thesecret.hu

Bekesseg nektek!

"...Az empaták rendelkeznek azzal az adottsággal, hogy képesek észlelni mások gondolatait és érzéseit, múltbeli, jelenlegi és jövőbeli történéseket..."- nekem ez "ugrott" be ,amikor a hsz-odat elolvastam.

Ilyeszto helyzetekben Isten oltalmaba erdemes "kapaszkodni".
A ho'oponoponot is megprobalhatod, hatha enyhit a helyzeten es elengedi a hajadat! :))
Ki volt konkretan a noi szereplo, nem "lathattad", csak az esemenyre kaptal bepillantast, en nem vennem magamra.

Neked is szep napokat! :)

Bekesseg nektek!

Kedves Rozsafa,

itt a magyarazat: http://thesecret.hu/empatia_empata_melazo

:)

Szep estet!

Sziasztok,

Írtam egy történetet, sztán Ő választol rá:

felebaratikerdes | 2011. november 30. szerda - 10:15 Új

Azóta pedig mindenki, így naponta 6-8 értesítő van a postafiókomban, hogy válaszoltak a hozzászólásomra, aminek köze sincs a valósághoz.

Megtennétek, hogy új hozzászólásként írtok??

Ha valaki tényleg az én történetemhez szólna hozzá, akkor azt megköszönöm, de a többieket tisztelettel kérem, hogy új hozzászólásként beszélgessenek, mert az én eredeti hozzászólásomtól már messze jártok.

Nagyon köszönöm a megértéseteket!:-)

A karmaoldásról bővebben itt olvashattok: http://elozoeletek.blogspot.com/search/label/Karmaoldás

További kellemes estét kívánok mindenkinek! :) Viki

Kísértetház

Kedves Viki!Nem tudom, emlékszel-e még rám, szeptember elején voltam Nálad egy karmaoldáson és egy személyes beszélgetésen is. Németországban élek, de el akartam mondani, hogy nagyon megérte hazamennem. Sokminden változott azóta. Alig várom, hogy újra mehessek, de sajnos a munkám miatt most nem volt lehetőségem menni. Apukám újra hozzámszól 5 év után. Ami az érdekes az, hogy ő hívott fel, miután Tőled hazajöttem. Itt van jelenleg nálunk látogatóban. Végre el tudtam engedni azt a férfit, aki rabul ejtett 3 éve. Ez egy egyoldalú szerelem volt a részemről, azt éreztem mindig, hogy ő csak kihasznál, ha épp unatkozik, vagy ha segítség kell neki, felkeres. Lezártam. Amikor ezt megtettem, másnapra rá felhívott, hogy találkozzunk, és én nemet mondtam. Rendkívül büszke voltam magamra. Ez gondolom betett neki, mert azóta le nem száll rólam. Ez valahol mélyen nagyon jól esik, és kacagok a markomban, a másik oldalról pedig mérhetetlen düh van bennem, hogy évekig rám se hederített. Talán ennek így kellett lennie. Vagy talán a blokkjaim tettek megközelíthetetlenné. S mivel most feloldásra kerültek, kivillant a zöld lámpa? Nem tudom, de a lelkem örül. Már látom, hogy ez kell a férfiaknak. Ő egy elmondása szerint nagyon rossz házasságban élt, s most egyik napról a másikra kilépett belőle. Azt szeretném még kérdezni, hogy az oldás erre a plátói szerelmemre is hatással lehet? Illetve tudom, hogy ő a párom, csak még kell egy kis idő. Azért kérdezem, mert míg én otthon voltam az oldáson, neki nagyon beindult az üzlete. Régen hozzám járt kölcsönkérni, most meg minden nap vacsorázni akar vinni, és rengeteg ajándékot vásárol nekem. Azt mondja, nem tudja, mitől indultak be a dolgai, csak meglódult egyszercsak... Az én bevételeim is gyarapodnak folyamatosan azóta. Sokat tanultam és megértettem, köszönöm Neked. Képzeld, már napok óta akarok írni Neked, csak nem akartam elkiabálni a dolgokat. Van egy 17 éves kamasz fiam, akiről több, mint egy éve derült ki, hogy drogozik. Sajnos napi szinten. Nagyon sokmindent megpróbáltunk, de semmi nem segytett, ez volt az én szívfájdalmam, talán emlékszel rá. 5 napra mentem haza, mikor Nálad voltam, s mikor hazaértem, a kisfiam elém állt, hogy megismerkedett egy lánnyal, ő most szerelmes, és ő soha többet nem nyúl drogokhoz. Ez az állapot másfél hónapja tart, és én mérhetetlenül boldog vagyok!!! SEMMI nem segített eddig, pedig az összes félretett pénzem erre költöttem. Ez nekem hihetetlen még most is. Nagyon köszönöm Neked!

De azért is írtam, mert szerettem volna röviden elmesélni egy történetet. Mivel itt van Apukám nálunk, elmentünk a hegyekbe, béreltünk 3 napra egy kis házat. Én, Apa, a gyerekek, a barátnőm és a férje. Tegnap a szomszéd házban lakókkal rendeztünk egy kis Halloween bulit, ahogy kell, jelmezben, koktélokkal. Mindenki nagyon élvezte, pedig egy kicsi társaság volt. Éjfélkor már kicsit melegem volt, gondoltam kimegyek a levegőre. Fent a hegyekben már esett a hó, egyszerűen mesés volt minden. Álltam kint, pohárral a kezemben, és egyszercsak valaki a hátam mögül megszólalt, hogy mire vársz??? Hát rohadtul megijedtem, mert olyan volt, mint egy gyerek hangja, de a barátnőm kislánya már aludt akkor. Nem láttam senkit. Hozzáteszem, hogy egy nagyon régies házban voltunk, nem igazán kastély, de ránézésre annak a benyomását keltette. És az is fontos, hogy alkoholmentes koktélokat ittam csupán. Valami borzasztó feszültség uralkodott el rajtam. Félelmemben bementem. Egyszerűen nem tudtam túltenni magam a történteken. Egyfolytában az a hang járt a fejemben. Kicsivel később áramszünet lett a házban, gyújtottunk néhány gyertyát. Gondoltam, ez így halloween éjszakáján kicsit ijesztő. A mosdó egy folyosó levégén volt, s mikor elindultam oda, a wc ajtó előtt egy kislányt láttam, ahogy lehajtott fejjel áll, és mintha világított volna. Rettentő félelmetes volt, mint amiket a horrofilmekben lát az ember. Földbe gyökerezett a lábam, mintha megállt volna az idő, és éreztem, sőt hallottam, milyen gyorsan ver a szívem. Megmozdult a kislány (olyan 5-6 éves körüli lehetett), felemelte a fejét, és a zölden világító szemeivel rámnézett. Ordítani kezdtem, ami a torkomon kifért. A barátnőm férje rohant oda hozzám, nem értették, mi bajom van. Mire odaért, a kislány is eltűnt. Elmeséltem nekik, mit láttam, de láttam, nem mindenki tart normálisnak. Na ezek után aludni nem nagyon mertem, úgyhogy éberen örködtem. Mire lefeküdtünk, már áram is volt, úgyhogy villanyfénynél üldögéltem, míg a többiek aludtak. Ma reggel, mikor csomagoltunk, a barátnőm férje elmesélte, hogy egy kislányról álmodott, akinek vállig érő, szőke haja volt (pont mint ahogy én láttam) és azt mesélte, hogy a nagyapja fojtotta meg 1652-ben. Ledöbbenve hallgattam. Pedig ő egy nagyon földhöz ragadt férfiember, de azt mondta, kezdi hinni, hogy nem csak az a világ létezik, amit a két szemünkkel látunk. Mondanom sem kell, elég hamar összecsomagoltunk és elhagytuk a házat. Remélem, fogok tudni aludni ma. Bár gondolom, nem jön utánunk, ő ott van abban a házban. Vajon azért jöhetett elő, mert Halloween éjszakája volt, vagy egyébként is ijesztgeti az arra járókat?

Viki köszönök mindent, nemsokára újra találkozunk! Heli

http://elozoeletek.blogspot.com/2011/11/kisertethaz.html

Előző életek

Amikor elindultam Hozzád, akkor csak annyit tudtam, hogy ez így tovább nem mehet. Elegem volt az eddigi életemből, a kudarcokból, és sikerekből. Amelyek nem hoztak megnyugvást, és nyugalmat. Elegem volt a fájdalomból, és abból, hogy nem találom magamat. Mindenkit, és mindent elkergetek magamtól, és így nem tudok tovább élni.

Aztán induláskor beült mellém az Anita, és már akkor éreztem, hogy ez egy különleges kaland lesz. Így lett. Úgy beszélgettünk, mintha ezer éve ismertük volna egymást. Aztán odaértünk Hozzád Székesfehérvárra, és olyan volt mintha otthon lennék, és a barátaimmal csinálnék valami közös programot.

Aztán végig csináltam a két nap karma oldást, és hihetetlenül megváltoztak a dolgok. Nem kézzel foghatóan, de érezhetően.

Most nem térnék ki a karma oldás alatt átélt élményekre, mert az is megérne egy külön bejegyzést. De rászántam magam és háromszor megcsináltam az általad feltett előző életek meditációt. Aztán jött a valódi pofánvágás. Már az első esetben is nagyon durva volt amit átéltem. Valahol Ázsiában voltam, jellegzetes ázsiai ruhában, kalapban, hátamon egy nagy karddal, és mentem valahová, érzésem szerint hazafelé. Beértem egy faluba (talán Kínában), egy nő rohant felém sikítva, mögötte egy ember, aki üti-veri. A nő mögém bújt, én pedig elkergettem ezt az embert. Leültünk beszélgetni, és kiderült, hogy a feleségem volt, és nem várt meg, mert azt hitte meghaltam. Amikor rám nézett a nő, a mostani feleségem arca volt, csak kínai beütéssel. Iszonyatosan éreztem magamat, dühös voltam, és elkeseredett. Aztán beszélgettünk még egy keveset, és elástam a kardom. Bocsánatot kértem, hogy elhagytam, és azért is, hogy akit Ő vár, nem én vagyok, csak egy másik életből jöttem keresni az igazságot, és az okokat. Annyit mondott nekem, hogy megbocsájt, és várni fog.

Amikor felébredtem, nagyon megkönnyebbültem, pedig végig fájt a mellkasom a szívemnél, és a lelkem rettenetesen sajgott.

Másnap újra elkezdtem a meditációt, hogy tovább keressem az okokat, és újra csak félelem, és fájdalom várt.

Valahol a középkor legsötétebb időszakában találtam magamat, egy sötét éjszakán, egy sötét kastély lépcsőjénél. Egy úton mentem, ami alig látszott a sötétben, és egyszer csak megláttam egy hegyet egy várral. Hosszú, fekete lépcső vezetett fel, és hihetetlen félelem, és rettegés volt rajtam. Ahogy fogytak a lépcsők, úgy növekedett bennem a félelem, és a fájdalom.

Rettegtem. Nem tudom mitől, de éreztem, hogy nem vagyok biztonságban. Amikor beértem a kastélyba, belenéztem egy tükörbe, és egy fiatal, de fáradt arcot láttam, a szemében az iszonyatos félelemmel. Hosszú, fekete hajam volt, hátra fogva, szakállam, fekete lovagi páncél, és fekete köpeny volt rajtam. Amikor beértem a trónterembe, a király megkérdezte, hogy mi van a háborúval, én pedig közöltem, hogy győztünk. Amire Ő közölte, hogy de rengeteg embert vesztettünk, és milyen vezér az ilyen, aki csak így tud háborút nyerni. Próbáltam védekezni, de nem sikerült, nem lehetett. Csak azt éreztem, hogy haza akarok menni a családomhoz. Aztán kiinvitált a teraszra, és elkezdtünk beszélni. Amikor belenéztem az arcába, a saját apámat láttam. Próbáltam meggyőzni, és végül annyit mondott, hogy megátkozott. Mert azt hallotta, hogy elcsábítottam a királynét. Elég meseszerűnek hatott így visszagondolva, de tényleg lezajlott ez a beszélgetés. Aztán elkezdtem kérlelni, hogy vegye le az átkot, és, hogy én nem csináltam semmi ilyet. Én csak a családomért élek, nem akarok senki mást. Végül megenyhült, és annyit mondott, hogy térdeljek le, és a kezét a fejemre tette, és visszavonta az átkot. Utána hazaengedett a családomhoz. Amikor kijöttem a kapun, sütött a nap, és virágzott a rét, Nyoma sem volt a sötétségnek, és a félelemnek, csak azt éreztem, hogy végre megyek haza a családomhoz.

A harmadikat pedig bő másfél héttel később csináltam meg.

Talán az amerikai polgárháború végén voltam, és egy szép kertes házhoz mentem, végig éreztem, hogy otthon vagyok, és végre megpihenhetek. Amikor belenéztem egy pocsolyába, egy lelkész ruhában voltam. Amikor bekopogtam, kijött egy nő, akiről kiderült, hogy a feleségem, közölte, hogy menjek vissza a halottaimhoz, és a sebesültjeimhez, mert azok voltak fontosabbak, nem pedig a családom. Hiába próbáltam beszélni, süket fülekre találtam. Végül azért is bocsánatot kértem, és a szívemben hatalmas fájdalommal vegyes furcsa könnyebbséggel tértem vissza a jelenbe.

Utána végig gondoltam az életemet, és az jelenlegi helyzetemet.

Kétszer hagytam el a családomat, ugyan nem egy másik emberért, hanem menekülésből, de ez nem mentség. Külön élek a feleségemtől, és a kislányomtól.

Aztán eszembe jutott, hogy mennyi mindenki hagyott el, vagy üldöztem el az életemből.

Miért hagynak el a partnereim, barátaim, családom, ismerőseim. Mert menekülök, és már elég volt. Rájöttem, hogy szembe kell néznem a múltammal, a karmámmal, az előző életeimben elkövetett hibáimmal. Nem menekülhetek egy életen át.

És tényleg, napról-napra javul az életem. Újra vannak barátaim, látom az utam, és nem adom fel az álmaimat. Merek álmodni, hinni.

És ezt nagyrészt a Vikinek, és a Mártinak köszönhetem. De azoknak az embereknek, akik segítették az utamat, amit be kell járnom, hogy a múlt béklyói eltűnjenek, és átvegye a békés, és a szeretet a helyét.

Én ezt nem tudom eléggé megköszönni Nektek!

De itt és most: KÖSZNÖM!!!!

Ádám, 34

http://elozoeletek.blogspot.com/2011/11/elozo-eletek.html

A sors tudja, mi a legjobb nekünk

Én azért szeretném megosztani a tapasztalatomat, mert nagyon fontos dolgokra jöttem rá, s talán ez másnak is hasznos lehet. Közel másfél éve voltam először Vikinél egy barátom ajánlására. Én nem terápiára jelentkeztem, én a jövőmről akartam tudakolózni. Sok hasznos dolgot megtudtam, teljesen lepadlóztam. Együtt éltem akkor már 5 éve a párommal. Viki azt mondta, semmi közünk egymáshoz, nem ő a párom. Én ezt valahol éreztem, de kellett a megerősítés. Akkor döntöttem el véglegesen és visszavonhatatlanul, hogy tovább lépek, lezárom ezt a kapcsolatot. Meg is tettem, de nem ez a történet lényege. Bár érdekes ez is, hogy olyan erőt kaptam Vikitől, hogy ezt rögtön meg tudtam tenni, előtte pedig 2 évig készültem rá. Hiába az én döntésem volt, nem igazán éreztem jól magam. Lelkiismeret furdalásom volt, és a szüleimtől is állandóan megkaptam, hogy miért vagyok ilyen nagyravágyó, miért nem jó nekem a biztos. Eléggé elbizonytalanodtam, ekkor mentem el újra Vikihez. Sok felismerés született bennem, s csináltunk egy ikerlélek bevonzást. Szombaton a barátnőm születésnapját ünnepeltük (3 nap mulva a terápia után) Balatonakarattyán. Ott béreltek házat, közel 40 ember volt. Grilleztünk, borozgattunk, és éjfél előtt hívott az egyik barátunk Gábor, hogy most fog indulni, mert lakodalomban volt. Egy haverja hozza, mert ő sokat ivott. Furcsa izgalom lett úrrá rajtam, akkor még nem tudtam, miért. Fél 1 körül értek oda, s mikor megláttam a sofőrjét, kmajdnem kiugrott a szívem a helyéről, és rettentő zavarban voltam. Gábort bekísértük, ali bírt menni, olyan részeg volt, én meg megköszöntem a fiúnak, hogy elhozta őt. Azt mondta, mennie kell még vissza a lagziba, ugyanis a legjobb barátja esküvője van. Én kikísértem a kocsihoz, hoztam neki egy Fantát, és elköszöntünk. Ő elment, én pedig kint az árokparton leültem a fűbe, és mint akit elvarázsoltak, ott ültem és gondolkodtam, vajon mi lehet ez. Nem tudom, mennyi idő telhetett el, talán 10 perc, amikor újra megjelent az autó, s kérte a fiú, szóljak Gábornak, mert a kezébe adta a tárcáit és iratait, mikor beszállt, s most nem találja. Gábor mág nem igazán volt beszámítható állapotban. Nem találtuk az iratokat, felforgattunk mindent. Majd egy óra kutatás után meglett a kocsiban az ülés mellé csúszva. Azt csodáltam, hogy közben nagyon türelmes és nyugodt volt, és beszélgettünk az esküvőről, a születésnapról, és ezer más dologról. Olyan érzésem volt, mintha ezer éve ismernénk egymást, mintha összetartoznánk. De olyan természetes volt minden. Ahogy a szemembe nézett, megnyugvás töltött el. Mintha mi egy pár lennék, az összetartozás érzése. Előtte még sosem éreztem ilyet. Nem akartam, hogy ennek az éjjelnek vége legyen. Egyszercsak azt vettük sézre, hogy feljött a nap, s mi még mindig csak beszéltünk, beszéltünk. Nagyon nehezünkre esett a szétválás, de muszáj volt. Se a számomat nem kérte el, se az email-emet. Azt éreztem mégis, mi egyek vagyunk. Stresszes lettem utána, hogy soha többé nem fogom látni, de mégis megnyugvás volt rajtam, hogy végre találkoztunk. Semmit nem tudtam róla, még a nevét sem. Teltek a napok, s nem tudtam elfelejteni azt az estét. Egy hét mulva pénteken Gábor barátom hívott fel, hogy van-e kedvem moziba menni velük. S mivel semmi más dolgom nem volt, igent mondtam. Természetesen Ő is ott volt. Azt érdemes még tudni, hogy nem a mi társaságunkkal jött, ez csupán "véletlen" volt. Holott azt hittem, ez egy jól megtervezett program. Ráadásul kögöttem ült. Végig a film alatt égett a fülem, az egész fejem, éreztem az energiáit. Semmire nem emléksze a filmből. A lényeg: vége lett a filmnek, Gábornak el kellett rohannia, mert anyukájának segítségre volt szüksége, ő pedig felajánlotta, hogy hazavisz. Hajnalig beszélgettünk a kocsiban, megtudtam, hogy Attilának hívják, fiatalabb nálam 4 évvel. Azt mondta, mióta találkoztunk, mindig a hangom cseng a fülében. Megtudtam, hogy építész, és rajong Görögországért, ugyanúgy, mint én. Mindenben ugyanazokat a dolgokat szeretjük. Egy óra után azt éreztem, hogy szerelmes vagyok. Nem tudtam hova tenni a dolgot. 6 hét nagyon boldog időszak következett. Összesen 4-szer találkoztunk, de egész nap sms-eztünk, emaileztünk, s azt éreztem, az idő nem számít. Éppen azt beszéltük smsben, mikor találkozunk legközelebb, amikor csak nem írt többé. Szenvedtem borzalmasan 3 hónapig. Rettentő éjszakák és nappalok, nem bírtam őt elengedni. Teljesen bezártam magam, kerestem a miérteket. De nem jött válasz. Azt éreztem, megbolondulok. Ha tudtam volna, mi történik, talán könnyebb. De nem beszéltük meg, s ez felőrölte az idegeimet. Idén februárban osztálytalálkozónk volt, én szerveztem Ildi barátnőmmel. Gyerekkorunk óta nagyon jó barátok vagyunk, de tavaly nagyon megbántott, s ezt még nem emésztettem meg teljesen. Azóta óvatos vagyok vele. Nyomoztuk a régi osztálytársaink számát, s hívogattuk őket. Amikor lemerült a telefonom, Ilditől kértem el az övét. Megdöbbenve láttam, hogy a én Attilám a háttérképe!!! Azt hittem, kiugrik a szívem a helyéről. Kérdőre vontam, s mondta, hogy ő a párja, már régóta be akarja mutatni nekem. De nemis a fiú miatt volt kint a kép, hanem a kutya miatt, amin együtt pózolnak. Nem értettem, miért nem tudunk róla, hogy neki párja van, holott folyamatos vendég volt nálunk, míg a párommal együtt voltam. Gyanús volt a dolog, de nem tudtam, hova tegyem. Én nem szóltam neki semmit. Rettenetesen éreztem magam. 2 hét mulva kaptam időpontot, mentem újra Vikihez. Azt mondta, ne aggódjak, érdekes dolgok fognak még kiderülni. Azt hittem, ez ellenem egy összeesküvés-elmélet. Viki azt mondta, nem szeretik egymást, a lány megcsalja rendszeresen, de senki nem tudja, mi történik, ez nem ellenem szól. Visszamentünk előző életekbe, megnéztük, mi közöm hozzájuk. Attilával házasok voltunk, sok gyerekünk volt, nagyon boldogok voltunk, de Ildi ebben a régi életben el akarta venni tőlem, s emiatt rengeteget vitatkoztunk. Viki azt mondta, ő a párom, nyugodjak meg, visszatér hozzám. Na ez azért volt gyanús, mert akármennyire is volt bunkó velem a lány, sosem tettem volna meg vele, hogy elveszem tőle a párját. Bár az előző élet után olyan volt, mintha vissza kellene adnom neki. Így is lelkiismeret furdalásom volt. Agyaltam egész nap, mi lenne jó, hogyan kellene. Teltek a hónapok, nem tudtam túltenni nagam rajta. Soha nem volt köztünk fizikailag semmi, mégis ostoroztam magam Ildikó miatt. Augusztusban elmentem az első párkapcsolati karmaoldásra. Na megtette a hatását. Ott végre sikerült magamban lezárni a történetet, elengednem őt. Másnap össze is futottunk. Nagyon zavarban volt, és azt mondta, valamit el akar nekem mesélni, mindenképpen találkozzunk. Én visszautasítottam, de ő megcsókolt, s nem bírtam ellenállni. Nagyon paradox volt a helyzet, ugyanis életem legboldogabb és legszomorúbb 2 perce volt. Én megkértem, ne keressen többé, mert mindent tudok. Nem kérdezett semmit, szomorúan otthagyott. 2 napra rá kedden összefutottam a volt párommal, és beszélgettünk, mikor is előjött a szó Ildikóról. Azt mondta, már régen el akarta mondani nekem, hogy Ildikó megzsarolta őt, ugyanis egyszer összefeküdtek, mikor együtt voltunk... Azt hittem, a pofám leszakad. Ildikó meg akarta őt mindenáron szerezni, de engem nem hagyott ott. És ez akkor volt, amikor az Ildi engem megalázott. Na egyből elszállt minden lelkiismeret furdalásom, s rögtön eszembe jutott, hogy újra ismétlődik az előző életünk, amit láttam. Nem éreztem semmi fájdalmat, tudtam, hogy ennek így kell lennie. A karmaoldás megtette a hatását, kezdtek helyükre kerülni a dolgok. Ahogy ezt megtudtam, fél óra nem telt el, hívott Attila. Még aznap leültünk, ő őszintén elmondott nekem mindent, én is neki. Egyikőnk sem tudott a másik párjáról, azt meg pláne, hogy ők viszonyt kezdtek egymással. Úgy éreztem, megtört közöttünk az átok, a karmaoldás feloldotta a blokkokat, és ezt a régi dolgot köztünk. Nagyon tanulságos. Ahogy az ember gátjai megszűnnek, minden a helyére kerül. Amikor az ember nem akar feltétlenül tenni, nem akar irányítani akkor az univerzum tudja tenni a dolgát. Én a sorsra bíztam magam. A sors pedig tudta, mi a legjobb nekünk. Én elkönyveltem, hogy az erkölcseim miatt soha nem lehetünk egymáséi. De kiderült, aminek kellett ahhoz, hogy boldog legyek. Viki, elmondhatatlanul hálás vagyok neked! Azóta boldog vagyok életemben először. S tudom, hogy ez életünk végéig fog tartani. Már együtt élünk, avolt társainkat pedig száműztük az életünkből. Fogalmam sincs, mi van velük, de nem is érdekel. Én mérhetetlenül boldog vagyok! Nagyon köszönöm!!!!!!!!!!!!!!! Noémi, 29 éves

http://elozoeletek.blogspot.com/2011/11/sors-tudja-mi-legjobb-nekunk.html

Puszillak Kedves felebaratikerdes :)))

Sziasztok,

Akkor jöjjön az én történetem. Többször utaztam már vissza, de amit most elmondok, annak olyan ereje volt/van, aminek sajnos még mindig iszom a levét és nem tudom, hogy mi történik, miért nem sikerül feloldani... Egyszer már lehet, hogy leírtam de most megteszem újra.

Szóval a párkapcsolati dolgokban soha nem volt szerencsém. Amikor szerelmes voltam, mindig ráfáztam...és erre két napja döbbentem rá, eddig soha nem raktam össze így a képet.

Rövid idő után most újra vége lett a párkapcsolatomnak és az újabb kudarc miatt teljesen befordultam. Elmentem egy "látóhoz", aki volt szíves elültetni a bogarat a fülembe, miszerint ez a lány sem életem párja. Bármennyire is úgy éreztem, a bogár elkezdett dolgozni én meg elbizonytalanodtam, a vég nem is váratott sokat magára. Megmondom őszintén, hogy pszicháterhez fordultam aki adott egy beutalót Tündérhegyre. Elmentem, azt mondták, hogy feküdjek be 3 hónapra. Utána olvastam, beszéltem ismerősökkel, azt mondták ne tegyem, mert gyógyszerezik az embert.

Baj az van, depresszió is, de még adok időt magamnak és a Bach terápiának....remélem sikerül kijönni ebből, mert nagyon rossz úgy létezni, hogy nincs az embernek életkedve, hogy a csillagokat fürkészve folyamatosan úgy érzi, hogy ott fent sokkal jobb lenne....

No, de a történet: arra voltam kíváncsi, hogy miért vagyok ennyire szerencsétlen a nőkkel kapcsolatban. Ha teret engedek az egonak, akkor mondhatom azt is, hogy közrejátszott a pálmalevelem, mivel ott azt mondták, hogy ez a problémám karmikus....de az egész pálmalevél dolgot megkérdőjelezem. Sajnos jó okom van rá...

Elindult az utazás, elkezdtem emelkedni, majd a Föld görbületét látva, egy évszám jelent meg előttem gyönyörű indigókék színben: 1651. Dél indiában voltam egy kis faluban. Nem voltam kifejezetten jóképű, viszont olyan kisugárzásom volt, aminek a nők nem tudtak ellenállni. Átéltem egy "hódításomat", hogy is mondjam....nem került erőfeszítésbe.

Két lányt láttam az út mentén, összesúgtak amikor megláttak. Odamentem az egyikhez, mélyen a szemébe néztem, megcsókoltam aztán már vittem is magammal az ágyba. mint kiderült, nem Ő volt az egyetlen. Huszon éves koromra nagyon sok nőnek tettem tönkre az életét, kihasználtam és kisemmiztem őket. Több esetben nem csak őket, hanem a családjukat is!

Ekkor mondta a meditáció vezetője, hogy menjünk a templomhoz és hívjam oda a nőket akikkel dolgom volt és azoknak a családjait is, akiket kisemmiztem. Jöttek szép számmal, kb. 50 nő plusz a család...

Döbbenten álltam a haragos tekintetek kereszt tüzében, gyűlölködő pillantások közepette keztem el bocsánatot kérni tőlük. Mondandóm hatására a népes sereg egyik fele megbocsátott kb. 15 nő és a családjaik viszont nem.

További munka következett, nehéz volt elérni, hogy a gyűlölet eltűnjön a szemükből és az öregek szemei is kismuljanak. Ekkor megkérdezte aki vezette a meditációt, hogy van-e olyan ember ott, aki jelen van/volt a mostani életemben is.

Egy ősz szakállú öregen akadt meg a szemem. az egyik kisemmizett öreg volt, akinek a lányát is elcsábítottam. Az öreg kaján mosollyal nézett rám- fél száján ült a mosoly. Ekkor egy könyv lapjai kezdtek el peregni előttem és megállt annál az embernél aki előző munkahelyemen a főnököm volt!!

Az első pillanattól kezdve sütött róla a gyűlölet irányomba, meg is lett az eredménye, mert olyan harc alakult ki közöttünk, amelyre nem nagyon volt példa. Nyílván én fáztam rá, mert ő volt a főnök....törlesztett.

A végén, amikor úgy éreztem, hogy mindenki megbocsátott és elindultak a lányok és családjaik haza, volt két lány aki visszanézett. Tudtam, hogy ez még nem zárult le.

Teltek a hónapok, el is felejtettem az egészet, majd egyszer elmentem újra ahhoz a barátomhoz aki a meditációt vezette és idegesen kitörtem, hogy két gyönyörű lányt is megismertem az elmúlt hónapban és egyik sem akart összejönni. Mindkettő olyan volt, hogy szinte azonnal beléjük szerettem, gyönyörűek, okosak , értelmesek voltak.

Megkaptam a kérdést: nem lehet, hogy ott Indiában nem zárult le minden? Ekkor belémhasított az érzés: Ők azok.

Nem akartam elhinni, visszahallgattam a felvételt amit készítettünk."ketten visszanéztek"-szó szerint ezt mondtam.

Ki kellett derítenem, így az nap este meditáltam és elhívtam Őket a hidamra. Ahogy jöttek, döbbenten figyeltem mai alakjukat, fölötte pedig az indiai lányok képét. Csak egyikük mosolygott, Ő elmondta nekem, hogy még jelntkezni dof, azzal elment. Ez azért volt érdekes, mert megszakadt a kapcsolat, nem jelentkezett hetek óta.

A másik elmondta, hogy semmit sem szeretne tőlem, sem párkapcsolatot, sem barátságot. Tiszteletben tartottam a kérését, csak arra kértem, hogy ezt fizikai szinten egy üzenettel erősítse meg nekem. ebbe beleegyezett, majd elment. Ekkor 23:00 körül lehetett az idő.

Éjszaka felkeltem mosdóba és mikor viszafeküdtem megnéztem a telefonom. 23:15-kor jött egy sms a lánytól, amelyben leírta, hogy úgy érzi nem egymást keressük és, hogy nem szeretne tőlem semmit. Ledöbbentem....működött!

A másik lány pár napon belül jelentkezett....

Viszont egyik lánnyal sem lehettem együtt, akármennyire is szerettem volna...törlesztettek.

Sajnos azonban ezzel nem oldódtak meg a párkapcsolati problémáim, továbbra is van valami gond és nem tudom mi az.

Sokszor eszembe jut, hogy lehet tényleg személyiségzavarom van, mint ahogy azt az orvosok állítják. Biztos, hogy nem volt egészséges fejlődésem a családi dolgok miatt, de szeretném hinni, hogy ez nem ennyire súlyos kihatású.

Bár ne lenne igazuk és csak annyiról szólna a történet, hogy bár már nyílik a szemem, még mindig csak az utamat keresem....

( bocsi, ha hosszúra sikeredett, de nagyon jó volt kiírni magamból ezeket )

Ma egy igen érdekes dolog, illetve érzés kerített hatalmába.

Utaztam a HÉV-en, mint minden nap. Eljött az én leszállási megállom. Az ajtónál várakoztam már, mikor egy férfi lépett mellém. Inkább a hátam mögött volt, mint mellettem, olyan féloldalas volt a helyzet. Egyszer csak érzékelem, hogy ez a férfi, a hátam mögött állva, kapaszkodik a hajamba amit erősen cibál, közben a bal karomat markolja erősen. Olyan félelmetesen erőszakos kép, érzés volt. Ez csak egy pillanat volt, de tudtam, hogy valahol ez már megtörtént kettőnk között. Amikor leszálltunk ránéztem, de elvolt a gondolataiba, szóval Ő rám se hederített, ment a dolgára, mint én is.

Szerintetek ez mi volt? Egyáltalán hozzá volt köze? Egy előző életbeli képjelenetet érezhettem?

Ha igen, vajon mi volt a célja? Hiszen ismeretlen, még rám se nézett. Valószínűleg ebben az életben, ennyi volt a találkozásunk.

Viki! Szerettem volna a facebookos oldalra is írni, de nem engedi. A csoportosba gondolom te nem engedélyezed, de a közösségire sincs hozzájárulás.

Ha megosztanátok velem a gondolataitokat, azt megköszönném. Ilyen ha történt is velem, nem emlékszem.

Szép napot és hétvégét kívánok nektek.

Szia Viki! Szeretném teljesen őszintén megírni ezt a levelet. Teljesen le vagyok döbbenve a történteken. Azt érzem, s mostmár teljes bizonyossággal állíthatom, hogy a karmaOLDÁS a megOLDÁS az életünk problémáira. Rám az eddigi tevékenységed, a meditácóid, az összes oldásod nagyon nagy hatással volt rám, de ez a karma téma visz mindent. 2 hét alatt akkorát változtam, hogy én sem ismerek magamra. Vagy igazán most vagyok önmagam? :-) Valószínű... Egyszerűen minden kitisztult előttem. Mintha 40 évig valami fátyolszerű lett volna a szemem előtt, ami nem engedte, hogy meglássam a dolgok valódiságát. Mintha ez a fátyol elzárt volna önnön lényemtől. Mintha nem engedte volna láttatni a lényeget. Nem engedte, hogy lássam igazi arcom. Nem engedte, hogy meglássam a helyem a világban. Hogy meglássam az egyediségem. Sokmindentől megfosztott engem. Már aznap este éreztem, valami megváltozott. Nem a világban, hanem bennem, s ez engedte végre másképp láttani a világot. A saját világomat. Folyamatosan jövök rá a saját értékeimre, s kezdem megérteni, mi a feladatom a világban. Rájöttem, mi a küldetésem, mi az, amit vállaltam erre a megtestesülésre. Rájöttem, miért vonzottam be állandóan olyan férfiakat, akik megaláztak, akik ranszolgának tartottak. S már tudom, hogy maga a megértés az, ami feloldja a blokkjaim. Ha nem segítesz benne, tán magamtól sosem jövök rá. Nem tudok elég hálás lenni érte. Egyszerűen minden pikkpakkra összejön, amit akarok. Azt érzem, tele vagyok energiával, semmi nem állhat az utamba. Itt volt az idő önmagamat felvállalni. Azt érzem, most ez az emberek egyetlen lehetősége. Hogy felvállalják önmagukat, letegyék a terheket. Ha ezt nem teszik meg, sosem fognak tudni tisztán látni, tisztán gondolkodni, mindig bábuk maradnak, akiket a társadalom és az elvárások formálnak. Közben önmagukban örlődnek, gyötrődnek, s beletörődnek a kis világuk nyomorúságába. De már tudom, hogy nem erre születtünk. Ez jár mindenkinek! Még csak túl sok erőfeszítésbe sem kerül.

Én csak csodállak, azért, amit felvállaltál, s idődet, energiádat nem kímélve segítesz emberek életét szebbé, jobbá, gazdagabbá tenni. Már tudom, hogy én is ezt akarom. Már a módszert is tudom hozzá. Egyszerűen kitisztult előttem minden, megértettem a világom működését. Már nincsenekhatással rám a régi életeim lenyomatai, egyre tisztábbnak érzem magam. Napokig kavarogtak bennem a gondolatok, hányingerem volt, émelyegtem, majd a megértés pillanatában mindez elmúlt. Számomra ez egy csoda. Biztosan sok levelet kapsz, és csodálom a türelmed, de úgy éreztem, ezt meg kell írnom Neked, mert míg élek, nem tudok elég hálás lenni a segítségedért. Azon is elgondolkodtam, ha ennyi változás, jó dolog és megvilágosodás ért az első oldás után, akkor mi lesz, mire befejezzük az egészet. Mindenesetre izgatottan várom a folytatást. Köszönöm a segítséget, a bíztatást, a tisztánlátást, az ikerlelkem, a küldetésem, és minden mást, amire segítettél rájönnöm.

A legjobb pedig az, hogy valóban igaz, hogy velem együtt a családom és a szerelmem is elkezdett tisztulni. Döbbenetes dolgokat vélek felfedezni velük kapcsolatban. Már érzem, hogy a páro is közelít felém. Úgy érzem, nemsokára írhatom Neked a következő fejezetet. Örök hálám, és köszönöm, hogy elolvastál. Lexi 41

Kedves Viki! Szeretnék beszámolni Neked az elmúlt hónap eseményeiről. Az első karmaoldás után örömmel olvastam a bejegyzéseket és sikertörténeteket a blogon. Csak ámultam, és azon gondolkodtam, velem miért nem történnek hasonlók. Világ életemben elég pesszimista voltam, így azt gondoltam, hogy jó-jó, elhiszem én, hogy működik a dolog, de úgy látszik, nálam nem. Apróbb jelek azért voltak, például minden éjszaka nagyon intenzívek voltak az álmai, azt éreztem, mintha egész éjszaka dolgoznék. Sokszor leizzadtam reggelre. Tudom, hogy az előző életeim tisztultak éjszakánként. Volt egy nagyon meghatározó álmom. Egy gyönyörű, hatalas csarnokban állok, és egyfolytában kiáltja egy hang, hogy "menj innen"! Kicsit kísérteties volt. Majd kimegyek, látom, hogy emberek dolgoznak, valami óriási munka folyik, mint egy építkezésen, de hosszú tógaszerű lepelben. Ebből gondolom, hogy nagyon régi korban jártam. Erős nyomást éreztem a koponyámban. Újra mebentem a csarnokba, és valahogy tudtam, hogy piramist építenek odakint és toltékok vagyunk. Azt éreztem, hogy valami különleges képességeim vannak, és a tudásom tovább kell adni az embereknek. Megérkezett egy fiatalember, és mondta nekem, "Kecsatuli kérlek engem is gyógyíts meg"! odaültem elé törökülésben, valami füstülő növénnyel körberajzoltam őt, hangosan énekeltem valamit (olyan valószerű volt, hogy még mindig emlékszem a ritmusára: "Leváló, Leváló!" ) Teljesen felélénkült tőle a szívverésem. Éreztem, mintha valami fel-alá rohangálna a testemben, talán az energia. Fantasztikus érzés volt, hogy ezt tudtam kezelni magamban. Amikor végeztünk, térdre borult előtte az ember, és hálálkodott, hogy meggyógyítottam őt. Újra elkezdtem hallani a sejtelmes misztikus hangot, s nagyon rossz érzéseim lettek: "menj innen, menj innen!". Egyszer csak egy óriási ütést éreztem a fejemen, és azonnyomban felébredten. Erősen ziháltam, alig kaptam levegőt, és teljesen le voltam izzadva, ömlött rólam a víz (klímás szobában aludtam). Valami erős félelem lett úrrá rajtam, és éreztem, hogy fáj a fejem, hatalmas nyomás van benne. Egy hétig fájt utána a fejem. Utána néztem a toltékoknak, teljesen tudtam azonosulni vele, amit írtak róluk. Szégyen, de előtte nem is hallottam erről a népcsoportról. Gyógyító voltam, ami most is a feladatom. De eddig fogalmam sem volt, hogyan álljak neki. Éreztem, hogy tele vagyok blokkal. (egyébként jól eltévedtem, könyvelő vagyok 12 éve) Megértettem, hogy valamikor nagy csodákat vittem végbe, meggyógyítottam egy szempillantás alatt az embereket. Az első karmaoldás után ennyi történt, és apróbb változások. A második viszont meghozta a totális átalakulást, minden megváltozott körülöttem. Már maga az oldás is eléggé megviselt, mert tükröt tartott elém és szembesített oyan dolgokkal, amikről már régóta nem akartam tudomást venni, nem akartam szembenézni vele. Kezdtem megérteni a dolgokat, és rájöttem, hogy sok problémám gyökere a családban van. Nagyon intenzíven elkezdtek tisztulni a családi kapcsolataim. Elsőként a kisfiamon vettem észre. Ő most 8 éves, és nagy szívfájdalom volt nekem, hogy olyan gyermek, akit nem lehet babusgatni. Baba korától azt éreztem, hogy ha rámnéz, fél, és mintha menekülne. Ez egy édesanyának rettentő érzés. Sosem tudtam megölelni, mert egyből kifúrta magát és rohant az apukájához. A családui kapcsolatok oldása óta minden este kéri, hogy meséljek neki, és úgy hallgatja végig, hogy odabújik az ölembe. Ott alszik el. Ez a legszebb, ami velem történhetett. Mindezt magától kezdte el. Valóban valami blokk szakadhatott fel. Eddig félt tőlem, holott sosem bántottam. A másik fontos dolog édesapámmal történt. Kislány korom óta próbáltam megfelelni neki, sehogy sem sikerült. A bátyám volt mindig a kedvence, mindig azt éreztem, én nem vagyok elég jó neki. Magának való ember, beszélgetni semmiről nem lehet vele. A karmaoldás utáni nap pont a születésnapját ünnepeltük, s ahogy odaértünk, jött ki elénk, megölelt és azt mondta, hogy már várt nagyon. Azon gondolkodtam, ez vajon tényleg az én apám? Megebédeltetett bennünket, majd átültünk a nappaliba beszélgetni. Miután mindenki elment, még a férjemmel ott maradtunk, és azt mondta, már régóta el akarta mondani nekem, hogy olyan jó, hogy én vagyok a lánya, jobbat nem is kívánhatna az ember magának. Úgy meghatódtam, hogy sírva fakadtam. Elégtételnek éreztem azért a so jóért, amit érte tettem, és nem éreztem a bizalmát mégsem. Kérdeztem, hogy történt-e vele valami, hogy ezt mondja. Mondta, hogy nem, de nagyon érdekes álmai voltak az éjjel, sokmindenre rájött, és ezt fontosnak tartotta elmondani. Teljesen ledöbbentem, hogy ilyen módon hatott az én tisztításom is rájuk. Anyukámat is egyfolyatában ölelgette, pedig sosem szokta. Ha ennyi hatása lett volna a karmaoldásnak, akkor is bármit megér nekem. Ám itt még nincs vége a történetnek. Gabi barátnőm felhívott, és megkérdezte, nem akarok-e elmenni masszőrnek egy kialakult vendégkörrel rendelkező helyre, mivel az ott dolgozó hölgyet megműtötték, s tudja, én jól masszírozom. Tanultam lávaköves masszázst, nyirokmasszázst is, de sosem dolgoztam ebben, mert egyszerűen munka és gyermekek mellett nem fért bele, főállásban pedig nem mertem belevágni, mert féltem, hogy évek kellenek, mire kialakul a vendégköröm. Egy egész éjszakát törtem a fejem, majd visszautasíottam, hiszen viszonylag jól keresek (bár 2 hónapja nem adtak fizetést), de a mai világban egy ilyen állás kincs. Bár utálom csinálni, s végre az életfeladatommal foglalkozhatnék. Nem mertem belevágni, bár rettentő lelkiismeret-furdalásom lett. Reggel fejgörccsel mentem dolgozni. 5 perc sem telt el, mikor is a főnököm közölte, hogy az e havi béremet sem tudják kifizetni, így ha gondolom, holnaptól ne jöjjek be dolgozni. Kővé dermedtem... Egy pillanatra megijedtem, de elmosolyodtam magamban, hisz rájöttem, ennek így kell lennie. Hatalmas megnyugvás uralkodott el rajtam, a fejfájásom is egyből elmúlt. Nem is értem, miért nem hallgatunk a megérzéseinkre. Gyorsan hívtam a barátnőmet, hogy megvan-e még az állás. Mondták, hogy holnap kezdhetek is. 5 munkanap alatt kerestem annyit, mint az eddigi munkámmal teljes munkaidőben 1 hónap alatt. Sírtam örömömben. Még az elfogadást gyakorolnom kell. Közben rengeteg ötletem lett, hogyan fogom még felturbózni a masszázst, és sokat tanulok a gyógyító "kollégáktól" is. Annyira élvezem, és úgy falszabadultam, hogy el sem tudom mondani. Szárnyalok, és az ötletek csak úgy jönnek maguktól. Ilyen érzés, ha az ember az útjára talál?

Alapjában véve a párkapcsolati karmaoldásra a párkapcsolatom miatt mentem. 14 éve élek egy házasságban, ami nagyon rossznak nem nevezhető, de rendkívül unalmas, ingerszegény, olyan semmilyen. Többször voltak problémák, már 3-szor éltünk külön is. De eldöntöttem, el akarok szakadni a férjemtől. Nemrég megismertem valakit, akiről azt gondoltam, talán segíthet a továbblépésben. Őszintén szólva azt reméltem az oldástól, hogy lesz erőm elhagyni a férjem, és lesz bátorságom újra belevágni egy párkapcsolatba. El is képzeltem többször, milyen szép és jó lesz minden. Most bebizonyosodott, hogy bízzunk az égiekben, ők jobban tudják, mi kell nekünk. Teljesen másként történt minden. A férjem elkezdett rendkívül figyelmes lenni s talán érezte, hogy elszakadtam tőle érzelmileg, hogy elvágtuk ezeket a régi szálakat. Egy egész éjszakát végig beszélgettünk, s rájöttem, hogy nagyon szeretjük egymást, csupn sosem kommunikáltunk megfelelően. Újra szerelmes vagyok belé. Ez fantasztikus érzés, ugyanis van 2 csodálatos gyermekünk. A férjem sosem volt hozzám ilyen jó, még akkor sem, amikor anno összejöttünk. Harmónia, béke lett mindenhol. Erre vágytam. Már csak egy dilemmám volt: hogyan mondom meg a másik fiúnak, hogy nem akarok folytatni azt, amit el sem kezdtünk. Eddig megoldották az égiek, ugyanis az oldás óta nem hívott fel... Eszméletlen, hogy valóban minden a helyére kerül. Anyósomék hívták fel tegnapelőtt a férjemet, hogy egy összeget adjanak nekünk, miután eladták a hatalmas házukat. Nagyon kedvesek voltak, mondták, hogy mikor az életünket kezdtük, nem tudtak segíteni bennünket. Nyeltem egy nagyot... Az anyagiak is megoldódtak... A férjem azt szeretné, ha nyitnánk nekem egy saját szalont, hogy teljes mértékben a magam ura lehessek. És jövő hónapban megkapom az első saját autómat. Már nem érdekel az sem, ha nem adják oda az elmaradt fizetéseimet, az élet egyből kárpótolt, ahogy el tudtam engedni a dolgokat. Nagyon nagyon nagyon hálás vagyok érte!

Fogalmam sincs, mi fog történni még a karmaoldás többi része után, de érezhető, hogy a második valóban a családi kapcsolatokat (is) tette rendbe. Viki, óriási, amit csinálsz, csak hálával tartotom Neked! Nem is merek belegondolni, mi lenne velem a jövőben, ha nincs ez a sok változás. Nagyon várom az októbert, hogy mehessek, de addig személyesen még felkereslek párszor. Azért írtam meg a történetet, hogy ezzel is reményt adjak az olyan elkeseredett embereknek, mint amilyen én voltam, aki azt hitte, hogy neki soha semmi nem sikerülhet. Nyugodtan felteheted a honlapra.

Neked is csodás napokat kívánok! Heni-38

Ez biztos! Vikit nagyon dícsérik , biztos hogy akit Ő ajánl az is jó!

Szia! Én nem félek tőle! A nadis utazás biztonságos le vagy védve, fizikailag nem éreztem azt a sok szevedést csak tudtam pl a nagymama halálánál ,hogy iszonyú bűntudatot érzek. vagy az öngyilkosságnál nem éreztem h marja a torkom, csak tudtam Én is úgy érzem jót tett az egy utazás, több dolog világos lett azért... Neked már az első irányított volt, tehát konkrét dolgot néztetek Vikivel? Annyit akartam mondani,hogy figyelni kihez mész, több féle módszer létezik.

Én is úgy gondoltam,ha készen állok rá,akkor megyek el. Idén még biztos,h nem.

Én úgy tudom 2 féle van. Amikor kívülről látod magad és a többieket a másik amikor érzed is,h belebújtál az akkori 'testedbe'. A 2.-nak lehetnek komoly következményei,ami kiakaszthat,m jobban átérezted a dolgokat és van h ezt vki nem bírja feldolgozni. Sztem mind2-nél csukva van a szem. Olyanról is olvastam,h nem te látod az előző életed,hanem aki utaztat meséli el,h mit lát,de jobb sztem,ha te magad tapasztalod meg a dolgokat.

Kívülről nézed? azt hogy csinálják? Nekem be kellett csukni a szemem és mintha filmet dia vetítést néztem volna, de közben teljesen éber voltam még azt is hallottam,hogy vki zongorázik a szomszédba.

Hát arra megkaptam a választ, hogy miért szívat engem a tanár és miért csak engem senkit rajtam kívül előző életből ered sajnos. 1 fokkal normálisabb ( már a képét minden esetre nem húzta rám vizsgáztatás közben) , egy nem utazás nem volt elég tuti volt (ak) konfliktus , ahogy azt az az utaztató sejtette. Anyám nem ugrott fel ebben az életben.Bár ezt nem kérdeztem mondtam,e a miértjére megvan a válasz, hogy mi vonz egy másik tanáromban noha ő mint pasi abszolut nem jön be. mivel öngyilkossággal végződött az életem elég nagy eséllyel emiatt vagyok ilyen peches ezt vissza kellett vonnom ezt a döntésemet. Sajnos 1 utazás nem elég de még nem jutottam el odáig h elmenjek.
Kell 4 energia kezelés elötte.ezzel levédenek , mert ugye a szakszerűtlen utaztatásnak komoly következményi lehetnek. A baarátnőm (aki ajánlotta ezt a pránanadit) anyukájának a volt barátja bizony megzakkant utána amit látott hipnózisba csinálták nem volt levédve. Itt csak azt látod amit el tudsz viselni. Ha rossz dolgot látsz az utaztaó azt mondja te csak külső szemlélője vsy az eseményeknek nem hozod át jeenlegi életedbe, ha jót akkor meg azt h töltődj fel vele.Az egyik kezelő megmondott dolgokat rólam pl h maximalista vagyok, h mikor neki kezdek vminek már a következő jár a fejembe , azt mondta onnan tudja h zsibbad a tenyere mikora a szívemnél jár. Ez a pránanadi a Baross utcánál van, az utaztató már egy másik helyen a Jászai Mari térnél van. A barátnőm többször volt nála ő nagyon dícséri én csak egyszer.

Amiket lejjebb írtunk,azokról mit gondolsz?

Köszi! Megkaptam!:)

Engem érdekelne..egy picit közelebb van,mint Fehérvár,bár szívesen mennék hozzád is,mert lehet másabb lányhoz menni,mint férfihoz,de ha az illető jó én bízok benned.:)

Ezt olvassátok el érdekes történet: http://csiribuszerdekessegek.freeblog.hu/archives/2011/07/01/Natalia_Bek...

Azokat a problémákat,amiket felsoroltál sikerült megoldani? Bp-i is érdekel,ha tényleg érti a dolgát. Neten egy Bp-i férfit találtam,aki már vagy 12 éve foglalkozik ilyen dolgokkal.

Kedves Csajszika!
Pontosan ilyen dolgok miértjének felkutatására való az utazás, azt tanácsolom menj el! :) Pesti vagy? Én Pesten voltam utazni.
Viki

Kedves Csajszika!
Igazából mikor először mész ( pránanadinál legalábbis) , megkérdezi a születésnapodat év hó nap, aztán pedig problémákat kel sorolni, de ez lehet régebbi vmi is pl. gyerekkorodban volt egy barátnőd akivel összevesztetek, az egyik tanárod nem kesvelt, a zoszéddal nem jössz ki, bármi. Ha érdekel szerintem egyszer azért nyugodtan menj el, az első 5 életnél még úgysem irányított ,hanem az jön elő ami a felszínen van. Jó ha tudod,ez l,ehet akár jelen élet is. Azért gondolkodj el konkrét problémán is mielött mész, hogy tudj mit mondani ( nekem sajnos van bőven :S)
Úgy fogod látni mint egy filmet diavetítést,de lesz ami érzések formájában jönpl. nevek évszámok.Remélem segítettem.

Ha én úgy érzem most minden semleges az életemben,akkor nekem szükségem van karmaoldásra v előző életbe betekintenem? Vagy ez mind rajtam múlik,h akarom e kell e nekem. A kíváncsiság bennem van,meg hiszek az előző életben+karmában is. Ki mit javasol/gondol?