thesecret.hu

Az istenek megteremtették a világot, már csak az volt hátra, hogy az erőt is belehelyezzék.
Tanakodtak hová tegyék, hogy az ember meg ne találja. Egyikőjük azt mondta:
- Tegyük a föld alá.
- Az nem jó. - mondta egy bölcsebb isten - mert az ember előbb utóbb feltúrja a földet és megtalálja, tegyük a hegy tetejére. Tovább »

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy egyszerű ember, szakálla volt......? Vagy nem:)
Nő volt, vagy nem....
Amikor megszületett kíváncsian tekintett a világra, minden új volt és más, nagyon más mint amit megszokott.
De elfogadta...... az élményekért élt, a megtapasztalásért.
Szerette az ízeket, az érzéseket, a játékot, a nevetést.........boldog volt, elégedett és élvezte az életet. Tovább »

"…ha kérhetnék az Istentől magam számára valami szépet és nagyot, azt kérném, hogy adjon nekem is egy egyszerű kicsi házat, négy szobával, vadszőlős tornáccal, öreg körtefával. Mohos legyen a teteje, s olyan kicsi legyen, hogy ne férjen el benne izgalom, perpatvar, békétlenség. Csak én s az, akit szeretek…”
Wass Albert

Az aurora borealis már ősidők óta foglalkoztatta az embereket. Az eszkimók és az indiánok Észak-Amerikában már sok történetet ismernek. Egy történet, Ernest W. Hawkes könyvéből, A Labrador eszkimóktól:

A világvégénél föld és a tenger által határolt hatalmas szakadék áll, amely felett egy keskeny és veszélyes út vezet a mennyei régiókba. Az ég egy nagy kupola melynek kemény anyaga körbeveszi a földet. De van egy lyuk, amelyen keresztül a szellemek átjárnak a Mennyországba. A szellemek, akik önkezüktől haltak, vagy erőszak által, azok a szellemek, nem léphetnek tovább. Ott élnek és fáklyafénnyel mutatják az utat, az érkezőknek. Ez a fény a Sark Fény. Tovább »

Ez a mese napok óta formálódik bennem...Rólad szól

Szivárványszínű boldogan lebegett a Mindenség puha, meleg közepében. Egyszer csak valami furcsa érzésre lett figyelmes...Érzékelni kezdte, hogy a hogy a Három Hatalmas Lélek - akik a Mindenség Új Művének leghatalmasabb ismerői - közölnének számára valamit. Odaáramoltatta energiáit, ahol kapcsolatba tud lépni velük. Tovább »

Mese az " igaz" szeretetről

- Mi az, hogy igazi? - kérdezte egy napon Bársony-nyuszi a
Bőr-lovacskától, amikor egymás mellett feküdtek a hintaszék alatt. - Azt
jelenti, hogy van bennem valami, ami zúg és kiáll belőle egy fogantyú?

- Az, hogy igazi, az nem azt jelenti, hogy milyennek
csináltak. - felelte Bőr-lovacska. - Az, hogy igazi vagy, Tovább »

Mit most hallasz nem mese régi korok poros története, szakállas manók mesélik ha eljönnek az árnyak, csupán száz évben egyszer, mikor megpihennek a lábak. Mit kobold mondott, igaz, pont szó szerint írtam le, hát figyelmesen olvasd, íme:

Egyszer, messze földön, nagyon rég, egy királynak lánya született. Gyönyörű volt kicsinek is, s egyre szebb lett ahogy felcseperedett. Mire eladósorba került, olyan szép lett, hogy nem volt hozzá hasonló az egész földkerekségen. Messze földre vitték a szépség hírét a galambok, s a hírt, hogy a Hercegnőnek vőlegényt keresnek. Tovább »

Egy napon Gizi belépett a virtuális valóságba, és ott összetalálkozott egy Illúzióval.
Nagyon tetszett neki. Elképesztő örömmel készülődött, hogy most aztán történni fog valami.
Hú csak úgy pattogtak kettejük között a szikrák, szárnyalt a fantázia.
Gondolatban Gizi egyre szebb nő lett.
A szekrénye telis tele volt már szexi ruhákkal, és cipőkkel, oltári fehérneműkkel. Tovább »

A hercegkisasszony és a sárkány másnap reggelre a színek birodalmába ért.
- Te is látod ezt Zephyr?
- Mit, Moira?
- Hisz itt minden csupa fekete és fehér! Még te is! Én is!
- Nem, én nem látom. Nézd, gyönyörű kék az ég, színes minden ház. És látom, hogy ugyanúgy zöld, narancs, és fekete vagyok. Neked is szép világos bőröd, vörös hajad van, mint eddig. Tovább »

Aranyosi Ervin: Lics és Locs

Lics és Locs, a két boszorkány rosszban töri a fejét,
Csúffá teszi, latyakossá az emberek életét….
Locs csinálja a locspocsot, mikor olvad kint a hó.
Egyszer el is akadt benne szánjával a télapó. Tovább »

Estére egy lakatlan erődhöz értek. A hercegkisasszony bement, de Zephyr úgy döntött kint marad.
Reggel, mikor Moira kereste a kijáratot egy hatalmas terembe tévedt. A szoba minden négyzetcentiméterén tükrök álltak. Tovább »

Egy nap a hercegkisasszony bandukolt az erdőben, mikor megpillantott egy sárkányt. A sárkány nem volt túl nagy, alig magasabb nála. Olajzöld pikkelyek voltak a hátán, a hasa narancssárga, szárnyai feketék. Egy feje volt, és óarany színű szemeivel rá pislogott.
- Szia! Zephyr vagyok.
- Szia Zephyr. Én Moira vagyok, az elátkozott hercegkisasszony. Tovább »

A hercegkisasszony útja során, mindig fájó szívvel nézte a párokat, legyenek azok akár emberek, akár állatok. Ő magányos volt, már nagyon régóta, a szerelemről csak halovány emlékei voltak, azt pedig el sem tudta képzelni, milyen lehet, amikor valakit igazán szeret, és viszontszeretik. Tovább »

A hercegkisasszony egyszer egy nagyon furcsa álmot látott, és mivel szeretett verset írni, ébredés után rögtön leírta gondolatait.

Egyszer van, hol nem lesz
Egy elvarázsolt erdő,
Melyben a fák kőből vannak,
S a sziklák fából.
Hol nappal süt a Hold,
Éjjel ragyog a Nap.
A kis vakond az égben szárnyal,
A lepke az avarban vadászik,
S a farkas félősen bújik
Le, a föld alá. Tovább »

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy elátkozott hercegnő. A hercegnő kiskorában cserfes volt, vidám, és sokat nevetett. Ám ez szúrta a gonosz varázsló szemét, ezért elátkozta. Lelkét üveggolyóvá változtatta, összetörte, és a darabokat szétszórta a világban. Onnantól a hercegkisasszony nem nevetett többé, csendes lett, szomorúan kutatta az élet értelmét. Tovább »