thesecret.hu - a vonzás törvénye

Előszó:
Ez az írás új és régi egyben. Áprilisban megjelentettem egy írás a visszavonzásról. Bár a legnépszerűbb írásom lett, mégsem voltam elégedett vele, sőt egyre elégedetlenebbé tett. Mert változtam. Annyit és annyira, hogy eljött, amikor visszaolvasva már nem tudtam elviselni, hogy én írtam. Hogy ezt írtam. Ugyanakkor, mikor Adminhoz fordultam és kértem, hogy törölje, rámutatott, hogy volt, akinek hasznos volt. Igaz. Ezért született ez az új, javított változat. Értetek és értem is.

Még mindig Őt szeretném, mert Őt szeretem!

Mikor belekezdtem akkor „régen”, figyelmeztettek előre, ne csináljam. Inkább lépjek tovább, felejtsek. Ne akarjak olyat, ami mást befolyásol. Mivel azonban görcsös önzőségemben meg voltam győződve arról, hogy a másik félnek is az a jó, ami nekem, nem hallgattam senkire.
Arra a kérdésre, hogy miért nem? Azt mondtam, nincs válasz, aztán azt válaszoltam, mert szeretem. Azt gondoltam, hogy ismerem a jövőt és bevallom, őszintén, néha még megcsalom magam ezzel a kényszerképzettel. Nem ismerem és kár is ezt hinnem. Érzéseim vannak, a belső hang van, amit követhetek, amiben bízhatok, ami segíthet. De ÉN nem tudhatom a jövőben mi lesz jó vagy rossz nekem vagy másnak. Pusztán azért, mert kevés az információm hozzá.

Lehetnek vágyak. Lehetnek vágyaim. Vágyhatok másra is. Ezt megtehetem. Szerethetem is, ehhez is jogom van. De nincs jogom azt kérni, hogy ő szeressem, ahogy másnak sincs joga ezt kérni tőlem. Értsük meg emberek, a szeretet olyan, ami vagy van, vagy nincs. Ha nincs, nem rendelhető! Se magunktól, se mástól! Aki azért szeret, hogy viszont szeressék, az nagyon helytelen hozzáállás. A szeretetnek nincs észoka, a szeretet nem adok-kapok. A szeretet csak van.

Amikor úgy döntöttem, hogy nagyon jó lesz az a srácnak is, ha velem van (nem hangzik szánalmasan?), leástam a téma mélyére. Rájöttem arra, hogy vannak trükkök és kiskapuk, elolvastam mindent ezzel kapcsolatban és a legfőbb, hogy hittem, hogy ez segíthet nekem. Hittem, az segít, ha az ágy szélén alszom. Attól majd az a személy lesz mellettem, akit én oda szánok. De tévedtem. Azt hittem, ha a 3 napos technikát alkalmazom rá, elérhetek mindent. Azt hittem, hogy a szeretetem kölcsönössé tétele, az ugyanolyan jó másnak is, mint nekem… De újra és újra tévedtem.

Mert bár az Univerzum teljesített. Annyit kérleltem, tette a dolgát, a fiú visszatért valamilyen szinten hozzám, de olyan lett a kapcsolat, mint egy félresikerült kísérlet amorf eredménye. Még több szomorúságot hozott, mint, amikor először vége lett. Még több fájdalmat. Hogy is szól a mondás? A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.
Tudjátok kinek volt rosszabb? Nekem. Egyébként, neki is, de mivel nem ő állt a kínok epicentrumában, őt csak megcsapta mindez.

Utólag tudjátok mire jöttem rá? Ez volt talán a legnagyobb pofon… Valójában nem is szerettem, csak az önszeretetem teljes hiányát igyekeztem kétségbeesetten pótolni. Tudtam, hogy ez a fiú sokáig szeretett, de nem tudtam viszonozni. (Nem volt véletlen.) Ugyanakkor, mikor megéreztem, mennyi szeretetet tud adni, mohón kezdtem vágyni azt, amit adott. Még akkor is, amikor már ő sem volt képes rá. De nem őt szerettem, csak a szeretetet. Nekem csak az kellett. Az intő jelek pedig, hogy amúgy semmiben sem felelt meg nekem, már nem érdekeltek. A cél szentesítette az eszközt.

Bennem is felmerült ugyan: "ki akar magának szenvedést" azzal, hogy egy olyan embert próbál magához vonzani, aki egyszer már elkerült mellőle? De azonnal el is halkítottam ezzel: "ki akar magának szenvedést", hogy szánt szándékkal elfelejtsen valakit, akit szeret? Aztán pedig magam is feltettem a kérdést: Na mi is legyen?

Ismertem a teóriákat. Tudtam, hogy lehetséges konkrét személyt vonzani. Ez a szemléletem most sem változott. Az Univerzumnak tök mindegy, hogy egy adott személyt szállít vagy egy körülírt ideálist. Technikailag. Azonban van itt egy kis etikai gikszer…
Vallásunktól függetlenül tudjuk, létezik a Szabad Akarat. Az Akarat, amely a kívánságokat kiküldi az éterbe (Istenhez, Univerzumhoz, akárhova). Ha ideális személyt kérünk és szerelmet rendelünk magunknak, az Univerzumnak lehetősége van válogatni a tulajdonságok ismeretében és lehetősége van olyat válogatni nekünk, aki olyat akar, mint a kívánságküldő. Így tiszteletben tartja a kívánságküldő és a szállítás alanyának kérését. Mintegy egy csapásra két légy, hisz mindketten egyszerre kívánságküldők és szállítási alanyok is.
Ha azonban makacs módon kérünk konkrét személyt, mi magunk sem tiszteljük az illető Akaratát. Tárggyá degradáljuk a személyt, akit állítólag szeretünk. Megfosztjuk attól, hogy eldönthesse mit is Akar. (Itt most ne menjünk bele, hogy egyáltalán sikerülhet-e, mert ez megint egy teljesen más téma.)

Én azonban továbbra sem gondolkodtam. Továbbra is makacsul ragaszkodtam a fals szeretetképemhez. Az Univerzum pedig tanított. Néha gyengédebben, néha viszont, amikor nem akartam érteni a szóból, bizony keményebben.
Azt már tudtam biztosan: az Univerzumunk azt szeretné, hogy nekem jó legyen. Még azt sem láttam tévesen, hogy, ha úgy érzem ezt kell tennem, annak oka van! Ha szeretek és nem tudom feledni és könnyedén túllépni, annak oka van. Mert mindennek oka van. Nem tévedtem. Ez mind így van. Csak egyben tévedtem. Hogy kit is szeretek. Egy érzést kergettem és szerettem. Egy ideált. Nem szerettem megfelelően magam, a szegény fiút pedig egyáltalán nem. Az Univerzum pedig a srácon keresztül vezetett el az önszeretethez. Majd, mikor az lett, megmutatta gyorsan, milyen az igazi szeretet.

Nem is sokkal később egyértelműen kiderült, hogy az illető valójában nem volt jó nekem és bizony rengeteg dolgot tanulnom kellett. Hagy idézzek a régi írásomból pár sort:
„Ebben az esetben vagy az, hogy az illető valóban jó nekünk vagy pedig az, hogy tanulnunk kell (ha jól belegondolok ez akár egy válasz is lehetne).” Ezt én magam írtam. A zárójeles mondat döbbentett le. Ennyire bennem volt már akkor is a válasz, amikor még teljesen rosszul láttam mindezt. Tanulnom kellett.

Volt valami, amit elbaltáztam és ahhoz, hogy egy következő kapcsolatban helyrehozhassam, végig kellett járnom ezt az utat. Ide vezetett (az amúgy is egyébként rám jellemző) állhatatosság, hogy szeretném visszakapni az illetőt, akit elvesztettem, aki nem volt számomra elérhető.

Mikor végre beláttam. (Nagyon nehezen, nagyon sok fájdalom árán.) Nagyon átverve éreztem magam. Ráadásul csakis magamra haragudhattam. Lassan beengedtem valaki olyat, aki egy ideje már várakozott a kapuban. Valaki olyat, aki a teljes ellentéte volt az előző fiúnak. Valakit, aki százszor, ha nem ezerszer jobb volt mindenben. Valaki olyat, aki feltűnt azonnal, de képtelen voltam esélyt adni neki. Amikor pedig megtettem, nagyon rövid idő alatt számtalan olyan dolgot mutatott, amit még senki sohasem. Sok olyan apró dolgot vettem észre nála, amire mindig is vágytam az ideális társamtól. Tudjátok mit mondtam édesanyámnak? „Túl szép ez, hogy igaz legyen!” Na, ennyire nem hittem, hogy ilyen is lehet. Aztán egy pillanatban álltam mellette és annyira ismerős volt, nekem pedig beugrott egy közel egy évvel ezelőtti rendelésem. Az ideális társamra adtam le. Bár voltak nem stimmelő pontok, úgy 90%-ban fedte. Döbbenetes élmény volt. Minden korábbi kemény leckét megért.

Ha hollywoody happy end-re számítotok, azt kell mondjam, eddig nem lett. Elment. DE most már tudom mi az igazi szeretet. Tudom milyen az, amikor egy embert szeretünk, azért, aki. Amikor hibákat ugyanúgy szeretünk, mint előnyös tulajdonságokat. Tudom milyen az, amikor egy tökéletlen orr a szép, talán a legszebb. De tudom azt is, amikor egyszerűen könnyű megbocsátani neki bármit és mindent. Tudom milyen az, csak jót érezni, képtelennek lenni haragot tartani. Tudom milyen az nem birtokolni és nem is akarni birtokolni. Tudom milyen az könnyedén elengedni. Nem azért, mert biztosan tudom, visszajön. Honnan is tudhatnám! De azt tudom, nekem csak úgy kell, ha magától jön hozzám. Magamért. Ahogy azt is tudom, bármikor visszafogadnám és bármikor újra elküldeném és elengedném megint, ha menni akar.

Magam… Na, ez is fontos. Már tudom a sorrendet is. Tudom azt is, milyen az, amikor kiállok magamért, akár azzal szemben, akit igazán szeretek. Mert a szeretet lehet mindennél erősebb érzés, de nem tehet más eszközévé. Ha sok dolgot fel is adnék érte, egyet sohasem adhatok fel se a szeretetért, se más eszméért, se senkiért: önmagam.

Hazudnék, ha azt írnám, nem érdekel már. Hazudnék, ha azt írnám, hogy nem vágyok rá, nem vágyok arra, hogy vele legyek. De erre vágyhatok. Ehhez jogom van. Ahhoz nincs jogom, hogy azt kérjem, szeressen. Nem kérhetem, hogy változzon meg és nem is akarnám. Kérhetem, hogy, ha úgy mindkettőnknek jó, rendeződjenek a dolgok. Kérhetem azt is, hogy új esélyt kapjunk az Univerzumtól, egy olyat, ami mindkettőnknek jó. De nem kérhetem, hogy visszajöjjön és bevallom, nem is akarom kérni. Ha teszi, tegye! Értem. Maradjon hű önmagához, ahogy én is hű maradok most már magamhoz. Megérdemlem a boldogságot. Ahogy Ő is megérdemli a sajátját, ha én jelentem, ha más. Szívből kívánom hát mindkettőnknek!

Ti pedig, Kedves Olvasók! Talán mindebből láthatjátok. Sokat tanultam ez ügyben és, ha csak egy momentum is van, amit más(ok) tudnak hasznosítani, már megérte leírnom mindezt. Ha viszont más az utatok, az enyémtől teljes mértékben eltérő és igenis úgy gondoljátok, jogotak van a konkrét személy vonzásátok. Ha nyugodt szívvel tudjátok, a partneretek visszavonzása vagy épp a konkrét illető vonzása BIZTOS, hogy jó neki, hát tegyétek. A sorsotokért, Ti feleltek, ezért a régi receptet megosztom továbbra is veletek. A régi írásomban is benne volt. Lelketek rajta! Ahogy egy tanítóm fogalmazott: „Most én is úgy vagyok mint a gyógyszergyárak: a kockázatokról és mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!”

Recept: Mi kell a konkrét személy vonzásához?

Hozzávalók:
Ugyanaz, mint bármilyen vonzáshoz. Hit, kitartás, türelem, kételynélküliség, önmagaddal és környezeteddel való harmónia és feltétlen bizalom a jóságos Univerzumban.

Elkészítés:
Mindegy hogy csinálod a vonzást. Mindegy, hogy vizualizálsz, kikészíted a papucsot, az ágy szélén alszol, hogy keresed vagy sem. Írsz levelet, sms-t, felhívod, az ajtaja elé ülsz... Csak ne légy görcsös! Ne legyen benned negatív érzés. Számold fel mindet! Ülj le és takarítsd ki szépen a pincéd! Lomtalaníts! Ha van Benned negatív érzés, nem fog jönni vagy csak olyan lassan, hogy úgysem bírod kivárni.
Ne hiányozzon, ne tudd a hiányát, hogy most nincs! Csak szeresd! Ne gondolj vitára, se arra, hogy mit nem csinált jól ő vagy Te. Ne gondolj a hibáira. A sajátjaidra se! És ne emlékezz negatív eseményekre.
Szükséged se legyen rá, szükséged amúgy is csak magadra van. Szeretnéd, hogy Veled legyen, ennyit tudj csak.
Érezd jól magad, lazulj, hagyd a dolgokat történni és egy magabiztos fél mosollyal TUDD, hogy az Uni már elindította feléd. Hogy jön, hogy úton van. Tudd! Felejtsd el a reményt vagy azt, hogy azt hiszed... Tudd! És tényleg tudd, ne csak úgy csinálj!
Ne tántorítson el negatív szó vagy kép tőle vagy akár másoktól. Minden változhat és változik is. Tudd ezt helyette!
Foglald el magad, nem baj, ha sokat gondolsz rá, de ne tépelődj rajta! (az negatív!!!) Ha gondolsz rá az csak jó gondolat lehet, de jobb, ha igyekszel nem állandóan rá gondolni. Görcsösséghez vezet. (az meg pláne negatív!!!)
Légy nyitott és hálás. Ha történik valami, fogadd izgatott kíváncsisággal, ha pedig jól esett, nagyon köszönd meg!
Ha elbizonytalanodsz ne félj! Gondolj arra, az Univerzum szeret Téged és azt hozza Neked, ami számodra a legjobb. Nincs mitől félni! Baj nem érhet.

Utóhang:
Senki sem ígér olyan butaságot, hogy könnyű lesz bármelyik út is... Bárki a Tiéd lehet. De valóban azt akarod, hogy bárki is a Tiéd legyen? Nem az kellene, hogy azért maradjon/ legyen Veled bárki (a szerelmed), aki vagy? Azért a csodáért, ami magadban rejtesz? Te akarnád, hogy az övé légy? Mint egy tárgy? Vagy inkább önszántadból lennél vele és önszántadból adnál neki mindent, amit csak adni vagy képes? Egyet soha ne felejts el: néha mérlegelni kell!

"A gyermeki szeretet logikája: Szeretek, mert szeretnek.
Az érett szeretet logikája: Szeretnek, mert szeretek.
Az éretlen szeretet azt mondja: Szeretlek, mert szükségem van rád.
Az igaz szeretet azt mondja: Szükségem van rád, mert szeretlek."
-Erich Fromm-