thesecret.hu

Volt egy nagyon fura történetem talán 1 éve... a megbocsátásról, maga a személy szinte nem is számított, csak hogy kértem, és megkaptam, és végül is magam adtam oda magamnak a végső békém, meg is hökkentem és csak jó fél év távlatából fedeztem fel ezt.

Ne menjen le nap a te haragoddal, bocsáss meg magadnak. Villás Béla jutott eszembe.

A szeretetnek úgy tudsz tartalmat adni, hogy mögé csúsztatod a megbocsátást.... Egyetlen bűn van ebben a csodálatos Világban...: A MEGBOCSÁJTÁSRA VALÓ KÉPTELENSÉG

Mindenki rohan, nem figyel, elszalad a jelek mellett, minden mellett, az élet mellett... nem fókuszál... nem vesz észre dolgokat... nem figyel kifelé... belemerül az önsajnálatba... mibe ÖNELLÁTÓAK vagyunk... de rendesen.

a megbocsátást csak Te adhatod meg magadnak, ha azt hiszed bárki rajtad kívül fel tud oldani, akkor tévúton vagy... nem tudja helyetted senki sem megcsinálni, leélni az életed...

"EZ VAN. Megbocsátom magamnak."

A boldogságot és a szabadságot csak te adhatod meg magadnak.

Fura, de nekem a napom nem éjszaka zárul, hanem a reggeli felébredéssel, a tudatalattim álmomban még súg és mutat pár dolgot...

kérdezhetnéd, vezeklés? a mártírokat csak az oroszlánok szeretik...
mit hallottam, "akkor az az én vezeklésem, hogy megbocsátok?" egy egész jó filmben volt :-)

íme a CD tartalma:

Az alábbi érdekes történet és eszmefuttatás Villás Béla előadásán hangzott el... Kicsit hosszúra sikerült, de szerintem érdemes elolvasni. Ha meg tudsz bocsátani, megváltozik az életed.

"Egy barátnőm néhány hónapja egy CD-t adott nekem ajándékba egy „Tudom, hogy értékelni fogod” – pillantással. Meghallgattam, és azonnal éreztem, ez lehet a megoldás problémáim gyökerére. A hanganyag egy előadást tartalmazott, melyet Villás Béla tartott valahol, valamikor. Én ekkor hallottam először a nevét.

Az előadó úgy jellemezte magát, hogy ő egy ember, aki spirituális utakat jár be, számos beavatáson vett részt, 10-15 éve mélyed bele a tudattalan működésének tanulmányozásába, bejárta a világot a különféle vallások alapjainak tanulmányozásáért, és most elmeséli nekünk egyik beavatásának történetét, melynek tanítása nagy fontosságú mindenki számára.

Az előadás címe: A bűn. Létezik-e bűn? Villás úgy tartotta eddig, nincs bűn, és nincs büntetés. (Ezt nem fejtette ki, merthogy ez a gondolata megdőlt ezen a beavatáson). A beavatáson azt tanulta meg, hogy egyetlen bűn van: a megbocsátásra való képtelenség. Azt, hogy hogyan teljes értékű a megbocsátás, a következőképpen fogalmazta meg: mintha meg sem történt volna. Érezd úgy, mintha meg sem történt volna. Már első hallásra sem tűnik könnyű feladatnak, hátmég ha belegondolunk. De ő ezt még fokozta azzal, hogy hozzátette: ha ez nem sikerül, nincs értelme sem a szeretetnek, sem a megbocsátásnak.

Nézzük először, mi történt a beavatáson, aztán vizsgáljuk meg ezt a kérdést közelebbről.

Az Arab-sivatagban vett részt egy magas szintű beavatáson, ahová csak meghívással lehet eljutni. A mágusok orosz rulettjének is nevezik ezt a beavatást, nemsokára az is kiderül: miért. Minden évben egyszer rendezik meg ezt a fajta beavatást, mikor Villás Béla ott járt, összesen heten voltak. Úgy kezdődött, hogy 72 órán keresztül nem volt szabad elaludniuk. Az első éjszaka még könnyen ment, a nappal is viszonylag egyszerűen, lefoglalták őket, de a második éjszaka már nagyon kínlódtak, erősen küzdöttek az elalvás ellen. A vezetőjüktől kértek tanácsot, mit tegyenek hogy ne aludjanak el. A válasz: szórjanak homokot a szemükbe… Ők megtették, és Villás szavaival élve „elvoltak vele reggelig”. Harmadik éjszaka természetesen ugyanez zajlott.. A 72 óra ébrenlét után 4 óra alvást engedélyeztek, majd a következő nap elkezdődtek az igazi feladatok. Kivitték őket a sivatagba, távol a sátraktól, és leültették mind a hét embert egymástól kb. 5-600 m távolságra, tehát kommunikálni nem tudtak egymással. Időnként teát és sajtot vittek nekik, de felállniuk nem szabadott a nap során. Első nap az volt a feladatuk, hogy bocsássanak meg önmaguknak. Villás elmondása szerint olyan események is eszébe jutottak, amikre évek óta nem gondolt – ő a 72 órás fennlét okozta érzékenységnek tulajdonította, teljesen kitisztult, felfrissült az elméje. Nehéz feladat volt, de úgy érezte, sikerült elérnie, hogy mindenért megbocsásson önmagának. Második nap ugyanezen körülmények között a már nem élő embereknek kellett megbocsátania, akikre valaha haragudott, következő napon pedig a még élőknek ugyanígy.

Ezután bevezették egy sátorba, ahol a vezetőjük egy - elmondásuk szerint méreggel telt edényből egy pohárnyi folyadékot merített, megitta, de semmi baja nem lett tőle. Persze milyen az ember: kétkedő, így szó nélkül három sivatagi állattal is itattak a méregből, melyek kivétel nélkül azonnal elpusztultak. A folyamat lényege a vezetőjük szerint nem más, minthogy: „ami benned nincs, az nem hat rád”.

És itt lép elő a megbocsátás, mégpedig a teljes megbocsátás – mint ha meg sem történt volna. Ugyanis a bennünk lévő harag bármely embertársunk iránt, méregként raktározódik el bennünk. Még szavainkkal is gyakran kifejezzük: „ – Elöntött a méreg!” Ha nem bocsátunk meg, a méreg bennünk marad, és folyamatosan rongálja testünk (- betegségek) és lelkünk (- lelki problémák). Ha a teljes megbocsátással kiürítjük magunkból a mérget, testünk megújul, megtisztul, és a valódi méreg sem hat rá. Ez volt az alapja a sivatagi beavatásnak – és természetesen senkinek nem javaslom a kipróbálását, mivel ezt csak a spirituálisan igen fejlett tanítók, mesterek képesek ténylegesen megcsinálni. Mi csak törekedhetünk arra, hogy minél teljesebb körűen megbocsássunk magunknak, és akik valaha minket bántottak, a méreggel való teszteléstől óva intek mindenkit.

Hogy visszatérjek a történethez: Villás Béla is megitta a mérget, és elmondása szerint azonnal égető fájdalmat érzett, összeesett. Az agyán először az a gondolat futott át, hogy most meg fog halni, és ez milyen őrült, buta dolog volt részéről, hogy eljött ide a sivatagba meghalni. Ezután viszont arra gondolt: nem baj, ez az ő élete, ő döntött így, megbocsátja ezt magának. Érzése szerint néhány percet lehetett a földön, mielőtt felállt. Társai elmondták neki: 9 órán keresztül rángott megállás nélkül a földön – társainak végig kellett várni mindegyikük méregre való reagálását. A vezető azt mondta neki mikor felállt: - Az utolsó gondolatod mentett meg.

A hét emberből csak hatan élték túl a próbát, egyikük belehalt a méregbe, a vezető szerint ő nem bocsátott meg magának valamit.

Ha most nem nézzük ezt a történetet – biztosan sokak számára misztikus, vagy elfogadhatatlan – a megbocsátás erejének akkor is van jelentősége. Villás Béla tanácsot is ad, hogyan tudunk megbocsátani.

Első lépés: ne ítélj, hogy ne ítéltess. Bibliai szövegrész, de napjaink modern világában is teljességgel megállja helyét. Ha nem ítélek el/meg semmit, nem halmozok negatív gondolatokat magamban, nem azt a bizonyos szálkát figyelem a másik szemében, hanem azzal hogy nem ítélek, a saját gerendámat szüntetem meg.. Mit lehet ezért tenni? A gondolatainkat kell figyelni és megtisztítani. Ha azt veszem észre, hogy most ítélkezem, mondjam azt magamban: „Gondolatok, gondolatok.” Mintha azt mondanám „Ejnye, ejnye.” Először csak fel kell ismerni, hogy ez most ítélkezés, elítélés, aztán meg lehet figyelni: egyre ritkábban fogjuk megtenni.

Második lépés: meg kell bocsátani saját magamnak. Villás itt is hozza Jézus szavait: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” Hogyan tudnék szeretni másokat, ha magamat sem szeretem? Ha nem bocsátom meg magamnak a megtörtént dolgokat? Befelé, önmagunkba kell figyelnünk: a kívülről jövő boldogság hamar elillan, gondoljunk akármilyen boldogság forrásra, egy elért eredmény, megszerzett tárgy, vagy akár a szerelem. Mindegyik örömet okoz, de rögtön az öröm megjelenésekor megjelenik a félelem: az örömforrás elvesztésének félelme. Újra Villás utalása Jézus szavaira: „Isten országa bennetek van.” Ő ezt akként értelmezi, hogy magunkban kell keresnünk a boldogság forrását, nekünk kell harmonikus kiegyensúlyozott állapotba kerülni ahhoz, hogy elérjük a teljes boldogság állapotát. Érdekesen fogalmaz: a magunkba utazás egyik eszköze a meditáció, ami szerinte nem egy dologra való koncentrálást jelent helyesen, hanem a „jelenlétet”. Azaz kontemplációt, mindent egyszerre érzékelést. Ez a mindennapi életben alkalmazva annyit tesz: légy jelen az életedben! Érezd át a veled, körülötted történő, létező dolgokat, így gazdagíthatod saját magad. És még egy gondolat: „Ne menjen le nap a te haragoddal!” Tehát nem lehetünk harag nélkül, mindenkiben van indulat, de esténként gondoljuk végig a napot, és bocsássuk meg magunknak is az elkövetett tévedéseket, és másoknak is, ha úgy érezzük, megbántottak. Így nem fogjuk magunkban halmozni, gyűjtögetni a mérgeket.

Jó eszköz a feldolgozásukra: gondoljuk végig újra és újra a megtörtént sértést, egyebet, amíg már mosolyogni tudunk rajta. Érdekes összehasonlítást végez Villás: a kereszténységben a gyónás szolgál erre a célra: elmondod, szembesülsz a történtekkel, és feloldozást nyersz, a világi oldalon pedig ott van a pszichológus, akinek szintén elmondjuk a problémánkat, szembesülünk vele, és így enyhül, megszűnik a fájdalom. Villás ezt otthoni gyakorlásnak ajánlja, nem utolsósorban itt nem kell fizetni senkinek…

Ezek a gondolatok a hanganyagról származnak, de egyetértek velük. Nem kell vallásosnak lenni ahhoz, hogy valaki a fent idézett mondatokban felismerje az igazat, és a jót. Az, hogy hogyan élünk, mi történik az életünkben rajtunk múlik, ha kezünkbe vesszük a dolgokat sikerülhet, bármilyen nehéz múltat is cipeltünk eddig egyébként."

Villás Béla megbocsátásról szóló anyaga a harmadikszem.hu-ról letölthető ingyenesen...

régen is sokat írtam a témáról, szerintem a legfontosabb dolog a világon :

http://www.thesecret.hu/megbocsatas_villas_bela