2009. május 5. kedd - 01:01 | beküldő: girlinlove
Engedjétek meg, hogy örömömet és hálámat fejezzem ki azért, hogy létezik ez az oldal, ahol megoszthatom veletek az én sikertörténetem. Érzem, hogy az a feladatom most, hogy elmeséljem nektek, hogy is történt velem az, hogy sikerült bevonzanom a szerelmem újra, s remélem, ezzel segíthetek másokon. A cím az, hogy visszahódítás, de olyan értelemben vett hódításra nem volt szükség, csupán a gondolatok teremtő erejére.
17 éves voltam, amikor megismertem azt a férfit, akiről az első pillanatban tudtam, hogy a férjem lesz. Ennek már három éve. Interneten ismerkedtünk meg, s az első találka alkalmával már biztos voltam ebben, és ő is- életünk első személyes találkozásánál arról beszélgettünk, hogyan kéri majd meg a kezem a szüleimtől... mindez teljesen természetesnek tünt, éreztem, hogy ő a lelki társam, semmi kétségem sem volt afelől, hogy ő a nagyon nagy ő. Két évet voltunk együtt, két csodás évet, már terveztük az összeköltözést, amikor egyik napról a másikra bejelentette, hogy soha többé nem akar már látni, nem szeret már, hagyjuk az egészet. Mindezt telefonon, amikor éppen egy másik városban tartózkodtam. Nem igazán emlékszem a szakítás utáni néhány napra, csak homályosan dereng, hogy egyfolytában csak zokogtam, nyugtatókat szedtem. Így telt el a karácsony, az újév, a január és a február is. Nem keresett, én sem őt, haragudtam rá, de természetesen nem tudtam elfelejteni. Más férfiak karjában kerestem a vigaszt, de nem találtam meg, sőt, még rosszabb volt-rájöttem, hogy ő mennyivel jobb.. Ekkor úgy döntöttem, felkeresem. Ekkor jött a hidegzuhany, a legfájdalmasabb az egészben..Nem vette fel a telefont, nem válaszolt az egyre kétségbeesettebb smsekre, e-mailekre. Sőt, ha találkoztunk, csak félvállról köszönt, s ment tovább. Foglalmam sem volt, miért teszi, de éreztem, hogy ez csak egy álca, és azon voltam, hogy mindegy hogyan, csak kontaktusba kerüljek vele, de ekkor nem sikerült. És akkor jött a fordulópont: eldöntöttem, hogy akkor csak megőrzőm a szép emlékeket, s bár továbbra is feltétel nélkül szeretem, de új életet kezdek. Munkahelyet váltottam, elköltöztem, lecseréltem a számom. És a nap minden percében csak arra gondoltam, hogy szeretem, de elengedem, hogy találja meg a boldogságát. Hagytam, hadd keresse meg, miközben igyekeztem minnél több pozitiv energiát -küldeni-, hogy sikerüljön neki boldognak lenni. A szeretetem felé ha lehet, még mélyebbé vált, teljsen megszépített. Mindeközben a környezetem teljesen hülyének nézett, azt hitték beleőrültem. Sokan le is akartak beszélni róla..Egy hónap múlva egy megbeszélésre kellett mennem. Foglalmam nem volt miért, de éreztem, hogy valami történni fog, s ennek megfelelően nagyon készültem arra a napra.. És a megbeszélésen ott volt ő. Amikor megláttam, annyira elöntött a szerelem, annyira, hogy a teremben mindenkinek feltünt: elcsuklott a hangom, remegett a kezem, izzadt a tenyerem..Álmaiban sem mertem volna képzelni, hogy ott lesz. Azaz akkor még nem mertem teremteni a gondolataimmal... Megfogadtam, hogy ott maradok, s igyekszem a munkára koncentrálni. Ő mindvégig nagyon hivatalos volt velem. Hazamentem, próbáltam elfelejteni a dolgot, de nem ment, tudtam, hogy itt még lesz valami. És igen. Megint csak a munka miatt, de összefutottunk. Egy projekten kellett dolgoznom, és -már nem hiszek a véletlenekben- képzeljétek, ő lett a projektvezető. Megjegyzem, senki sem tudta a cégnél, hogy köztünk mi volt. A vége felé meg már szinte állandóan úgy jött ki, hogy vele kell dolgoznom. Ő soha nem tett utalást a köztünk történtekre, de én ekkora már csak annyit kértem az univerzumtól, hogy csak vele lehessek. Minden egyes nap kértem az univerzumot. Volt egy dobozom is, amibe a vágyaimat rejtettem: egy kép álmaim autójáról, egy házról, és persze egy közös képünk.Minden éjjel úgy aludtam el, hogy az esküvőnkre gondoltam. Mondanom sem kell, hogy a családtagjaim és a barátaim már nagyon aggódtak miattam. Nem adtam fel, csak bíztam és a gondolataim erejével akartam rá hatni. Egyszer elmondtam neki, hogy mit érzek. Elküldött a fenébe gyakorlatilag. Azt is kijelentette, hogy erről többet nem akar beszélni. Én még továbbra is csak kértem az univerzumot, hogy adja őt nekem vissza. Ez így ment fél évig. Aztán egy hónap szünet után (nem kerestem, nem találkoztam vele) összefutottunk megint csak egy munka kapcsán, egy megbeszélésen. Láttam, hogy valahogy nagyon furcsa velem.. Megkért, hogy menjek el vele meginni valamit, van valami, amit nem ért. És egy kávé mellett elmesélte, hogy nem hagyta nyugodni a dolog, folyton valami furcsa késztetést érzett arra, hogy visszajöjjön hozzám, hogy kezdjük újra. Elmesélte, hogy szerett volna ellenállni,de nem tud, mintegy felsőbb erő irányitja (ezekkel a szavakkal írta le), mintha valami folyton azt suttogná, hogy mi összetartozunk. Ezek után mindennapossá váltak a meghitt beszélgetések, a kávézások. Lassan újra egymásra találtunk. Tegnapelőtt pedig megkérte a kezem. Én nem mondtam el neki még, hogy ez talán azért volt, mert én annyira hittem ebben, a gondolatok teremtő erejében...a lelkem mélyén mindig is tudtam, hogy így lesz, s ő is. És éppen ezért nem is adtam fel, tudtam, hogy így kell lennie.
Mindenkinek azt kívánom, hogy találja meg a boldogságát, ne féljen bízni, remélni! Sok sok boldog szerelmet kívánok.
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 32310 olvasás
-
Hozzászólások
Szerelempróba
A Szerelempróba című filmet azoknak is ajánlom, akiknek most rendben vannak a dolgok a kapcsolatában.
Nagyon szép film a szeretetről, és végre nem a klasszikus romantikus stílusban, hanem közelebb a realitáshoz.
http://www.youtube.com/watch?v=9O0YPoOk8gM
Tettamanti
Azoknak, akik valami szakirodalmat keresnek a téma felől:
A Tettamanti könyvön kívül van más is, aki írt ebben a témában. Az én véleményem szerint sokkal alaposabb kidolgozásban:
http://www.visszaszerzemazexem.hu/
Szeretném előre leszögezni: semmi közöm az íróhoz, azon kívül, hogy olvastam a könyvét.
Pusztán tudom, hogy ebben a helyzetben az ember az utolsó fűszálba is kapaszkodik, és nekem ez egy ilyen fűszál volt.
Hátha még másnak is segíthet...
Hali...
Kedves Szilvácska22 :)
Nem az én ötletem, olvastam valahol.
A módszer bármilyen megszakadt kapcsolatnál működik, akár rokoni, akár baráti, vagy párkapcsolat.
Sok sikert mindenhez XD
:)
Kedves Boldog János,
hajnalig beszélgettem tegnap az egyik barátnőmmel.
Szerinte a módszered működik!
Sikerült engem is meggyőznie erről! :)
Szép napot!
minden visszahódítandó
minden visszahódítandó személy sokat mereng a hódítani vágyón...
egészen odáig fajulhat ez a történet, hogy a végén a hódító válik visszahódítandó személlyé
és még csak játszmák sem kellenek hozzá
:-)
Mosoly
Kedves Boldog János,
„Írj neki, sms-t, vagy emailt.
Írj tök semleges témákról, időjárás, …Ne izgasd magad ha nem válaszol, te csak írj, de NE bombázd infoval, csak finoman, egy héten kétszer max. háromszor”.
Ez nagyon tetszik, úgyhogy feltétlenül kipróbálom. Elsőként az időjárásról fogok neki írni, majd kimásolom a napilapból. Semmiképp sem izgatom fel magam azon, ha nem válaszol, végül is ez egy lényegtelen tényező.
Bevált módszerről írtál?
Ezzel sikerült visszahódítanod? :))
Ne haragudj, de ebben nem hiszek ...
Szerelempróba
Ajánlanám mindenkinek, akit érint nézze meg ezt a filmet címe Szerelempróba
http://www.youtube.com/watch?v=l85S0IAXb-c&feature=autoplay&list=PLCEEEF...
Ez majd segít választ adni, hogyan szerezd vissza szerelmedet.
.
Kedves Vik , mintha az én történetemet irtad volna le, én is csak megpróbálok hinni és bizni hogy visszajön hozzám a szerelmem.
.
Kedves Vik , mintha az én történetemet irtad volna le, én is csak megpróbálok hinni és bizni hogy visszajön hozzám a szerelmem.
.
Kedves Vik , mintha az én történetemet irtad volna le, én is csak megpróbálok hinni és bizni hogy visszajön hozzám a szerelmem.
Együtt vagytok....
Kedves girlinlove!
Remélem azóta is együtt vagytok.
Boldogságban és szeretetben.
Szép napot!
gycsv
Olyan jó benneteket olvasni!
Olyan jó benneteket olvasni! Rengeteg erőt ad! :))))))
egy-két tipp
Őszintén szólva nem vagyok biztos abban, hogy pont nekem kellene tanácsokat adnom... Mert én sem vok épp a legfényesebb cipőben, ami a párkapcsolatot illeti, és még én is keresem a megoldást.
De gondoltam, abból baj nem lehet, ha megosztok Veled 1-2 dolgot, amiket korábban olvastam. Talán Neked beválnak!
Az egyik, hogy csak arra kell koncentrálni, hogy szereted a másikat. Nem a problémákra, semmi, csak a szeretetre, és ezt sugározni felé.
A másik, hogy arra sem szabad, hogy hiányzik a párod. M ez eleve negatív érzés. Inkább úgy gondolj erre, kvázi alakítsd át a hiány érzését egy "hellyé". Egy olyan hellyé, ami betöltésre vár. És kezd el Te megtölteni azzal, amire vágysz.
Ezeket a módszereket én is próbáltam, igaz kisebb v inkább időszakos sikerrel. Többek között ezzel sikerült visszavonzanom a párom, és észre is vettem rajta változásokat, csak ezek tiszavirág életűek voltak... De ettől függetlenül nem tudtam megállni, hogy ne osszam meg Veled, remélem azért tudok valamelyest segíteni vele!
Mellesleg ajánlom a Szívmágnes című könyvet, abban sok érdekeset lehet olvasni a kapcsolatok alakulásáról/alakításáról.
Sok sikert kívánok!!
Segítsetek!
Sziasztok!
Most találtam rá erre az oldalra de nekem nagyon tetszik!
Leírom röviden az én történetem.Négy évig éltem párkapcsolatban sok veszekedéssel és szétköltözéssel.Sajnos pár nagyobb dologban hibáztam ami a páromnak fontos volt,de én nem tudtam rajtuk változtatni.Ő türelmes volt két évig,aztán valami elszakadt benne,belefáradt és szakítottunk,de ekkor már egy éve külön háztartásban éltünk.
Igazán kimondva csak pár hete lett de előtte is már tudni lehetett.Három hónapja azt mondja nem tudja mit akar és gondolkodik.Próbálok türelmes lenni de nem megy mert nagyon szeretem.Én azóta megváltoztam átértékeltem sok mindent,máshogy látok dolgokat és úgy érzem most lehetne teljes a kapcsolat mert a problémás dolgokat már meg tudnám oltani.Neki már nincs türelme nem akar esélyt adni,pedig tudom hogy szeret érzem benne a kettősséget!Nem tudom még mit tehetnék?Se vele se nélküle !Segítsetek...
vonzás módszerek
Sziasztok!
Abban szeretném a tanácsotokat kérni, hogy ha nagyon együtt szeretnék lenni valakivel, akit már többször is sikerült vonzanom, de most elhagyott, mondván, hogy nem lett szerelmes, és nem akar velem játszani (komoly kapcsolatot szeretne, és nem tud csak úgy együtt lenni vkivel), hogyan tudnám visszavonzani? Én érzem, hogy ez kevés volt köztünk, nem adtunk igazi esélyt a szerelemre, a kapcsolat mélyítésére. Egyikünk sem. Gyanítom azért, mert hiába éreztük azt az elején, hogy ez vmi nagyon jó is lehet majd, mindketten féltünk vmitől. Hiába próbáltuk közelebb engedni a másikat, igazán közel nem sikerült sosem. Szeretnék végre igazi esélyt kapni arra, hogy ki tudjuk bontakoztatni azt, ami még úgy vélem nagyon mélyen rejtve maradt köztünk. De sajnos nem tudom, hogy milyen módszerrel tudnám ezt vonzani... Tudnátok ebben tippet adni nekem?
Köszönöm!
Kedves Ritocska!
Én is puszillak...:)
:)
Én részemről drukkolok! Én is írtam már hasonló levelet. A legjobb, ha nem a türelmet gyakorlod, hanem a figyelemelterelést. :D
A legjobbakat Neked! :)
Drága Zsűl!
Köszönöm Zsűl. :) Bár én azt gondolom nincs baj azzal, hogy mást értelmezek én, mint Te. Nem feltétlenül kell mindig egyetértenünk, még akkor sem, ha általában szoktunk. :)
A dolgok mindenkinek mást jelentenek. Számomra a körül szó az kint, valami, ami kintről hat befelé, ami körülöttem van. DE ettől még bennem is? Az időnek meg az égvilágon semmi jelentősége a múlt és a jövő tükrében, ezt mindketten nagyon jól tudjuk, csak a most van.
Én nem külön hozzászólásonként szemlélem a részleteket, hanem egyben a nagy egészt igyekszem figyelni a részletek tükrében (a vonzás oldaláról és a pszichológia segítségével, és még valami plusszal, ami az én titkom ;)).
Nekem valahogy az a kép, amit Csillag mutatott felém, nem jött össze. De nem ragozom, téma lezárva, ő nem akart belemenni és én ezt tiszteletben tartom. Neki is volt egy véleménye, nekem is van és ennyiben maradunk. Amire rá kell jönni, úgy is rá fog, ahogy én is mindig rájöttem (és a továbbiakban is így folytatom), amikre nekem kell rájönnöm. Őszintén kívánom neki, hogy az a boldogsága tényleg legyen valós.
Visszatérve a kiinduláshoz, bocsásd meg nekem Zsűl, de én ezt a saját szemszögemből csak így tudom értelmezni. Ugyanakkor még egyszer köszönöm a lehetőséget. Talán csak egy pontatlan szóhasználatról van szó. :)
Puszi!
jó reggelt
Örülök, hogy megfogadtam a tanácsaitokat. Ha más legalább magamban letisztultak a dolgok, normalizálódik a helyzetünk. Gyakorlom a türelmet!!!:)
Szép napot mindenkinek
Kedves Ritocska!
Adnék Neked egy másik - saját - értelmezési szemszögöt a következő "csillagos" mondathoz:
"Úgy érzem jól döntöttem akkor,hogy ezt az utat választottam,mert így ismertem meg az igazi szerelmet,ami körülvesz másfél éve.." - Az én értelmezésemben ebből a mondatból nem derül ki, hogy csillag30 hogyan próbálja körülírni/leírni a szerelmet, de azt tudhatjuk, hogy 1.5 éve jelen van az életében ez a szerelem, mert körülveszi.
Ritocska
Kedves Ritocska!
Köszönöm szavaid, igencsak nincs mit vesztenem. Hát úgy döntöttem rajta. Abban is igazad van, hogy legalább egy félelemmel kevesebb. Meg kell, hogy mondjam jó érzéssel tölt el, hogy megírtam a levelet. De nem várok választ sem, persze örülnék de nem várom. Lesz ami lesz, én minden tőlem telhetőt megtettem.
Sziasztok
Szia Csillag!
Akkor örülök a döntésednek és annak, hogy máshogy látjuk a dolgokat. Mert ebből sokat lehet tanulni mindenkinek.
Érdekes, hogy kinek mi a szerelem és a becsülendő dolgok. Nekem például az a becsülendő, ha valaki tartja magát a döntéséhez, ha kitart a vágya mellett, bármilyen ésszerűtlennek is tűnik az, pusztán azért, mert érzi, hogy azt kell tennie és nem azért, mert ez volt logikus. Számomra a szerelem pedig az, amit én érzek, nem az, ami körülvesz. De mint fent írtam, attól szép a világ, hogy különbözünk. Ahogy Exupéry is megírta:
"Ha különbözöm tőled, azzal távolról sem sértelek, inkább gazdagítalak." :)
A legjobbakat Neked!
Szia Jani!
Köszönöm a válaszod, mindig szívesen olvaslak, mert felvidítanak a soraid és a humorod. :)
Egyértelmű, hogy mindenkinek más a nézőpontja és ez így van jól és mindenkiét el is fogadom, csak néha elmondom a sajátom is. Egyébként, ha bárkinek az csúszott le belőlem, hogy támogatom a visszavonzást, óriási a tévedés. Én az egyént támogatom az útján. Döntsön merre tovább és bármit választ, abban támogatom. Hagyom, hogy az legyen, aki. :)
A visszavonzás tapasztalatom szerint működősképes, csak az esetek nagy részében abban az értelemben felesleges, amire a visszavonzó gondol. De nem lövök le semmilyen poént. Mindenki maga tudja, hogy milyen utat választ.
Ha pedig így leírtad nekem, hogy szerinted a férfiak és a nők hogy vannak pl. a megcsalás témával, én pont nem az a nő típus vagyok, akit írtál. Nem akadok ki azon, ha a párom megcsal, de nem is kérek tovább belőle. Nekem érték a lojalitás, én ilyen vagyok és én sem tenném meg senkivel ezt. Szóval nem ítélem el sem azt, aki megcsalja a párját, sem azt, aki ebben segíti. (Sőt alapvetően már igyekszem senkit semmiért sem elítélni.) Csak én magam nem kérek utána egy olyan kapcsolatból, ahol ezt megtették, mert szeretem a harmóniát. És ez nem is megbocsátás kérdése, mert azt a szeretet úgyis meghozza, egyszerűen csak, amikor a társ egy olyan döntést hoz, akkor már valamiért más útra vágyik. :)
Hali :))
.. örömmel látom, hogy felpörögtek az események :))
Szerintem pont erre való ez az oldal :))
Nos Gaben sok sikert :)
Ne feledd, semmi kapcsolatotokkal kapcsolatos szöveg... különben ez jó teszt számodra is, hogy mennyire vagy szerelmes :)))) (Jákób 7 évig szolgált feleségért, reméljük neked nem kell olyan sokáig :))))))
Ritocska :)
Igen, változunk, én is megértettem egy-két dolgot.
Azt viszont tényleg nem tudhatjuk, hogy a másik miért hagyott el bennünket és azt sem, hogy ebben az elhatározásában ő maga mennyire megingathatatlan.
De minden esetre valamit tenni az ügy érdekében jobb, mint semmit sem tenni és csak várni a sült galambot.
Mindazonáltal továbbra sem hiszek a visszavonzásban bizonyos szituációkban, és most visszakanyarodok a pasik hogyan viszonyulnak a visszavonzás témához.
Számomra teljesen lezárul a kapcsolat, ha megcsalnak és egy másik miatt hagynak el, igazából nem tudom a statisztikát, de szerintem a megcsalásos elhagyást a nők jobban tolerálják, és epedve várják vissza kedvesüket a másik nőtől.
Szerintem a férfiak, nehezebben vagy sehogy nem tudják ezt elfogadni, bár mint írtam, csak a magam nevében a saját véleményemet nyilatkozom, más pasik véleményéért semmi nemű felelősséget nem vállalok.
Másodszor, ha mégis egyezne valakivel a véleményem az csak a véletlen műve :))
Minden jót mindenhez :DD
Jó reggelt:)) Gaben:
Jó reggelt:))
Gaben: igen,éreztem késztetést,és meg is próbáltam többször is.
De nem jött össze..És ekkor jöttem rá,hogy nem "erőszakolhatjuk" magunkat a másikra..
Így továbbléptem,és jelenleg boldog párkapcsolatban élek.
Ritocska: nem bántottál meg,mert ez az oldal azért van,hogy tapasztalatokat gyűjtsünk egymástól..
Úgy érzem jól döntöttem akkor,hogy ezt az utat választottam,mert így ismertem meg az igazi szerelmet,ami körülvesz másfél éve..
Mindig nagyon nehéz döntést hozni..
És becsülendő az az ember,aki megteszi..
Szép napot mindenkinek..
ja..És köszönöm a jó kívánságodat,viszont kívánom én is..:)))))
gondolkodtam
Sziasztok!
Egész éjjel azon gondolkodtam amit írtatok. Vannak kétségeim még mindig azzal kapcsolatban, hogy mi legyen.
Gaben: megvan a bátorságom, hogy megkeressem, csak a gyomrom ne remegne!!! :) De kemény vagyok!!!:)
A barátnőm szerint azt sem érdemli meg a volt párom, hogy egy ilyen oldalon szóba hozzam. Ezen is elgondolkodtam. Nem mondom, lehet. De ki tudja mi lenne a jó, mikor én sem tudom? Mindegy meglátjuk mi lesz! Akárhogy is lesz a napom nem fogja elszúrni, sem ezt, sem a többit. Úgy lesz ahogy lesz!
És igen, az elvárások. Ez beütött.:) Igen azzal van a baj, hogy elvárásokat támasztunk a másikkal szemben és ha nem azt kapjuk vagy nem úgy cselekszik a másik, akkor jön a baj, elkeseredés, nálam a sértődés és némi hiszti. :) Ó igen látom a hibáim, figyelek rájuk és közben változom. Remélem fejlődök. :)
Köszönöm a válaszokat! Sokat jelentenek nekem.
Mindenkinek csodás napot.
ideidézek
Tonk Emil előadáson egyszer én is voltam, tényleg vidám, meg sok jó gondolata van, energikus, de... de... ez a "de" azonban nem tartozik ezen topik tárgyához, és igazából nem is Tonk Emilről szólna... hogy mégse maradjon itt félbe gondolat: a gazdaság (és a gazdaságot fedező politika, jog - bár ezek kölcsönösen fedezik egymást a társadalommal szemben) még régi típusú tudatosságú ember alkotta termék!
János nagyszerű dolgot említett, a kapcsolat újraépítése kapcsán... poztívan, erővel telve jelen lenni a másik életében, késznak lenni arra, hogy jelenlétünkkel, figyelmünkkel segítsük a másikat. Mert szeretjük... ez egy nagyon fontos cselekedet, élmény, és aki elsajáította már, annak új kapuk nyílhatnak meg.
S akkor jöjjön az, ami miatt "ideidézek" lett a hsz-em tárgya:
A "siker koronázza e tettemet, vagy nem a kapcsolatfelvételnél" témaköréről eszembe jutott Neal Donald Walsh: "Istennél is boldogabban" c. könyve. Természetesen ő általánosságban ír a siker/sikertelenség témaköréről, dehát ebbe az általánosságba beletartozik ez a téma is. (Épp most olavsom ezt a könyvet.)
A siker/sikertelenséggel kapcsolatban felhozza az Ellentétek Törvényét, s a következőket írja minderről:
"Mivel nem tudnak erről" - ( - mármint az Ellentétek törvényéről - Zsul) - ", az emberek hamar elkedvetlenednek, hiába készül arra a világegyetem, hogy a lábuk elé helyezze mindazt, ami után áhítoznak. Nem veszik észre, hogy az ellentétes jelenség felbukkanása bombasztikus jele annak, hogy jó úton járnak, és egyre közelebb kerülnek vágyott céljukhoz. Ehelyett akadályként, nehézségként tekintenek a történésekre. (...) Próbáljunk úgy tekinteni az "ellentét" megjelenésére, mint annak a biztos első jelére, hogy az Egyéni Teremtés tökéletesen működik. Ne feledjük, ha meg akarunk valósítani valamit, az első lépés mindig a kontextus megteremtése, amelyen belül az álmunk átélhetővé válik. Ne áljjunk ellen a vágyott dolog ellentétének. Inkább fogadjuk örömmel. Vizsgáljuk meg jól, és tekintsük annak, ami. Aminek ellenállunk az velünk marad."
Annyit tennék hozzá, hogy nem véletlen, hogy durván 2000 évvel ezelőtt Jézus ezt mondta:
"Ne álljatok ellent a gonosznak!" Ugye így már érthető, hogy miért?
Szia Angel-a!
Bingó. :)
Ahogy így olvasgatlak
Ahogy így olvasgatlak benneteket tudjátok mi jutott eszembe? Volt egy ősrégi pps-s vetítés és abban egy mondat:
"Azért, mert nem úgy szeret, ahogy te szeretnéd, nem biztos, hogy nem szeret tiszta szívéből."
Azért ez elgondolkodtató. Lehet, hogy az elvárásokkal szúrjuk el?:)
Szia Szoldzsi!
Tudod egyszer jártam egy férfi előadásán, aki inkább a pénzügyi vonalon foglalkozik a vonzással, sőt marketinggel és egyéb gazdasági dolgokban profi. Úgy hívják Tonk Emil. Nagyon vicces pofa különben, életemben nem hallottam annyi viccet, mint az ő előadásán. :))
A lényeg, hogy ő akkor azon az előadáson azt mondta: Mindig az a jó döntés, amit ódzkodunk megtenni. Az az alternatíva, amit csípőből elvetünk. És ez azóta a saját életem terén bebizonyosodott, hogy valóban így van.
Mert ugye hogy is működik az elme: "Járt utat járatlanért el ne hagyj!"
Na, de kérem! Ha most épp nem jó és eddig a járt utat jártam, akkor, ha ezen változtatni szeretnék, mégiscsak el kell hagynom azt a járt utat, hogy változzon valami. Mást keresni, amit eddig nem tettem (mert nem tetszett, mert féltem tőle, stb.)
A félelemet is úgy tudod csak feloldani, ha szembenézel vele, ha többet nem táplálod, hanem szépen odaállsz, jöjjön, aminek jönnie kell. Hiszen gondoljuk csak végig! Mit veszíthetsz? Mi a legrosszabb eset? Hogy nem áll Veled szóba? Az is egy válasz és akkor megnyugodhatsz végre, hogy számotokra ez lezárult és TE mindent megtettél, ami csak Tőled kitelt. Ő nem volt épp nyitott erre. Te követted az inspirációdat és megszabadultál egy félelemtől. Ha viszont szóba áll Veled, akkor még akár tisztázhatjátok is az egészet.
Én a helyedben kívánnék, méghozzá egy lehetőséget arra, hogy jókor, jó időben beszélgethess vele, amikor nyugodt, jókedvű és van erre ideje. (Mert ugye nem mindegy épp milyen lelkiállapotban van, milyen a kedve, mennyire elfoglalt, stb.) Ha igazán szívből, a szeretetteddel továbbítod ezt a kívánságot erre fogsz kapni választ és lehet, hogy még csak meg sem kell keresned őt. Hiszen egy találkozásnak (vagy akár egy levélnek) rengeteg módja van. Kérd a legalkalmasabbat! Használd erre a vonzás törvényét! :)
A legjobbakat kívánom Neked!
Szia Csillag!
:) Úgy tűnök, mint, aki nem volt?
Én is hallgattam az eszemre, sőt húszon-sok évig azt tettem. És folyton fájt, szenvedtem, kemény depresszióm volt, állandóan hullámvölgyekben éltem, hol-fent, hol lent és gyakorlatilag a múltban éltem. Aztán találkoztam az Igazi Szeretetérzéssel és az egész életem megváltozott. Azóta köszönöm, de nem kérek az eszem (=ego) játékból. Aki kéri annak hajrá tegye!
Az eszedre hallgattál. Ettől jól érzed magad? Mert nekem a soraidból nem az sugárzik, hogy ezt életed legjobb döntésének tartod, ami innentől boldoggá tett. Sokkal inkább megbánás, lemondás és fájdalom. Kényszerűség. Nem szeretett ezt KELLETT tenned. Miért kellett? Mert így érezted vagy így tartottad ésszerűnek, mert különben megesznek a farkasok?
Én a szeretetet nem tartom cserealapnak, amit, ha nem viszonoznak ki kell magamból tépni... Nekem mindegy, hogy a szeretetem tárgya velem van, vagy éppen más utat választott. Én csak a másik egy döntését látom ebben, aminek semmi köze a bennem lévő (szeretet) érzéshez. A szeretetet nem is a kapcsolat határozza meg nekem. Ezek mind korlátok. Attól, hogy valakivel a fizikai kapcsolat lezárul nem vergődök egy pókhálóban. De tény, hogy az egoval való küzdelem kemény és eleinte többször én is alul maradtam.
Tudod a "kell" szócska egy nagyon érdekes jelzőbója. A meggyőződéseket és a korlátokat jelképezi. Így kell, meg úgy kell és így kellett, meg úgy kellett volna nekem és másoknak is viselkedni.
Nekem nem kéne itt írnom, mert én jól érzem magam. Senki se kötelez rá, sőt van, aki nem is örül neki, de engem bevallom ez nem érdekel, ahogy a "kell" szócska sem. Mert, akit nem érdekel, majd nem olvassa. Akit viszont igen, az lehet, hogy meglát egy szót, egy mondatot, ami miatt elkezdi másként látni a dolgokat és, ami kiviszi a pókhálóból. Én így vagyok önmagam, hogy ide írok.
Mondhatnám: nem kellene felháborodnod azon, hogy feltettem egy kérdést. De én nem mondom, mert eszem ágában sincs irányítani Téged. A saját felismeréseidet Te teszed vagy sem. Te így vagy önmagad és én örülök ennek, ahogy annak is, ha máshogy. Számomra a lényeg, hogy önmagad vagy és boldog ettől.
"Szeretett,de nem úgy ahogy azt egy kapcsolatban kell."
Hogyan KELL egy kapcsolatban szeretni és hova van leírva ez a használati utasítás.
Szerelemmel? Erről beszélünk a romantikus szeretetről? Na, ahhoz szinkronitásra van szükség. És az nem volt ott és akkor. Erre válaszként mindketten egy döntésrendszert hoztatok létre, hogy ez kinek mennyire volt jó, az meg már egy külön történet.
Olyan hogy "kell" csak a fejekben létezik a valóságban nem. De lemérhető mindig belőle, hogy mennyire hagyod önmagad és másokat is önmaguknak lenni.
Sajnálom, ha bántott, amit írtam semmilyen rossz szándék nincs bennem se feléd, se mások felé. Én csak azt mondom el, amit én látok a soraidban, mert tanulni vagyok itt és tapasztalatot gyűjteni, ha sikerül közben segíteni is.
Sok szeretettel kívánom Neked a legjobbakat!
szia szoldzsi,szia
szia szoldzsi,szia ritocska,szia csillag,szia jános,szia mindenki!
hűha,rengeteg a beáramló információ,de képes vagyok fogadni :-) és nagyon tetszik!
szóval úgy látom többen voltunk és vagyunk hasonló helyzetben!amit jános ir ugy gondolom tényleg működhet és igaz!de amit ritocska ir is igaz hidd el kis csillag :-),te kiléptél a kapcsolatból mert a párod nem úgy szeretett ahogy egy kapcsolatban kell,voltak problémák és te kiléptél pedig szeretted!ez idáig ok.később nem jutott eszedbe,hogy jelentkezz?nem éreztél kéztetést,hogy beszéljetek?ha nem akkor nyilván jól döntöttél!de mi van akkor ha valaki úgy szereti azt a másikat,hogy bizony kéztetést érez mindezekre?az ész és a szív is csak ezt mondja!biztos vagyok abban,hogy ritocska is volt már olyan helyzetben amikor hirtelen nem tudta mitévő legyen,de ha az én problémámat nézzük akkor ti itt többen ráéreztetek,hogy mit is kéne tegyek!úgy gondolom,h azért van nagy szükség az eszmecserékre mert akik éppen kívül vannak másképp látják,talán tisztábban és bölcsebben mint aki benne van!
itt van a szoldzsi esete is,aki viszont nem mer jelentkezni,nem tudja mit is kéne tenni de valahol kéztetést érez arra,hogy megtegye az első lépést!szoldzsi én azt mondom olvasd el jános irásait és lehet úgy fogod érezni,hogy megvan a kellő bátorságod az első lépéshez,és tényleg első lépés mert valami új kezdődhet! nálam még ehez idő kell,most most van és tényleg azt az utat kell járnom amit ritocska nagyon klassszul megfogalmazott!aztán majd egyszer mikor itt az ideje azt az utat kezdem járni amit jános javasolt nekem ha tényleg vissza szeretném őt kapni!ami ugye nem kérdés!
minden jót mindenkinek és köszönöm!
kérdés
Sziasztok!
Szóval elolvastam soraitokat és megint elfogott valami furcsa érzés. Én a párommal pontosan tudom hol rontottam el, azt is, hogy ő miért reagálta ezt le úgy ahogy. Abban is biztos vagyok, hogy képesek lettünk volna megoldani de ő bedurcáskodott és soha többet nem láttam. Pontosabban beszéltünk is, érdeklődött, de képtelen voltam beszélgetni vele akkor. Én nagyon hallgattam mellette, ő is ezt a stratégiát választotta ezért kommunikáció hiányában megszakadt ez a kapcsolat. Sokat gondolok rá még mindig de nem merek jelentkezni. Félek. Attól félek, hogy megint elszúrnám, elszúrná, elszúrnánk. Oké, hogy én sokat gondolkodtam, és sok mindent látok már másképp és teljesen másképp viselkednék de ő lehet nem változott. Sok a sebe, mint mindenkinek. És nagyon őrzi őket. Ha arra gondolok, hogy írjak neki összeszorul a gyomrom. Nem is tudom lenne-e értelme újra kezdeni, vagy mit is kéne tennem!? Az a baj, hogy lehetne új kapcsolatom, és egyébként nem vagyok kétségbeesve attól, hogy most egyedül vagyok. Csak azt gondolom tudtunk volna boldogok lenni együtt, ha beszél, ha merek beszélni vele, hozzá.
Ritocska! Te voltál már ilyen
Ritocska!
Te voltál már ilyen helyzetben??Amikor nem tudod eldönteni,hogy mit is csinálj?
Mert én sajnos igen..És akkor az eszemre hallgattam..
Szivem szerint ott maradtam volna abban a kapcsolatban,mert szerettem,de rájöttem ő másképp érezz!!
Szeretett,de nem úgy ahogy azt egy kapcsolatban kell.
Ezért elengedtem..Nagyon nehéz volt,de sikerült..
Kedves János!
Ez az!
Igen!
Kalapot emelek előtted!
Valóban működik, ez saját tapasztalat. Meg is lepte a páromat, mikor éppen egyik elhagyós periódusában volt még anno és beszélgettünk kutyáról, macskáról, kis kígyóról, csak éppen kettőnkről nem. Mikor elkezdte a beszélgetést, rögtön átment védekezésbe és nagyot nézett, mikor arról érdeklődtem, hogy van.....és nem sírtam, nem érveltem....,stb. Kedves voltam vele, felszabadult és nyitott. Nem tapasztalt még ilyesmit hasonló szituációban. Sőt! Utólagos elmondása alapján ez a viselkedés számára inspiráló volt kettőnket illetően, mert megérezte, ha most elmegy, akkor örökre elveszít. Azóta is együtt vagyunk.
Örülök, hogy leírtad ezt. Biztosan sok "érintettnek" segítesz ezzel. A módszer egyszerű, de nagyszerű.:))))))
Szia Jani!
Tökéletesen egyetértek ezzel: "néha azért képtelen lehet elfogadni a másik szeretetét, mert előzőleg nagyot csalódott a szerelemben, hitt és bízott, és remélt és nagyon szeretett... aztán csak egyszer kiderült, hogy hiába volt szerelmes, teljesen hiába való volt, mert csak fájdalom lett a vége."
Én is erre gondoltam, hiszen ez is egyfajta fejlettség (mindegy, hogy a fejlődésben merre haladsz), bár innentől ez már csak megfogalmazás kérdése szerintem. :) Ugyanakkor pontosan azért nem mentem bele ebbe, mert konkrétan nem tudhatjuk, hogy a párjának mik voltak az indokai a saját fejében. :) Egy tuti itt mosta szinkronitás megtört.
Azért nagyszerű látni a Te fejlődésedet is! Régen kb. olyat írtál volna, hogy "jaj felejtsd már el ember, a nő nem szeret" vagy "ha valaki így viselkedik, az nem szeret". Én meg tuti rádumáltam volna szegény Gabent a visszavonzásra, aztán meg le róla.
Én személy szerint egyébként nem bánom, hogy akár írásos formában is látom a mögöttem lévő utat néha. Legalább tudom, hogy haladtam és ennek örülök magamban. :-P
A legjobbakat Neked! :)
Hali...
... macerásak ezek a kapcsolatok :)
Hiába szeret az egyik teljes szívvel, ha a másik nem tudja azt elfogadni.
És ennek lehet más oka is, mint az, hogy lelkileg nem annyira fejlett.
Én a magam tapasztalatából kiindulva mondhatom, hogy az ember néha azért képtelen lehet elfogadni a másik szeretetét, mert előzőleg nagyot csalódott a szerelemben, hitt és bízott, és remélt és nagyon szeretett... aztán csak egyszer kiderült, hogy hiába volt szerelmes, teljesen hiába való volt, mert csak fájdalom lett a vége.
Ilyen esetben, hajlamos az ember fia(lánya) bezárni a szerelem kapuját és talán elfogadja az udvarlást, de nem hajlandó a szívét megnyitni.
Nos... mit lehet az ilyen esetekből tanulni???
Egyszer azt, hogy mi magunk, ne zárjuk, be a szívünket egy-egy csalódás után, hanem próbáljuk megérteni a helyzetet, elfogadni, hogy ez most nem jött össze, és csak a szépre emlékezni.
Másodszor, igyekezni megérteni a másikat is, hogy nem azért nem szeret, mert nem akar vagy ilyesmi, hiszen az egyik legszebb, érzés a szerelem, hanem azért, mert nem tud.
Amint Ritocska is írta, járjuk az élet iskoláját, és lehet, hogy még valaki nem tudja ugyan azt a leckét amit mi már ismerünk és attól, hogy én már ismerem a két ismeretlenes egyenlet megfejtési képletét még nem vagyok értékesebb ember, mint az aki még csak most tanulja az egyszer egyet.
Az emberek nem szakítanak meg egy szép, jól működő kapcsolatot, csak mert olyanjuk van.
Egyrészt IRRACIONÁLIS érzelmekből faladó gondolatokkal alátámasztott OKA.
Más szóval a delikvens számára döntése nagyon is a józan észből fakad.
Itt van az a sokszor elcsépelt mondás, hogy ha valakit kiskorában, megharapott a kutya akkor nagy valószínűséggel félni fog a kutyától és egyrészt ha ésszel, fel is tudja fogni, hogy nem minden kutya harap, de az ami itt van előtte, az bizonyos, hogy harapós.
GABEN.
Ha tényleg komolyan gondolod, hogy szeretnéd visszakapni, van egy javaslatom, amihez idő és persze kitartás kell.
Igazából ne ismerem a sztorit, csak amit itt leírtál és csak kapirgálok a levegőben, hiszen a volt párodat sem ismerem, de abból amit leírtál róla, azt gondolom, hogy érte egy csúnya csalódás egy-két párkapcsolatban és most fél, hogy újra fájdalom fogja érni és hogy a lányát is fájdalom fogja érni.
Ez egy természetes emberi reakció... az ő számára a szerelem egyenlő a fájdalommal.
Ez nem JÓ... hiszem meggátolja, hogy egészséges szerelmi kapcsolatot építsünk ki újra, hiszen ehhez mint előttem szóló tanult kollégáim már kifejtették, nyíltság, bizalom és elfogadás szükségeltetik.
Amit javaslok.
Írj neki, sms-t, vagy emailt.
Írj tök semleges témákról, időjárás, milyen volt a meccs, voltál hétvégén horgászni, milyen a munkád, vagy Jóska hogy berúgott a múltkor, tetszik az új Audi 6-os vagy mifene, persze olyasvalamiről, amiről ő is tud, vagy ismer és érti miről írsz.
Ne izgasd magad ha nem válaszol, te csak írj, de NE bombázd infoval, csak finoman, egy héten kétszer max. háromszor.
Amit szigorúan kerülj, ne írj a vele kapcsolatos érzéseidről, kerüld a témát messzire, még véletlenül se kérd számon a magánéletét, és főleg ne kapirgáld a kettőtök közötti kapcsolatot, szigorúan tabu téma.
Előbb, utóbb válaszolni fog, de te még mindig ne gyere elő a kapcsolattal, csak érezze, hogy te ott vagy neki és számíthat rád, mert nem kérsz nem követelsz semmit és főleg nem fogod megbántani soha.
Amit meg kell érteni ezzel kapcsolatban, hogy új kapcsolatot építesz ki, ami teljesen más alapokon fog nyugodni, mint az előző.
Meg kell nyerned a bizalmát, és lebontanod a párkapcsolattal kapcsolatos aggályait.
Minden jót mindenhez :D
Jó reggelt! :)
Ámen Zsűl mester. :) Egyetértek. Ezt én nem fejtettem ki ennyire, de teljesen egyetértek.
kiindulópont
Idézetből indulok ki:
"Az meg,hogy egyik pasitó vándorol a másikhoz,csaki azt mutatja milyen is Ő valójában.." - Bár Ritocska csodálatosan reagált már a témával kapcsolatban (Sokszor átéltem már, hogy olvasok valamit, gyűlik a gondolat, és leírnivaló a fejemben, erre olvasom a következő Ritocska hsz-t és ott van benne minden, amit írni akartam.:)), én mégis hozzáírnék valamit:
Az, hogy minden fiú lányt szeretne, és minden lány fiút (najó, kivétel, akik nem:D) egy természetes állapot, így aki új szintre akar lépni ezen a területen általánosságban is be kell, hogy fejezze a buffogást. Tehát le kell számolni a minden nő ku*va és a minden férfi stri*i szindrómával, mely férfi-női kórus csalódott emberekből szokott állni (pedig épp nemrég dícsértek meg, finom kifejézési módom miatt:D). Természetes, hogy a legtöbben vagy azért, mert készek Énük világát megosztani, vagy azért mert fáj nekik, és szeretnék elhessegetni a fájdalmat, megosztják önmagukat a másikkal. Így hát valahol teljesen mindegy, hogy vagy előbb változik a belső világ, és aztán jön egy újabb pasas/lány, vagy fordítva. Ez a dolog lényegén nem változtat! A belső világ határozza meg a cselekedeteket, és döntéseket. Így, nem tekinthetjük rossznak azt, aki megcsal valakit, vagy hirtelen lelép és mással jár. Mindnyájan boldogok akarunk lenni, és nagy vonalakban ugyanazokat az utakat járjuk be azért, hogy boldogok is legyünk! Ezt vegyük figyelembe (Ez is benne van a Mindnyájan Egyek Vagyunk gondolatában.)! Mindennek meg van a miért-je, és higyjük el, a másik is megakarja érteni önmagát, s ebben egyáltalán nem kap segítséget, ha gyülölettel gondolunk rá. Ha a gondolat tettekbe szökken, pláne... nem is beszélve az internetes terjesztésről. (Pl. van olyan internet oldal, ahová a gyűlölködő férfiak felrakják az excsajaik fotóit, lakcímestűl nevestül, telefonszámostúl. Elvileg bírósági eljárás indul az oldal ellen. Ez tényleg, amiről írok most, másik végletben, a legalja.) Hogy ne csak a negatív végletről írjak: ha valaki képes ilyen helyzetben is - persze csak ha van rá lehetősége - szeretetet adni a másiknak, akkor ez igen meglepő eredménnyel tud járni. Természetesen ne azért adjunk szeretetet, mert elvárunk érte valamit cserébe, mégis azt kell, hogy írjam, hogy innen is érdekes és érdemes megközelíteni a kérdést. Általános tapasztalat, hogy a nem várt helyzetekben leadott szeretet meghökkenti és megérinti a többi résztvevőt is. De fontos, hogy tudjuk: nem biztos, hogy képesek viszonozni, de a lényeg: jól jöhetünk ki a szituációból, úgy, hogy a szívünk lelkünk a helyén, mi mindent megtettünk, és a másikat sem bántás érte, hanem van helye, rendje az életemben, szívemben, és ezt ő is tudja. S ez akkor is megnyugtató, ha az a másik, akár soha többé nem jelentkezik. Mindig a másikra is van bízva, hogy él e a mindent átalakító szeretet erejével, és lehetőségével.
Azt hiszem kissé túltárgyaltam a fenti mondatot...:)
Visszatérve a Ritocska által szépen előadott túlszeretésre:)
A túlszeretés illúzióját két lehetőség adja:
1. Amit már írtam: az illetőnek meg van a korlátok miatti szeretet-felfogó képessége. Ha ezt átlépjük, legyen akármilyen tiszta és erős az a szeretet, túlszeretésnek fogja venni, minősíteni.
2. Tényleg létezik az, hogy az illető a szeretetét nem tudja jól kifejezni, ezért csüngésbe, függésbe, kapaszkodásba és görcsösségbe megy át. Ezt is lehet túlszeretésnek minősíteni, hiszen állandóan hív, ajándékkal halmoz el, egyszóval túlzásba viszi az elemeket. Mégcsak nem is biztos, hogy a szeretetet, hiszen a görcsössége miatt a háttérbe szorúl, a túl sok gesztus eluralkodik a kapcsolaton, és a legtöbb gesztus, bók, kommunikációs forma nem is a szeretetet, hanem ezt a görcsös ragaszkodást és az "elveszítéstől való félelmet, "jaaaj jól csinálom e" félelmet fogják inkább tükrözni. A másik ezt megérzi, ilyenkor is menekülés szokott lenni a vége. Azonban, mint már írtam, sokszor van, hogy ezt is túlszeretésnek minősítik.
Szia Gaben!
Én nem nem értem a "túlszeretést" csak viccesnek tartottam, hogy ezt magyarázatnak adtátok. Nagyon szereted a párod. De ő nem nyitott erre, sőt, ha képtelen volt őszinteségre feléd, akkor igazán Rád se, talán a világra sem. Sok ember nem találja a helyét a világban, érzik, hogy valami nem jó. Mindenütt keresik a megoldást, de igazán semmi sem működik. Én a "túlszeretés" (Jaj, nem írom le többet, szörnyű! :D) helyett ezt adnám Neked magyarázatnak.
DE! azok, akik nem ismerik az önzetlen szeretetet, akik a szeretetre a mai világra jellemző adok-kapok módon gondolnak, azok, ha szeretettel közelítesz feléjük, azt hiszik szeretetet akarsz kicsikarni belőlük. Vagyis lezárnak. Érzik a szereteted, de bizalmatlanok. Nem akarnak olyat adni, amiben nem biztos, hogy adni akarják. Erre általában saját indokaik vannak: megbánthat, stb.
Az egoja az egekben van... Nem így értettem. Én az ego alatt az ész hatalmát értem a szív felett. Azt, amikor valaki képes elnyomni a jó érzéseket magában, csak azért, mert nem ésszerűek számára és, mert betanult magatartásmintái ellentétesek ezekkel az érzésekkel. Na most ezeknek az embereknek ezt nem lehet megmagyarázni.
A másik és itt jössz most Te. Sokat írtál a párodról és arról, hogy szereted. De kicsit kevésnek tűnt számomra az, ahogy saját szemszögedből igyekszel szemlélni a dolgokat. Kicsit olyan, mintha sokszor a volt párod szemszögébe akarnál helyezkedni, hogy megértsd őt. Őt leírtam fent Neked. és most írok még annyit, hogy sajnos jelenleg úgy tűnik, ha a fejed tetejére állsz sem kapsz magyarázatot Tőle. Egyszerűen a saját korlátai miatt nem képes magyarázatot adni. Tapasztaltam már én is ilyet pont fordított felállásban.
A lényeg az, hogy ideje lenne elfogadnom a mostot, megbarátkozni vele lassanként. Hogy most ez van. Hogy az a múlt, van egy jövő majd, valamikor és most ez van. Nem kell elvárni magadtól, hogy elengedd őt, meg hasonlókat. Hagyd most az elengedést! Egyelőre ezzel az eggyel igyekezz foglalkozni. Mert egyelőre úgy tűnik, hogy harcolsz, harcolsz ellene. Ahogy írsz, ahogy csapongsz a remény és a feladás között, hogy sejted a megoldást, aztán mégsem. Úgy gondolod szeretett, aztán mégsem. Ez mind, mind küzdelem, amit magaddal folytatsz. Ahhoz, hogy legalább tűrhetően érezd magad ezt be kéne fejezni! Tudom, ezer miért zakatol a fejedben, de egyelőre azt igyekezz elfogadni, hogy most nincs válasz.
A másik, kicsit úgy éreztem, mintha elkezdted volna tematikusan megvédeni magad. Az ég világon semmivel sem vádollak, de hát nem is követtél el semmit. Szép kis tudatalatti reakciónak tűnik, mintha keresnéd folyton, hogy mit szúrhattál el ebben a kapcsolatban, ugyanakkor talán nem érzed úgy, hogy bármit is elszúrtál.
Hidd el, nincs semmi gond Veled, ez az egész egy állomás az utadon és szépen haladsz. Most ezt nem látod, de fejlődsz. Azt is tudom, az ember ilyenkor pokolba kívánja a fejlődést, csak boldog akar lenni, csak egy kicsit. Közben saját maga teremti a poklát. Nem vagy egyedül, ne keseredj el!
Bármikor, ha szükséged van rá, nyugodtan írj itt vagy akár privátban.
A legjobbakat!
Ritocska
húúú
szia ritocska!
nagyon jó,isteni érzés,hogy így foglalkoztok ezzel a témával,már most rengeteget segitettek nekem és ezt szívből köszönöm! sorra veszem amiket irtál nekem ok?
"túlszeretés":na ahogy te nem érted,sőt azt mondod,hogy ilyen nem létezik,hát így voltam,vagyok ezzel én is!én nem tudom ezt hova tenni,persze lehet bennem van a hiba!
szeretet befogadás:ahogy te mondod,tényleg lehetett valami belső gát ami nem engedte be azt a nagy adag szeretetet ami belőlem és szivemből teljes természetességgel áradt felé,őt szerettem,a lényét,az ami és nem azért,hogy viszont szeressen hanem mert az volt aki!voltak negatív tapasztalatai,ő ezekről nem nagyon akart beszélni de másoktól hallottam ezekről!valóban egyébként nem kétszinűség ez a részéről,tök rosszul fogalmaztam meg csak számomra volt teljesen érthetetlen!
az ész és a szív:nekem mindvégig mindkettő ugyanazt súgta,csak mivel 1.5 hónap elég intenzív küzdelem után ami ugye azért volt mert mindent meg akartam tenni azért,h kezdjük ujra,ő már szóba sem akart velem állni,sőt inkább ellenséges volt,ezt ugye végképp nem tudtam miért is érdemlem,aztán gyorsan talált magának egy másik pasit,na és mindezek után kezdte az eszem azt diktálni,h tényleg el kell őt engednem mert egyáltalán nem akar már tőlem semmit,és igen,borzalmasan érzem magam!
az egoja tényleg az egekben van és nagyon fontos neki ezt éreztette rendesen!aztán voltak gyengébb pillanatai amikor pedig azt éreztette,hogy ilyen pasija még nem volt,ennyi törődést és szeretetet senkitől nem kapott és ehez hasonlók,aztán megint jött a kemény egó,akármelyik is volt teritéken belölem csak a teljesen természetes módon áramló szeretet és a végtelen adni akarás jött!
a vége felé mondott egy mondatot ami igy hangzott:a szívnek vannak érvei,amivel az ész nem tud mit kezdeni!ezt tök szomorúan adta elő!a lényeg h már beszélni sem akart semmiről,velem meg egyáltalán,azt mondta,hogy amit ő már az agyába eldöntött azon már nem változtat és ennyi!
mit is jelenthet mindez???
én köszönöm,h őszintén megoszthatom veletek ezt a problémámat és hogy olvassátok,hálás vagyok minden szóért! KÖSZÖNÖM!
Szia Gaben!
Én is hozzátennék 1-2 dolgot, ha nem gond. :)
Először is tisztáznám azt a tévhitet, hogy "túlszeretés" létezik. (Atyagatya, milyen szó ez egyáltalán!? Hagyjuk a kreatív nyelvújítást! :D) "Túlszeretés" nem létezik sem az életben, sem a szótárban.
Látom Zsűlnek is feltűnt, csak ő mindig olyan nagyon finoman írja le az ilyesmit, nos én meg inkább nem kertelek.
A szeretetnek nagyon sok formája van, de mivel minden ember végső soron A SZERETETET keresi, így a nagy dózis sem lehet terhünkre. Kivéve akkor, ha nem vagyunk rá nyitottak.
Leírásod alapján pedig a volt kedvesed pontosan így volt ezzel. Lehet, hogy szeretett volna nyitni feléd és próbált is, de valami (egy belső gát, fék, korábbi negatív tapasztalat, félelem, stb.) ebben egész egyszerűen gátolta. És itt jön a történetben a pont. Mert ilyenkor van az, hogy ennyi. Vége.
Annak, aki nyitott a szeretetre és nyíltan tudná áramoltatni az érzést ez teljesen érthetetlen, felfoghatatlan.
Életünkben folyamatosan fejlődünk, tanulunk. Ám nem mindannyian vonunk le mindig megfelelő tanulságokat a leckékből. Vannak, akik kifejezetten tévútra keverednek. Sokan az ego, a racionalitás útját követik, ami egyértelműen az érzelmek leigázásra hajt. Nem képesek átadni magukat az érzéseiknek és így állandó diszharmóniába kerülnek önmagukkal. (Lásd a saját példád: mást súg a szív és az ész, Te meg rosszul érzed magad.)
Na, rövidre fogva. (Most én is behúztam a féket.:D) Kérlek, ne vedd ezt a volt párodtól kétszínűségnek. Azért, mert valaki nem viszonozza az érzéseidet - megpróbálja, de nem megy neki - azért szerintem nem érdemes csalódni az illetőben. A szeretetet ugyanis magadtól adod. Nem kérte, hogy menj és szeresd, te mentél magadtól szeretni őt.
Kérdés: te csak azért szeretted, hogy ő viszont szeressen? Vagy magadtól szeretted (szereted) szívből?
Neked is feltűnt a "szíved" és a "fejed" közti vita. Miért gondolod, hogy a fejedre kell hallgatni? A szív kizárt, hogy jót súgjon?
Talán gondolkodj el ezeken is egy kicsit! Már, ha kedved van. Ha nincs kedved akkor úgyis felesleges. De azért annyit végszóként hagy mondjak, hogy az életed MINDIG Te teremted.
A legjobbakat kívánom Neked!
Ritocska
Ui: Szerintem baromi nagy dolog, ha egy pasinak van annyi érzelmi intelligenciája, hogy tud és MER az érzéseiről beszélni/írni. Úgyhogy le a kalappal ezért előtted! ;)
Szia Csillag!
Nekem van egy kérdésem.
Ezt be tudod nekem bizonyítani?
"Az eszed jót súg..."
És van egy másik is.
Te melyikkel szoktál szeretni az eszeddel vagy a szíveddel?
Szia Gaben! Mint tudjuk,az
Szia Gaben!
Mint tudjuk,az idő tényleg mindent megold..:))
Ez van amikor rossz,van amikor jó..
Hidd el,hogy van valaki aki csak Rád vár,és értékelni fog.
Azokat a dolgokat,mint amit az exed nem..Gondolok itt a "ragaszkodásra és a túlszeretésre..:)
Ne csüggedj...Most biztos még nehéz,de tapasztalatból mondom,hogy jobb lesz..:))
Az eszed jót súg...
Ha van még kérdésed,akkor nyugodtan írj..Próbálok válaszolni..
szia csillag30! dehogy
szia csillag30!
dehogy bántottál meg,egyáltalán,én is érzem,hogy lehet ilyesmi a dologban csak az nem fér a fejembe,h miként lehet ember ennyire kétszinű!?azt sem értem,h az eszem pont ezek miatt elengedné de a szív miért nem képes erre?vagy majd az idő megoldja!?köszi minden hozzászólást,arik vagytok!sok boldogságot nektek!
Sziasztok! Zsul:
Sziasztok!
Zsul: Köszönöm,amit írtál..Teljesen igazad van..Mi mondjuk együtt élünk,de ezt az "önmegtartóztatást" már gyakorolom egy ideje..Néha sikerül,néha nem..De már legalább próbálkozok:))
Ha sok neki,mondja..
Kedves Gaben!
Azt hittem,hogy jóval többet voltatok együtt..Nekem ez jött le..Ez még egy kapcsolatban is egészséges,amennyit ti együtt voltatok..:))
Legalábbis szerintem..Ő már sajnos véleményem szerint nem nagyon akart Veled kapcsolataot,és lehet nem tudta,hogy adja tudomásodra.
Az meg,hogy egyik pasitó vándorol a másikhoz,csaki azt mutatja milyen is Ő valójában..
Ne haragudj,ha ezzel megbántottalak,de ezt látom..
Szép napot..
szia zsul! igazán köszönöm a
szia zsul!
igazán köszönöm a hozzászólást és hidd el nagyon megérintett amit irtál!ma már tudom,h mindez igy van,ennek igy kell működnie!elrontottam és ezt nehéz magamnak megbocsátani,és persze szinte mindig gondolok rá nagy szeretettel mert tényleg öröm de sajnos ugyanolyan fájdalom is,és mégis!ha tudtok segitsetek nekem abban,hogy vajon ebben az életben,mindezek fényében amiket leirtam,van e még valami valóságos esélye annak,h vissza tudjam vonzani magamhoz mert valamiért nem tudok a gondolattól szabadulni és ez rányomja a bélyegét a mindennapjaimra!
köszi mindent!
Gabennek és csillagnak!
Ha valaki szeretetből tesz valamit, legyen az a "szeretete akármilyen suta", sosem tesz úgymond rosszat! Nehogy "nyomoréknak ítéljétek" a saját szereteteteket! (Jól írtam?:)) Persze kell egy lelki érettség, hogy az ember utólag meg tudja vizsgálni, hogy amit tett azt tényleg csak szeretetből tette, vagy van ott még más is, amit esetleg nem oda illőnek tartunk. Ez más kérdés. S még valami: annyi szeretetet képes befogadni valaki, amennyit... ha ennél többet ad a másik, legyen az akármilyen egészséges szeretet, azt az illető túlszeretésnek fogja venni.
Gyakorlat: Ajánlanék nektek egy gyakorlatot, amely szerintem jó "túlszeretésre".
A dolog lényege, hogy szeretetérzésünket akkor is éljük át, amikor nincs velünk a másik... nem muszáj mindig tettekbe helyezni a szeretet erejét (sms, telefon, bármi más). Pl. vegyünk egy átlagos napot, amelyet "kénytelenek vagyunk" abban a tudatállapotban tölteni, hogy van párunk.:) Felkelünk reggel és látjuk, hogy nincs mellettünk, mert most nem nála aludtunk... lehet, hogy jön a késztetés: amíg nem kell munkába menni írjunk neki huncut, vagy akármilyen sms-t! Állítsuk le a késztetést kés kezdjünk hálát adni azért, hogy ilyen élethelyzetben vagyunk, hogy van egy párunk, akivel nagyon szeretjük egymást. Igyekezzünk ilyenkor a jó dolgokra koncentrálni... S amikor érezzük, hogy a hálától, és az iránta érzett szeretetünktől megindul a szívünk, fürödjünk meg a mámorító szerelem energetizáló hatásában. Ugye ezek olyan élmények, amelyeket ha mindenki ismerne/elismerne mindjárt kiderülne, hogy a szerelem, szeretet nem nyálas, hanem ERŐ, ÉLETERŐ. Hagyjuk, hogy ez az erő átjárjon minket és élvezzük testi, lelki ajándékait.:)
Egészségetekre!:)
(Egyébként ilyen gyakorlatot el lehet végezni akkor is, ha már egyedül vagyunk, túl vagyunk a szakításon, de szeretjük a másikat és örömmel gondolunk rá. A lényeg az öröm... ne kötelességből, hanem csak örömből tegyük, meg mert van kedvünk hozzá.)
re.
szia csillag30 és mindenki!
köszi a reakciót,hol is kezdjem,te ügyes voltál és felismerted,h min is kellene változtatni,na én ezt már későn tettem meg!nagyon,hangsúlyozom,h tényleg nagyon szerettem és ha csak tehettem mindig szerettem volna vele lenni!7 hónapig tartott egyébként,a munkám olyan volt akkor,h csak hétvégén voltam itthon!a hétből kb az első 4 hónap telt igy 1-2 hetet leszámitva,minden klassz volt,sms bajnokság,telefon ugye amig távol voltam!volt,h csökkentettem a napi sms ek számát,a sporolás miatt,ezt ő is javasolta egyébként!aztán 1-2 nap igy telt el és jött az sms,h utálja h nem tud rólam és stb!aztán 4 hónap után úgy alakult a munkám,h otthon tudtam lenni többet,nagyon klassz volt aztán egyszer kezdtem érezni,h valami nem stimmel,h ez igy sok,van egy lánya egyébként akivel nagyon jól kijöttünk,rengeteget játszottunk,stb!készitettem a vacsit,a fürdővizet de segitettem bármibe amire megkért,szóval tényleg amennyire lehet beletettem magam ebbe a kapcsolatba!aztán jött,h ez igy sok neki,sokat vagyok ott,miattam nem tud annyit a gyerekkel foglalkozni és ehez hasonlók!teljesen nem értettem miről beszél,gondoltam rá,h talán neki a szabadság fontosabb mint boldog családban élni közel 30 évesen!egyszer csak közölte,h ez igy sok és neki ez már igy nem megy!a lényeg,h teljesen mást akart,mást mondott és a végén mégis ezt!1 hónapra rá már lett neki valaki és annyit hallok csak,hogy hébe hóba találkoznak 1-1 éjszakára de semmi közös program vagy hasonlók,nyilván ez vagy igaz vagy nem!ha látom néha mert egy faluban lakunk,sosem mosolyog,mindig szomorúnak tűnik és másoktól is ezt hallom!velem beszélni sem akar egyáltalán!besokalhatott attól is,hogy én küzdöttem még vagy1.5 hónapig érte,lehet ezzel nem tettem semmi jót,sőt!röviden ennyi a történet!
várom őszinte véleményeteket!
üdv!
Szia Gaben! A túlszeretésről
Szia Gaben!
A túlszeretésről igaza van..Én is ilyen vagyok..:))Mármint túlszeretem a párom,és Ő is mondja sokszor,hogy ez már sok...
Annyit értem el magamnál,hogy már nem "csinálom" annyira a túszeretést..Megijedtem,hogy tényleg megmérgezi majd a kapcsolatunkat,ahogy mondta..Nehéz betartani,de próbálom..
Nálam ez azért alakult ki sztem,mert nagyon szeretm őt,és nem szeretném elveszíteni..
De most már rájöttem,hogy nem szabad ennyira rátelepedni a másikra..
Nálad,hogy volt?