Megláthatod mindenben a szépet
Soha se csüggedjen el szived
Hogy a szerelemböl mi
marad meg,a nevetések,
vagy könnyek
Rajtad áll,hogy mit örizgetsz,
csak a jóra emlékezz...
http://www.youtube.com/watch?v=P4hZOff17Jo
(csillagvándortól szeretettel)
Voltál szerelmes, mondd el, hogy milyen volt?
Meséld el annak, ki nem élte át!
Olyan, mintha egy vaknak magyaráznád,
Hány féle színben játszik a világ.
Mennyei érzés - földi halandóknak,
s néha pokol, mert néha gyötrelem.
Valóra vált, beteljesült, vad álom,
vagy egyoldalú és örömtelen.
Van hogy fellángol, máglyaként eléget,
s fájón parázslik amikor kihuny. Tovább »
Hótakaró fedi a szunnyadó világot,
fehérbe burkolva fát, bokrot virágot.
Az egész világ fehér palástba öltözött,
az igaz melegség, szívünkbe költözött.
Magunkhoz ölelnénk a népes világot.
Minden ember legyen örömteli, áldott!
Szeretet költözzön mélyen a szívekbe,
senki ne élhessen egyként, számkivetve.
Szívünkben a jóság legyen gyakran vendég, Tovább »
Hajdanában történt meg ez a lebilincselően aranyos eset, mikor még a szovjet felszabadító csapatok ideiglenesen hazánkban állomásoztak. Valahányszor eszébe jut anyukámnak, majd elgurul a nevetéstől.
Nem emlékszik egyikünk sem, hogy milyen tranzakció keretében került sor arra, hogy orosz katonák dolgozzanak egy magyar gyárnak. Valószínűleg az erőmű némi távfűtésért cserébe, amit a laktanya fűtésére vettek igénybe az oroszok, új vízvezeték fektetéséhez, árokásásra bérelt ki néhány kemény kötésű katonát. Tovább »
Az átlag magyar honpolgárhoz képest, mi viszonylag sokat kirándulunk. Ennek több, igen kézenfekvő oka is van, kivéve azt, hogy egészséges. Ez valahogy nem került be igazán a főbb szempontok közé. Legfőképpen szeretünk együtt lenni, a lakótelepi lakás – különösen nyáron – elviselhetetlen, a városi szórakozások pedig mindegyikünket hidegen hagy. De nem is mondom jól, túl finom kifejezés rá a “hidegen hagy”. Valójában ez a nyári forróságtól, Tovább »
Az iskola alig több mint 300 méterre volt a kertvárosi lakásunktól. Egy kisgyereknek ez a távolság az esetek többségében viszonylag nagy. Nekem apró lábaim ellenére mégis mindig túl rövidnek tűnt. Ennek okát komoly felnőttséggel meg is határoztam.
- De jó lenne, ha távolabb laknánk, mondjuk legalább ott, ahol a Jámbor Éváék. Az messzebb van. Addig volna időm gondolkodni, kicsit andalogni. Felkészülhetnék az otthon váró fenyítésekre, na és persze másfelé kellene mennem. -
A suli kapuján kicsődülő aprónép vidám csatazajjal, egymást lökdösve, Tovább »
Emlékezzetek a pillanatra, a szépre, jóra, arra ami igazán örömöt okozott nektek. Emlékezzetek az igaz történetekre. A legmeglepőbb, hogy emlékezhettek mások igaz történeteire is. Azokéra, akik már nincsenek közöttünk, vagy azokéra, akikkel már nem tartjuk a kapcsolatot. Minden emlék amit átélünk - legyen az akár egy pillanattal előbbi - kihatással van a jelenünkre. Nincs semmi amit ne tudhatnátok ahhoz, amit elérni szeretnétek. Tovább »
Azon a napon korán kellett kelnem, de megtettem, mert mintha tudtam volna, ez a nap soha többé nem jön el még egyszer az életemben. Bár akkor reggel álmosan kikászálódva az ágyból ezt még nem igazán érzékeltem. Összepakoltam az aznapi kajámat előrelátóan, ahogy mindig. -Tviksz csoki kolbászos vajas kenyérrel.
Tudatában voltam, hogy fürdeni is fogunk egy helyen, ha lesz rá alkalmunk, de minden vágyam az volt, hogy megmászhassam a szigeten található hegyet. Ezért arra a következtetésre jutottam, hogy mire leérek a monten tetejéről már nem lesz időm fürdeni, így végül nem vittem el a fürdőruhám... - Hogy ezen mi múlt, az máig hatással van rám. Tovább »
Nagymamám drága hangjára ébredtem.
Fent aludtam a galérián, és nem azért mert hangos volt, hanem mert valahonnan mélyről a szívem felébresztett a jól ismert hangot hallva..
Az én mamám. Tőle tanultam szeretni. Mindenkit szeretni.
Tőle van az igazgyöngy tisztasága bennem. Tovább »