múlt

Múlt,jövő....

A múlt már nincs többé, a jővő még nincs itt.
Mindkettő olyan írányba halad, amely nem is létezik: az egyik létezett, de már nem létezik, a másik pedig még hozzá sem kezdett a létezéshez......
Csak az lehet helyes , ha az ember pillanatról pillanatra él.
Csak az az ember cselekszik helyesen,aki nyílának hegyét a jelenre írányitja, aki mindig ITT és MOST van, Tovább »

Régi sebek kontra a pillanat...

Furcsa volt visszaolvasnom az öngyógyításról írt bejegyzésemet...

Meg kell mondjam, hogy kereshetem a mentségeket, az okokat, hogy mi miért történik... De tényleg fontos ez? Lettem, aki lettem, vagyok aki vagyok... de a kérdés az... hová tartok, ki leszek? És megint csak... fontos ez? Tovább »

A múlt cipelése

múlt terheiA múlttal kapcsoltatosan szeretnék megosztani Veletek egy kis részletet, egy számomra nagyon kedves Könyvből.

"Az emberi elme képtelen, pontosabban fogalmazva: nem hajlandó szélnek ereszteni, nem akarja letenni a múltat. Gyönyörűen szemlélteti ezt a két zen szerzetes, Tanzan és Ekido története, akik olyan úton lépdeltek, amely a heves esőzés hatására rendkívül sárossá vált. Egy falú közelében találkoztak egy fiatal asszonnyal, aki éppen az úton probált átkelni, ám Tovább »

Megvan az ideje

gyász ideje"Megvan az ideje a gyásznak,
és megvan az ideje a táncnak. " (Prédikátorok 3.4)

És ez a mai napon tudatosult bennem, nagy erővel. Végre kijött belőlem, kijött rajtam a gyász fájdalma. Végre, mert végre ki tudom mondani: FÁJ! Nagyon. Úgy, hogy megszakadok belé. Elfogadom, hogy fáj. Hogy nehéz.
Az elmúlt hónapokban mintha bennem rekedt volna a fájdalom. Magam előtt is mintha titkolni akartam volna. Elhitettem magammal, hogy én olyan nagyon erős vagyok és nem is fáj. Ezernyi dologgal takartam el az érzéseimet (rengeteg sport, rengeteg házmunka, olvasmányok, Pl. a vonzás törv-vel kapcs. ). És a fájdalom bennem rekedt. Nem engedtem, hogy a felszínre törjön.
Miért? Tovább »