thesecret.hu

A szívem egy fáradt madár
majdnem leáll
nem repül már

nem repül már
Nem boldog már
A szívem egy fáradt madár

Ha újra lobogni tudna
ha gyorsan dobogni tudna
akkor repülhetne újra
akkor szárnyalhatna újra.

Uram szóljál a szívemhez
Mi lett vele, és mivé lett?
Miért hogy így semmivé lett?
Uram szóljál a szívemhez,

Kérlek, szóljál a szívemhez!

Gyorsan elmentek az évek Tovább »

Ó ha csak
Ó ha csak meglátlak téged kedvesem
Egy képen akár, mint szép festmény a múzeumban
Vagy élőben látni eme szépséget.
S eme szépséget megérinteni nem lehet.

Ó ha csak megérinthetném egyszer
Ó ha csak egyszer érne selymes bőrömhöz
Ó ha csak egyszer csókolnám már meg
Ó had érezzem ajka méz édes ízét.

Ó ha csak lehet, jöjj el, mert várlak
Ó ha csak ez a nő nem te lennél? Tovább »

Minden percben kellesz nekem
Minden percben látni akarom mosolyod
Minden percben érezni akarom illatod
Minden percben ölelni akarlak.

Ó te sors miért veszed el tőlem?
Ó te sors miért hagyod ezt?
Ó te sors ezt már nem bírom.
Ó te sors kérlek, mutasd meg nekem.

De ó te sors miért teszed ezt velem?
Mutasd meg nekem másik felem kérlek.
Már nagyon várom, hogy ide érjen hozzám. Tovább »

Úgy Szeretném
Úgy szeretném, ha velem lennél most Életem!
Oly jó volna megölelni téged Életem!
Oly jó lenne megcsókolni téged Életem!
Oly jó volna megölelni téged Életem!

De most nem vagy velem
Most érezhetem selymes bőröd
Most nem csókolhatlak meg
Most nem ölelhetlek át.

Csak várom a percet, hogy átöleljelek
Várom a percet, hogy megfogjam kezed.
Várom, hogy újra rád nézhessek Tovább »

Szeretve olvasom mások gondolatait. Legyen az vers, próza, dalszöveg még a közhelyeket is képes vagyok szeretni. Látom benne azt az igazságot ami olyan gyakori az életben, hogy közhellyé vált. Nem volt soha kedvenc költőm, sem íróm. Csak álljak meg a rohanásban egy pillanatra. Tovább »

Szeretet szirmú szép virág

Ó szeretet szirmú szép virág,
vedd vállaidra a Világot!
Mutasd meg, hogy erős vagy,
hogy Égtől, Földtől való vagy.

Ó szeretet szirmú szép virág,
tárd szét tarka szirmaidat!
Színezd át az Utunkat,
árassz le rá csillagfényt.

Ó szeretet szirmú szép virág,
olyan jó, hogy köztünk vagy!
Atyánk helyett, apánk vagy,
Anyánk helyett, dajkánk vagy. Tovább »

Emlékszem még egyszer rég

Emlékszem régen hol laktam.
Emlékszem miket játszottam.
Emlékszem kikkel és mit játszottam.
Emlékszem ezekre minden este.

Mindig nézem lemenni a fenséges herceget.
S látom jönni fel az éjjeli királyt.
Hozza ám a hattyúját no meg a kicsit.
S ha már kicsi legye nagy a göncöl szekér.

S hajnalban mikor a nap még csak fel kel. Tovább »

Csak várni kell

Csak várni kell és eljön.
Már biztos úton van feléd.
Csak még várni kell de eljön.
De már nem kell sokat várni rá.

És hamarosan újra el fog jönni
De még várni kell rá kedves
De ne aggódj csak egy keveset.
Nem kell sok csak kis türelem.

Csak várni kell

Csak várni kell és eljön
Már úton van feléd
csak várni kell és eljön

Várni kell,mint vonatot. Tovább »

Ismersz-e kedvesem?
Ha ismersz tényleg ismersz?
Tudod ha pici szívem fáj miért?
S tudsz-e rá gyógyírt nekem?

Gyógyír van rá kedves hiszed?
Jöjj hát ülj mellém de csak csendben.
Nézd velem,hogy nyugszik le a nap.
S közben finoman fogd meg kezem.
S ha nem ismersz még akkor ismerj meg.

Légy hű társam akkor is mikor nem ismerlek meg.
Én hű társad leszek ha nem ismersz meg. Tovább »

Rácz Viktor: A vers

A vers az mindig szívből fakad,
Nem táplálja más csak indulat.
Ha boldogság van,
Akkor jönnek a szép szavak,
Keserűségből meg könnypatak,
De a vers mindig csak igazat szól,
Mindegy hogy lelkünkben épp mi honol.

Kedves Olvasóim, Ismerőseim!

Örömmel tudatom, hogy újabb verseskötetem látott napvilágot, amit ezúton szeretnék a figyelmetekbe ajánlani.

Az új kötet címe: Szívből - Jövő Tovább »

Szabó Endre
A nap

És minden reggel fölkél a nap
És mosolyogva halad, halad,
Lekémlel a kis magyar világra
Mintha csak épen minket vigyázna.

Ugyan mit néz úgy? minek nevet?
Kárörvendezik sorsunk felett?
Tetszik neki a magyarok gyásza,
Élet romlása, eszmék bukása?

- Amint felserken a virradat
S elindúl lassú utján a nap,
nem érez mást, csak nehéz párákat: Tovább »

Petőfi Sándor
Az álom...

Az álom
A természetnek legszebb adománya.
Megnyílik ekkor vágyink tartománya.
Mit nem lelünk meg ébren a világon.
Álmában a szegény
Nem fázik és nem éhezik,
Bibor ruhába öltözik,
S jár szép szobák lágy szőnyegén.
Álmában a király
Nem büntet, nem kegyelmez, nem birál...
Nyugalmat élvez. Tovább »

Tóth Árpád
Elégia egy rekettyebokorhoz

Elnyúlok a hegyen, hanyatt a fűbe fekve,
S tömött arany diszét fejem fölé lehajtja
A csónakos virágú, karcsú, szelíd rekettye,
Sok, sok ringó virág, száz apró légi sajka.
S én árva óriásként nézek rájuk, s nehéz
Szívemből míg felér bús ajkamra a sóhaj,
Vihar már nékik az, váratlan sodru vész,
S megreszket az egész szelíd arany hajóraj. Tovább »

Ady Endre
A sárban

Az első dal egy lányról szólott.
Fehér lány volt, ki félve adta
A könnyfakasztó, szűzi csókot.

Aztán más lányról énekeltem...
Jéghideg volt mindkettőnk ajka,
Fáradtak voltunk mindaketten.

És ismét égtem izzó vágyba'...
Feltámadt szívvel bandukoltam,
De nem találtam egy leányra...

Most már elhagytak mind az álmok,
A dal kihalt, szivem üres lett, Tovább »