2009. július 19. vasárnap - 14:02 | beküldő: Nashua
Már régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy regisztráljak ide, mert sokat olvastam az oldalt. Van itt szó minden féléről és még több szó a szerelemről, annak elvesztéséről, párunk visszavonzásáról. Ehhez szeretnék hozzáfűzni pár szót. Ha egy kapcsolat felbomlik, vagy bomlófélben van, az ugye nem egy nagy gyönyörűség egyik fél részéről sem, mert az egyik az elvesztés fájdalmával, a másik pedig a sajnálattal küzd, hogy "jajj, mi lesz vele, ha elhagyom".
Sokan házasságban élnek és ott is előfordul, hogy válással végződik, de addig, amíg a döntés vagy egyik, vagy másik fél részéről megszületik sok-sok veszekedés, vívódás, esetleg ígérgetés, hamis eskük követik egymást. Az emberek félnek az újtól, a mástól és esetleg az egyedül léttől.
Itt jön a vonzás törvénye, maga a Titok és fel sem ismerik, hogy valóban ez hozhat megnyugvást.
Miért írnak sokan abba a fórumba, aminek az a címe, hogy Újra bevonzom a szerelmemet?
Miért nem azt írják, hogy újra bevonzom a szerelmet?
Itt általában azok vannak, akiket elhagynak, elhagyni készülnek, sosem az elhagyók. Nézzük meg egy kicsit az ő szemükkel a dolgot!
Úgy gondolja: El akarok menni, mert nem érzem jól magam.
A másik: Nem engedhetem el, mert ..... és itt jön minden, ami a csövön kifér. Az érzelmi zsarolás. Kérdem én: ha valaki már nem szeret engem, jó nekem, hogy - mindenre hivatkozva (vagyon, együtt töltött évek, esetleg gyerekek) - vele éljek? Vagy jobb nekem az, ha elengedem és mindent megteszek a vonzás törvényén keresztül, hogy egy másik valaki, aki szeret engem rám találjon és újra boldogan tudjak élni?
Az rendben van, hogy "de ennek már megszoktam a rigolyáit", vagy "de én szeretem őt". Ezzel nincs is baj, de ha inkább nyit az ember egy másik felé és elengedi a régit, aki úgyis menni akar, sokkal nagyobb békére lel, mintha erőltetné azt, ami nem működik.
A lényeg, hogy kevésbé fáj - tapasztalatból tudom - ha normális mederben folyik az elválás és a Titkot alkalmazva csak a jövőben történő minden jó lehetőségre koncentrálunk, mind magunk, mind pedig a régi párunk számára.
Mondhatják sokan, hogy én könnyen beszélek, biztosan nem voltam még sose szerelmes. Nos, ez nem igaz. Én hozzámentem az első fiúhoz, akit megismertem és sok-sok évet töltöttünk együtt. Van két gyerekünk és sok volt nálunk is az érzelmi zsarolás részemről. Ragaszkodtam foggal körömmel, a gyerekekkel zsaroltam, hogy nem láthatja őket, ha elhagy engem és hogy nekik milyen fájdalmat okoz, ha elmegy. Maradt is egy darabig...nekem se volt jó és neki se. Aztán rájöttem, hogy jobb lesz úgy mindenkinek, ha elengedem. Nem tudom, hogy mi vezetett rá, de nem bántam meg. Fájt, naná hogy! Semmit nem bántam meg! Most újra boldog vagyok, a volt férjemmel szépen beszélünk egymással és a két fiúval is meg tudtuk értetni ezt a dolgot.
Már újra boldog vagyok és mindenkinek csak ajánlani tudom, ne vonzd vissza a szerelmedet, mert lehet, hogy csak az önbecsülésed van oda egy kicsit, és ne kényszerítsd magad olyan helyzetbe, ami nem jó és a másikat se.
Az egyik kedvenc filmemből idéznék nektek végszónak:
"Ha a madárkák repülni akarnak, hadd repüljenek!"
- Nashua blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 1977 olvasás
-
Hozzászólások
Sziasztok nagy
Sziasztok nagy kétségbeesésemben ide is írnom kell már.
Egyszer kértem valakit bevonzottam, de nem értettük meg egymást . Neki is én kellettem mert nem konkrét személyt vonzottam.
Az amit leirtak 4 pont nem nagyon volt meg. majd visszavonzottam de most nem olyan sújos hibákkal alakult ki újjra és gyöngyörű volt neki is nemcsak nekem. de megint elváltunk jóhnem szeretlekkel.
Kétségbeestem majd szervezkedtem hibákat követtem el.
Már utál nemtudom mit tegyek:-(
ide is
Már máshol (Újra bevonzom...) leírtam ezt, de ide is leírom, ha már belekezdtem:
Nos a szerelemre és az emberekre, hogy teljesen rá tudjunk látni, nem csak a vonzás törvényét kell nézni! Az Univerzum mindig pontosan azt adja, amit érzünk a szívünkben és gondolunk a fejünkben. Ennek valamiféle mixét... azonban az önmagunk becsapására irányuló gondolatok nem számítanak. Hogy mi számít igazán? Ebben a kérdésben az EGO és a Felső Én állapota az, ami igazán megkavarja a dolgokat. Ettől olyan nem egyértelmű az egész. Vagyis mégis.:) Ha valaki tudja, hogy milyen szokások, viselkedések, alakulások mennek végbe egy kapcsolatban, akkor azt is tudja, hogy általában mik azok a banánhéjak, amin elcsúszik egy kapcsolat (néhány leggyakoribb példa):
1. a legtöbb ember nincs felkészülve arra a szintű gyönyörre, boldogságra és örömre, amit egy kapcsolat nyújthat (fél attól, amivé alakul/alakult, nem tudja befogadni a kapcsolata által létrejött új énképét);
2. a birtoklási vágy, és a korlátokkal teli gondolkodás (feltétel nélküli szeretet hiánya);
3. nincsenek tisztában saját érzéseikkel, saját Én-képük vagy túlságosan sérthető, vagy a másik véglet, túlságosan a padlón van, kicsinyhitűség (Jaj én ezt nem érdemlem meg!)
4. ha már felbomlott a kapcsolat, akkor meg utána az egész csodás szerelemnek a letagadása, és mindennek a magmagyarázása, ebben profi az EGO
Összességében pedig, a legáltalánosabb ok: az emberiség túlságosan is azonosítja magát a fejében levő hanggal, a gondolataival, az agyával, azaz az EGO-jával. A szerelem viszont nem az EGO-ban, nem az agyban, nem a fejben, hanem a szívben, ha úgy tetszik a lélekben rejtezik. Nos én sem tudok kézen járni, gyaloglásra a lábamat használom! Remélem világos voltam, mint a Nap! Ha valakit bővebben érdekelne az emberi kapcsolati lélektan nem csak psziho oldalról, hanem ezo oldalról is, akkor: Eckhart Tolle A Most Hatalma, avagy Eckhart Tolle Új Föld c. alkotásokat ajánlom. Mindkét műben a szerző kitér az emberi kapcsolatokra és bővebben kifejti mitől olyanok, amilyenek.
fekete-fehér
Ez eléggé szubjektív írás lett...:) Már megint a híres fekete-fejér. Vagy VAN vagy NINCS. Az EGO szereti így kiélezni a dolgokat, s az e miatti erőhatások ellenhatásaként születhet pl. egy ilyen írás is. Persze az EGO energiaelszívó birtokló csatájából jó minél előbb kijönni, meg a kibéküléssel fűszerezett örök "drámai" búcsú is csodás lehet, de akik más részét élik meg a szeretetnek, azoknak nem feltétlenül jelenti ugyanezt a szerelem konkrét személy kapcsán. Én pl. büszke vagyok a szüleimre, mert kitartanak egymás mellett... szenvedni egyébként NEM a külső körülményektől függően lehet... ha valaki nagyon szenvedő típus, az szenvedni fog x, y, z mellett, de akár egyedül is... Ha meg nem vagyunk szenvedős típusok, akkor bárki mellett, vagy akár egyedül is boldogak vagyunk. Így érthető a kérdés, hogy akkor mi alapján döntsön valaki? Szerintem a SZÍVÉRE HALLGASSON MINDENKI. A másik: szerintem mindenkinek el kéne olvasni jó sokszor, hogy mit is jelent VALÓJÁBAN a szerelem! Osho ezt kiválóan megfogalmazta, s a secreten van is róla ilyen írás, csak már én sem tudom hol. A lényeg: az igaz szerelem nem az, amelyet az EGO szeret láttatni velünk, s amelyről a szépirodalom is, meg a zenék, meg a filmek is szólnak. Ó nem, az igaz szerelem, amely miatt ez annyira nagy téma, az az a fajta, mely nyakon van öntve TISZTA SZERETETTEL. Ha valaki folyton csak a szerelmet vonzza, előfordulhat, hogy az életben nem tud megmaradni senki mellett sem, mert amint "egy kis" nehézség lép fel, máris menekülőre fogja. Majd megy és vonz megint általánosságban valami szerelmet... s így tovább...
Nekünk is
peszter
már rég el kellett volna engednünk egymást, de nem tudtuk. Aztán eljött az a pont, amikor már tettem is érte, hogy keressen mást, mert halott volt a kapcsolatunk. és rettenetesen keserves. Küldtem szépen, csúnyán, mert közben nagyon fájt, hogy más kell neki. Menni akart, de maradni is.
Sértette az önérzetemet, miközben tudomásul vettem, hogy bizonyos fokig eljárt felettem az idő. És ő talált is egy stabil kapcsolatot egy fiatalabbal. Még mindig nem teljes az egymástól való leválás, de mindketten elkezdtük a saját utunkat járni.
Ugyanakkor meg vagyok győződve arról, hogy én is rátalálok arra, aki szeretni fog ilyennek, amilyen vagyok. Ha nehezen is (sok minden akadályoz(ott), de leginkább én magam) szép lassan haladok az úton. Nem sietem el, nem az én tempóm a rohanás. Vannak kereszteződési ponjaim új emberekkel egy mondatra, levélváltásra, vagy tényleges találkozásra. Úgy gondolom ez mind az utamhoz tartozik, jó irányba haladok és egyszercsak nekem is megadatik még ebben az életben, amire mindenki vágyik: egy stabil szeretetteljes kapcsolat.
Mint sötétet a fény-
Mint sötétet a fény-
úgy leltelek,
mint utazó a megürült padot,
és úgy szeretlek most, ahogy mély
vizeknek halai az iszapot.
Tenyeremben simogatás lapul
- így bújnak meg házak közt a csöpp terek.
Elment a kedves.
Én engedtem el,
mint léggömb zsinegét a kisgyerek.
:-)
kedves Nashua! köszönöm
kedves Nashua!
köszönöm és örülök hogy itt vagy. és Domcsi, neked is, és nem véletlen hogy a te írásod is címlapra került akkor, meg a hivatkozott írások is mind :) örökzöld téma, de nagyon jó :)))
vonzani a boldogságot és szerelmet könnyebb mint hinnénk, ha nem ugyanabban a mocsárban paskoljuk a vizet, hanem továbblépünk :) legalábbis akkor, amikor már egyértelműen látszik hogy vége egy kapcsolatnak. sose sajnáld hogy vége, hanem örülj annak hogy megtörtént! :) és van mégegy mondás amit szeretek:
"A sarkon túl mindig jön valami jobb..." (A ház a tónál c. filmből)
A sikeres párkapcsolat titka, hogy tudj kitartani egy nő/férfi mellett, amikor ki kell, és tudd elengedni, amikor el kell. És fontos az is, hogy tudd, melyiket mikor kell tenned :-)
Sziasztok!
A Vonzás Törvényével sok mindent meg lehet tenni, meg tudunk magunknak teremteni.
De teljesen egyetértek az előttem szólókkal: nem szabad más ember felé alkalmazni azt, amit tudsz. Biztos, hogy egy olyan emberrel akarnék én együtt élni, aki nem is akar engem, csak a tudatommal kényszerítem rá? Tegyétek fel ti is ezt a kérdést! Biztos vagyok benne, hogy azt válaszoljátok, hogy nem. Hiszen nem engedem, hogy szabad legyen....
Nos, anno én is írtam erről:
http://www.thesecret.hu/parkapcsolat_az_en_szemszogembol
Talán ezek az írások mindenkit felráznak egy álomból.....
Köszönöm nektek és most
Köszönöm nektek és most már biztosan tudom, hogy itt megtalálom a helyem köztetek!
Kedves Admin!
Ahogy odacsatoltad a linkeket azokat is elolvastam! :-)
Tényleg baromi jó dolgok és a lényeg, hogy mindenki a saját boldogságát találja meg ott, legbelül! :-)
Köszönöm nektek!
Most olvastam egy másik
Most olvastam egy másik fórumon:
"Döglött lóval nem húzunk szekeret!" :-)
Ah, mikor megláttam ezt az
Ah, mikor megláttam ezt az írást, felsóhajtottam, hogy VÉGRE! :)
Egyszer már írtam ugyanerről:
http://www.thesecret.hu/node/5004
És Ritocska is írt már egy nagyon jót erről:
http://www.thesecret.hu/node/7750
De fontos, hogy újra és újra előjön a téma, és hasznos is előhozni, mert sokan újra és újra beleesnek ebbe a hibába... visszavonzani nem a kapcsolat vége után kell, hanem még a kapcsolat KÖZBEN tenni azért hogy ne legyen vége :))
Akkor, amikor még ott van akit, és van miért... akkor kell értékelni hogy milyen jó, amikor még benne vagyunk. Épp erről szól a HÁLA... mert az sosem jó, ami van, de ha elveszítjük, akkor rögtön kiderül, milyen fájó a hiánya.
Kívánok sok szép szerelmet mindenkinek! :)
A.
Minden szavaddal
Minden szavaddal maximálisan egyetértek.
Még a titok előtt és mindenféle tanulási folyamat nélkül is mindig azt vallottam, hogy aki menni akar az menjen. Volt olyan aki éppen annak hatására maradt, hogy senki nem kapaszkodott tíz körömmel, hogy maradjon:)
Nekem van akkora egóm, hogy ha nem kellek valakinek akkor ő sem kell nekem...
ez vagyok én
http://rakom.freeblog.hu/
Drága Nashua!
Én nagyon sokat foglalkoztam visszavonzással (ismerem az összes "boszorkánytrükköt", írtam is róla többször) és mindezen tapasztalatok (saját és másoké is) ismeretében tökéletesen egyetértek Veled.
A visszavonzás lehetséges, meg is történik, de utána olyan lesz a kapcsolat, mint Frankenstein gyermeke... Egy szörnyszülött. Tökéletesen életképtelen. (A kivétel erősíti csak a szabályt.)
Azt tartom egyedül működőképesnek, amikor két ember szétmegy, de valamiért újra egymásra találnak később. Amikor az "így kell lennie" működik és nem az akarat és a ragaszkodás.
Mégis annyiból nem értek egyet Veled, hogy ezt viszont senkinek nem szabad személyre szólóan megmondani. Magamról tudom, hogy mennyit fejlődtem az idő alatt, amíg eljutottam a felismerésig, hogy el kell engednem. Mennyit változtam, mennyivel jobb lettem és mennyi olyan dolgot éltem meg, amit enélkül sohasem éltem és tanultam volna meg.
Most már könnyedén megteszem. Aki menni akar, azt elengedem. De ezt meg kellett tanulnom. Mindazoknak, akik nem képesek elengedni elsősorban azért van a helyzet, hogy ezt megtanulják. Amikor megtanulják, akkor úgyis jobbat kapnak és nagyobb boldogságot, mint addig gondolták/remélték azzal, aki valóban nem is volt rá érdemes.
A "felejtsd el" és a "hagyd már" mondatok tökéletesen működőképtelenek, amíg valaki nem képes megtörni azt a köteléket, ami a másikhoz köti. Mire eljut oda, hogy felismerje, hogy a kötelék benne van és nem a másikban...
Szóval én mindenkit inkább bíztatok az úton. Nem kell elfelejteni, nem kell elengedni, nem kell hagyni... A belátás mindenkinél jön úgyis. Néha a csoda is jöhet. Szóval ez ilyen.
Szerintem... Legalábbis eddigi tapasztalataim alapján... A változtatás jogát fenntartva. :)
Köszönöm! Pont erre volt
Köszönöm! Pont erre volt most szükségem! :-)