2010. május 11. kedd - 12:18 | beküldő: Palacskó_András
Újabb részletek bukkannak elő a Titok film sikerével kapcsolatban. Amellett, hogy a filmben szereplők egyik fele Ábrahám-Hicks tanítvány volt, a másik fele az Elengedést gyakorolta. A film producere, miután leforgatta az anyagot, körülbelül fél évig küzdött és próbált vele valamit kezdeni. Csakhogy nem kellett senkinek, és kétséges volt az egész folytatása. Végső kétségbeesésében Hale-hez fordult, aki segített neki elengedéseket csinálni. És ez lett belőle. :-) Nem a pozitív gondolkodással, hanem a korlátok elengedésével! Ki kell tisztítanunk az érzelmi elakadásokat, ha jutni akarunk valamire! Ezeket pedig azzal tudjuk kitisztítani, hogy nem akarjuk őket megoldani többé! Amíg meg akarod oldani, addig figyelmet adsz neki, és újra teremted. Ha elengeded, hogy meg akarod oldani, akkor automatikusan a helyére kerül minden!
Nem a célról mond le az ember, amikor elenged, hanem arról, hogy a cél megvalósulásától biztonságot, kontrollt, vagy megfelelést vár. A teremtésedben benne lesz az, ahogyan nekiálltál. Például, kitalálták, hogy nem lesz elég táplálék, ha nem műtrágyáznak, permeteznek. Az eredmény? Alig van tápanyag a megtermett vízízű vackokban. Valaki fél attól, hogy ha nem sikeres, akkor lenézik, és rossznak látják. Aztán eléri, hogy „sikeres” legyen, mindenki látja, és utálja, meg lenézi. Ez egyébként jellemző: valamit nem merünk megtenni, mert nem érezzük megfelelőnek magunkat, és ha megtesszük, akkor is elfogadhatatlannak gondoljuk.
Tehát semmi nem tehet hozzá és vehet el abból, hogy megfelelünk-e. Ugyanígy a biztonság, meg a kontroll sem függhet külső tényezőktől. Ha elengedjük az erre való törekvést, akkor szabadok vagyunk.
Bármit megteremthetünk, amit csak akarunk, ha játékból tesszük. Ha muszájból, görcsből teremtünk, akkor is sikerülhet valami, de magán hordozza a görcsösség és a hiány érzetét továbbra is. Ismerősöm a milliói ellenére ugyanaz a beijedt paraszt gyerek maradt, ahogy elindult az életében és képtelen élvezni azt a pénzt, amit teremtett. Biztonságot keresett benne, de nem találta. Most már nem csak saját biztonságáért aggódik, de a pénzét is félti. Hippi barátaim, akik ide-oda járkálnak a világban, néha ilyen sztorikkal bűvölnek el: „Amikor jöttem vissza Ausztráliából, Thaiföldön ellopták a pénzem, de néhány alak adott annyit, hogy átrepüljek Indiába, ahol tartottam egy reiki tanfolyamot egy asramban, abból lett annyi, hogy Izraelbe eljussak, ahol fél évig gyógyító centrumot csináltunk egy lakásban, kalapba dobott pénz alapon.. Most itt vagyok, de megyek vissza Ausztráliába.” Hogy hangzik? Neki mennyi biztonságérzete lehet? Ha elengeded a biztonság keresését a teremtésedből, biztonságban leszel mindig.
Gyakran azéért szeretnénk dolgokat, mert kontrollálni akarunk általa valakit, valamit. Menjen el a tumorom! - akarta egy barátom, és a tumor maradt. Amikor elengedte ezt az akarást, eltűnt a tumor nagy része. Szwámi Ráma egy gondolatával megjelenített egy tumort a csípőjén, majd el is tüntette öt perc alatt. De ebben nem volt semmi erőlködés, a kontroll semmilyen akarása. A másik embert mennyire akarjuk kontrollálni? Láttam egy filmet, és szeretném, hogy amikor megmutatom a barátomnak, ő ugyanúgy értékelje! Csak engem szeressen! Ne teremtsen semmi olyant, amivel engem veszélyeztet! Csakhogy mások szabadságának korlátozásáért saját szabadságoddal fizetsz! (Ábrahám) Az egyik legsúlyosabb félelem, hogy jön valaki és elrontja a teremtésemet, „beleteremt” az életembe. Mindenki úgy kerül az életedbe, hogy te vonzottad oda. Amint lemondasz a kontroll igényéről, szabadon ereszted a többieket, és te is megszabadulsz. Csak akkor akarod kontrollálni az utat, ahogyan eljutsz a célodhoz, ha nem bízol abban, hogy megtörténik. Engedd el, hogy hogyan, és hamarabb érsz oda!
A másik vágy a megfelelés. Senkinek nincs köze ahhoz, hogy ki mit teremt, és hogyan. Mégis állandóan beleugatunk egymás dolgába, és a sajátunkba is. Régen, ha a törzs kivetett, akkor meghaltál. Ha a szüleidnek nem feleltél meg, akkor büntetésbe kerültél. Muszáj a másik beleegyezését keresnünk. Ha elég ravaszul csináljuk, akkor nem is a másik embernek, hanem egyenesen Istennek, vagy az univerzális törvényeknek igyekszünk megfelelni. Amíg akarunk, addig nem megy. Mivel mögötte arra figyelünk, hogy ez nem megy, hiába erőlködünk, nem fog menni, a legjobb teljesítménnyel sem. Egy gyönyörű lány, aki intelligens és nyitott szívű nem talált párt. Az egyik főzőműsorban is szerepelt. Tökéletesen csinálta a kaját, aztán az értékelése mégis szörnyű lett. Én nem szeretem a gombát! 4pont Nekem egy hangyányival édesebb volt a tejszínhab, 4pont. Minden tökéletes volt, csak a szalvéta színe volt rossz árnyalatú, 4pont. Amíg meg akar felelni, addig arra figyel, hogy nem felel meg, és ezt teremti. Ha elengeded a megfelelés akarását, akkor a „törvények” átkerülnek a kőtábláról a szívetek falára. Saját megfelelési görcsöm rengeteg energiámat fojtotta, fojtja le. Fokozatosan lépek túl rajta, de nagyszerű érzés minden egyes letett súly után! (Kösz Nux!) Ha mindig tökéletesnek kell lennünk, okosnak, ügyesnek, erősnek, stb., akkor végül nagyon elfáradunk, és eredményt sem érünk el! Még ha meg is csináljuk, amit várnak tőlünk, a végső nyugalom és megelégedettség elmarad.
Szóval a sokakat kínzó kérdés, hogy vajon mindent lehet-e teremteni, ala Titok, vagy csak bizonyos karmikus határokon belül, itt lel megoldást. Ha bizonytalanságból, kontrollból, megfelelésből teremtesz, akkor korlátozóan, saját magad és a világ kárára teremtesz. Ha ezeket a határokat meghaladva teremtesz, lazán, akkor mindenki hasznára lesz. Valószínűleg ha túllépsz ezeken a hiányérzeteken, akkor nem valami óriási dolgot akarsz feltétlenül létrehozni. Ha mégis, hát az is simán megy.
Az Elengedés azért jó, mert nem az intellektussal dolgozik, hanem a szívvel. Nem neked kell hülye szabályokból kikövetkeztetni, hogy mi a jó vagy, rossz, hanem elengeded a görcsöket, és a jó történik automatikusan. Nem kell külön keresni a blokkok okát és eredetét, azok a jelenben megmutatják magukat és el is tűnnek a rendszerből. Az Admin által említett kvantumugrás is könnyebben létrejön, ha túllépünk az akarásból eredő rossz érzések korlátain. A módszer végtelenül egyszerű és bármikor használható, kis gyakorlás után akár menet közben is. Elérhető, hogy minden dologtól függetlenek legyünk, és ezáltal tényleg játsszunk.
Mostantól általános alaptanfolyamban tanítom, aztán pedig választható modulokat tartok: 1Kapcsolatok 2Pénz, munka 3Egészség 4Spiritualitás
- Palacskó_András blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 3654 olvasás
-
Hozzászólások
szia!
Bocsáss meg, nagyon rég jártam erre, így nem láthattam kérdésedet. Így látatlanban csak annyit tudok mondani, hogy elakadás esetén azt kell elengedni, hogy kontrollálni akarom az elakadást. :-)
Ha értesz angolul, akkor ajánlom a http://lettinggo.tv -t
Elengedés
a legfontosabb szerintem is. Minden nap elolvasom ezt a cikkedet András, nagyon jó. A laptopom megnyitásakor ez ugrik fel elsőnek, hogy olvassam, tudatosítsam, gyakoroljam. Viszont most úgy érzem, elakadtam, "begörcsöltem", és nehezen tudom elengedni. Messze lakom, nem tudok elmenni egyik tanfolyamodra sem. Viszont tudnál adni egy-két tanácsot, hogyan kell az elengedést gyakorolni, tudatosítani magamban? Nagyon megköszönném a segítségedet.
Üdv
Zsuzsa
Elengedés
a legfontosabb szerintem is. Minden nap elolvasom ezt a cikkedet András, nagyon jó. A laptopom megnyitásakor ez ugrik fel elsőnek, hogy olvassam, tudatosítsam, gyakoroljam. Viszont most úgy érzem, elakadtam, "begörcsöltem", és nehezen tudom elengedni. Messze lakom, nem tudok elmenni egyik tanfolyamodra sem. Viszont tudnál adni egy-két tanácsot, hogyan kell az elengedést gyakorolni, tudatosítani magamban? Nagyon megköszönném a segítségedet.
Üdv
Zsuzsa
A kígyó a farkába harap, és
A kígyó a farkába harap, és minden körbeér egyszer. A titok is pont ezt tanítja, az elengedés, mert nem a HOGYAN a lényeg. Na de az érem másik oldala is ott van, és azon épp a HOGYAN a leghangsúlyosabb! Az a legjobb az egészben, hogy segíteni így ismeretlenül szinte senkin sem lehet, mert mindenki máshonnan nézi a valóságot. Márpedig aki a fejet nézi, annak hiába mondod hogy az írás is ott van, ha nem látja. Viszont neki pont az kéne a megértéshez. Szóval ez is egy paradoxon. Ne próbáld a világot megérteni, inkább csak ÉLJ!
Személyes tapasztalataim
Sziasztok, nemrég feleségemmel részt vettünk András fonyódi táborában, melyen több olyan felismerésünk is akadt, melyből rájöttünk, mennyire fontos az elengedés. Csak 3 rövid példa
1, 20-as éveim elején rendszeresen be akartunk csajozni a haverokkal, minden létező buliban megfordultunk, de hónapokon keresztül semmi...Aztán elhatároztam, hogy nem érdekel, tartsunk szünetet, rúgjunk be, bulizzunk! Aznap ismertem meg a nejemet, akivel már 10 éve vagyunk házasok!
2, sokáig ki akartunk jutni Angliába, nyelvet tanulni, dolgozni. Mivel házasok voltunk - és még nem uniósok - minden iroda visszautasított minket. Kb 1 évig görcsöltünk, majd elhatároztuk, hogy ha nem jön össze, akkor maradunk. 2 hét múlva jött egy ajánlat egy számunkra addig ismeretlen irodától, majd újabb 2 hét múlva már kint is voltunk és őszintén szólva nagyon sikeres volt!
3, Baba-projecten dolgoztunk évekig. Jó munkahelyünk volt, ház, kert, már csak egy csöppség hiányzott. Évekig görcsöltünk ezen is, persze eredmény semmi. 2008 tavaszán elhatároztuk, hogy ok, ha nem lehet, annak biztos oka van, így hát elengedtük a görcsös akarást. Befizettünk egy nyaralásra, elkezdtük felújítani a házat...hát éppen készen lettünk vele, mire a kislányunk megszületett:-)
Ezek alapján mi látjuk - ahogy András is tanítja - mennyire fontos az elengedés, hogy ne folyton azon agyaljon az ember hogy hogyan érje el a céljait/vágyait, hiszen a világban ott a megoldás, csak hagyni kell működni az energiákat!
elengedés
Kösz a sok köszönetet! :-)
Sokan, sokféleképpen engedik el, próbálják elengedni dolgaikat. Néha véletlenül sikerül, néha a bibi anyu puszijára gyógyul alapon. Aztán kevergünk újra valahol, ahol elakadunk. Egyik érzelmi állapottól megyünk a másikig, de folyton landol az elménk egy újabb támasztékon. Ha elengedsz újra és újra mindent, akkor eljutsz előbb utóbb a békéig, amit szintén elengedsz, és ettől örökre a tiéd marad.
Kimondva egyszerűnek tűnik a dolog, és tulajdonképpen egyszerű is, még ötévesek is megtanulhatják! Ám van módja a kérdésfeltevésnek, négyféle módja az elengedésnek, amit érzésekkel teszünk, nem ésszel. elengedjük a hiedelmeinkhez való ragaszkodást, az irántuk érzett ellenszenvet. Szóval egyszerre egyszerű és komplex ügy.
Akit tényleg komolyan érdekel a módszer, az jöjjön és tanulja meg, mert nagyon mély hatású!
(Nem egy durván erőltetett reklám akar lenni, csak eddig az volt a tapasztalatom, hogy sokan meghallják a szót, és azt hiszik tudják, hogy mit jelent! Ez jobbnak látom tisztázni! Ha valaki képes rá kapásból, ki tud lépni, szinte azonnal, bármely zavaró érzelméből agyazás nélkül, annak nem szól ez a kiegészítés!)
nekem ez segít...
Megosztom veletek, hátha nektek is segít, ha nagy hülyeség ne foglalkozzatok vele....
Nekem mindig sokat segített a vizuálás...és az elengedésre is kidolgoztam egyet...
Mikor volt egy csúnya szakításom, két hétig nyugtatókon éltem, nem láttam a kiutat...pontosabban láttam, mert egyetlen megoldás volt, a felejtés, elengedés...Fogtam az összes leveleünket, emlékünket és elindultam az erdőbe, csináltam belőle egy kupacot és meggyújtottam, közben láttam magunkat egymással szemben, természetesen egy rózsaszín fonallal összekötve. Minden jót kívántam az illetőnek és sok boldogságot és egy ollóval elvágtam a fonalat és elképzeltem amint hátat fordítunk egymásnak és elindul mindenki a maga útján. Komolyan mondom fizikai fájdalmat éreztem a vágásnál, nagyon sírtam közben , mit sírtam zokogtam...de már egy órával utána jobban voltam....
Aztán mikor nagy beteg voltam és nem tudtuk, hogy mi bajom van egyáltalán és még a rák lehetősége is ott volt , nem kis százalékban , igen kétségbe estem, folyamatosan sírtam, hogy mi lesz a gyerekemmel és olyan depressziós hangulatban voltam, hogy képtelen voltam hinni, se magamban nem hittem, se abban , hogy Isten megsegít, mondván én csináltam magamnak, valamit mindig eltolok...vettem egy nagy levegőt és mondtam magamnak, hogy igen is tessék folytatni ( ez volt a legnehezebb, mert fogalmam sem volt, goy miért van ez a bajom, mi okozta lelkileg és mi lehet a megoldás ) tudtam, ogy amíg ilyen zaklatott vagyok nem is lesz ebből semmi jó...elképzeltem, hogy artista vagyok, aki a legnagyobb magabiztossággal egyensúlyozva végigmegy a kötélen...ezt szinte minden nap...több dolog miatt is jó volt...az egyensúlyozás jelképezte, hogy nem esem kétségbe, hanem kordában tartva magam igyekszem megtartani lelki egyensúlyomat, az artista magabiztossága és hite pedig za én hitem volt a gyógyulásban....
az elengedésre pedig azt találtam ki, hogy van egy vágyam, ezt beleoltom egy magba és a saját kertembe elültetem , aztán szólok a kis madarmnak, akinek a nyakába akasztok egy cetlit amin a vágyam van, a tenyeremre ültetem a madarat és elröptetem a szívem ablakán át, amit természetesen nyitva hagyok, hogy bármikor visszatérjen...ha az elengedés mégsem tökéletes , illetve természetes, hgoy a vágyam többször eszembe jut, akkor egyszerűen csak annyit teszek, hogy megnézem, hogy a madáretetőmben a kertemben van-e élelem és fogom a kis kannámat és megöntözöm a kis magocskát, akkor is, ha még nem látom, hogy kibújt. ezzel megnyugszom, hogy én mindent megtettem és minden megy tovább....jaj, és annyira szép a kertem, öröm oda kimenni.
bocsánat, hgy hosszú voltam:))
szép napot mindenkinek
Mikee pedig nem értelmetlen
Ezt az egy mondatot elolvasod rájösz, hogy nem értelmetlen:) :
"Annak, ki nem érti, csak azt üzenem, hogy próbálja meg elengedni, hogy érteni akarja, és utána olvassa újra..."
Köszönöm én is! :)
Khadidzsa ezt öröm volt olvasni!
És köszi András!
Sziasztok !
Már nagyon sokan több aspektusból írtak az elengedésről ezen a fórumon. Saját tapasztalatom szerint ha egyszer ráérzünk, megéljük onnantól pontosan tudjuk hogy az milyen érzés. Én tavaly októberben tapasztaltam meg. Nagyon szerettem volna egy munkában részt venni. Az anyagi része nem volt fontos csak a feladat. Pályázatot írtak ki az elvégzésére és 3 cég pályázott. Ha B cég nyeri el akkor van esélyem a munkára gondoltam. CSAK egy gondolat volt. Az A cég nyerte el. Nem volt egy szemernyi rossz érzés bennem egy kósza rossz gondolat sem. Pár nap múlva megkerestek B cégtől és felajánlották a munkát. Ők100 km-rel odább nyerték meg. Két órával később A cég is megkeresett, hogy szeretnék ha nekik dolgoznék. Mivel volt némi idő eltolódás a kettő között mind a két munkában részt tudtam venni. Érdekes az volt amit közben éltem meg. Pontosan éreztem hogy most "tanították" meg nekem az elengedést. Most már azt gondolom, hogy ezt és ezt szeretném és hogy úgy valósuljon meg és akkor ahogyan nekem a legjobb és innentől nem foglalkozom vele. A hiba az ha a saját meglátásunk szerint ki akarjuk jelölni az utat. Én sok tapasztalásból, felemelő élményből maradtam volna ki ha nem így történik ahogy történt. Hab a tortán a napsütéses, színes őszben való autózás volt és nagyon hálás voltam mindezért.
Szép estét nektek ! Üdv.: Khadidzsa
Ez az András! Szeretem
Ez az András! Szeretem olvasni az írásaidat...
Köszi! :)
Köszi
Köszi, el fogom olvasni ezeket az írásaidat!
Wooooow
Hát én ezt átrántom a fészbukra, mert zseniális!
Régen olvastam ennyire laza, mégis tiszta gondolatsort.
Ja, a kedvencem a beijedt parasztgyerek volt a millióival :-))))
Frenetikus :-)
ez szinte mindenkire igaz
A megoldás egyszerű, csak következetesen kell csinálni.
1 Vagy lépésről lépésre hozod magad összhangba a célod rezgésével, ahogy a "rezgésskála" és a "pozitív gondolkodásról" szóló bejegyzésben leírtam. Ehhez az Ábrahám-Hicks tanításokat ajánlom leginkább, például az Érzelmek megdöbbentő erejét
2 Elengedéssel: az ellenállások és akarások elengedésével
Bővebben kifejtve ezt: Nem gazdagnak érzed magad, hanem AKAROD annak érezni magad. Az érzés azt mondja, hogy akarnod kell, különben nem valósul meg. Csakhogy ez nem igaz, mert azt teremted, amit figyelsz! És amíg akarod, addig arra figyelsz, hogy nem
ez van! Ha elengeded az akarást, akkor leveszed a figyelmed arról, hogy nem vagy gazdag, és automatikusan az leszel! Tudom, hogy fura, és fordított mindennel, ahogy eddig gondolkodtunk, de így működik!
Az ellenállásokat szintén érdemes elengedni! Figyeld meg, hogy milyen sztereotípiák vannak a fejedben a vágyott állapottal kapcsolatban, és engedd el a velük való szembenállásodat! Például a gazdagok mind gonoszok és tönkreteszik a világot! Nem vagyok méltó rá! Stb. (Nézz bele a pénzes cikkeimbe ötletekért!)
Az elengedés mindig az érzelmek és a mögöttük rejlő akarások elengedése. Nem agyi folyamat, nem megértés, nem lemondás!
Ennél jobban csak gyakorlatban tudom megmutatni! :-)
Annak, ki nem érti, csak azt üzenem, hogy próbálja meg elengedni, hogy érteni akarja, és utána olvassa újra, ha érdekli egyáltalán még! :-)
elvesztem
Sziasztok!
Azt hiszem elvesztem a részletekben. Most olvastam a Tudatalattid csodálatos hatalma című könyvet, melyben arról van szó, ha a tudatalattimmal elhitetek valamit, azt megtapasztalom a valóságomban. De ha már kétségek merülnek fel bennem, akkor nem fog történni semmi. Ezért ne azt mondogassuk magunkban, hogy gazdag vagyok, hanem csak gazdagság szót. De ha csak ennyit mondogatok, valamiért semmilyen jó érzést nem tudok párosítani hozzá. Ha viszont erőltetem, akkor már az itt leírt görcsösség jön elő és megint csak ott fogok tartani, hogy nem tudom kifizetni a számláimat. Most akkor mit is csináljak? Sajnos tényleg igaz rám, ha el is képzelem magamat gazdagnak és pár másodpercig érzem is a vele járó jó érzést, előbb-utóbb ott a kis belső hang, hogy ho-ho, Te nem is vagy gazdag, sőt a csekkjeidet sem tudod befizetni. Próbálom mondogatni magamban, hogy mennyi hitem van és bármit el tudok érni ezzel a rengeteg hittel, de amint konkrét dologra gondolok, megjelenik a kis hang, vagy a görcsösség.
Tudna nekem valaki segíteni?
Olyan értelmeteln az egész
Olyan értelmeteln az egész szöveg.
:-)
Rengetegen keresnek, lesnek jeleket! Főként intellektuálisan akarják megérteni őket, ami félrevezető.
Mintha engedélyt várnának az univerzumtól. Ez súlyos, elengedendő megfelelés vágy! Én is csináltam.
Minden jel csak arra hívja fel a figyelmet, hogy mit érzel! Azt vedd észre, és lásd meg: a rossz érzés rosszat jelent, a jó meg jót. Az érzés pedig azt mutatja, hogy mire figyelsz a vágyaiddal kapcsolatban: a hiányra, vagy a megvalósulásra.
azt a teremburáját:)
Nagyon köszönöm ezt a kis irományt!!
Az a vicces az egészben, hogyminden sorában magamra leltem. A férjem , aki egyébként nem foglalkozik ezoterikus dolgokkal , hanem "csak " él, jóval könnyedebben veszi az élet akadályait, teszi a dolgát, vagy amit úg yérez, hogy tennie kell.
Én viszont....hihetetelen, annyira elveszek a jelek elemzésében, hogy abba bolondulok sokszor bele.
pl: nemrég felfáztam, véres vizelettel két órán belül az ügyeleten kötöttem ki és még akkor is azon filóztam, hogy mit csesztem el már megint, hogy a testem jelez, tudtam, hogy oka van és idegesített, hogy nem tudom mi...folyton aggódom, hogy valami nagy baj is lehet, mert valamit már megint rosszul élek meg, nem tudok feldolgozni.....Ha kapok egy jelet, akkor mindig bele tudom magyarázni, hogy ó ez csak egy leküzdendő akadály, egy próbatétel, meg azt is, hogy na ez biztosan azért van, hgoy hagyjam abba az egészet....hol van ebből kiút??? hogy tudnám megtalálni az utamat és azt követve élni amit kell? ki vagyok én? és miért nem tudok elköltözni végre otthonról és a saját életemet élni? van egyáltalán saját életem??
ritkán jövök ide, és most nem is tudom, hogy miért jöttem fel újra, de napok óta keringek itt...:)))
:-)
Szívesen!
Köszönöm!
Köszönöm!
Én is rácsatlakoztam! ))
Köszönöm András, nagyon jó volt olvasni Téged, mint mindig. Valóságos megkönnyebbülést éreztem a végére...
Adminnak igaza van sokkal fontosabb napjainkban az elengedés , mint hinnénk. Persze munka van vele, de a "hogyan " ra nagyon sok segítséget kapunk Tőletek. :-)
Nagyszerű írás, András,
Nagyszerű írás, András, nagyon érthetően írtad le. Tényleg nagyon lényeges dolog az elengedés! Két napja tartottam tréninget és amikor a végén megkérdeztem hogy melyik rész volt a leghasznosabb, akkor pont az elengedést mondák a legtöbben, úgy látszik ez most nagyon benne van a "levegőben" :-)
szuper írás!!!!!!!!
Hihetetlenül kapcsolódik a téma ahhoz amin mostanában megyek keresztül, felismerések, megtapasztalások. Ez most lökött még az utamon. :)
Nagyon köszönöm!