thesecret.hu - a vonzás törvénye

Ezt a mesét 2008 Karácsonyán írtam Anna barátnőmnek, s most, hogy saját blogot indítottam, újra előkerült. Szeretettel osztom meg Veletek, remélem, örömötöket lelitek benne! S ha tetszik, olvassatok, nézelődjetek tovább itt: http://belsoforras.blogspot.com

AZ EGYSÉG MESÉI - ELSŐ MESE - AZ UTAZÓ

A mese kezdete nagyon messzire nyúlik vissza, azokba a réges-régi időkbe, amikor még csak a zene létezett. Tovább »

“…Így volt ez bizony lelkecském, s így van azóta is. Háromféle ember él a világon: a rontó-ember, a gyűjtő-ember és a látó-ember. Te látó-ember leszel, ugye?

Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj, és lábujjhegyen. Mihelyt a fák alá belépsz, és felrebben előtted az első rigó: akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett. Tovább »

Salamon, miért ilyen gonoszak az emberek? – vetette föl Sara.
– Minden ember gonosz? Nem vettem észre.
– Hát ha nem is mind, de legtöbbjük igen. Csak azt nem értem, miért?
– Te mikor szoktál gonoszkodni?
– Általában akkor, amikor valaki velem szemben gonosz. Azt hiszem,… valahogy én is dühös leszek és visszavágok.
– És az segít? Tovább »

Az e-mailes tanmesék korát éljük, és virtuálisan velük együtt természetesen a rossz látásmód is tovább terjed.
Én magam nem szeretem ezeket, és azt sem, hogy bárkinek megadom az e-mail címem, már sorozatban küldi, ömlesztve, válogatás nélkül. /Persze ők nem akarnak ártani senkinek, puszta jóindulat vezérli a sok levélírót...s mint tudjuk a pokol útja.../
Szóval a pokolba vele... Tovább »

Ezt a neten találtam, szerintem nagyszerű!
Olvassátok!
Szeretettel Lolli

MESE A SZERETETRŐL
(Régi tanmese) Tovább »

Volt egy kis falu a Dunántúlon, Saváriától nem messze, amely helység lakóit napsütötte barna színük miatt pörkölteknek is szokták nevezni és az őseik besenyő leszármazottak voltak. Ebben a falucskában nevelkedett Kisjóska testvéreivel, szüleivel, nagyszüleivel. Mindennapos látogatójuk volt Naca néni a szomszédból. Beszaladt, ha csak annyi időre is, hogy megkérdezze hány óra, de utána legtöbbször fertály óráig mesélt, pletykálkodott. Kisjóska nagyon szerette Naca nénit, mert mindig kapott valami apróságot a kötényéből: gyümölcsöt, cukrot, süteményt. Hálából ezért Kisjóska, minden alkalommal pontosan leolvasta neki az időt a faliórán, pedig Tovább »

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy fórum, ahová bejárkálok. Sok sok nő beszéli meg a gondjait, bajait, valamint a mai napi ebédet.
Az egyik címe igen érdekes volt, egy hosszú pontsorból állt. Rögtön felkeltette a kiváncsiságomat. "Ma megyek szoptatni a bankba..."
Hű ez izgi, és már nyolcvanan figyeltük reggel, hogy mi fog történni. És bíztattuk, és vártuk vissza sok szeretettel. Tovább »

Egy kis emlékeztető mindannyiunknak... Tahmi

LÁZÁR ERVIN: A NÉGYSZÖGLETŰ KEREK ERDŐ

Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy inkább félévenként. Elüldögélhetne itt. Még be is sötétítenék a kedvéért. Tovább »

"A hazugságok olyanok,mint egy kis erődítmény;belül biztonságban és hatalommal bírónak érzed magad.A hazugságokból épült kis erődítményeden keresztül próbálod irányítani az életedet és manipulálni másokat.De az erődítményhez falakra van szükség,tehát építesz néhányat.Ezek a te hazugságaid igazolásai.Tudod,mint amikor azért teszel valamit,hogy ezzel megoltalmazz valakit,akit szeretsz,hogy ne kellje Tovább »

A paraszt szamara beesett a kútba,
egész nap üvöltött! A paraszt már unta.
Kútja rég kiszáradt és víz nélkül maradt.
- Beletemeti hát az öreg szamarat!

Hívta a szomszédot, fogták a lapátot,
lapátolni kezdtek, s a szamár iá-zott.
Rémisztőn üvölt, mint fába szorult féreg.
Aztán lenyugodott. S nem hitt a szemének,

mert csodát lát a gazda, mit a szamár játszik: Tovább »

A paraszt és a csacsi

Egy nap a csacsi beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne.
Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédait, Tovább »

Voltál szerelmes, mondd el, hogy milyen volt?
Meséld el annak, ki nem élte át!
Olyan, mintha egy vaknak magyaráznád,
Hány féle színben játszik a világ.
Mennyei érzés - földi halandóknak,
s néha pokol, mert néha gyötrelem.
Valóra vált, beteljesült, vad álom,
vagy egyoldalú és örömtelen.
Van hogy fellángol, máglyaként eléget,
s fájón parázslik amikor kihuny. Tovább »

Róka koma megéhezett,
hát kutatott és keresett,
s egy vén fának odújában
talált húst, na meg kenyeret.

Bemászott és mind megette,
s hogy a hasát teletette,
hasa dagadt, s belül maradt,
mert az odú nem engedte.

Sóhajtozott, sírt a jámbor
de csak nem fér ki a fából.
Arra járt egy másik róka,
öreg, bölcs, a legjavából. Tovább »

Csalogány egy szép fa tetejében,
ahogy szokta, dalolgatott szépen.
Arra járt a sólyom, s észre vette,
lecsapott rá, s zsákmányává tette.
A pusztulásra ítélt kis madárka,
próbált hatni fogva tartójára,
- úgy sem lakik jól vele a másik,
jobban jár, ha nagyobbra vadászik.

A folytatást itt olvashatod és itt láthatod a hozzá készített illusztrációimat: Tovább »

A sas és a róka
barátságot kötött.
Egyszerű gondolat
volt a szándék mögött.
Azt is kigondolták,
közel fognak lakni,
egymás közelsége,
barátin fog hatni.
A sas felköltözött
egy jó magas fára,
rókánknak alatta,
bozótban lett vára.

Folytatást itt olvashatod: http://versek.opencreative.hu/category/a-sas-es-a-roka/
Jó szórakozást kívánok. Tovább »

Egy öreg indián az unokájának mesét mondott: Ami a fehér és fekete farkas örök harcáról szólt. A kis unoka egyszer csak azt kérdezte: és melyik fog győzni? Az öreg indián így felelt: Amelyiket eteted.

Jót akaró,
hótakaró
betemet
egy tetemet?
Miska bátya
kiskabátja
meg nem óvta?
Reggel óta
nyelve szótlan.
Benne holtan
sem beszél
a szembe szél.
Hallja Eszti,
s eszét veszti,
mert dermedve
nem egy medve,
alszik mélyen
erdőszélen.
- Ki? - A Miska,-
kis hamiska!
Az, a részeg,
bolhafészek.
Megfagyott,
s lett tetszhalott.
Ám a teste,
ami este, Tovább »

A ház Szőllős és Százhold határát választotta el ahol a mese hősei úgy döntenek, hogy világgá mennek. Mivel a kert Szőllőshöz tartozott a ház pedig Százholdhoz, a mese címe akár lehetne: Utazás Százholdtól Kistündérországig. Tovább »

Varázslatos téli este
az ablakomnál álltam én,
a csodás hóesést lesve,
min áthatolt a lámpafény.
Orrom az üveghez nyomtam,
néztem, ahogy hullt a hó.
S mint apró gyermek újra vártam,
hátha eljön télapó.

A hópelyhek kavarogtak,
vidám táncuk körözött.
Több millió apró csillag,
hópihének öltözött.
Mintha egy kéz, egy kancsóból Tovább »

Erdő mélyén, vén tölgyfában,
földközeli, szép odvában,
kis manócska éldegélt.

Hablaty nevet adták néki,
mert annyit tudott beszélni,
állandóan csak beszélt.

Itt folytatódik a Manó Mese: http://versek.opencreative.hu/2009/12/22/mano-mese/

Olvassátok szeretettel, jó szórakozást kívánok, Ervin