Tavasz
2010. április 1. csütörtök - 00:47 | beküldő: csillagvándor
Suttogó sziv,titok tudo
Hallgatásba burkolozo
Béke tengerén utazo
magányos hajos
Csillagos ég borul reá
Betakarja holdsugár
Elcsendesül az értelem
Megpendül ismét,
az érzelem
Szirmokat bont
rózsa lelkem
Tavasz jőn,és
talán a szerelem...
(szeretettel csillagvándortól)
Új hozzászólás
A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges






Hozzászólások
Nagyon szép
köszönöm ezt a verset.Zsófi
:)
mint mesebéli csónakázás.. különleges költemény... gratula :)
Csillagvándorom:) Csodaszépet írtál nekünk!
Jön a Tavasz, és vele a szerelem:)))
Mit szólnál ehhez a sorhoz befejezéshez?
" Szirmokat bont
rózsa lelkem...
Jön a Tavasz,
és vele a szerelem. "
Bocs a "kontárkodásért:)) hiszen így is gyönyörű gondolatsort alkottál!