Szekuláris humanizmus. Mi is az?

A szekuláris humanizmus egy naturalisztikus világnézet, fő értékei az ésszerűség, az együttérzés, a tudományos vizsgálódás, az erkölcs, az igazság és az egyenlőség. Másként fogalmazva a szekuláris humanizmus azon kevés filozófiai irányzatok közé tartozik, amelyek ténylegesen megköveteli a logikus, kritikus gondolkodásmódot és az emberi igazságkeresés során a tudományos módszerek alkalmazását.

Története

A Szekuláris Humanizmus elnevezést először 1846-ban George Jacob Holyoake használta „az olyan véleményekre, melyek csak tapasztalati módszerekkel próbára tehető kérdésekkel foglalkoznak”.

Ma a Szekuláris Humanizmus egy, természeti világnézetű aktív élet-beállítottság, mely az értelem, együttérzés, tudományos érdeklődés, erkölcs, méltányosság és egyenlőség használatát támogatja. A szélesebb humanizmustól az különbözteti meg, hogy ez a dogma-bölcsesség helyett a szabad érdeklődést részesíti előnyben, és elutasítja az erkölcs vallási alapra helyezését. A Szekuláris Humanizmus főleg az ateisták, agnosztikusok, szabadgondolkodók, racionalisták, szkeptikusok és materialisták részére tűnik vonzónak. Alapelveit a következőképpen egyszerűsíthetjük:

Emberek értékesek és meg tudnak oldani emberi problémákat.
Tudomány, szabadon szólás, értelmes gondolat, demokrácia és művészeti szabadság együtt járnak.
Semmi természetfölötti nem fontos az erkölcseink szempontjából.
A Szekuláris Humanizmus gyakran találja magát a vallási fundamentalizmus ellenfeleként, különösen az egyház és az állam szétválasztásának kérdésében. A szekularimzus eme elvével sok hívő is egyet ért. Hasonlóan egyre elterjedtebb tendencia, hogy a hívők erkölcsiket nem kizárólag hitükre, nem kizárólag egyházuk tanításaira alapozzák, hanem részben olyan alapokra, mint a szekuláris humanizmus.

Híres szekuláris humanisták

Steve Allen
Isaac Asimov
Richard Dawkins
Albert Einstein
Desiderius Erasmus
Erich Fromm
Johann von Goethe
Justus Lipsius
Montaigne
Sanal Edamaruku
E. M. Forster
Julian Huxley
Bertrand Russell
Friedrich von Schiller
Paul Kurtz
Corliss Lamont
Taslima Nasrin
Gene Roddenberry
Bertrand Russell
Carl Sagan
Charles Schulz
Michael Shermer
Socrates
Baruch de Spinoza
Voltaire
Kurt Vonnegut
Ibn Warraq
E. O. Wilson