Te is megérdemled

panaszkodásGyere, beszélgessünk kicsit! Ülj le!
Panaszkodsz. Mondd miért teszed? Nem tudod úgy elmesélni, hogy nem viszel bele érzelmeket? Jó Neked az, hogy miattad én is elkezdem rosszul érezni magam? Csak nyűglődsz itt nekem, amitől én is nyűglődni kezdek. Sajnálod magad, amitől én is sajnálni kezdelek, majd magamat is, hogy ezt tehetetlenül nézem. Ne tedd ezt velünk, kérlek! Én szeretlek, csak ezt ne kelljen csinálnom Veled. Ne vigyél bele! Ne kényszeríts erre!

Nem arról van szó, hogy teszek Rád, ne érts már félre! Erről messze szó sincs. Csak ideje, hogy megértsd, amit Benned én látok, az valójában az én tükörképem. Mit mutat a tükör? Vagy tisztán engem, vagy valami olyat, amitől félek, valamit, ami nekem visszás, vagy valamit, amit nem értek. De ettől még Neked nem kell megváltoztatnod ezt magadban, csak azért, mert én szóvá teszem. Első sorban nekem van dolgom ezzel. Bár, ha ügyes vagy Te is profitálhatsz belőle. Egy gyors ellenőrzés nekem sohasem árt. Hát Neked?

Jaj ne kezdd! Nincs jó és nincs rossz. Nincs általános értelem és igazság. Te sem vagy se jó, se rossz. Ne mondj ilyeneket magadra! Hiába meséled nekem mi minden jót tettél, vagy mi minden rosszat. Hiába mutogatod érdemeidet, vagy a hibáidat. Nem érdekel. Nem ez érdekel. Már nem... Nekem valójában nem számít, hogy Te milyen vagy, ha Neked jó az, amilyen vagy. A kérdés az, Neked jó?

Ne akarj meggyőzni engem! Ha rendesen csak elmondod a véleményed, akkor is ugyanúgy hallak, mint, amikor erőlteted. Ha csendben nem tudok azonosulni vele, az erőtől, amit erre fecsérelsz sem fogod megnyerni az egyetértésem.

Egyáltalán miért küzdesz azért, hogy elfogadjalak, meg szeresselek? Hát nem látod, hogy az elfogadásom és a szeretetem rég a Tiéd? Vagy talán szerepet játszottál és most hazugnak érzed magad és azt hiszed egy szerepedet fogadtam csak el és azt szeretem? Ne aggódj, az álarcod rögtön észrevettem. Az álarc messziről lerí. Engem érdekel az is, akit el szeretnél rejteni. Mondd, miért nem mered megmutatni nekem? Félsz, hogy akkor majd nem fogadlak el és nem szeretlek? Ahogy Te sem fogadod úgy el magad és Te sem szereted igazán magad?

Tudod én is sokszor keresek okokat és érdekeket. De kezdek rájönni, hogy nem mindig vannak. Néha nincs oka annak, hogy szeretlek és néha annak sem, hogy nem tudlak szeretni, csak elfogadlak. Senki sem tökéletes és tudod senki sem lesz az, hiába is az örök meg nem szűnő törekvés. Én ahelyett, hogy ezt hajszolnám, inkább csak igyekszem magamnak megfelelni abból az egy szempontból, hogy jól érezzem magam, bármi is számomra az útja. Te miért nem próbálod meg? Miért üldözöl olyan eszméket, amiket el nem érhetsz, csak frusztrálttá tesznek?

Mondd csak, Te szoktál hazudni önmagadnak? Mert képzeld, én rájöttem, szoktam. Néha olyan kényelmes. Sokkal kényelmesebb felmenteni magam valami olyan ügyben, amiben sáros vagyok és vállat rándítani, mint felismerni és változtatni. Változtatni néha kényelmetlen. Te hogy vagy ezzel?

Nekem jó. Örülök. Mondd miért nem örülsz velem? Miért irigykedsz? Miért rossz Neked attól, hogy nekem jó? Ne önmagad tragédiáját lásd abban, ha valakinek épp jobb, mint Neked. Te ugyanúgy megérdemelsz mindent, ahogy én. Vedd már észre! Segíts magadnak azzal, hogy elűzöd az irigységet!

Hidd el, mikor ide születtünk úgy jöttünk, hogy egyikünk sem volt se jó, se rossz. Az utat mi választjuk, folyamatosan. Ha körbenézel mindent mi teremtettünk magunknak és ráadásul semmit sem véglegesre. Most így, a következő mostban úgy. De így soha sincs késő, nincs mitől félned. Ne csak reméld, tudd, hogy bármit megérdemelsz! A jót ugyanúgy, mint a rosszat. A kérdés csak, mit is akarsz Te? Tudod már?

Megjegyzés: Az írásom szellemi alkotásnak minősül, ezért egészét vagy kiragadott részét reprodukálni, abból újabb műveket készíteni, forgalmazni, nyilvános helyen megmutatni (pl. egyéb weboldalakon közzétenni, publikálni), előadni a forrás pontos megjelölése illetve hozzájárulásom nélkül jogi következményeket vonhat maga után.

Az írás Katie Byron könyvei, Erich Fromm: A szeretet művészete, A Mohr-módszer és még sok más általam olvasott számomra értékes mű nyomán készült. Nem idéztem, csak értelmeztem. :)

Hozzászólások



:)

:)



Szia Nadin!

Talán sokakat foglalkoztatnak hasonló dolgok, avagy nem vagy egyedül, még akkor sem, amikor azt hiszed, hogy egyedül vagy. :) Ja és az út az ugye mindenkinek más, tehát nem lehet tudni, hogy éppen nem Te vagy-e, aki fényévekkel jársz előrébb a sajátodon. Tudod, Te magad mutattál rá a múltkor, mindenki tanul mindenkitől.
Hozzátenném azt is, nem mindenkinek jelenti ugyanaz a dolog ugyanazt. Én például, amit ma ide leírtam, az a most készülő könyvem nyomán, pihenésképpen summáztam. :)
De végülis, ami igazán fontos az az, ha segít és hasznosnak találod Te vagy esetleg más is.
Remélem az ígéretet magadnak tetted, csakis magadért! ;)
És természetesen én is köszönöm Neked. :)
A legjobbakat Neked!



Szia

Bizonyára emlékszel a legutóbbi hozzászólásomra, amit neked írtam. Tudod, megint a Te írásod az, ami megtalál, csak vmiért egyre ritkábban.Mostanság csak átfutom az oldalt, magam sem tudom miért. Mindenesetre megint csak megköszönni tudom. Most nagyon meghatódtam, pedig azt hittem, csupán a munka fárasztott le, de kiderült, hogy több ennél. . Néha azt gondolom, hogy fényévekkel előttem jársz az úton. Mégis hasonló dolgok foglalkoztatnak. Olyan mintha én feltenném a kérdést, és Te ezekben a blogokban amik épp megtalálnak megírnád a választ. Szóval köszönöm, és megígérem hogy azon leszek, hogy ne csak olvassam hanem hasznosítsam is őket.
Nadin



Szia Jamy!

Köszönöm szépen Neked. :)

Önirónia: Az írásaim végére oda szoktam rakni, hogy nem örülök, ha mások úgy teszik magukévá és utána közzé az írásaimat, hogy engem kihagynak a buliból. És egyfelől ezen törekvésemen mulatok is, másfelől meg komolyan is veszem. Most például viccesnek találtam az utalást Lebeke kommentjében erre, hogy "szellemi alkotás". Mert bár valóban az, most így valahogy ez mókás volt. Ezért az önirónia. :)

Tudod, szerintem akkor van az ember igazán jól, ha önmagán tud nevetni. ;)



Önirónia

Miért önirónia?Szerintem te tök okos vagy.Most elolvasom az összes többit amit írtál....életembe nem tudnék ilyen jól átlátni párkapcsolatokat.



:))) Köszönöm Lebeke, a

:))) Köszönöm Lebeke, a rímekre nem figyeltem, de, ha így van se bánom. Ma verselős napom van. :D
Én köszönöm az olvasást és a kedves kommentet szellemi alkotásomra vonatkozóan. (<-önirónia)
A legjobbakat kívánom Neked!



Hű!!

Akár vers is lehetne. :) Tele van rímekkel! :) Nagyon szeretem olvasni szellemi alkotásaid. Olyan, mintha itt ülnél velem szemben. És mikor kérdezel írásodban, hagysz időt a válaszomra.
Köszönöm! :)
Csodákkal teli szép napokat! :)