thesecret.hu

Kedves Nevetve Tisztelt Hahota Klubtársam!

Szeretettel köszöntelek a 2012-es év első Hahota Jóga klub meghívója kapcsán.

Aranyosi Ervin: Kezdődik a Hahota klub

Kezdődik a Hahota klub
álljatok hát körbe!
Mindannyian ketten vagyunk,
látod a tükörbe'?
Nevetésünk duplázódva
repül fel az égre,
nevetéssel varázsoljuk
önmagunkat szépre.
Ne is fogd hát vissza magad Tovább »

Hunyd le szemed
Ha valami bántott
Hunyd le szemed
S szememet látod.
Hunyd le szemed
A fájdalmon ablak
Hunyd le szemed
S megsimogatlak.
Hunyd le szemed
Ha fáj az élet
Hunyd le szemed
S ölellek téged.
Hunyd le szemed
Tudd, hogy féltelek
Hunyd le szemed
S megérintelek.
Hunyd le szemed
S ha kinyújtod kezed
Én mindig, mindig
Ott leszek veled.

Mi az, mi vérző sebet üt a lelken?
Mi az, mi gyáván, elbújva gyötör?
Mi az, mi éles tőrként a szívünkben,
a boldogulásunk életére tőr?

Mi az, mit lelkünk mélyére elásunk?
Mi az, mit elménk látni sem akar?
Mi az, mit vissza nem szívesen látunk,
s ha újra ránk tőr, ismét felkavar.

Mi az, mi egykor nagyon fájt a múltban,
s lelkünk szögletébe, messze űztünk el. Tovább »

“Humorban nem ismerek tréfát”,
elloptam nyuszitól a répát,
s miközben csendben majszolom,
az élvezetet hajszolom.

Miközben répát legelészek,
meglátom macinál a mézet,
hiszem, hogy enyimé lehet,
élve egy édes életet. Tovább »

Ne adj magadból annyit,
amennyit mások várnak!
Sosem kell megfelelned
az egész nagy világnak.

Adj mégis többet, jobbat,
s örömöd teljen benne!
Szeretetből, hálából,
mint kinek többre telne.

Folytatás:
http://versek.aranyosiervin.com/erzelmek-szeretet-magany-boldogsag-vagya...

Őszi levél bágyadtan leng a fán.
Kapaszkodik, maradna még talán.
Az elmúlás sápadt képére ül,
ereje fogy, s hitében elmerül.
Mert nem hiszi, hogy véget ért a nyár,
és nem hiszi: – neki csak ennyi jár.
Maradna még, – az elmúlástól fél.
Kapaszkodik az utolsó levél.

Hiszi: Ő nem, csak egy a sok közül,
kinek a sors ezt hagyta örökül.
Neki a földön annyi dolga van! Tovább »

Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el?

Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.

Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba Tovább »

Van, mit a Sors mért rád,
Ellene nem tehetsz,
De ez nem jelenti azt,
Hogy boldog sem lehetsz.

Félsz a változástól,
Semerre sem haladsz,
Pedig tudod jól, hogy így
Boldogtalan maradsz.

És e szenvedésért,
Már nem a Sors hibás,
Hisz tálcán tette eléd
A változást.

http://video.xfree.hu/?n=vacak55|84be42b5090b4f6c05894199554852fb

A szeretetről írom versem,
szívedhez, szívből küldöm én.
Szeretném, hogyha megváltozna
minden rossz itt, e földtekén.
Úgy szeretném, ha hinnél benne,
kitárnád te is szívedet,
szeretném azt, hogy te is érezd
mit is jelent a szeretet.

Mosolyból mindig bőven mérnénk,
felvidítva a lelkeket.
Nem várnánk semmit viszonzásul,
- ez, mit az ember megtehet.
Éltünk végéig fényben élnénk, Tovább »

Csillagpárbeszéd

Éjjeli csillag párbeszéd az egyszerű szív daláról,
Bolond szél kavarja fel az érzést újra magától.
Azt súgják a szabadság a pillanattal létezni,
Tenni, amire vágysz, senkit sem kérdezni.
Kedvünk szerint választ adni a világnak,
Ha tudjuk mit akarunk, mindegy mások mit csinálnak. Tovább »

Kék szemed tenger végtelen,
Kiúszni belőle ember képtelen.
Mit tőled kaptam
Adtad, nem kértem,
S a legszebb pillanatban,
Tudtam, hazaértem.

Mindig is szerettem tanulni. A suliban nem volt számomra "szeretem" vagy "utálom" tantárgy. Irodalom órára sem kellett hat ökörrel berángatni és sosem nézegettem a fali órát, hogy "jaj, mikor lesz már vége?". Tovább »

Sírtak a fák. Könnyezték a Földet? Lehet.
Bánat- vagy örömkönnyek ezek?
Hisz itt a tavasz, mit annyira vártak,
De a nagy fák nem engednek utat a napsugárnak.

Az erdő közepén álltak egymás mellett,
Szomorúak s mégis vidámak,
Bár sötétség van koronájuk felett,
De övék, amit mindig kívántak.

Közös az éltető föld, melybe együtt kapaszkodnak,
Ágaik összeérnek, egymáshoz így ragaszkodnak. Tovább »

Voltál- e már pillangó?
Virágról, szerelembe,
halálba illanó?

Voltál- e már virág?
Lent a völgyben, fa lábánál
apróság, ki most bontja szirmát?

Voltál- e már fa?
Korhadt, büszke,
dús lombkorona?

Voltál- e már csillag?
Fenn az égen, vagy éppen hullva,
ki kívánságokat hall?

Voltál- e már Minden?
Öröm, könnycsepp,
szeretet benn a szívekben?

Elmondom, hogy az égbolt csillagaiban látlak
a hajnalok várakozó kék csendjében várlak
s kereslek a magasan szálló madarak között
a patak csobogásban, a nagy hegyek mögött
Ott vagy a hangokban , a jégcsap hidegében
s a kémények önfeledten táncoló füstjében.
Kereslek téged a virágok porában
madarak röptének víg suhogásában
ott vagy nyárban az őszben s a télben Tovább »