thesecret.hu - a vonzás törvénye

Smaragdzöld mezőn szétterül
aranyszíne a napnak,
pipacsok vörös bársonya
áldoz a pillanatnak.
Szél lebben, fennen gólya száll
tenger hullámú égen.
Nyárfák sudárja út tövén
táncol a kósza szélben.
Lebeg a lég, remegve lép,
hullámát szerte szórja.
Tükrén mereng a nagy világ,
- valóság másolója.
A róna mása visszanéz,
tótágast áll a réten:
Az van itt lent, ami pihent Tovább »

Tudod, amikor boldog vagy,
arcodról fény sugárzik.
Mosolyod fénye útra kél,
s érzékeli egy másik…
Boldogságod, mint fénysugár,
széjjel terül a földre,
szivárványszínben tündököl,
s árad csak körbe-körbe.
Tudod, körötted annyian
vágynak a boldogságra,
kérlek, boldogság-fényedet
vetítsd a nagy világra.
Szereteted, mint fényözön,
szívekben gyújtson lángot!
Tárd ki lelked a szép előtt, Tovább »

Tükör
Csillag voltam,
Két ember szemében,
Lehulltam.
S most itt vagyok,
Itt állok előtted,
Én Istenem,
Pőrén, védtelen.
Erős várat építettem én…
-Gondoltad.
Most hullik szét,
Minden.
Nagy vágyak, álmok dobján,
Csak a rom, törmelék vár.
Egy elmúlt élet ködös foszlányai…
Amit eddig tettél,
Nem ér többé semmit.
A régi már holt,
És sehol egy korlát,
fogódzkodó. Tovább »

Elkezdtem hát végre, érzem is már, - vonzom!
Sikerült magamat jó helyzetbe hoznom.
Mely megadja mindazt, - mind, amire vágyom.
Fényes gazdagságom, és új hivatásom,
Mely életre kelti egy örökös álmom.

Bízom önmagamban, és boldogan élek.
Jövőt én senkivel többé nem cserélek!
Jól ismerem magam. Tudom, hogy mit érek!
Kovácsa vagyok a saját szerencsémnek,
És hasznára válok az emberiségnek. Tovább »

Ha lelked teszed egy ügyre fel,
mit igazán szeretsz,
s ha kell, hát ingyen végzed el,
- így gazdaggá lehetsz!
Mert belső lényed gazdagsága
vonzza majd a pénzt,
de nem a pénzed dönti el,
valóban mennyit érsz!

Kuszának látszó gondolat,
de hidd el, hogy igaz.
Ha jó érzésed dominál,
az nem sovány vigasz.
Hajtóerő, mely mágnesed
így erősíti fel,
s amit te vársz az élettől, Tovább »

Ma reggel ismét madárdalra keltem,
lágy fény derengett át az ablakon.
Csendben hallgattam, s odakint a kertben
egy apró kórus trillázgatott nagyon.
Vidám dalukból, áldott élet áradt,
Kicsi szívükben öröm zakatolt.
Háladalt zengve a gyönyörű világnak,
élve a jelent, s várva a holnapot.
Mi, emberek, vaj’ mért nem vesszük észre,
az életünk, pont ilyen egyszerű. Tovább »

Ma a következő versrészletet láttam kifüggesztve az iskolánkban, ami nagyon megfogott és azóta még jobb hangulatban vagyok. Teljesen megnyugtató érzés, hogy én is éke vagyok ennek a gyönyörű világnak, nem pedig egy kis semmi porszem, ahogy régen gondoltam magamról...

"...Fény vagy te is, lobogj hát,
Melegíts és égess,
Hinned kell, hogy a világ
Teveled is ékes!" Tovább »

Láttál gyümölcsöt fenn a fákon?
Alul éretlen, s elérhető.
Ahol nap éri, messzi ágon,
finomabbra és szebbre nő.
S ha körbenézel lenn a porban,
néhány ütődött, oly közel.
Ha ezért nyúlsz és szeded sorban
velük tán boldogabb leszel?
Érdemes-e a szépért mászni?
S elérni inkább a csodát,
mint földről rosszakat halászni,
s csalódni sok-sok éven át.
Megéri-e a fáradtságot, Tovább »

Az „Én” halála
===========
Minden, amit eddig mondtam
Semmit nem érő, üres szavak.
Vége. Vége van mindennek,
S állok a Sötét hideg vermében.
Visszanézek a rég múltra,
A fakó képek eltűnnek, lassan.
A jövő bizonytalan, ezer az útja,
Tovább lépnék, de melyik útra?
Csak félelem az, ami itt terem,
S reszketve, csendesen könnyezek.
Emberek fognak közre. „Idegen..” Tovább »

Az „Én” halála
===========
Minden, amit eddig mondtam
Semmit nem érő, üres szavak.
Vége. Vége van mindennek,
S állok a Sötét hideg vermében.
Visszanézek a rég múltra,
A fakó képek eltűnnek, lassan.
A jövő bizonytalan, ezer az útja,
Tovább lépnék, de melyik útra?
Csak félelem az, ami itt terem,
S reszketve, csendesen könnyezek.
Emberek fognak közre. „Idegen..” Tovább »

Kicsi Lélek Vers

Kicsi Lélek kérdi a Nagy Fényt
Mond Uram, miért élek én?
Mi végre az egész Élet?
Hisz én úgy érzem csak félek…

És a Nagy Fény mondja mosolyogva:
A Föld az ütközések honja
Nálam itt bent kavarog sok minden
De találkozási pontjuk nincsen.

Bennem születik az Öröm és a Bánat
De egymásra nálam nem találnak
Enyém minden ismert dolog
Mi körül a Nagy Élet forog Tovább »

A Titok Klub minden kedves olvasójának és családjuknak Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok:

Nyuszi ül a fűben,
Kölni a kezében.
Bár tudná az ember,
Mi jár az eszében?

Mert a nyuszi lányok
Jól elbújtak éppen,
Hímes tojásokat
Festegetnek szépen.

Étellel, itallal
Megrakva az asztal:
Mind, mi nyuszi fiút
Hosszasan marasztal. Tovább »

Hiányzol mert......

Hiányzol mert nem vagy velem.
Hiányzol mert távol vagy tőlem.
Hiányzik érintésed,csókod.
Hiányzik ölelésed,mosolyod.

Ó bár ne hiányoznál ennyire.
Ó bár ne érezném eme hiányt.
De tudom újra látlak Téged...
De amíg várom-e percet hiányzol nekem.

Hiányzol mint Micimackónak a méz,
S mint nyúlnak a répafóld.
Kis madárnak a szülei, Tovább »

Nem sok különbség van egy mai és egy ókori vallásalapító között. Mindkettőnek az emberek érzelmeire kell hatni, mert az ész, még mindig elvész...

Verselős hangulatba kerültem,
mert az emberek érzelme
forog körülöttem
Gondolkodom és tudom
miért akadsz ki tőlem
hisz az ország bohócai
vallásos soraiba léptem
Kívánod, hogy menjek
a bús fenébe és közben
nem nyugszol míg
új hülyeséget Tovább »

Az esti csend, mint gyengéd paplan borul a városra.
S a jeges víztükrön, visszaköszön a meleg fénycsíkok ringató mosolya.
Lágy vadságba kapnak a tó közepén a madarak.
A természet egy puszta pillanatra megriad.

De a zaj hamar elül, s már nem érzem magam oly egyedül.
Átölel a végtelen, s átsuhan egy szabad madár
a mennyei éteren.
Én vagyok ott is, én repülök arra, Tovább »

Sötét felhő fenn az égen,
esőcseppek megszülője,
dédelgette picinyeit,
ahogy elvárhatjuk tőle.

Ám egy furcsa pillanatban
egy eső csepp esni kezdett
útnak indult a föld felé,
ez volt a vég, s ez a kezdet.

Ahogy jött az égi csúszdán
átjárta Őt a félelem:
- amikor majd földet érek
véget érhet az életem?

Félt nagyon a fájdalomtól,
- jaj csak keményre ne essek, Tovább »

Meghívó! Kedves Barátok! Társaim! Szeretettel hívok meg mindenkit,

2010. 02. 01-én, hétfőn, du. 16 órai kezdettel az Én Irodalmi műsoromra: Jakab Anikó, a szeretetköltő
Budapesten. Cím: 17. kerület, VIGYÁZÓ SÁNDOR Művelődési Ház, Sík Sándor Irodalmi Klubja.

Pesti úton a Bakancsos utca megállónál kell az Örs Vezér teréről induló Tovább »

Nos,egyik versemet megosztanám Veletek. Olvassátok és piruljatok!:)

Coitus

Ketten vagyunk a szobában
s én Téged nézlek csak;
tekintetem végigfuttatom idomaidon,
mellyel a természet oly nagylelkűen
megajándékozott.

Tekintetem hirtelen rávetődik
szépséges Vénusz-dombodra;
s ujjaimmal gyengéden megérintem
e nemes testrészedet;
ahonnan csupán egy lépésre van
a gyönyörök kapuja. Tovább »

A paraszt szamara beesett a kútba,
egész nap üvöltött! A paraszt már unta.
Kútja rég kiszáradt és víz nélkül maradt.
- Beletemeti hát az öreg szamarat!

Hívta a szomszédot, fogták a lapátot,
lapátolni kezdtek, s a szamár iá-zott.
Rémisztőn üvölt, mint fába szorult féreg.
Aztán lenyugodott. S nem hitt a szemének,

mert csodát lát a gazda, mit a szamár játszik: Tovább »

Soha ne add fel az álmaidat

Soha ne add fel álmaidat
Tűnjön bármilyen végtelennek az út!
Nem adhatod fel vágyaidat,
ha szíved valóban valahova húz.
Küzdj ha kell, izzadj, tanulj rendületlen.
Saját magad legyen a példaképed, az egyetlen.

Ne törődj azzal mit mondanak mások.
Ne foglalkozz az irigyekkel,
Csak menj, ha hívnak az álmok.
Ne nézz hátra, ha kinevetnek, Tovább »