önmaguk szigorú fegyelmezésével, és a maszkjuk csiszolgatásával, csinosítgatásával töltik el legtöbb idejüket.
A kiképzőtábort sokan vezethetnék, akár a könyvből jól ismert Szókratész, de Gandhi, vagy a Dalai Láma is. Jelenleg itt nincs ilyen karizmatikus vezető, viszont nem is kell. Jelenleg olyan ismeretlenek irányítanak, akik ugyanolyan átlagos nők és férfiak, mint bárki, az ország minden vidékéről, de közülük sokan arra tették fel az életüket (lehet, hogy maguk sem tudva róla), hogy megszabadítsák embertársaikat a szenvedéstől. Ők azok, akik vezetik a "spirituális kiképzést".
Kicsit nézzük át azt világosabban, milyen feladatok is vannak egy ilyen szimbolikus táborban.

A tanagyag része mindaz, amely túllép a szokványos jó és rossz fogalmán, tanít meghaladni a dualista világkép korlátait. Elsajátításához rugalmasan kell gondolkodnunk és tisztán éreznünk.
A tábor egyik fő feladata az erény és erkölcscsőszködés elleni küzdelem lenne. Mivel a táborlakók közül mindenki másképp gondolkodik az erkölcs és igazság fogalmáról, így mindenki másképp ítéli meg, mi helyes és helytelen. Egy közös van bennük: görcsösen ragaszkodnak saját igazukhoz. Így igencsak szükség lenne arra, hogy lelkileg fejlettebb társaik tanfolyamot indítsanak számukra alkalmazkodókészségből és humorból, mert amíg nem képesek másoktól tanulni, addig csak egy helyben fognak toporogni fejlődésük során.
Itt szokott két "akna" lenni. SanTa egyik cikkéből idéznék:
„Tanítónk mégis csak az lehet, akit magunk választunk.”
„Nem tudok tanulni szavak által olyantól, aki saját mondanivalójával maga alá helyez engem.”
„Mielőtt tanulhatnék bárkitől is, éreznem kell, hogy érdemes tanulnom tőle. Nem azok által döntöm el, amiket mond, hanem az által, ahogy természetével vonzóvá, vagy ellenszenvessé teszi az általa mondottakat.”

Hozzászólásban meg is kapta barátunk a jó választ, Origamitól idéznék: „Vajon miért nem lehet a sok igazságból közösen tanulni? Ha lehetne, akkor a szeretet eltüntetné az igazságot. Ugyanis ebből a sokféle nézőpontból mindennek már semmi értelme sincs.”
Itt a pont, ugyanis az ég világon mindenki tanul mindenkitől. Ha akar, ha nem. Legyen az okos, buta, kicsi, nagy, gazdag vagy szegény, minden embertársunk valahol a tanárunk és tanítványunk is egyben. József Atilla egyik versében is olvashatunk erről: „Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat.” S nézheted meg magad a víztükörben egyúttal. Ugye már nem is olyan szép, hanem torz a kép? Valami kezd a felszínre jönni? Na, ez lehet az egyik legfélelmetesebb dolog a világon sokak számára. Persze magunkat szeretjük mindig szépnek és okosnak látni és láttatni. Ha valaki pedig nem így lát minket, és kifejti, megsértődünk. Ez egy erős védekező mechanizmusa az egó-nak.
Szóval ideje feladni ezt a fajta görcsösséget. A meditáció egy jó eszköz ennek feloldására. Persze nem a légzéstechnika gondos gyakorlására gondolok egy zárt, csendes szobában. Hanem dinamikus meditációra. Magyarul, hogy a gyakorlatot a hétköznapi élet síkjára vigyük át. Hogy voltaképp minden tett meditáció legyen, melyet teljes tudatossággal, együttérzéssel és figyelemmel végzünk.
Az igazság fogalma pedig sokkal egyetemesebb, az emberi felfogóképesség maga korlátolt szubjektivitásán kívül helyezkedik el. Igazság annyit jelent, mint Isten. Isten pedig maga a szeretet. Igazságról nem lehet gondolkodni, csak megélni.

Második lecke talán lehetne a táborban az, amit „Béke művészetének” neveznék. Most sokan arra gondoltok, hogy ez arról szól: mindenkivel kedves, aranyos leszek, békés, senkit nem bántok meg, stb. NEM. Ez így csak elfojtás. E művészet gyakorlója nem mindig ilyen. Ha kell, tud erélyes, durva, sőt sértő is lenni. Attól függ, mi a cél. A táborban tehát ennek gyakorlása nem azt a célt szolgálja, hogy nemes szándékainknak legyen is foganatja a másik félnél. A lényeg, hogy arra buzdít minket, nézzünk általa az öröm, bánat, remény, félelem, nevetés és sírás, élet és halál mélyére. Mert csak ezáltal tanuljuk meg, hogy a legjobb orvos a gyengédség és hála. Így tiszta szívből jön, és nem elfojtások, gátlások, önmagunk negatív oldalának lezárása következményeképp.
A bódhiszattváknak eszükbe sem jut a világ, vagy bárki megváltása a táborban. Őket az érdekli, hogyan élnek embertársaik, és elgondolkoznak azon, hogy cselekedeteik miként befolyásolják mások gondolat- és érzésvilágát. Tudják, hogy az iszonyatos szenvedések az emberek abbéli illúziójából fakad, hogy saját területüket védeniük kell.

Nézzük, milyen transzcendens cselekedeteket gyakorolnak a táborlakók.
Első közülük a nagylelkűség elsajátításáról szól. Sokszor érezzük magunkat jellegtelennek vagy értéktelennek, ennek következtében azzal próbáljuk ellensúlyozni ezt az érzést, hogy egy sereg holmit felhalmozunk magunk körül, anyagi jólétre vágyunk, és sok sok pénzre. Azt hisszük, ez jelenti a boldogságot. Pedig ez csak rettegést szül, félelmet a veszteségektől. Így hát szegényebbek vagyunk, mint valójában. Elszomorítja a boddhiszattvákat ezt a fajta kapzsiságot látni, az emberek görcsös ragaszkodását a tárgyakhoz félelmükben. Ez nagy szenvedések forrása. A zsugoriság idegenkedést vált ki embertársainkból, bűntudatot fakaszt.
A félelem és a támadókedv okai maguktól oszlanak fel, ha feladjuk legfőbb forrását, mely itt is a görcsös ragaszkodás jelenti. Így tehát a nagylelkűségre oktatás azt jelenti, hogy hogy nagyvonalúságot tanulunk, miközben leteszünk az önzésről, és jól bánunk magunkkal.
Miért nem tudsz úgy élni mint egy pillangó? Egyik pillanatról a másik pillanatra szállsz, boldogan. Minél inkább ráébredünk a világegyetem gazdagságára, határtalan végtelenségére, annál inkább enged a szorítás. A gazdagság minden pillanatban körülvesz. Csak engedd el magad, pillants fel az égre, nézd, hogy csicseregnek a madarak, s vedd észre a barátod/barátnőd gyönyörű szemét, ahogy mosolyog reád.

Foglalkoztasd érzékszerveid, szagolj, tapints, érezz. Így lépten nyomon felfedezheted azt a bőséget, amely mindenkié. Ott csillog az esőcseppekben, s a nap is megkülönböztetés nélkül szórja sugarait. A nagylelkűség gyakorlása ráébreszt a bőségre.
Második ilyen cselekedet a fegyelem. Itt is sokan most másra gondolnak. Azért gyakoroljuk a fegyelmet, hogy ne szökhessünk el a valóság elől. Tehát: a fegyelem jelenléte oktat, hogy ott lehessünk a pillanat gazdagságában.
Tehát felejtsük el azt, amire általában mi emberek asszociálunk, mikor meghalljuk a fegyelem szót. Sem önsanyargatást, sem semmiféle eltiltást nem jelent. Ehelyett elengedésre, megrögzött és szenvedéssel teli szokásaink feladására tanít. A külvilág szintjén ez úgy jelenik meg, hogy a táborlakó megfelelő kereteket teremt önmaga számára. Segítségével lelassulhatunk annyira mostani a rohanó életmódunk megszokásait magunk mögött hagyva, jelen lehessünk teljes mértékben minden pillanatunkban. Ekkor elkezdjük átfogóbban szemlélni az életünket és mások életét is. Egyszer csak azt vesszük észre ezáltal, hogy minden iránt tisztelet ébred bennünk.
Mikor meditálunk, valami feltétel nélküli dologgal kerülünk kapcsolatba, olyan lelkiállapot ez, melynek birtokában nem sietünk, nem kapkodunk sehova, és nem utasítunk el semmit. Sodródunk az árral, azaz az élettel. Ez feltétel nélküli nyitottságot eredményez, ez alkotja az igazi változás alapját. Csak egyetlen állandó dolog van: a változás.

A harmadik lecke az együttérzés. Együttérzés általánosan az emberekben akkor vetődik fel, amikor maguknál kevésbé szerencsésekkel találkoznak. Viszont nem csak ekkor kellene gyakorolnunk, hanem életünk minden pillanatában együtt érzőnek kellene lennünk, mindenkivel.
Gyakorlásának első feltétele, hogy önmagunk elől ne zárkózzunk el. Szabadjára kell engednünk érzéseinket, nem pedig eltolnunk magunktól, vagy gondolati irányítás alá helyeznünk. Csak nem ítélkező légkörben tudjuk szabadon megvallani érzéseinket. Mindent el kell fogadnunk magunkban, azt is amit nem kedvelünk. Csupán ha nyitottak vagyunk és szabadok, akkor halljuk meg a többieket.
Csak egy próba. Tekints mélyen magadba. Együtt éreznél egy AIDS-esel? Vagy egy gyilkossal? Amit a külvilágban elutasítunk, önmagunkban utasítunk el.
Csak annyira tudjuk szeretni embertársainkat, amennyire önmagunkat.
Na ez az együttérzés alfája és ómegája.

Negyedik lecke a türelem:
Nagyon könnyű háborúságba keveredni egymással, mikor a nézetünk valaki máséval csap össze. Sokszor viszont nem maga az „jó ügy” miatt harcolnak a felek. Különbség van vélemény, és tisztán látó értelem között. Az értelem puszta gondolatként tekint a gondolatra, nem firtatja, helyes-e vagy helytelen. Ha tisztábban látunk, sokkal hatásosabbak lesznek tetteink és szavaink. Minél kevésbé felhőzik el a vélekedések, vélemények, annál célratörőbben közöljük szándékunkat. Amikor foggal körömmel ragaszkodunk véleményünkhöz, csak növeljük a világban való szenvedést. A vélemények egyszerű megfigyelése tükröt tart gondolataink, tetteink, és a velük járó energiák felé, és elindít a tisztán látás útján. Mindehhez például hatalmas türelemre van szükség.
A türelem gyakorlása ellenméreg a haraggal szemben. Megtanít, hogy szeretettel tekintsünk mindarra, mivel útközben találkozunk. A türelem nem fáradtságos kitartást jelent. A türelem segítségével alaposan meggondoljuk minden lépésünket, és rányitjuk szemünket a világra. Így hát a türelem gyakorlása nyitottságot, s egyfajta kíváncsiságot követel a történésekkel szemben.

Ez a bódhiszattva útja, így képezik ki a békés harcosokat. A világnak szüksége van rájuk, bódhiszattva politikusokra, bódhiszattva rendőrökre, bankárokra, buszsofőrökre, bódhiszattva szülőkre, fűszeresekre, és bódhiszattva utcaseprőkre, segédmunkásokra, munkanélküliekre.
A társadalom minden szintjén nagy szükség van rájuk, hogy munkálkodjanak a világ jobbításán s embertársaik javát szolgálják.

Üdvözlettel: Tamás

HUMOR, PARADOXON, VÁLTOZÁS

Hozzászólások



Az október 2-ai szemetet még nem vitted le, kedves Admin! :)

Pedig mindaddig nem kapsz édességet, amíg erőt nem veszel magadon! :)

(Azért merem utasítgatni a főnököt, :) mert még sohasem felesel nekem vissza) :D



Szia Szabox! Az ezotéria

Szia Szabox! Az ezotéria közhelyeit egyébként is terveztem kitenni, bár tudom, azt épp nem te írtad :-) de biztos lesz még olyan ami címlapra kerül, ha olyan a téma és a stílus meg a helyesírás. Ezeket szoktam figyelni amikor döntök. Ha valami kikerül az sem biztos hogy jobb írás annál mint ami nem. Van olyan időszak, amikor sok jó írás kerül fel, és van amikor hetekig csak közepesek, de olyankor is kell valami friss a címlapra, úgyhogy néha a jobbak sem férnek ki, néha meg átlagos írások is kikerülnek, uborkaszezonban :-) Én csak annyit csinálok hogy 2-3 naponta kiteszek 3-6 cikket címlapra ami érdekesebb, közérdekű vagy példa értékű történet, és persze ha a vonzáshoz kapcsolódó témájú.



A filmet most .....őőőő..

A filmet most .....őőőő.. küldte Jim bácsi. :P Felkeltette az érdeklődésemet a beszúrt videó. Egyébként, örülnék, ha az egyik irományom kikerülne cím lapra... mondjuk az Infós k...va. :) Max tisztelt admin, lemoderálod a címét.

Na jó, tudom nem kívánságműsor, de még olykor olyan vagyok, mint egy gyerek. Mhh, ez az én leckém! :D :P



Én köszönöm, kedves Admin, hogy kiraktad címlapra :-)

Így remélem még több embertársunkhoz eljut :-) A filmet sajnos én még nem láttam, de Dan Millman könyve számomra egy meghatározó mű. Érdemes elolvasni, és úgy látom, a film is igencsak zseniálisra sikeredett :-)



csak hogy érthető legyen annak is, aki nem látta még...

Mi az a HUMOR, PARADOXON, VÁLTOZÁS?
És miért nem a virág, hanem a kő?



:)

De is jó írás!!!
Jó volt olvasni!
Köszönöm!
Üdv:Julcsi



Köszönet az írásért, korrekt,

Köszönet az írásért, korrekt, bölcs, őszinte. Hajrá harcosok! Ne a követ keressétek :-)

"- A virág?
- Neeem...
- Reméltem is." LOL



Nincs mit ;-)

Nincs mit ;-)



Nagyon tetszik, köszi!

Nagyon tetszik, köszi!



Szívesen, Ryka :-)

Örülök, hogy tetszett :-)



Értem szabox :-)

Nagyon tetszett a vicces asztrológiai cikked, és nagyon igaznak találtam :-D Erre akartam célozni csupán :-) Halakként sok gondom volt abból kamaszkoromban, hogy pl. mártírkodok, meg túlságosan álomvilágban élek, és nagyon nehéz volt megtanulnom a valóságban élni. Úgy éreztem, teljesen távol áll tőlem a rideg realitás. De aztán amikor egyetemista lettem, elkezdődött egy folyamat. Majd egy blogbejegyzést ennek is szentelek :-) A bikákat mindig is bírtam, sok bika jegyű barátom volt, szeretem, ahogy tudják élvezni az életet, és nagyon jó ízlésük, remek szépérzékük van. A barátnőm pedig kos jegyű :-) Tüzes teremtés ;-)



*Doromb* :D Kb. olyan

*Doromb* :D Kb. olyan vagyok... =))



KÖSZÖNÖM Jaques :)))

tényleg mindenki tanul mindenkitől... ha van rá szeme, füle... szíve :)))
Nagyon jó volt olvasni a gondolataidat!!!



Jaques :) Infóhoz értek,

Jaques :)

Infóhoz értek, mondhatni, de az asztró messzi áll, mint a k...a lábai egymástól. A Life Academy Of Universe-n én is egy vagyok az ifú Padavánok közül... Life Academy-t mondtam? Oh, a p....a, szóval a harcosok klubjába, nah. :)

És ha már boddhiszatva, akkor http://www.youtube.com/watch?v=jedd2FiZTqM :)



:-D Hehe

azért ne felejtsétek ki szaboxot sem, aki a fő fő asztrológusunk és informatikusunk :-)
A puszi ideért ;-)



Hát persze! És én magam vagyok benne a fő fő Jedi...

lovag, ahogy egyszer régen Admin már elképzelt a fénykardommal. Igaz, én akkoriban ezt inkább vibrátornak értelmeztem, de mindegy. Hála a jó égnek arra éppen nincs szükségem. :-) Lebeke, Te vagy az egyik pindur pandúr? Ők a mesében annyira finoman és nyávogva küzdenek, mint a cicusok! :-) Mondjuk bevehetjük Admint is, hiszen ő a papa itt. Mondjuk Törpapa. :-) Mert bölcs és megértő is tud lenni jó periódusaiban. És a többiek is mind mind varázslatosak! :-)
Egyetértek, Zsák! :-)
A cikked a mennyekbe repített, pedig nem is volt orgazmusom. :-)
Puszillak. :-)



Köszönöm szabox :-)

Én is várom következő írásaidat :-)



:) tetszett az írásod :)

:) tetszett az írásod :)



:-)

"Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat." (Albert Einstein)



Tudod Lebeke, az álmok sokszor valóra válnak.

Majd meglátogatlak álmodban és teljesítem az általad leírtakat, persze nem intim álmaidban :-D :-D
Jó éjt neked is :-)



^-^

"Tudod mi az álmom? Az, hogy ha kinézek a mézeskalács házikóm ablakán,
és azt lássam hogy kókuszreszelék hull az égből, és te ott
állsz egy hatalmas csokor marcipánrózsával a kezedben, a kapunk előtt ^^."

Jó Éjt! (^v^)