IS-IS, vagy Vagy -Vagy? MindEgy

is is vagy vagyMindEgy

Ez egy két félből álló világ. Férfi-nő, jobboldal-baloldal, rész-egész, anyag-szellem együtt és csak együtt adják a teljességet. Ha letagadom valamelyiket, vagy kijátszom őket egymás ellen, szétesik az egység, kétfelé szakad, kétségbe esik a világ. Az élet törvénye az IS-IS törvény. Itt az ideje, hogy az atomjaira bomlott világunk újra felfedezze a Törvényt, hogy a törmelék mögül újra előbukkanhasson az IS-ek tengere: Isten

A természettudomány eddigi legnagyobb meglepetését talán a kvantumfizika okozta, ahol először szembesült az emberiség az IS-IS élettörvénnyel.

Az elemi részecskék világát kutatva kiderült, hogy az anyagnak ezen parányi részei nem hullámként, VAGY részecskeként viselkednek, hanem egyszerre hullámként IS, és részecskeként IS.

Mai gondolkodásunkat átszövi a kizárólagosság, a VAGY-okba vetett megingathatatlan hit. Mint a viccben, amikor a székely és fia találnak egy teknősbékát: - Mi lenne ez idesapám? – Hát fiam ez vagy valami, vagy mén valahová… Vagy vallásos valaki, vagy ateista. Vagy katolikus, vagy református. Vagy jobboldali, vagy baloldali. Ez egy hibás kérdésfelvetés, amely önmagában is alkalmas arra, hogy megossza az embereket.

Virág, vagy női arc?

Az élet nem válogat: él!

Ma egy tárgy vagy dísztárgy, amely használati érték nélkül lóg a falon, vagy használati tárgy, amely általában ronda, formáját kizárólag a használhatósága szabja meg. Pedig tárgyi emlékeink azt bizonyítják, hogy valaha nem így volt. Hétköznapi használatra szánt tárgyainkat is gazdagon díszítették, egyszerre voltak dísztárgyak is, és használati tárgyak is. Nézzük meg, hogyan tettük tönkre világunkat a hibás gondolkodásunk következtében.

Ma egy folyó menti terület vagy ártér, vagy ármentes terület. Még a folyóra is megpróbáljuk rákényszeríteni az általunk kiagyalt „rendet”.
Valaha a Kárpát medence lakói minden csepp vizet megfogtak, hiszen tudták: a víz az élet! Amikor sok víz volt, az általuk vágott fokokon a többlet vizet a folyó mellett fekvő laposabb területekre engedték. Ezekben az időszakos tavakban ívtak a halak, szaporodtak a vízimadarak, később a visszavonuló víz nyomában bő legelők sarjadtak, mindig maradt elegendő víz a talajban. A folyók mente egyszerre volt ártér is, halastó is, legelő is, gyümölcsös is. Amíg az is-is törvény szerint békében élt az ember a folyóval, az táplálta, megvédte őt. A tájban élő tündérek segítették munkáját, nem kellett küzdenie vagy az árvízzel, vagy az aszállyal…

A Kárpát-medence víz borította (sötétkék), időszakosan víz borította (világoskék)és száraz (barna) területei a „vízrendezés” (lásd: vérnyomás beállítás) előtt

Ma egy növény vagy gyógynövény, vagy fűszernövény, vagy táplálék növény. Pedig az is-is élettörvény miatt minden növényben mindhárom erő benne él. A paraszti kultúrában a beteg vagy legyengült embernek húslevest vittek szomszédai, rokonai. A petrezselyem, a zeller, a hagyma, a fokhagyma, a sárgarépa mind – a legerősebb naponta használható – gyógynövényünk. Akkor most levest etettek vele, vagy gyógytea keveréket ittak? Nem egyszerűbb így gyógyítani, mint patikamérleggel? Ízlés szerint fű(fő)szerezve?

Egyáltalán van olyan, hogy egészséges vagy beteg ember? Mindenkinek vannak az adott pillanatban alul vagy túlműködő szervei, rendszerei. Ha egy - ma már szinte ingyen utánunk hajított - vérnyomásmérővel sikerül egy magas vérnyomásos pillanatot elkapni, máris jöhetnek a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek. Nem tűnik fel, hogy vérnyomásproblémák a vérnyomásmérők megjelenésével szaporodtak el? Pedig a vérnyomás növelésével a kisebbik rosszat választja a szervezet: megakadályozza a hordalék lerakódását az érfalakon. Mint a folyónál, hiszen az emberben sem állandó az áramló folyadék mennyisége. Sajnos korunk válasza mindkét esetben ugyanolyan hibás: gátat neki! De ugyanezt a játékot játsszuk az EKG/szívritmus zavarok, képalkotó berendezések/rák, vérvizsgálatok/leukémia stb. esetén.

Hátha sikerül egy pillanatra magas vérnyomást mérni…

Ma vagy dolgozunk (általában kényszerből, undorral) vagy szórakozunk (virtuális valósággal, narkotikumokkal). A paraszti kultúrában a fonókban, kukorica fosztáskor énekelt, vagy mesét hallgatott a közösség. Közben serényen járt a kezük is, agyuk is. Dolgoztak is és szórakoztak is. Ma gyermekeink vagy tanulnak, vagy - ha már kockára tanulták a fejüket - engedjük őket játszani. Régen a gyermekek játék közben, játékokkal tanultak meg mindent a házépítéstől a párválasztásig. Gyermekeink ma is szülőiket utánozva tanulják szerepüket, de már csak autóval (apuka), sminkelhető Barbi babával (anyuka), vagy legóval (a minket körülvevő, elemekből összerakható rasztervilág, a Mátrix) játszanak. Vajon boldogabbak, mint a libát legeltető, bandázó gyermekek voltak?

Végtelenségig sorolhatnánk a bizonyítékokat, hogy fő nyomorúságunk az is-is élettörvény elfelejtéséből fakad. E miatt éljük fel környezetünket, emiatt háborúzunk ahelyett, hogy játszanánk, emiatt nem tudunk tartósan boldogan élni. Antropológusok szerint a természeti népek szükségleteik előteremtésére napi 1-2 órát „dolgoznak”. A többi időben játszanak, társadalmi életet élnek, alkotnak, vagy csak egyszerűen bámulnak ki a fejükből. Nekünk a munkát sikerült 10-12 órára feltornászni, emellett semmire nem marad időnk. Kinek jó ez a „fejlődés”? Mi a célja? Miért csináljuk? Miért hagyjuk? Miért nem merünk változtatni?

Hogy miért nem tudnak az elválasztó VAGY-ok összesimuló IS-ekké válni? Mert a gondolkodásunk hibás mítoszokon alapul. A teljességről alkotott egységes világképünk szétesett és darabjai a tudomány, a művészet és a vallás csak részigazságokat tud kiizzadni. A világ nem ellentétpárokból, hanem egymást kiegészítő párokból áll. Egyszer az egyik rész kerül túlsúlyba, máskor a másik, néha kiegyenlítődnek, de a teljességet csak együtt tudják létrehozni. A teljesség megismerésében kulcsfontosságú szerep jut a hagyományoknak, amely elődeink tapasztalása és tudása alapján jött létre. Ha elfordulunk hagyományainktól, sok ezer esztendő tapasztalása, sok millió ősünk élete és szenvedése válik feleslegessé. Nézzük meg vajon a paraszti kultúrában ki hordta a nadrágot, ki vezette a családot?

A férfi a Nap. Ő a tengely, a forrás, a középpont. A férfi feladata a kiáradás, a sugárzás, a teremtés, a természet gondozása, a család külső védelme. Az ő viselkedése, viselete, szava jelenti a Törvényt a család számára. Ő tartja a kapcsolatot a kinttel és a fenttel.

Cifraszűr. A hatóságok tiltották viselését, talán mert egy újfajta paraszti öntudat jelét érezték benne…

A nő a Hold. Ő a tükör, ami egyenesben tartja a tengelyt. A nő feladata a befogadás, a növekedés, a változás, a ritmus, az anyaöl, a fészek, a család egyben tartása. Az anya köt össze az anyaggal, az anyafölddel, a Földanyával. Az ő viselkedése, viselete tükrözi a Rendet a családnak. Ő nyújtja a kapcsolatot a benttel és a lenttel.

Kazári (Nógrád) népviselet. A viselet a viselkedésben segít. Mennyivel nőiesebben viselkedik egy nő szoknyában…

Ma a családok általában ellentétpárok a épülnek. Vagy a férfi nyomja el a nőt, vagy a nő zsarnokoskodik a férfi felett. Vagy a férfi a „családfenntartó”, vagy a nő. Vagy „munkahelyükön” dolgoznak, vagy otthon. Kísérjük végig egy teljes éven át a gazdálkodást a paraszti kultúrában, hátha kiderül melyikük szerepe a fontosabb a Teremtésben?

Tavasszal megindul az élet a természetben. Egyre több időt tölt a család a földeken és a kinti munkákat a férfi vezeti. A természet törvényét közvetítve ő adja a törvényt a teremtés gondozásához. Az egyre hosszabb nappalok, az egyre több fény egyre több munkát és - ehhez kapcsolódóan – egyre több hatalmat ad a férfinak. Eljön a nyári napforduló környéke, a szénagyűjtés időszaka, amikor az egész család kinn alszik a kaszálókon. Innentől már rövidülnek a nappalok, a család learathatja a közös teremtés gyümölcsét: a termést.

Ősszel menedékbe vonul az élet. Egyre nő a sötétség, egyre többet húzódik a házba a család, a benti munkákat a nő vezeti. Az ő feladata a befőzés, a termés befogadása és elrendezése. Az ő vezetése alatt hozza létre a család a télen is biztonságot nyújtó fészket. Eljön a téli napforduló tája, amikor a nyomasztó sötétség miatt félelem uralkodik el a természetben, egymás közelségét keresik az emberek. Ilyenkor válnak fontossá a fonók, a fosztások, ahol a női energiák rendezik és tartják egyben a rendezetlenné, szórttá váló közösséget. Innentől újra hosszabbodnak a nappalok, és a vezetés lassan, észrevétlenül újra átcsúszik a férfi kezébe.

Télen a sötétség elől fonókban bújtak össze az emberek…
Eltelt az esztendő, és ha a férfi is a nő is a helyén volt, a dolgát végezte, a család túlélte. Nem vagy a férfi, vagy a nő vezette a családot, hanem az emberpár egymást segítve, egymást kiegészítve együtt teremtette meg a teljességet. Csak a hangsúlyok változtak az év során a természet által mutatott fény/árnyék arányokat követve.

A paraszti kultúrát az élet gondozása hozta létre, benne maga az Élet működése tükröződik. Nem elmélet, nem okoskodás, hanem sok ezer éves működő tapasztalás. Megmutatja, hogy mindenki csak a saját helyén lehet hasznos része az egésznek, csak ott élheti meg a teljességet, csak ott lehet egész-séges.

Ma nem vagyunk a helyünkön sem térben, sem időben. Télen a pihenés helyett halálra dolgozzuk magunkat, nyáron a munka helyett tunyulunk. A férfi nem férfi, nem teremt, szava nem törvény, családja számára nem tengely. A nő nem nő, nem simogat, nem nyújt fészket családjának, nincs kapcsolata az anyafölddel. Szétestünk, mert a Sárkány darabokra tépett minket. De a meséink arra tanítanak, hogy még nincs vége! Ha minden darabunk újra a helyére kerül, újra életre kelünk és ezerszer erősebbek, fényesebbek leszünk, mint előtte!

Van-e esély arra, hogy helyére kerüljenek a dolgok a mai világban? A parasztok úgy tapogatták ki helyüket a teremtésben, hogy működtették azt. Megfigyelték és megtapasztalták törvényeit, a házépítéstől az állatgyógyításig, az erdők suttogásától a csillagok üzenetéig mindenben. Tanította őket a Teremtő, mert nem voltak lusták tanulni. Sokan játékosan tanultak, még többen vért izzadtak az elégségesig, de mindnyájan elvégezték az iskolát, mert mindnyájan járták az iskolát!

Ha hajlandóak vagyunk abbahagyni az iskolakerülést, ha lemondunk látszólagos kényelmünkről, ha lesz merszünk beismerni civilizációnk és egyéni sorsunk kudarcát, ha befejezzük a szinte lételemünkké vált hazudozást (lásd: „fejlődés”), ha újra elfoglaljuk helyünket a teremtésben, ha megtaláljuk a kapcsolatot a Teremtőnkkel, minden magától a helyére kerül! Újra elmerülhetünk abban a hömpölygő, titokzatos folyamban, amelyet úgy hívunk, hogy Élet aminek csak egyetlen törvénye van:

Rész is vagy és egész is

Anyag is és szellem is,

Tükör is és tengely is,

Ember is és Isten is!

Nyilván mindenkiben felmerül a kérdés: ha az IS-IS az élet törvénye, hogyan uralkodhatott el létünkön a VAGY-VAGY? Ha az is-is az egybesimulás, az együvé tartozás, a közösség törvénye, hogyan válthatta fel a vagy-vagy ellentéteket, széthúzást teremtő ereje? Miért kellet kiszakadnunk a teremtésből? Miért fázik ma mindenki?

Nos, miért van vége télen a gyönyörű kertnek? Hova tűnik a sok virág, a temérdek illat? Miért váltja fel a fagy és a sötétség? A tél a próba ideje. A lélek megpróbáltatásai megtanítják becsülni az életet. A szélsőséges körülmények, a végsőkig feszített húr, döntésekre kényszeríti az élőket. A túléléshez jó döntéseket kell hozni. Ha nincs rossz, mihez képest jó a jó?

A tél a vizsga ideje. Megméretik az év során megszerzett tapasztalás, ekkor érik tudássá a hit. Megtapasztalhatjuk az önzést, a tagadást, a hit hiányát, az önsorsrontó létet. A félelem besűrűsödik, és ha nem dolgozzuk fel önpusztító erővé válik. Megértjük, hogy az élethez hozzá tartoznak a veszteségek. Mindenki maga ítélkezik önmaga felett. Önmagát tisztítja, nemesíti a természet.

De a tél az álom ideje is. A élet lelassul, a mozdulatlanság alkalmat ad a gondolkodásra, az élet újratervezésére. A tehetetlenség, a félálomszerű bezárt lét izzadja ki a jövőt. A besűrűsödött energiák, mint megfeszített rugók készítik elő a feltámadást. Minden tavasszal új tapasztalatokkal, megújult erővel robban ki menedékéből az élet. Hisz az élet most is él, csak mag állapotban érlelődik.

Apa, Anya, Én. A virág – a világ. Minden szirma egy élet, egy tapasztalás. Megszületünk a középpontból, életünk delén/telén messze eltávolodunk a Forrástól, hogy hazatalálva újra eggyé válhassunk vele.

A gyermek még tudja…

Így telik a mi életünk is. Minden ember Istentől és Istenből születik, gyermekkorát az ő tenyerén éli le. Szabad akaratunk lehetőséget ad arra, hogy eltávolodhassunk tőle. Iskoláink, szüleink, környezetünk hibás mintái miatt akár nagyon messzire is eltekereghetünk… De minél messzebb kerülünk a tűztől, annál jobban fázunk. Életünk tele általában valamilyen betegség, baleset formájában jön el – amikor úgy érezzük, a csúcson vagyunk.

Ez a gödör alja. Innen csak úgy kerülhetünk ki, ha újra gondoljuk, újra gomboljuk a kabátot. A gödörben értéktelenné válik minden, ami múlandó. A vagyon, amiért évekig emberek sokaságát vertük át, itt csak teher. A tél mindent elvesz tőlünk, mert a halottas ingen nincsen zseb… A túléléshez meg kell hozzuk valódi döntéseinket a valódi értékeinkről és valódi céljainkról. Ami nem változik, az elpusztul, ez az élet törvénye.

De így telik az emberiség élete is. Ma annál fejlettebbnek ítélünk egy civilizációt, minél több és minél fejlettebb eszközt használ fel szükségletei kielégítésére, környezete átalakítására. Természetesen ez alapján mi vagyunk a legfejlettebbek, mert elektromos orrszőrtelenítő és banán ízű tampon nélkül már nem teljes az életünk… De nem lehet, hogy fordítva ülünk a lovon?

Hamarosan az emberiség tele is véget ér, lehull a jégbilincs, eljön a tavasz. De a tavasz csak a megtisztult, megújult élet számára kikelet… Ami nem változik, az elpusztul, ez az élet törvénye.

Hogy azért nem használtak a kőkorszak előtti kultúrák eszközöket, mert nem volt rá szükségük? Hogy a természettel együttműködve mindent megkaptak, amit kértek? (ld. „kérj és megadatik!”) Hogy csak az Aranykor elmúltával kényszerült rá az emberiség a ruhára, eszközhasználatra és egyéb pótszerekre? Véletlenül a saját lábunk használata helyett nem a szomszéd műlábát dicsérjük?

Minden ősi nép hagyománya szerint ma az emberiség a telét, a Sötétség Korát éli. Megtapasztaltuk az önzés, a tagadás, a hit hiánya, az önsorsrontó lét hova juttattatott minket. Az emberiség zöme boldogtalan és fázik. A félelem besűrűsödött, önpusztító erővé vált. Az emberiség nagy része beteg. Most mindenki maga ítélkezik önmaga felett. Vajúdik a társadalom, önmagát tisztítja, nemesíti a természet. Honnan jöhet a segítség?

Mégis van remény? Kisze báb égetés – egy lakótelepi óvodában. A kisze a tél során mindnyájunkban meggyűlő rosszat jelképezi. Elégetésével utat nyitok az újnak, a feltámadásnak.

Őseink téltemetésre, tavaszvarázslásra kiszét hajtottak. A kisze egy szalmabáb volt, amely a tél során meggyűlő, a megújulást akadályozó rosszat jelképezte. A szalmacsutak a falu széléről indult, minden háznál aggattak rá valamit, amitől meg akartak szabadulni, hiszen a kisze belőlünk áll… Kivitték a falu határán túl (a közösségen kívülre), és megszabadultak tőle: bedobták a folyóba, vagy elégették. Ha kiviszed a gonoszt, jöhet a feltámadás…

A telet temető, tavaszváró mágiának még két fontos eleme volt, az egyik az időpont: kiszét Virágvasárnapon kellett hajtani, amikor Jézus megjelent Jeruzsálemben, leendő halála és feltámadása helyszínén. A másik a ruha: a legtisztább, legszebb ruhákba öltöztették a bábut, hiszen aki a bűneinket magára veszi csak nagyon tiszta és nagyon szép lehet…

Így működik a feltámadás egy közösségben. De vajon mi lenne, ha egy nemzet égetne kisze bábut? Ha egy nemzet szabadulna meg hosszú tele alatt felgyűlő, a feltámadását akadályozó idegen rongyaitól? Mi lenne, ha a mag népe végre nem csak hinné, de tenné a tavaszt? Ha érezné, tudná, hogy megbűnhődte már a múltat és jövendőt? Ha itt – Európa kellős közepén – hirtelen kitavaszodna? Itt már kevés vagyok, beszéljen a Remény:

Reményik Sándor: Nagy Magyar télben (részlet)

Nagy magyar télben picike tüzek,
Jaj, be szétszórva égtek,
Királyhágón, Kárpáton, mindenütt!
De mondok egyet néktek,
Szelíd fények és szilaj vándorlángok:
Mit gondoltok: ha összefogóznátok!
Nagy magyar télben picike tüzek,
Soh'se volt olyan máglya,
Mintha most ez a sok-sok titkos láng
Összefogna egy láncba……!
Az égig, a csillagos égig érne,
És minden idegen rongy benne égne!

Mi akadályoz bennünket? Miért nem tudnak a lángok összefogózni? Miért késik a kikelet?
Az oka a VAGY-VAGY-okban keresendő.
Minden magyar meg akarja váltani a világot, mert ez a mag népének alapprogramja. De ma mindenki egyedül óhajtja. Vagy te váltod meg a világot, vagy én. Mivel én biztosan jót akarok, te csak ellenség lehetsz...
Így lettünk bal- és jobboldali félemberek egy szétszabdalt, kifosztott országban.

Forrás: levelezőm

Hozzászólások



Kedves Ritocska! Ha tudnád

Kedves Ritocska!
Ha tudnád mekkora kő eset le a szívemről! Ez a válasz nagyon tetszett! Különösen a nem mindig pozitív tulajdonság becézett formája. Hát ez nagyon aranyos volt.
Bók? Örömmel tölt el, ha jólesett.
Bár én már nagy vagyok, tehát nem kell olyat mondanom, ami nem igaz, vagy amit nem úgy gondolok. Ebből következik …
A hibáink meglátása, beismerése, te is tudod, hogy menyire építő jellegű dolog. (Ha valóban hibáról van szó!)
"A számítógép az emberi agy tovább fejlesztése, intelligencia és erkölcs nélkül."/nem tudom kitől származik/
De azt tudom, hogy nem szeretnék egy hibátlan géppel és emberrel sem társalogni.
Üdv: István
(Most már nyugodtan alszom.)



Megnyugodtam

attól, hogy egy ilyen számomra hiteles személytől hallom ezt. :)
Köszi, hogy megosztottad. :)



Bizony, bizony, Ritocs, ha elkezded többre tartani magadat,...

annál, amit most látsz, akkor talán majd nem leszel olyan befolyásolható, mint amennyire most vagy. :-)



Jaaaaaj István, mókáztam én

Jaaaaaj István, mókáztam én ezekkel a kifejezésekkel. :) De, de pszichikai terror!!! Meg bókfacsarás és be is jött! :)) Viccelek ám. Az viszont nem vicc, hogy köszönöm kedves bókjaidat. A kiemelt kifejezések valóságtartalma pedig, hogy bevállalom, amikor bénázok. :D Amikor butácska vagyok és hülyécske vagyok, az is én vagyok, vállalom, még, ha az eredeti felállás remélhetőleg nem is ez. Tényleg nem volt tiszta, amire rákérdeztem. Úgy vélem ez az írásos forma hátulütője. Faarcú hangulatjelekkel nehéz kifejezi a mimikát, a hanglejtést. Ilyenkor kérdez az ember és választ kap. Probléma meg is oldva. :) Köszönöm újra.



Szia Ritocska! Szomorú vagyok

Szia Ritocska!
Szomorú vagyok a „majdnem szőke” és az „ilyen hülye vagyok” miatt. (Ez nem pszichikai terror volt ugye?) Valójában azt gondolom, hogy nagyon kedves és okos vagy,(a kép alapján még rendkívül szép is) de egyszerűen félreértettük egymást. Ennyi történt.
Üdv: István



Kedves István!

Nagyon őszintén egyáltalán nem gondoltam semmire. Se cinizmusra, sem hátsó gondolatra. Számomra nem jött össze, amit írtál ezzel az utolsó mondatoddal. Ennyi. Ezért mertem rákérdezni, se vitaszándék, se semmi nem volt bennem, csak éltem a lehetőséggel, hogy kérdezni nem szégyen, amikor nem értek valamit. *pirulós fej* Én már csak ilyen hülye vagyok.
Köszönöm a választ, így már minden tiszta egy ilyen majdnem szőke nőnek is, mint én és befejeztem becsszó. :D



Kedves Ritocska! Ezt a dogot

Kedves Ritocska!
Ezt a dogot is lefutottnak tekintettem már, de te –nagyon kedvesen- visszatértél rá. Megköszönted a reakciómat és némi magyarázatot is fűztél hozzá.
A mondat célzás lett volna arra, hogy mások hibái miatt, ne te magyarázkodj, és részemről lezártnak tekintem a dolgot.
Kronológiai sorrendben:
- hivatkoztam egy bejegyzésre,
- felhívtad a figyelmemet valamire,
- elismertem a hibát,
- Te megköszönted, és
- elmagyarázod, hogy miért mertél szólni,
- ígéretet teszel arra, hogy egyszer majd változtatsz a berögzült szokásaidon. (Ugyan már, miért tennél ilyet? Ezért biztos ne!)
- én még egyszer elismertem a plágium tényét (mert elhiszem neked, hogy jogilag az volt) és megköszöntem a figyelmességedet, valamint, hogy ilyen kedvesen jelezted a problémát.
- én is megígérem, hogy jobban figyelek.
(És most abbahagyom a röhögést.)
Semmi cinizmus vagy hátsó gondolat nem vezérelt.
Erre gondoltál?
Üdv: István



:)

Én sem a mondatot a hsz végén, egy kis magyarázatot igyekeztem kérni hozzá, ha megteszed nekem. :)



Nem értem a kérdést.

Nem értem a kérdést.



Kedves István!

Köszönöm megtisztelő válaszod. :)
De egy kérés, ha nem haragszol meg érte
segítenél nekem ezzel a mondattal kapcsolatban picit? "Ja, az idézet: hibáztam. Köszi, hogy figyelmeztettél! Igyekszem jobban odafigyelni." Ezt is köszönöm előre. :)



Kedves Nux Vomica! A

Kedves Nux Vomica!
A mindenkit, idézőjelbe kellet volna tennem. Bocsi, nem gondoltam, hogy szó szerint érted.
Annyira nyilván való, hogy ez így nem igaz!
Nekem bejön a minden máz nélküli is, ha látom-értem, hogy a jó szándék szól belőle. Bár elsőre megütközök rajta, amint szembesülök a meztelen tényekkel.
A ferde tükörről és a többiről, lásd alább.
Sok sikert és megértést kívánok!
(Most gondolkozom el. Csak én látom ennyire pesszimistán ezt az ügyet?)
Üdv: István



Kedves Ritocska ! Szívem

Kedves Ritocska !
Szívem szerint ezt a témát már lezártam volna és el is határoztam, hogy nem szólok hozzá többet! De, ha megszólítanak kötelességem válaszolni, meg hát az irántatok érzett tisztelet is ezt diktálja.
Nem kell rólad semmit lemosni! Anikó is megfogalmazott egy véleményt. Ő így gondolja. Rendben van.
Más.
A Dr. houset én is szívesen megnézem, de megtapasztalni már nem olyan jó élmény. Volt már úgy, hogy hasonló stílusú szájsebész székébe ültem. Ha a cuccai nem lettek volna a számban, hát sírva ott hagyom. Pedig nem tartom magam ijedősnek. Tisztába vagyok azzal, hogy nincsenek véletlenek, és hogy ez így volt jó! És ma már látom, hogy tényleg igaz.
Abban az időben olyan ember hírében voltam, hogy aki meghallotta a nevem az keresztet vetet, a gyengébb idegzetűekben megfagyott a vér, estleg megőszültek. (Ez persze erős túlzás, nem voltam ilyen rossz, csak hogy értsd…) De megtanultam mit érezhet más ember, ha ilyen hozzáállással találkozik. Én nem akarok ilyen hatást kiváltani az emberekből. Azt szeretném, hogy velem szembe is úgy viselkedjenek, ahogy én teszem mással. Törekszem a tiszteletre, a kedvességre, a jóindulatra, szeretetre, stb. Sokat kell még tanulnom.
Különösen jó szemem volt a hibákat felismerni, és bizony oda tartottam a ferde tükröt kíméletlenül. Az eredményt mondjam? Ma már, ha megteszem, azt úgy igyekszem csinálni, hogy foganatja is legyen. Különben mi értelme, ha kapásból elutasítják, mert rossz érzéseket kelt?
Az, hogy szinoptikus vagy NV-vel? Kifejezetten örülök neki! Legalább valaki (akit a fórumon sokan elismernek, és nagyon szeretnek) támogatja a határozott, minden mázt nélkülöző véleményét, a mit személy szerint nagyra becsülök és tényleg nagyon értékesnek tartok. Bár csak mindenki megértené a szándékát!
Persze vannak olyan gondolatok, amivel szemben fenntartásaim vannak, de ezek közvetlenül nem érintik az alapvető tényeket.
Ja, az idézet: hibáztam. Köszi, hogy figyelmeztettél! Igyekszem jobban odafigyelni.
Üdv: István



Kedves István!

Mégis milyen sokan nézik a Dr. Houset, nem? :D

(Na, ezek után az Isten se mossa le rólam, amit Anikó írt. :)))) NEM. Ritocska egyszeri és megismételhetetlen és egy Tm van a neve sarkában, valamin a füle mögé tetoválva, csak nem látszik a képen. :D)

Én spec sok esetben szinoptikus vagyok NV-val, sok hozzászólását olvastam, de attól még csak önmagam véleményéhez vagyok hű, avagy, amikor nem vagyok szinoptikus, akkor annak is hangot adok (adtam) és ez nem csak rá igaz, hanem mindenki másra is. Dehát mindenki első sorban azért van itt, hogy önmaga fejlődjön, nem? Ha pedig másokét is segítheti, az plusz öröm. Valahol hallottam egy olyat, hogy stíluson lehet vitatkozni, csak nem érdemes...

Kedves István, külön köszönöm, hogy elfogadtad tőlem az Oshos dolgot. Tudod mindenkinek vannak hülye berögzülései, nekem szakmámból adódóan ez. Majd egyszer ezen is igyekszem változtatni. :)

Mindenkinek szépséges hétvégét kívánok és a legjobbakat! :)



Szia István!

Nincs sok hozzászólásom. És nincs teszt, nincs játszma, nincs szirup.
Valami összeérett bennem eléggé koherensre.
Nem tetszik a stílusom? Nem vagy egyedül.
A reakcióját mindenki maga választja meg, és szerintem nem mindenki bukott ki.
Mindenesetre többen fontos felismerésekre jutottak a kölcsönhatás révén, ahogy én is általuk.
Köszönöm!
Üdv: Nux Vomica



Kedves Nux Vomica! Megnéztem

Kedves Nux Vomica!
Megnéztem a hozzászólásaidat. Nagyon tetszenek. (Többségük.) Úgy tűnik, nagy szaktudással rendelkezel. De ez a Dr House Stílus… Ezzel mindenkit kibuktatsz. Kár, pedig olya jó tanácsokat tudsz adni. De, ahogy elővezeted. Persze, hogy ellenségesen reagálnak rá. Nyilván ezt tudod, vagy ezt is akarod. Teszteled a társaságot?
Az indián sztori rendbe! Én is így gondolom. Most már.
Üdv: István



Bocsi! Valóban Osho idézetre

Bocsi!
Valóban Osho idézetre hivatkoztam, Monicas bejegyzésében.



Kedves Anikó!

Sajnálom, de a helyesírásra és a plágiumra harapok minden körülmények között, bárki írja. Én úgy éreztem jónak, hogy felhívjam arra a figyelmet, hogy az említett írás egy idézet. Idézni meg ugye bárki tud, csak nem mindenki jelöli meg a forrást. :P Egyébként Monicas megtette. :) Ha Te ezért megkérdőjelezed a kilétem, hát akkor megteszed. Dobj be egy felest*, úgyis itt a hétvége, hátha! :)))

*magyarázok azért, mielőtt ebből is sértődés lesz. A deliriumot szándékosan és kizárólag a vicc kedvéért delirium tremensnek értelmeztem. Ezért az utalás a felesre. Előre is elnézést a rosszmájú poénért!



Hűha! Az áldóját! Ritocska, te egyen vagy Vox Numonicával:)))

Vagy Nox Humanika? Jaj! Elfelejtettem a nevét:) Bocsánat. Csak nekem olybá tűnik, mintha te meg Ő, egyek lennétek..... pazar kilátások.
Szerintetek, ez már a deliryum jelei?:))))



Kedves István!

Bocsi, hogy kijavítalak, de azt Osho fogalmazta. :)
Nem kötözködés volt, "lécci" ne úgy vedd! :)
A legjobbakat Mindenkinek! :)



Szia István!

Amit elképzelni sem tudsz, az számodra nem létezik, azt meg nem pillanthatod.
Akkor sem, ha ott áll előtted.
Most elkezdtél kotorászni az emlékek között, hátha rám lehet húzni valami klisét.
Akkor a saját klisédet látod, nem engem.

Most azt kell tenned, amit az indián sámán tett Kolumbusz hajóival.
Elképzelni az elképzelhetetlent és akkor megpillanthatsz.
Előbb a létezésem lehetőségének bele kell férnie az ideáid közé, utána megpillanthatsz.

Ebben a folyamatban a személyem tökéletesen utolsódlagos. A lecke a horizont tágítása.
Neked is és nekem is.

:)



Kevdes Ragyogás! A

Kevdes Ragyogás!
A véleményemet megfogalmazta Monicas!
http://www.thesecret.hu/uzenet-mindenkinek_monicas#comment-122847
Ücv: István



Kedves Isti11! Igen.

Mindketten tudjuk, többről van szó. Láttad biztosan a Mátrix filmet?.

Nos, ugyanez a helyzet érvényes ránk is. Két felünk van: Neo és az ügynök. Mindaddig amíg az ügynöknek ellenállunk, erősítsük azt. Ha már elfogadtuk tökéletesen, akkor megszünik létezni. Elillan, m int a kámfor.
Azért jó oldala is van mindennek, amint látod, hisz életet lehelt, e látszólag kihaltnak tűnő blogba:)))
Köszönöm nektek észrevételeiteket!

Isti, azt is, hogy volt kurázsid szót emelni mellettem:) Hálásan köszönöm neked! Kedves vagy.

" valami nagy-nagy tüzet kéne gyújtani már! Hogy melegedhetnének tőle az emberek!" :)))



Úgy gondolom, hogy nem igazán

Úgy gondolom, hogy nem igazán erről van szó! Most már.
Ő egy elméletre utalt, melynek a lényege, hogy bizonyos szituációk feszültséget okozhatnak és azt mily módon próbálja levezetni – magát meg nyugtatni, magának megmagyarázni- az ember. Nagyjából ennyi. Persze többről van szó az elméletben.
Disszertáció:
Azt gondolom, hogy a szakdolgozatát írja, és ehhez gyűjt anyagot. Gyakori jelenség az interneten. De a tévedés jogát fen tartom.
Üdv: István



cognitive: észleltél

cognitive: észleltél valamit
disszonancia: megegyezés hiánya
redukcio, vagy cut-back: visszavágás

a disszertáció már egy pozitív értelmet nyerő szó.

" valami nagy-nagy tüzet kéne már megint gyújtani, hogy melegednének az emberek.... " Nem szó szerinti idézet, J. A.-tól, és így is megérteni mire gondolt vele írója.



Szia Nux Vomica!

:-)
Még az éjjel válaszolni akartam, de elgondolkoztam.
Nem, nem gondolom, hogy „savanyú a szöllö!”
Viszont azt sem tudom eldönteni, hogy irántad érzett tiszteletem, vagy szeretetem nagyobb-e?
A másik kérdés a disszertáció?
Úgy látom, hogy értekezésünk kezd személyesé válni, ezért javaslom, a továbbiakban használjunk zárt csatornát.
Üdv: István



Szia István!

Kognitív disszonancia redukció.
Ugye ismered?
:)



Kedves Nux Vomica!

Kedves Nux Vomica!

Válaszod zene füleimnek! Igazán aranyos vagy!
Gyakran használt mondataim:
„ Aki szereti a hurkát és a történelmet, ne nézze meg, hogyan csinálják!”
„ A pokol tornáca is jó szándékkal van kikövezve!”
„ Csak néző pont kérdése, hogy ki az orvlövész, vagy ki a hős partizán!”
Egyik kedvenc idézetem:
„Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted,
Szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot.”
Ha ezeket beilleszted, látni fogod mekkora az egyetértés, de ha jobban megnézed egy nagy szakadékot is felfedezhetsz. Hogy mit látsz, azt te döntöd el.
Ha a 3. bekezdésben nem lett volna az a kis tüske… De úgy tűnik, nem érteted meg, mire gondoltam. ( Nem megsértődni, gyakran előfordul, hogy nem érthetően fogalmazok!)
Tényleg nem sértésnek szántam és nem is értem miért jött le így neked? Hogy mi lehetséges azt csak a képzeletünk határozza meg, na és az, hogy mit tudunk elhinni. Az egyre jobb tapasztalatok ebben segítenek, mondhatni lovat adnak alánk. (Hogy stílszerű legyek.) Sikerült már olyat „teremteni” amit nehezen hinnél el.
A jószándékról: nagyon szeretnék eljutni arra a szintre, hogy automatikusan, rutinszerűen jöjjenek elő belőlem a mélyen, velőkig beivódott tiszta, minden érdek és hátsó gondolat nélküli jóakarat szikrái. Tudatosan dolgozom rajta, és hát remélem, jól haladok. Persze tudom, hogy a túlzott jóindulatot egy bizonyos ponton túl már hülyeségnek nevezik, de ettől még úgy érzem, messze vagyok.
A ventilátort meg nem javasolnám messzire eldobni, ugyan is még jól jöhet, ha a pesszimizmus borúlátó felhőit kell majd elfújni. Mert, hogy Emerius szavait figyelembe véve szerintem ugyan azt az érmét nézzük, csak más- más oldalról. De, hát ezzel kezdtem.
A teremtés az oké. (Nagyjából.)
És a jó hír!
Figyelj, ez tetszeni fog!
Minél jobban elégedetlenek vagyunk valakivel, korholjuk, dorgáljuk, szidjuk és szapuljuk, annál jobban szeretjük. Ugyan is, akivel nem foglalkozunk, nem érdekel, szinte levegőnek nézzük, azt nem is szeretjük még annyira sem, hogy figyelmet szenteljünk neki. Mert akit szeretünk, azt olyanak szeretnénk látni, tudni, ami a mi megítélésünk, értékrendünk szerint a legjobb, legtökéletesebb.
Végezetül kérlek, tégy meg valamit.
Mutass az ujjaddal a képernyőre. TÉNYLEG TEDD MEG!
Most nézd meg, hogy hány ujjad néz arra, akire mutatsz, és mennyi saját magadra.
„ Amint élsz, úgy ítélsz!”
Üdv: István



Szia Ragyogás!

Örvendetes a nyitottság részedről.
Nézd meg a titok című filmet, olvasd el a könyvet és keresd meg a viselkedésednek megfelelő példát, találj rá az analóg helyzetre. Lásd meg, hogy a szándékod mit teremt. Az autentikus forrás és a vizuális rásegítés bizonyára segíteni fog a titok szemléletének alkalmazásában.

Üdv:
Nux Vomica



A titok, István

Az ún. történelem nem a hétköznapokról szól, mégcsak nem is a közönséges földi halandók világáról. A néprajz elég fiatal tudomány és jórészt az alkotóiról szól. Talán érdemes a néprajz történetét megnézni, és kiderül, hogy az eltűnő paraszti kultúrát akarták dokumentálni. Mit gondoltak paraszti kultúrának? Nézd meg mit gyűjtöttek össze. Dalokat, népszokásokat, elég kevés szó esik a hétköznapi életmódról. Sőt, máig kiható sztereotípiákat vetítettek rá egész nemzetiségekre, ami elég romboló.

És igen, az egyes szám első személyben megfogalmazottak az én élettörténetemhez tartoznak, voltak ennél cifrábbak is, de ennyi tökéletesen elegendő az íróasztalparasztok sok példányban megjelent illúziókeltésének leleplezéséhez. Nem ez a paraszti élet, csak a rózsaszín paraszti idill ködoszlatásához válogattam élményeim között.

Viszont tudtam mit akarok és meg is valósítottam. Arról írsz, hogy nincs lehetetlen, mégsem tudod elképzelni, hogy ilyen cizelláltan, kerek mondatokban fogalmazzon valaki, aki teheneket fejt, kakis pelenkát mosott. Úgy látom van még mit tanulnod arról, hogy mi lehetséges és mi nem. Folytassam angolul? Vagy az már túl sok egy paraszttól?

Lehet beszélgetni az idősekkel, természetesen. Nekem szakmám az interjúzás, az a feladatom, hogy a teljes élettörténeteket feldolgozzam, ezért nincsenek illúzióim, se pro, se kontra. Az embereknek vannak kedvenc sztorijaik, amiket nagyjából ugyanúgy mesélnek el. Engem arra is megtanítottak, hogy a teljes történetet megtudjam. Még szakzsargonba is átültetem a laptop billentyűzetén az egészet a moslékot is kavart és tehéntrágyát villázott kezeim segítségével.

A tudatos teremtés nem illúziók kergetéséről szól. Mint tudjuk a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve. A secret elvileg arra tanít, hogy jól kell jószándékúnak is lenni, mert a rutinszerű jószándékaink jelenre vonatkozó üzenetei rendre pont az ellenkezője azoknak, mint aminek tűnnek. Ezért vezet a jószándék a pokolba.
Ragyogás láthatóan tudattalan jószándékkal él, így kövezi önmaga és mások számára is a pokolba vezető utat. Szerintem valójában nem ezt akarja, csak ezért szóltam neki.

Vagy vegyük jószándékú dorgálásodat irányomba, mi az, hogy csak úgy ukmukfukk mások rózsaszín ködébe ventillátort rakunk, nem érdemelte meg Ragyogás az ilyesféle reagálást. Úgy viselkedsz, mint egy lovag, aki megvédi a gyengét. Ezzel saját kezűleg és billentyűileg kezeled gyengeként Ragyogást és nem úgy tekintesz rá, mint teljes, felnőtt emberre. Szerintem több tiszteletet érdemel.

Lehet jönni számtalan bölcsességgel a májából, de mi a saját valóságunkat teremtjük. Ez a kiváltságunk és feladatunk is.
Nem az a kérdés, hogy az elképzelt világ milyen, az a kérdés, hogy mennyire valóságos számunkra az elképzelt a világunk. Mert, ha csak elképzelt, akkor a képzelgést teremtjük és nem magát az elképzelt világot.

A teremtés nem az éber tudat szándéka. A teremtés 24 órában, minden másodperc, minden tized és századmásodpercében történik, a mágnesünk mindig működik. A teremtéseink teljes tudattartalmunk szerint történik, a tudatos, tudattalan és tudatalatti együttes teremtése adja ki a napi megélésünket, a teljes sztorinkat. Így, ha naponta 10 percig ápolgatjuk elképzelt világunkat, de a nap többi részét nem aszerint éljük meg, akkor üres ábrándozás marad. Akkor rendre úgy élünk, hogy "de én nem ezt akartam". Pedig pontosan azt akartuk, ami történt, csak hátat fordítottunk önmagunknak, nem vagyunk hajlandók tudomást venni a fecsegő felszín alatti teljes valónkról és a valódi szándékainkról.

Üdv:
Nux Vomica



Is-Is, vagy, Vagy-Vagy?

Ugyanazon rágódik az ember, akárhányszorra is olvassa.
A Vonzás törvényében is az van benne:
amit mi érzelmeinken keresztül megélünk, azt magunkhoz vonzzuk.

Én magam is egyszerű parasztlányka származással bírok. Na és? A gyökerek amelyek nekem sokat jelentenek, bár már fel sem lelhető az a hely szinte, ahol felnöttem. A paraszti munka, amiről te beszélsz, engem megérintő hatással látott el:) Azóta is mindent szeretek, amit munka, nem munka gyanánt tennem kell.

És szerettem énekelve dolgozni, mert akkor jobban múlt az idő, valahogy hamarabb véget ért a nap. Te is írhatod nekem, hogy na és! Igen. A te világod az a te szubjektív meglátásod, és ez mindenkire vonatkozik. Az enyém, meg az én szubjektivításomat adja. Attól, hogy nem egyezik véleményünk, még semmi gond nem származhat.

Én azért tettem ide is fel, mert megérintett az a régi kultúra szele, ami letünni látszik. Felejtődni, ám ezeket nem szabad sose hátrahagyni. Őriznünk kell. Hozzánk tartozik, egyfajta "retro"-nak kellene meghagyni az utókornak.

Szándékom ennyi volt. És tisztelem hozzászólásaitokat, mivel tanulok tőletek. Köszönöm!