2010. március 19. péntek - 11:13 | beküldő: Szellő
A tükör lehet díszes, fényes, csillogó, de lehet kopott, matt, és töredezett is.
Szeretünk a tükörbe nézni, de az is igaz, hogy nem mindegyiket szeretjük.
Ismerjük a „gonosz ” tükröket, amelyek kaján vigyorral mutatják ráncainkat, hibáinkat s abban reménykedünk csendben, hogy majd a másik tükör jobbat mutat.
Meglehet, hogy így is lesz, és találunk egy hízelgőbb képet mutatót, de a ráncok vajon hová tűntek?
Ugye senki sem hiszi, hogy elvitte őket a cica. Ott vannak azok, nyugi .
A lényeg hogy el tudd fogadni, ha valaki tükröt tart feléd.
Persze ne csak akkor, amikor Te úgy szeretnéd, ne csak akkor, amikor a hangulatod jó és elfogadod a történéseket.
Ha valaki őszinte veled a legváratlanabb pillanatban is kiválthatsz belőle olyan érzelmeket, amik arra késztetik, tartsa oda azt a tükröt.
Nincs más dolgod, mint belenézni…és elgondolkodni miért van ez így.
Mit tettél mit mondtál, hogyan viselkedtél azzal az emberrel, aki visszatükrözi ezt neked.
A jót könnyű befogadni ez tény, és nem mindig akarjuk látni, érezni azt, ha valami negatív élményt kapunk vissza cserébe.
El lehet vonulni, lehet duzzogni, lehet vádolni a másikat. De el is lehet gondolkodni azon vajon mivel váltottad ezt ki ?
Vajon mit teremtettél meg ebben a szituációban. Hiszen ez is a teremtésünk következménye.
Akarsz e szembenézni ezzel és tanulni belőle, vagy egyszerűbb pusztán a struccpolitikát alkalmazni?
Ha a pillanatoknak élsz annak is vannak következményei, amivel aztán számolnod kell.
Vajon az a pillanat az életed további eseményeire hogyan lehet kihatással, előrébb visz vagy visszaránt?
Ha közös pillanatokról beszélünk, felelősséggel tartozol a másikért is, ha szépek és sokat adók a közös pillanatok, és ezek akkor is így vannak ha nem csak neked van erre szükséged akkor ezért cserébe szép tükörképet fogsz látni.
De ha másikat használod arra hogy a te pillanataidat szebbé tegye, az a másik egyszercsak eléd tartja a tükrét és nem biztos, hogy az tetszeni fog…






Új hozzászólás