2009. április 27. hétfő - 07:35 | beküldő: hajnallány
1. Néha eltévedünk, célt vesztünk. Nem szabad, hogy az álmaink irányítsanak minket. Nekünk kell azokat irányítani. Sokan elkezdik hajkurászni a boldogságot, gazdagságot. Aztán mire feleszmélnek, addigra már el is robogott az élet mellettük.
2. Fontos a jelen összes pillanatának megélése. Már szinte közhelyszámba megy, de minden napot úgy kell(ene) megélnünk, mintha az utolsó lenne. Sajnos kevesen teszik ezt. Kevesen élvezik ki a jelent, azt, hogy csak úgy vagyunk és érezzük a napsütést, halljuk a madarak énekét, hogy épp kedvesünkkel sétálgatunk.
3. Nem szabad felnőni. A gyerekek még tudják, hogy kell élni. Csak a jelenre kell figyelni. Nem gondolni a múltra, s nem görcsösen akarni a jövőt. Csak élvezni a társakkal való játékot, együttlétet, egy jó étel ízét stb. Jó volt gyereknek lenni, és még most is jó annak lenni. A hihetetlen gyermeki fantáziát, kreativitást elő kéne hoznia újból mindenkinek magából. Fontos a gyermeki énünk felélesztése, megőrzése. Nem akarok olyan felnőtt lenni, mint a többség: besavanyodott, életunt, közömbös vagy épp agyonstresszelt (Rossz bemenni bármilyen hivatalba, utazni a villamoson, végigmenni az utcán, boltba bemenni. Elég csak az arcokat nézni...).
Teszek is ellene: minden percet örömként élek meg, minden pillanatban találok valami csodálatraméltót. A gyerek-énem mindig velem van, hogy ne felejtsem el, miért is jó létezni, lenni... Egyszer élünk :-)
| Csatolmány | Méret |
|---|---|
| gyerekek1.jpg | 28.87 KB |
- hajnallány blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 818 olvasás
-
Hozzászólások
Gyönyörűen
Gyönyörűen megfogalmaztad!! És teljesen igaz is amit írtál,csak egy gond van vele!! Irtó nehéz így élni....már megpróbáltam párszor hogy csak a jelenre figyelek,de valami mindig közbejött ami kizökkentett a ritmusomból!! És ilyenkor alig tudok visszaszokni... Ezeken a napokon teljesen más vagyok mint valójában...pl.:ingerültebb,érzékenyebb,agresszívebb vagyok. Ezt már nagyon unom. Nem lehetne hogy mindig egy ritmusban vagyok? Miért van rossz kedvünk? annyira lehangoló.
Felnyitottad a szemem!
Ezt köszönöm Neked..
Én sem veszítettem el a gyermeki lényemet, úgy látszik ez IS a boldogságom kulcsa.
A szomszéd kislány társaságában jövök rá mindig újra meg újra, hogy milyen nagyon nagyon jó volt ízig-vérig gyereknek lenni :)
A 6 éves lányka már -2 éve amióta mellettünk laknak- az első perctől ragaszkodik hozzám, mintha vonzanám :)
És folyton játszunk valamit, valami izgit, és ilyenkor boldogok vagyunk együtt. Mert Ő egy kis tündér, okos és értelmes gyerek. Sokszor a bölcs szavaival szól hozzám, ilyenkor csodálom csak igazán.
Remélem én is ilyen lányka édesanyja lehetek majd idővel.
És szerintem a gyerekek mind látók. Mi is azok voltunk, csak kinevelték belőlünk -sajnos.
Nem viccelnek vagy lódítanak, amikor azt mondják, hogy van egy láthatatlan barátjuk. Angyalok, tündérek, manók. Én hiszem, hogy léteznek, bár utoljára gyerekkoromban láttam tündért.
Ja, Hanna játéktündért kért a szülinapjára tőlem :)
És megmaradok én is egy lelkesedő boldog gyermeknek. Nem is érzem azt, hogy felnőttem volna :)
Szeretlek, köszönöm!
"Az álmom az enyém. És létezik!"
Kedves Hajnallány!
Gyerek korunkban a testvéremmel egyszer megpróbáltuk elképzelni a jövőnket, elképzelni, hogy vajon milyenek leszünk majd felnőttnek. Nem jöttek a képek... Nagy röhögésbe fulladt a dolog, mindössze annyi jutott eszünkbe, hogy neki majd lesz aktatáskája, nekem meg magas sarkú cipőm...:))) Végül csak annyit beszéltünk meg, és "fixáltunk", majd ezt írásba is fektettük, - igen fennkölt hangvételű szerződésben, hogy nem leszünk olyanok mint a felnőttek, és nem "vendégségbe" fogunk majd járni egymáshoz.
Az előzőek nem jöttek be (a táska és a cipő), az utóbbi megvalósult. ("haza" járunk egymáshoz).
Szerintem sem az örökös tervezés, a bajok, és a komoly, gondterhelt ábrázat tesz valakit felnőtté. Akinek meg igen, azt én nem tudom komolyan venni, és örülök, hogy lehet máshogy is élni...:))
Carpe diem!
kedves alfajáró
köszönöm az idézetet. tetszik :) egyébként elképesztő mennyien elveszítik a gyermeki énjüket. én tavaly jöttem rá, hogy ha azon az úton haladok tovább, amin, nem sok gyermeki kreativitás marad bennem. persze sokak szerint mozgékony vagyok, izgő-mozgó. ám az igazán gyermeki lelkesedés valahogy kezdett kiveszni belőlem (mások szerint nem, szerintem igen-elvégre én érzem, s tudom, milyen az, mikor gyerek vagyok:)). mikor kisebb voltam, na meg kamasz, akkor is folyton mondogattam, én nem akarok olyan lenni, mint a felnőttek. iszonyat savanyú és unalmas lehet felnőttnek lenni-gondoltam tizenévesen is. hát nem sokat tévedtem (ahogy elnézem a körülöttem lévőket. mindenki olyan komoly lett...). viszont rájöttem, hogy csakis rajtunk áll, hogyan éljük az életünket. így már nem aggódom a felnőttség miatt, hisz sosem leszek igazán felnőtt, nem leszek sem unalmas, sem savanyú :):) sokan teljesen meglepődnek pl. azon, hogy hétvégén reggel felkelünk kedvesemmel, és akkor döntjük el, hogy elmegyünk világot látni vagy csak főzőcskézünk otthon vagy mi lesz. kérdés mindig az: hogy lehet meg nem tervezni a napot előre (már mondjuk napokkal, hetekkel, ha _elhagyjuk a lakóhelyünket_)? na hát így:) kell hozzá egyfajta gyermeki lelkület, lelkesedés, na meg kalandvágy :) a tervezés tipikus felnőtt szokás szerintem. persze nem árt (pl. az anyagiak esetében tervezni, osztani, szorozni), na de ha csak úgy élni akarunk picit a világba, azt miért kéne pontról pontra megtervezni?
carpe diem :)
Kedves Hajnalány:)))
Flow Ez tetszik:)))"Gail Godvin"A befejező iskola"című elbeszélésében az egyik szereplő ezt mondja ."kétféle ember van...Az egyik fajtára csak ránézel, és megmondod, melyik ponton fagyott bele végső lényébe..tudod hogy nem várhatsz tőle több meglepetést...a másik fajta megmaradt mozgékonynak, változónak..új meg új találkát ad az életnek, és ennek sodrása megőrzi fiatalságát"Az utóbbi tipus kapcsoltban maradt a csoda gyermekével.Csodagyermekünk a legigazibb lényünk"(John Bradshaw Vissza önmagunkhoz)
Kedves Hajnallány!
Mennyire igazad van! És ha így élünk ahogy írod, az nemcsak hogy csodálatos élet lesz, de meglepően és szinte észrevétlenül éppen azok a jó dolgok történnek meg az életünkben, amire vágyunk :-)
És közben boldogok vagyunk, élvezzük az élet minden percét, csodáját... Nem kell hajkurászni sem boldogságot, sem gazdagságot... hagyni kell, hogy "megtörténjen" a Thesecretben is hallhattuk, (és nagyon megfogott a gondolat azóta próbálom így élni a napjaimat, és telis tele van csodákkal)
" a fű sem feszül meg miközben nő"
Szép napot kívánok! Jugik
Jugik
http://www.jugik09.gemsziget.com