thesecret.hu

A titok nélkül nehéz, és itt most mindenki azt várja, hogy így szól a folytatás, de vele könnyebb. Azonban én nem így fejezem be a mondatom.

A titok nélkül nehéz, de vele még nehezebb. Egy ideig...

És most a legtöbben pedig azt hiszik;
Hú, ez a csaj megbuggyant!! :D A titokról mindenki ódákat zeng, ő meg itt ilyen hülyeségeket "beszél". :D:P

De nem, nem őrültem meg!! Még teljesen ép elméjű vagyok!! Legalábbis azt hiszem... :):)
Inkább kifejtem, mire is gondolok!

Amíg nem ismered a vonzás törvényét, addig úgy érzed, a rossz, ami Veled történik, mindig és mindenkor kizárólag
a más hibája. Úgy gondolod, Te csak a körülmények áldozata vagy, egyfajta mártír, aki elviseli a sok rosszat, amit természetesen csakis másnak köszönhetsz. Mérgelődsz, sírsz, dühöngsz, hogy Neked milyen szörnyű, és, hogy ha ez és ez nem lenne és ha ő meg ő másképp viselkedne, akkor máris minden megoldódna és az életed egy csapásra könnyebb lenne.
Ez az az állapot, mielőtt még a titokról hallottál volna. (1. lépcsőfok)

Aztán, véletlenül valakitől, valahogyan tudomást szerzel róla (2. lépcsőfok), és úgy gondolod, kicsit utánaolvasol megnézed a filmet, stb. És, ha érdekel tovább haladsz, míg el nem érsz a törvény egyik, ha nem a legnagyobb igazságáig:

"Mindent, ami az eddigi életed során történt veled, azt Te vonzottad be!"

Hogy micsodaaaaaaaaa????- No és ekkor robban a bomba.
Mi az, hogy én teremtetem?!?!?!
Hát én akartam talán, hogy olyan legyen a családom, amilyen?!?!
Én akartam, hogy elhagyjon a pasim?!?!?!
Én vonzom, hogy ne találjak munkát magamnak?!?!? Stb..., stb...

És ekkor úgy érzed, hülyeség ez az egész (3. lépcsőfok).
Ne akarja már Neked senki bemesélni, hogy minden rossz dolog és körülmény az a Te "műved", ugye?? :D

Jobb lett volna, ha sohasem ismerem meg azt a vacak törvényt!! - gondolod.

Na ez az a szakasz az, amikor úgy érezzük;
A titok nélkül rossz, de vele még rosszabb.

De, akármennyire is butaságnak és lehetetlennek tartjuk, hogy mi teremtenénk az életünk "sötét dolgait", mégis járatjuk rajta a pici agyunkat, összefüggéseket keresünk, megerősítéseket vagy magunk vagy az ominózus állítás mellett. És a keresgélés közben egyre több összekapcsolást találunk az érzéseink, a gondolataink és a problémáink között. Lassan elszáll a mérgünk és új kérdések merülnek fel bennünk.

Ok. Mi van, ha igaz?? Mi van, ha tényleg én vagyok a ludas?? Hogyan tudom ezt helyrehozni?? Hogyan tudok változni?? Változtatni????
És akkor, amikor ezek a kérdések megjelennek, már jó úton járunk!! Elindultunk a vonzás ösvényén. :)

Szóval, a kérdések megvannak. Jöhetnek a válaszok.
Egyre többet olvasol a titokról és egyre inkább belemélyedsz a hogyan-okba és miértekbe. Fokozatosan változik a szemléleted, a gondolkodásod, az érzéseid. Tudatosabb leszel. És, ahogyan ezek a dolgok változnak benned, úgy érzékeled, mint ha, talán egy kicsit, egy ici-picit a környezeted, az életed (!!) is változni kezdene. Ekkor pedig belendülsz, szárnyakat kapsz és úgy gondolod, fantasztikus, hogy megismerhetted a titkot!

És, ez az állapot pedig már az, amikor a mondatodat így fogod befejezni (4. lépcsőfok);

A titok nékül nehéz, de vele minden könnyebb!!!

Nos, ez lenne a nemismerés, megismerés, tagadás, elfogadás lépcsője, amin azt hiszem, sokan végigmentünk. Talán a harmadik lépcsőfokon sokan fel is adtuk, de egy kicsike pihenő után mégis újrakezdtük, s most úgy érezzük, soha nem szeretnénk már visszanézni a lépcsősor legaljára. :)

Mindenkinek sikeres lépcsőmászást!! :)
(Nem egyszerű, de megéri!) :):)

Üdv
Bogica